Bevezető
Jak Yakar cikke az academia.edu-n érhető el, eredetileg a Documenta Praehistorica XXXII-ben jelent meg. A szerző néhány őskori anatóliai írásemléket mutat be a kőkor végéről és a kőrézkorból, a Kr. e. VII. évezredtől. Ezek a kőkori eredetű, de napjainkig használatban maradt székely írás előzménye, a magyar hieroglif írás segítségével értelmezhetők (1). E cikkben a szerző által közreadott írásemlékek olvasatait adom közre és mellékelek néhány párhuzamot is, amelyek segítik e hieroglif írás elterjedtségének és a jelhasználati folyamatnak az áttekintését. Egybecsengenek a Halaf jelhasználatról, a folyamat - talán nem legkorábbi - forrásáról nemrég közzétett ismeretekkel és kiegészítik azokat.
Őskő úr(is)ten
Az antropomorf latmoszi ligatúra legtanulságosabb jele a fej helyén lévő, a világfát ábrázoló ten "isten, élet" hieroglifa, amely a szabír ős ten mondatjel grafikai és szemantikai kivonata (1/a. ábra). Az isten fején lévő ten jelre van egy Árpád kori példánk is (1/d. ábra).
E ten szójel széles körben elterjedt Eurázsiában, például használták az avarok a kunbábonyi avar kagán sírjából előkerült csaton és az etruszkok is egy Alba Longa-i halotti urnán. Mindkét nép a magyarság rokona, vagy a rokonság hírébe keveredett. Az etnikumot azonosító szabír ős ten mondatjel legkorábbi előfordulása Göbekli Tepéről ismert. Göbekli Tepén három rövid írásemlék is előkerült, amelyek a magyar hieroglif írás segítségével elolvashatók. Ezek együtt arra utalnak, hogy a neolitikus forradalom vivmányainak feltalálása és elterjesztése a szabír/hurri népességnek és leszármazottaiknak, vagy társaiknak köszönhető, akik a magyar hieroglif írást használták. Ez egybecseng azzal az ókori híradással, miszerint az etruszkok anatóliai eredetűek. A jelen cikkben vizsgált rövid anatóliai szöveg (egy hieroglifikus antropomorf istenábrázolás) jelhasználata és olvasata ezt a magyarázatot alátámasztja.
1/a. ábra. Egy latmoszi sziklarajz Ten ushu sar "Ten őskő úr" olvasatú részlete (Jak Yakar és Peschlow nyomán), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ten "isten, élet", "u" (ushu "őskő") és "s" (sar "sarok, úr") jelei , amelyeket én mellékeltem a sziklarajz ligatúrájához
Latmosz-hegység (Beşparmak-hegység) sziklarajzai megközelítőleg 8000 évesek. A régészeti kutatások szerint a kései neolitikumtól (újkőkor) a kalkolitikumig (rézkor), azaz a Kr. e. VI. és V. évezred környékén keletkeztek.
1/b. ábra. A latmoszi sziklarajzokról közölt ábra
Az 1/c. ábrán lévő terezini hun szójelek közös őse a meteorvasat megnevező őskő "ősatya által ajándékozott kő, fém" hieroglifa lehetett. Lehetséges, hogy ez az őskő szó az istennel azonos Tejút neve volt eredetileg és a meteorvasat csupán e kőoszlop darabkájának tekintették. Később ez az őskő szó és jele hasadt ketté és vált két önálló - "u" (ushu "réz") és "v" (vaske "vas") - jellé, nyilván a fémkorszakok igényének megfelelően.
A Kr. e. V. és III. évezredi kőrézkorban kezdődött a réz megmunkálása és hasznosítása. Ezidőtájt az eredetileg feltehetően "fém" jelentést is felvevő őskő szójel helyett külön "réz" és "vas" jelekre lehetett szükség. A jelforma eredetileg vagy az állatbőr alakjába öntött fém félkészöntvényeket, illetve az állatbőrt ábrázolta, vagy a magas kő jelpár egyfajta elfordított változata volt. Azonban a jel pontos formai és szemantikai változásait a hiányos emlékanyag miatt nem könnyű követni, csak a legfontosabb változások irányát kezdjük megsejteni.
Az ushu "réz" hurri szó, amihez hozzátehetjük, hogy a hurrik másik neve a szabír, amit Bíborbanszületett Konstantin a magyarok régi nevének mond. A szabírok pedig Jordanes szerint az igazi hunok utódai. A latmoszi istenalakok két karja az 1/c. ábra jobb felén látható hun vaske "vas" alakjának felel meg, de a jel a feje tetejére van állítva a sziklarajzon (vagy az eredeti ushu "őskő" jelnek nem a felső, hanem az alsó részét vonták ki).
1/d. ábra. A kőrézkori jelhasználatot (az arcra tett ten jelet) szinte a modern kor küszöbéig megőrizte egy Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal (fotógrafika)
Lyukó zsendül
A Jak Yakar által bemutatott írásemlékek másik, elolvasható darabja Hacilarban került elő (2/a. ábra).
A kör alakú lyuk, Lyukó hieroglifa egy lyukat (forrást, kutat) ábrázol, egyúttal a Napra is utalva. A kör ugyanis általában a Nap jele, például az egyiptomi hieroglif írásban és egy változata a kínai írásban is. Azt a hiedelmet fejezi ki, hogy a napisten minden jó forrása. A hacilari kör alakú jel belsejében lévő, fiatal növényt ábrázoló háromágú jel a kínai írásban a sen "fiatal növény, hajtás" szójele. A kínai sen szónak a magyar zsenge felel meg, mind a hangalakot, mind a jelentést illetően. Ezzel összefüggésben az eredeti szójeles formájában a hunok és avarok által is használt székely írásban e háromágú jel a "zs" hangot jelöli. A kora kalkolit (Kr. e. 5600 - 5000 közötti) anatóliai jel a napisten évenkénti újjászületésére emlékeztet, amikor a Nap a Tejút hasadékában kel s amely pillanattól a nappalok hosszabbodnak.
2/a. ábra. Hacilari zsen "zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifa, a székely írás "zs" betűjének és a kínai írás sen "fiatal növény, hajtás" jelének formai és tartalmi megfelelője, amelynek változata a jeruzsálemi Szent sír (Feltámadás) templom bejárata fölött is megtalálható, a kör Lyukó napisten nevét rögzíti
2/b. ábra. A székely írás "zs" (zsenge "zsendül, feltámad, újjászületik") jele
2/c. ábra. Egy magyar hímes tojás díszítésének zsen ten (mai magyarsággal: zsendülő isten) olvasatú részlete
2/d. ábra. A Lyukó zsendül mondat másik megfogalmazása egy Catalhölyük-Kelet lelőhelyen előkerült falfestésből (Jak Yakar nyomán)
Lyukó ten magasságos Él köve
Az alábbi anatóliai jelmontázs szintén Hacilarból való. Legérdekesebb részlete a köriratban és az edény külsején is megtalálható Magas Él kő (mai magyarsággal: magasságos Él köve) ábrázolási konvenció. Az égbe vezető lépcsőket ábrázoló magas kő jelpár az Istennel azonosított Tejút egyik nevét rögzíti. A lépcsők közötti függőleges vonalak az esőt ábrázolják. Az eső is a világoszlop ajándéka, ábrázolásával az Él istennevet rögzítették.
3/a. ábra. A Hacilar-i cserépedény jeleinek olvasata sugár irányban a középpontból indulva: Lyukó ten magas Él kő (mai magyarsággal: Lyukó ten magasságos Él köve)
Magas kő párhuzamok
Az alábbi párhuzamok azt mutatják meg, hogy a Jak Yakar által a 3/a ábrán közölt anatóliai magas kő jelpár a lakosság vándorlásának köszönhetően milyen távoli tájakra jutott el.
3/b. ábra. A Khotu-Tuulaakh Távol-északkeleti (Jakutföld, Léna mente, Kr. e. VIII-VI. szd.) lelőhelyről származó bronzkard markolatán a Lyukó magas szár kő (mai magyarsággal: Lyukó magasságos úr köve) mondat olvasható, a penge vérvonala rögzíti a szár "úr" jelet, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "sz" (szár "úr"), "harmadik k" (kő), "m" (magas) és "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjele látható
3/c. ábra. A zamárdi avar csat (balra) és jelszerkezete (jobbra), a felső négy jel olvasata Magasságos Bél szár köve (mai magyarsággal: Magasságos Bél úr köve), az alsó két jel olvasata: Ak ügy (mai magyarsággal: Heraklész folyó)
3/d. ábra. Kínai Banpo tál (Kr. e. 4000) elolvasható díszítésének részlete, az antropomorf alak fején a magas sar kő (mai magyarsággal: magasságos úr köve) mondatjel
3/e. ábra. Amerikai indián (jeddito) váza a magasságos jó úr köve olvasatú jelmontázzsal
Magas ten köve
A 4/a. ábrán látható kora kalkolitikus motívumot szintén Jak Yakar mutatja be. A motívum a magas kő ábrázolási konvenció egyik előfordulása a ten jellel közös ligatúrában. A 3/a. ábrán lévő hacilari edény jelmontázsához hasonlóan szintén azonosítja a magas követ a ten jellel jelölt istennel.
Lyukó
Jak Yakar bemutat egy festett falat is Çatalhöyük-Kelet lelőhelyről. A falon egy sor napszimbólumot látunk. Ezek a napszimbólumok a magyar hieroglif írásban a lyuk, Lyukó szavakat jelölik. Az utóbbi a napisten neve, vagy jelzője az avaroknál és a hunoknál is.
5/a. ábra. Çatalhöyük-Kelet a napisten nevét rögzítő, falra festett Lyukó hieroglifák (Yakar nyomán)
5/b. ábra. a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó) jele
Lyukó úr(is)ten
Az alábbi ligatúrát szintén Jak Yakar mutatja be Hacilarból. Arról tanúskodik, hogy a kereszt már a korai kalkolitikumban (kőrézkorban), a Kr. e. V. és III. évezredben zajlott átmeneti időszakban is istenjelkép volt. Az összetett jel három magyarazonos jelből áll.
Hacılar egy ősi lelőhely Törökország délnyugati részén, amely jelentős betekintést nyújt az anatóliai történelem neolitikus és kalkolitikus korszakaiba. Hacılar legkorábbi lakottsága Kr. e. 8000 körülre nyúlik vissza, a lakosok vályogtégla-házakban éltek, amelyek vakolt, festett és fényes falakkal és padlóval rendelkeztek, hasonlóan a jerikóiakhoz.
Egy időszakos elhagyatottság után Hacılart a késő neolitikumban egy fejlettebb kultúra újra benépesítette. Ez a későbbi település kifinomult mezőgazdaságot és fazekasságot mutatott be, szimmetrikusan elrendezett házakkal. A Mellaart nevéhez kötődő ásatások során szobrocskák gyűjteményét is feltárták, amelyek értékes információkkal szolgálnak a neolitikus művészetről és szimbolikáról. A kalkolitikum idején Hacılar jellegzetesen díszített kerámiáiról volt ismert. A házakban szinte mindenhol megtalálható női szobrokat nem egyszerű díszként, hanem házi szentélyek rituális kellékeként magyarázzák. A bőség, az újjászületés és az élet fenntartásának szimbólumai voltak.
Párhuzam a kilim motívumok között
Cikke végén Jak Yakar kilim motívumokat mutat be, illusztrálandó a kőkori jelek továbbélését a népművészetben. Az alábbi kilim motívum a magas kő jelpár egyfajta előfordulása, amelynek korábbi példáját Jak Yajkar a 4/a. ábrán mutatja be egy anatóliai sziklarajzon. Lényeges a ten és sar hieroglifa párhuzamos előfordulása is, ami szintén megtalálható a bemutatott anatóliai sziklarajzon és a kilim motívumon is. A szerző példái közül való a 7. ábrán látható minta is. Ezt ő leány ábrázolásának tartja, talán a szoknyára emlékeztető alsó része miatt. Az ábra elolvasható, mert négy magyar szójelből áll.
7. ábra. Anatóliában és Közép-Ázsiában elterjedten alkalmazott kilim-motívum (Jak Yakar nyomán, balra), az olvasata: Ten sar magas kő, mai magyarsággal: Ten úr magas köve, vagy Úr(is)ten magas köve (a székely "m", ten, "s" és kő jelekkel való kiegészítés tőlem - VG)
- Az alsó, szoknyának nézhető "s" (sar) jelet szokásosan "sarok" és "úr" alakban fordítom mai magyarra, de a matriarchátus viszonyai között ezt értelmezhették "úrnő"-nek is. A sar az északi sarok és az ott elképzelt, a Sarkcsillagig húzódó világoszlop (Tejút) neve volt egykor, amit az anyaistennővel azonosítottak a karácsonykor a napistent szülő hasadéka miatt.
- A tőle balra lévő lépcső a székely írás "m" (magas) jelének és a kínai írás "magasba vezető út" szójelének felel meg.
- A jobbra lévő, szintén lépcső alakú jel a székely írás "harmadik k" (kő) jelének, valamint az ótürk írások ök, ük, kö, kü szótagcsoportjelének rokona.
- A ligatúrát megkoronázó felső jel a fát ábrázoló Ten "élet, isten" hieroglifa, ami alatt - a természeti képnek megfelelően - a hegyet ábrázoló sar "sarok, úr" hieroglifa látható.
A kilim motívum olvasata: Ten sar magas kő, mai magyarsággal: Ten úr magas köve, vagy Úr(is)ten magas köve. Az Istennel azonos, égbe vezető lépcsőként szolgáló magas kő, vagyis a Tejút, a világoszlop elolvasható ábrázolása ez.
A ten és sar párhuzamai
A Kr. 2500 tájáról fenmaradt és a 8. ábrán látható altáji párhuzam két fontos (ten "élet, isten" és a sar "sarok, úr") szójelet őrzött meg (8. ábra). Ez az altáji ábrázolás kétségtelenül rokonítható a Jak Yakar álta bemutatott és az 1/a. ábrán látható anatóliai istenábrázolással.
8. ábra. A Lyukó sar ős ten (mai magyarságal: Lyukó úristen) olvasatú altáji világfa ábrázolás, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (Lyukó), "s" (sar "sarok, úr"), ős és ten jelei (AA Kovalev és Ch Munkhbayar nyomán)
A 8. ábrán bizonytalan, hogy a Ten jel szárának megvastagodását az ős jellel azonosíthatjuk-e. Ezt a kérdést a további kutatás során előkerülő párhuzamok segíthetnek eldönteni.
9. ábra. A tiszavasvári vonaldíszes kultúra edénytöredéke a Ragyogó Ten sar (mai magyarsággal Ragyogó Ten úr mondattal
A 8. ábra bal alsó sarkában balról jobbra a vonaldíszes Ten sar "Ten úr" ligatúra és a ragyogó hieroglifa, a jobb alsó sarokban pedig a nekik megfelelő székely ten szójel, "s" (sar "sarok, úr") és "r" (ragyogó) jelek láthatók. A cserépdarab képét Pintér Zsófia írásából emeltem ki, mellé illesztve a jeleket. Kétségtelen, hogy ez az elolvasható emberábrázolás ugyanabból a jelhasználati folyamatból való, mint aminek egy példáját Jak Yakar Anatóliából mutatta fel.
Összegzés
Jak Yakar kitűnő példákat mutat be, amelyek összekötik, folyamatosnak mutatják az anatóliai őskor, a sztyeppét benépesítő neolitikus és bronzkori csoportok és napjaink népművészetének jelhasználatát. Az összevetés jogosságát a seregnyi hasonló példán túl a Nemetz Tibor segítségével végzett matematikai valószínűségszámításunk is alátámasztja. Ezek tanúsága szerint az emberiség által használt - természetes úton keletkezett - jel- és írásrendszerek lényegében egy közös őstől származnak.
Azt már én teszem hozzá, hogy e közös ősforrás a kőkori ősvallás jelkészlete volt, amelynek jelei leghűségesebben a székely írásban és előzményében, a szójeleket használó magyar hieroglif írásban maradtak fent. Mert az emberiség legelső ismert írása nem az állam és a könyvelés igényének megfelelően kb. ötezer éve, hanem az ősvallás igényeinek kielégítése végett 50 - 100 ezer évvel ezelőtt született meg. Az első jelek már Afrikában is léteztek (erre utalnak Genevieve von Petzinger kutatási eredményei), a jelkészlet a későbbiekben az Éden területén gyarapodott tovább.
Minden vallás három fő részből áll: elméletből, szertartásból és jelekből. Az ősírás feladata az volt, hogy a legfontosabb ősvallási tételek illusztrációinak üzenetét elolvashatóan is megfogalmazza és rögzítse. Ehhez elegendő volt kb. 40 hieroglifa, amelyeket a Magyar hieroglif írás c. kötetben közreadtam 2017-ben. Az ősvallás ezekből a jelekből alkotta meg, ezekkel a jelekkel látta el a csodaszarvas, a turul és a világfa ábrázolásokat s ilyenekből áll a világmodell és ugyanezeket a jeleket látjuk az antropomorf istenábrázolásokon is.
Jegyzetek
(1) A székely írás eredetét 1970-től folyamatosan kutatom. Az eredményeket a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be 2017-ben. Ennek lényege, hogy a legfontosabb székely jelek őseként azonosított 40 hieroglifa eredetileg a kőkori ősvallás céljait szolgálta, ezért ezekkel a Jak Yakar által bemutatott és a hasonló ősvallási szövegeket el lehet olvasni. A jelkészlet az Éden területéről kb. 50 000 évvel ezelőtt szétrajzó csoportoknak köszönhetően már a paleolitikumban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig és alapjául szolgált a később megszülető ismert írásrendszereknek. Ennek köszönhető, hogy a székely írás jeleinek párhuzamait szinte minden írás- és jelrendszerben megtaláljuk. E kőkori hieroglifák ősvallási értékrendje eredményezte a latinos jellegű jelsorrendet.
Jak Yakar (2005): The language of symbols in prehistoric Anatolia (A szimbólumok nyelve az őskori Anatóliában), Documenta Praehistorica XXXII, Sonia és Marco Nadler Régészeti Intézet, Tel-Avivi Egyetem, Izrael
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Lyukó Ten országa mondat a kunbábonyi avar kagán csatján
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2019): Új hun rovásjelek a Selyemút mellékéről, Terezinből
Varga Géza (2019): Rovásjelek Krisztus arcán
Varga Géza (2020): Hímes tojás a "Jóma, a zsenge istene" mondattal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése