A magyar ősvallás a "szent jelképhez szent jel illik" elv szellemében magyar hieroglifákat (ősvallási kötődésű szójeleket) alkalmazott a legfontosabb tételeit illusztráló képek (ábrázolási konvenciók, jelmontázsok) megalkotásához. Ezért szerepelnek a csodaszarvason, a világmodellen és a turulon túl az Istennel azonos égig érő fa ábrázolásain is a magyar hieroglifák.
E körülmények emlegetését a Pócs Éva felvetése nyomán a "tudományos konszenzus" berkeiben kibontakozott eredménytelen világfa vita megoldása indokolja. E vita keretében arról vitatkoznak az akadémikus tudomány emberei, hogy volt-e a magyar honfoglalóknak világfa képzete, vagy ezt csak magyar néprajzkutatók álmodták bele a szakirodalomba, idegen mitológiák hatására. A kontraszelektált "tudományos konszenzus" évtizedekig óvakodott és ma is tartózkodik a székely írásnak és előzményének, a magyar hieroglif írásnak a megismerésétől. Ezért az identitásunk elleni támadásra nem képes érdemi választ adni, nem tudja felmutatni a jelszerű honfoglalás kori világfát.
A magyar ősvallás által alkalmazott ábrázolási konvenciók léte s azokban a magyar hieroglifákkal megjelenített világfa előfordulása lényeges rovológiai és ősvallás-történeti tény. Nem csak díszítések, hanem jelentést hordozó szójelek, magyar nyelvemlékek is. Ezeket fel kell mutatni, hogy a kulturális hagyatékunkat a közönség és az akadémikus tudomány megfelelően tudja értékelni és az identitásunk tudatpos rombolását megalapozott tudományos érveléssel el tudja hárítani, a helyére tudja tenni. Az ábrázolási konvenciókat a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be.
Eget tartó fa ábrázolási konvenció
Ennek az ábrázolási konvenciónak jellegzetessége, hogy a kerete alul vízszintes, felül pedig íves s az ívet (az égbolt ívét) középen a jelekből alkotott világfa támasztja alá.
1. ábra. A berzétemonostori avar szíjvégen a világfa a kövekből rakott, magas kő olvasatú égboltot középen támasztja alá, a jelmontázs olvasata: Sar isten magas köve (mai magyarsággal: Úristen magas köve), az ábra jobb oldalán a megfelelő székely jelek: középen lentről felfele az "s" (sar), ten és ős (Sar isten, mai magyarsággal: Úristen), ettől balra az "m" magas, jobbra pedig a kő hieroglifa
Napos holdas világfa
A Nap és a Hold szereplése azt jelzi, hogy közöttük is egy égi jelenségről, esetünkben az égig érő fának, világfának gondolt Tejútról (a Tejúttal azonos Istenről, esetleg - ha az uralkodó ábrázolása mellett jelennek meg - az isteni megbizatást teljesítő királyról) van szó.
Ezt az értékelést a kettős kereszt világfa-előfordulásokban betöltött szerepe is alátámasztja. Például az énlakai bilingvis alapján a kettős kereszt az Istennel azonos fa rajzában jelenik meg. Azt Berze Nagy Jánostól tudjuk, hogy az égig érő fa a magyar néphitben azonos az Istennel. Az Egy jelentésű kettős kereszt ide tartozását (világfát ábrázoló voltát) ezért az Egy szó eredeti "szent, Isten" jelentése is megerősíti. A kubánvidéki hun kettős kereszten madarak ülnek, ami szintén a kettős kereszt és a fa azonosságát jelzi. Olyan fáról, az Istennel azonos világfáról van szó, ami az égen a Nap és a Hold társaságában látható.
A világfával való azonosítást segíti az a körülmény is, hogy a kettős kereszt a magyar hieroglif írás egyik jele (mert az ősvallás magyar hieroglifákat használt a legfontosabb jelképei ábrázolásához).
A "hegyen álló fa" ábrázolási konvenció
Égig érő fa a világmodell sarkán
A világmodell (vagy mandala) a teremtett és rendezett Föld (az Éden) jelekből alkotott térképe. A világmodell szerkezete is megfelel a Föld hieroglifa szerkezetének. A világmodellek szokása szerint a sarkokon és/vagy az oldalfelezőkön a magasba vezető út (az Istennel azonos Tejút) valamilyen jelképe jelenik meg. Ha ez fát ábrázol, mint a halomi világmodell esetében a szár "növényi szár, úr", vagy az Egy hieroglifa (4. ábra), akkor az égig érő fa, világfa jelét látjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése