2019. június 14., péntek

Rovásjelek Krisztus arcán

1/a. ábra. Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal és a mondatjel néhány párhuzama



1/b. ábra. Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal (fotógrafika)


A leletcsoport

Kora Árpád-kori leletek jellegzetes csoportját képezik a bronzból készült mellkeresztek, amelyek egy része - a jelen cikkben bemutatott példányhoz hasonlóan - ereklyék elhelyezését és őrzését is lehetővé tette. (1)


Lovag Zsuzsa a mellkeresztek két csoportját különíti el:
  
szentföldi típus korai bizánci művészetből táplálkozó, szívósan hagyományőrző darabokkal jellemezhető és a VI-VII. századtól ismert. Magyarországon a honfoglalás után jelenik meg és a XII. századig lehet kimutatni. A hazai darabok többsége e típusba tartozik.
  
A kijevi típust a II. századtól gyártották s használhatták őket még a XIV. században is. Magyarországon ez a típus másodikként jelenhetett meg, de nem zárható ki a korábbi előfordulása sem.

Az akadémikus kutatás szerint egyértelmű a mellkeresztek bizánci kultúrkörhöz való tartozása, ám a megnyugtató feldolgozásuk még nem történt meg. Az elterjedésük módját, gyártóhelyeik meghatározását és az egyes darabok keltezését illetően nincs végleges álláspont. A honfoglalók jelhasználatával, eredetével és a kultúrájuk minősítésével kapcsolatos nézeteltérésekkel is összefügg a tárgytípus vitatottsága. Elsősorban a mellkeresztek Kárpát-medencében való elterjedésének oka, elterjedésük módja és a pontosabb keltezésük tisztázatlan. 

A Krisztus arcán megjelenő mondatjel éppen e kérdések megválaszolását segíti.

A honfoglalókat az ősvallás hívének tekinti a történetírás, ám e képbe nem illik a honfoglalók hagyatékából előkerült, feltűnő mennyiségű keresztény mellkereszt. Különösen "illetlen" a bizánci stílusúnak mondott mellkereszten felbukkanó magyar hieroglifikus mondatjel (3. ábra). Mivel a mellkeresztek és a mondatjel léte tény, szükségszerűen az akadémikus őstörténeti képen kell igazítani. A megoldást a bizáncinak mondott kultúrkör, valamint a rovásjeleket használó hun-magyar népesség viszonyának tisztázása jelentheti.


A történeti kép

Amennyiben elfogadjuk, hogy a magyarság a hunok, szabírok és onogurok utóda, akkor e mellkeresztek egy pontosabb őstörténeti képbe belesimulnak (2). Ha a magyarság e népek utódaként és örököseként jelenik meg a Kárpát-medencében, akkor hozhatott magával keresztény mellkereszteket (amiképpen a Szent Koronát is hozta a mervi oázisból). A hunoknak három keresztény püspöksége volt a mervi, a heráti és a gurgáni püspökségben, a szabírhunok pedig nesztoriánus keresztények voltak. A VIII. század derekán összeállított bizánci püspökségi jegyzékben szereplő onogur püspökség is magyar nyelvű népet szolgált. 

Az Al-Duna mindkét partján, tehát a bizánci kultúrkör peremén élő hun utód népeknek, Csaba királyfi szabírjainak (3) a bizánci és a kijevi területekkel is szoros kapcsolata volt, sőt rovásjelekkel ellátott veretekkel árasztották el Európát, többek között a Kárpát-medencét és az Ural vidékét is (2. ábra). Régen publikált leletekről és ismert jelekről van szó, de az akadémikus "tudomány" nem hajlandó tudomást venni róluk (talán mert ezeket a jeleket nem lehet az arameusból levezetni).

Róna-Tas András professzor úr kitűnő felismerése szerint a székely írás egy óbalkáni írásból alakulhatott ki és az erdélyi Gyuláknak köszönhetően kerülhetett a székelyekhez. Amihez azt tehetjük hozzá, hogy a Gyulák a hun és bolgár Duló dinasztia egyik ágát képezték s ez az óbalkáni írás a hunok írása volt. Thelegdi János még az 1500-as években is hun írásnak nevezte a rovásírásukat. A bronzkereszt mondatjele a magyar hieroglif írás és a székely írás óbalkáni hun kötődésének bizonyítéka.




2. ábra. Szergej Botalov (2009) által közölt kazahsztáni (balra) és a Kölked Feketekapu lelőhelyen előkerült avar (jobbra) lelet az Al-Duna menti hunok hieroglifákat rögzítő termékeiből, az olvasatuk: Nagyságos Dana (Erdélyben ma is használják a Dana verjen meg! mondást)


A hun-magyar azonosság tudomásul vételére azonban a magyar akadémikus "tudomány" még nem készült fel. Csupán abban van egyetértés, hogy a mellkeresztek magyarországi példányainak megjelenése és használata a magyarság Kárpát-medencében való letelepedésével egyidejű (4).
  


3. ábra. A "jel arcon" ábrázolási konvenció: Krisztus arca a hieroglifikus Egy ten mondatjellel (balra) és egy kirgiziai hun aranyálarc orrán és orcáin a szár "úr" hieroglifával (jobbra)


Jelentős új megállapításokat tesz lehetővé a mellkereszt hieroglifikus mondata, mert egy hun vonatkozású, jól elolvasható rovásszöveg (a magyar hieroglif írás két szójeléből alkotott Egy ten "Egy isten" mondatjel) szerepel rajta (3. ábra). 




4. ábra. A hunokhoz köthető  lomovátovói kultúra egyik antropomorf lelete szintén a "jel arcon" ábrázolási konvenció példája, az olvasata: Ős ten (mai magyarsággal: Isten) 


A "jel arcon" ábrázolási konvenció


Az ábrázolási konvenciók az ősvallás téziseit illusztráló elterjedt képszerkezetek, amelyek sajátossága, hogy magyar hieroglifáknak felelnek meg, vagy hieroglifákból épülnek fel, esetleg a közelükben vannak hieroglifikus szövegek. 

A "jel arcon" ábrázolási konvenció az eddigi ismereteim szerint hun-magyar etnikumjelző (1., 3., 4. ábra). Azon a godolaton alapul, hogy az arc a személyiség kifejezője, ezért a személy megnevezését az arcon lehet a legmegfelelőbben elhelyezni, vagy az "arcból lehet kiolvasni". Ez utóbbira enged következtetni, hogy a kirgiziai hun aranyálarcon az orron és orcán helyezték el a szár "úr" jelet (3. ábra). Ugyanis a szár, úr, orr, arc szavak egyetlen szócsaládba tartozhatnak (a magyar nyelvben). Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a hunok magyarul, vagy a magyarral rokon nyelven beszéltek. 



A mondatjel gondolati párhuzamai


A mondatjel Jézus Krisztust azonosítja a rovásbetűkkel írt Egy (is)ten-nel. A Jézus arcán olvasható Árpád-kori mondatjel a Ten és az Egy hieroglifákból (vallásos jelentőségű szójelekből) áll. Ez a két jel több esetben, másutt is megjelenik Jézus Krisztussal összefüggésben (5. és 6. ábra), tehát egy korabeli hun-magyar szóhasználatot és álláspontot ismerhetünk meg e rövid hieroglifikus írásemlékekből.




5. ábra. A IV. századi alsóhetényi orrvédő azonos a Ten hieroglifával és szerepel rajta a Krisztust azonosító krisztogram (balra), a római kori sisak rekonstrukciója, amelyen az orrvédő megjelent (jobbra)




6. ábra. A veleméri Árpád-kori Szentháromság-templom diadalívén mandorlában megjelenő Jézus Krisztus teste a tőle kiinduló sugarakkal együtt a kettős kereszt alakú Egy szójelet idézi fel 



Jézus Krisztust a római kortól az Árpád-korig azonosították magyar hieroglifákkal. Ennek az etnikum- és identitásjelző folyamatnak része a most vizsgált mellkereszt is. Arra utal, hogy a magyarul beszélő keresztények folyamatosan megőrizték a kereszténységüket és összekapcsolták azt a magyar hieroglifák használatával. Az ősvallás jelképrendszereként szolgáló magyar hieroglif írás elemei átmentődtek a keresztény jelhasználatba is, ami a korai keresztényekre gyakorolt hun hatás jelentőségére utalhat. Feltehetően nekik köszönhető az ősvallási jelhasználat egy részének kereszténnyé tétele.  



A mondatjel formai párhuzamai



7. ábra. Az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában lévő Egy isten mondatjel és felbontása székely jelekre (az olvasatát az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben adtam közre)


8. ábra. A székelyderzsi rovásírásos tégla Dana ten mondatjele (balra), a Nagy Károly által az avaroktól zsákmányolt Conques-i avar Dana ten országa mondatjel (középen) és egy magyarországi hun ékszer Dana isten magas köve mondatjele (jobbra, MNM)



9. ábra. Magyarszecsődi (Fettich Nándor rajza nyomán, a templom külső falának ormán téglából kialakított jelből ma már csak egy kereszt látszik), valamint somogyvári (Magyar Kálmán nyomán) és vizsolyi Dana ten mondatjelek 








Jegyzetek


(1) A több, mint száz évig a feledés fátylával borított lelet rajzára Friedrich Klára figyelt fel az Archaeológiai Értesítőben és újraközölte azt a saját honlapján. Azt bizonyítja ez az örvendetes esemény, hogy az akadémikus "tudomány" a lötyögő mellénye ellenére sem képes a székely írás leírására és folyamatosan rászorul a "dilettánsok" támogatására. Magyarul: ha mi nem dolgozunk, akkor a tudomány szekere marad a kátyuban.

Friedrich Klára a mondatjel felső részét a székely írás "nt/tn" (Ten) rovásjelét tévesen értelmezve szent-nek olvasta. A Ten jelet azért olvashatta szent-nek, mert a jelet betűkből alkotott ligatúraként próbálta feloldani (a jel függőleges szárát tekintve "sz" betűnek). 

A kettős kereszt alakú "gy" (Egy) jelet helyesen Egy-nek olvasta, ezáltal a mondatjel olvasatát Egy szent-nek határozta meg. Ez esetben megengedőbben fogalmazva azt írja, hogy "a rovás GY betű ... a rovásírás jelképrendszere szerint jelentése EGY, EGYETLEN". Azaz vannak székely szójelek. A székely szó- és mondatjelek létéről egyébként kétségtelen hitelű rájékoztatásunk van az 1500-as évekből Veit Gailel tollából s ezeket a szó- és mondatjeleket be is mutattam a Magyar hieroglif írás c. kötetben. 

(2) Ám éppen a hun-magyar azonosság kérdése az, amitől az akadémikus tudomány meghatározó személyiségeinek feláll a hátán a szőr. E merev ellenkezésnek azonban nincsenek tudományos indokai. 

(3) Az Al-Duna és Kijev között élő és a honfoglalókhoz csatlakozó hun-utód népcsoportot Anonymus kunnak nevezi, ami akkor a hun népnév egyik alakváltozata volt. A Csaba magyarának is nevezett szabírhun népről, vagy  egyik csoportjáról lehet szó, akik Kuber vezetésével a 600-as évek második felében telepedtek be az Avar Kaganátus területére, majd onnan ki is vándoroltak Thesszaloniki vidékére. Itt született Szent Cirill 827-ben, aki a glagolita írás megteremtésekor a körbe zárt kereszt alakú jel hangalakjául nem a görög "th"-t, hanem a hun-magyar "f"-et választotta (nyilván a Tehesszaloniki vidékén is elevenen élő hun-magyar íráshagyományra figyelve).  


(4) Persze éppen a magyarság Kárpát-medencébe kerülése képezi azt a kérdést, aminek megválaszolása több táborra osztja a kutatókat. A hagyomány és az írástani, genetikai stb. adatok alapján az őshonosság lehetőségén túl is legalább három döntő jelentőségű alkalommal (hun, avar és magyar néven történt bevonulással) kell számolni, amikor magyar nyelvű és kultúrájú nép telepedhetett mai hazánk területére. Ez a lelet az Árpád nevével fémjelzett honfoglalásunk körülményeit teszi árnyaltabbá és érthetőbbé a hun kapcsolatok felmutatásával és a hagyomány igazolásával. 


Irodalom

Archaeológiai Értesítő 1908/384. 
http://real-j.mtak.hu/335/1/ARCHERT_1908_uf_028.pdf

Thelegdi János: Rudimenta

Friedrich Klára: Árpádkori ereklyetartó kereszt két rovásjele

Varga Géza: Isten szavunk eredete

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai

Varga Géza: A honfoglalók írásemlékei

Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

Varga Géza: Csaba királyfi életkora

Varga Géza: A veleméri templom ősvallásból örökölt jelei 

Varga Géza: Magyarországi hun tulipán hieroglifikus mondata

Varga Géza: Meroving ezüstgyűrű a hieroglifikus "Jóságos úristen" mondattal

Varga Géza: Tibeti ogur aranyálarc magyar hieroglifákkal

Varga Géza: Hun tartalom (a hun-magyar írástani kapcsolatokkal és és etnokulturális azonossággal foglalkozó cikkek)


Jutalomzene

azoknak, akik eddig olvasták és megosztják a cikket


Dickey Lee - I Saw Linda Yesterday














A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető, a kapubélletben az Isten országa mondatjel, a freskón pedig az Atyaisten olvasatú virágcsokor


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



A veleméri Lugasvég (a Csinyálóházzal, egy különleges őrségi szállással szemköpszt) a nyári estéken igencsak alkalmas baráti beszélgetések lefolytatására

3 megjegyzés:

  1. http://real-j.mtak.hu/335/1/ARCHERT_1908_uf_028.pdf

    VálaszTörlés
  2. Kedves Varga Géza! Gratulálok a munkásságához és mindig sok szeretettel gondolok Magára: Gyárfás Ági

    VálaszTörlés