Bevezető
Marco Merlini az academia.edu-n megjelent „A Duna-menti civilizáció jelrendszerének vizsgálatára szolgáló szemiotikai szabályok és jelölők mátrixa” a Neo-eneolitikus írástudás Délkelet-Európában c. cikkében rövid kőkori istenjelölő szövegeket mutat be. Ezek egyrészt neolitikus idolokon lévő feliratok (1 - 30. ábra), másrészt a Shann M Winn által felsorolt, feltételezett istenjelölők (31. ábra). A magyar hieroglif írás szójeleivel sikerült elolvasnom e kőkori hieroglifákat (ősvallási kötődésű szó- és mondatjeleket). Az olvasatok alátámasztják a szerzők feltételezését arról, hogy e jelek istent jelölnek. A jelen cikkben az olvasatokat közlöm.
1. ábra. Delphi idol Athéné Pronaia templomából a háromágú villához hasonló (a kínai írásban is szereplő) zsen "zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifával, meg a vízszintes vonalakkal jelölt Él istennév (a magyar államcímerben is megjelenő árpádsávok rokonának) segítségével az olvasat Él zsen, mai magyarsággal Él (isten) zsendül/újjászületik
Írás-e, vagy sem?
Mint azt Marco Merlini írja: "A hagyományos álláspont szerint egy neolitikus és rézkori isteni jel nem tekinthető írásjelnek, csupán zászló lévén. Még ha azonosítja is az istenség lényegét, szintetizálja annak tulajdonságait, és mágikus erejével rendelkezik/kifejezi azt, feltételezzük, hogy nem létesít semmilyen kapcsolatot a verbális kommunikációval, mivel nem hordozza az istenség nevének és/vagy tulajdonságainak fonetikus változatát. Az isteni azonosítót nem valódi „Isten/Istennő aláírásnak” becsülik, mivel jellemzően nem különálló nyelvi egységeknek felel meg. Ez egy „vizuális jel”, amely lehet absztrakt, önkényes és szintetikus de nem tükröz semmilyen beszédhangot."
Hozzátehetjük, hogy ez az akadémikus álláspont a tudatlanságon alapszik és semmi köze az írás kialakulásának tényeihez.
- Egyrészt pontosítani kell az írás fentiekből sejthető téves meghatározását. Ugyanis az írás a gondolat jelölése jelekkel, azaz nem szabható meg feltételként, hogy hangot is jelöljön.
- Másrészt a legkorábbi képszerű szójeleknek, amelyeket Merlini bemutat, már ismert a hangalakja. Ezeket - a székely írásnak és a 90-es években elvégzett, a székely betűkből kiinduló akrofónia-rekonstrukcióknak köszönhetően - volt szerencsém közzétenni 2017-ben. E munka eredményeként tudjuk, hogy a székely írás a kőkori ősvallás jelkészletéből alakult ki, ezért a jelei eredetileg szinte kizárólag az isten (ős + ten) összetevőt és jelzőit rögzítették. Vagyis Shann M Winn és Marco Merlini olyan kérdést tett fel, amire már van válasz.
Eleve hibás a feltételezés, hogy az istent azonosító szövegek nem jelölnek hangot. Ha eleinknek volt istenképzetük, akkor semmi sem akadályozhatta meg őket abban, hogy az isten nevét kimondják és az istent ábrázoló képszerű jelhez kössék.
Ezt igazolja többek között az istennel azonos világfát ábrázoló ten "isten, élet" szójel példája. Ez egy mennydörgést utánzó szó jele, amely előfordul egy Marco Merlini által bemutatott trusesti idolon is (7. ábra). Minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük: a mennydörgés hangját már a kőkor mélyén az istennek tulajdonították. E hiedelmet a görögök meg is őrizték (1). Ez esetben a mennydörgést utánzó magyar ten "élet, isten" szónak (a döng testvérének) a keletkezése és a karrierje is világos. E ten/döng szó leszármazottja a sumér dingir, az etruszk Tin, a türk tengri, a kínai tien, a latin deus és a görög Zeusz is. A névsorhoz csatlakozik a zürjén Jen es "égisten" és a véle összevethető azték Tenocs is (2). A sorozat megmutatja, hogy e legkorábbi istennevek hangutánzó eredetűek, ami az istenképzet koráról is árulkodik. Korai keletkezést támogat a ten szójel és istennév elterjedtsége is. A jelenség gyökere nem a sumér, hanem a Halaf kultúrában, vagy inkább annak is az előzményében keresendő.
Egy másik példa a tatárlakai táblákon lévő Orion csillagkép-ábrázolás hangzósítása, az atya szóhoz kötése (3). Ez azért sikerülhetett, mert eleink (a sumérektől a kínaiakig és a közép-amerikai indiánokig) a vadászó atyaistent látták az Orion csillagképben. Az Orion csillagkép már 50 000 évvel ezelőtt is lehetőséget adott ezen ősvallási magyarázatok kialakítására, mert egy gondos kéz szarvasvadászat rajzát alakította ki a csillagokból. Az Orionhoz kötődő kőkori hiedelmek ma is megérthetők lapp mítoszok és közép-amerikai indián hiedelmek segítségével, amelyekben az Orion egyaránt nagy vadász. Az atya a Tejúton előle és fiai (a Gemini "Ikrek" csillagkép) elől menekülő csillagszarvasra vadászik. Ezzel függ össze, hogy a sumér "atya, Orion", a kínai "atya" és a székely "ty" (atya) jelek az Orion csillagképet ábrázolják és hasonlók egymáshoz.
Winn és Merlini joggal kételkednek a fenti akadémikus álláspont igazában és ezt néhány ismert adattal meg is tudjuk támogatni.
Merlini szerint "Természetesen nem ismerjük a lehetséges előfordulását olyan isteni jeleknek, amelyek olvashatók voltak, mert az írás ideogrammjaiként használták őket, vagy fonetikusan artikulálták a istenségek nevét és jelzőit, de ezt nem zárhatjuk ki eleve." Marco Merlini úgy véli, hogy "A főként figurákon előforduló isteni azonosítók nem voltak elég gyakoriak és elterjedtek ahhoz, hogy egy nagy területeken használt írás egységei legyenek távoli helyszíneken évszázadokon át.
E kétkedő feltételezéseknek az ellenkezője igaz, amit a magyar hieroglif írás ismeretében be lehet látni. A Merlini által felsorolt neolitikus szövegekben meg is lehet találni egy sor istennév és jelző jelét. A dunai írás istent azonosító jelei megtalálhatók a székely írásban, ezért ismerjük a hangalakjukat is. A székely jelekről már a 90-es években is tudtuk, hogy az isten szóösszetétel elemeit (az ős és a ten szavakat), valamint az Isten jelzőit (atya, jó, élő, úr stb.) jelölik. Ezt közre is adtam a Magyar hieroglif írás c. kötetben 2017-ben (4).
Az istenek jelölésére használt szójelek eredendően közszavakat jelöltek, majd idővel betűkké váltak. A világ írásrendszereit a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint ősrokonság fűzi egybe. Ezért a neolitikus isten-azonosítók megfelelőinek leszármazottai megtalálhatók még a latin írásban is (pl. a Jó istennév leszármazottja ma "j" betűként, az Él istennév "l" betűként, az Anya istennév pedig "a" betűként használatos).
Az első istennevek magyar közszavakból alakultak ki, az idegen népek istenneveit (Él - él, Jó/Jahve - jó/javas, Anat - anya, Thot - tud, Rá - ragyogó, Tórem - teremtő stb.) mi magyarok néha ma is megértjük. Az istenek jelölésére használt szavak és szójelek évezredek múlva és távoli tájakon is felbukkannak istennévként vagy közszóként, vagy betűként. A neolitikus idolokon lévő isteni azonosítókat a kőkori eredetű, de napjainkig használatban lévő székely írás (pontosabban annak szójeleket alkalmazó elődje, a magyar hieroglif írás) segítségével ma is el tudjuk olvasni.
A jelen cikkben a Marco Merlini által közölt istenjelek némelyikének magyar megfelelőjét és hangalakját mutatom be.
A Marco Merlini által közölt idolok olvasata
Alább isten-azonosítással ellátott idolokat mutatok be Marco Merlini könyvéből.
A paráci (Parța, Románia, Temes megye) 6000 éves neolitikus idolon a székely írás "r" betűjének és ős szójelének változata van (2. ábra). Persze az "r" betűt ez esetben szójelként kell olvasni. A székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját a 90-es években végeztük el az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában.
2. ábra. A paráci idolon a Ragyogj/ragyogó Él sar (mai magyarsággal a Ragyogj/ragyogó Él úr) mondat olvasható
A jelai (Szerbia) neolitikus idol felirata a magyar hieroglif írás segítségével minden további nélkül elolvasható (3. ábra). A bal oldalon lévő ferde vonal a ragyogj, ragyogó szójele, ami hatezer évvel ezelőtt - az egyiptomi Rá napisten neve és a hettita (luviai) hieroglif írás hasonló alakú rá szótagjele alapján) még csak rá hangalakú lehetett. A két jel együtt a Rá ős hangalakot és a "Ragyogj/ragyogó ős" jelentést rögzítette. Ezt az ős szójelet ma is használjuk az Isten (ős + ten) leírásakor, ha a rovásírás szójeleivel írunk. Példa erre az énlakai bilingvis, ahol a szójelekkel írt Egy Isten mondatot olvashatjuk a templom festett mennyezetkazettáinak sarkaiban. A ferde vonalat pedig napjainkban is alkalmazzuk a székely írás "r" betűjeként.
3. ábra. A jelai (Szerbia) idolon a Ragyogó/ragyogj ős mondat olvasható
4. ábra. A gorneai idol (Románia) hieroglifái egy istenidéző szertartás szövegét, a Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Lyukó szár. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. mondatokat rögzítik
5. ábra. Idol Predionicából (Koszovó) a Ragyogó, ragyogó, ragyogó sar országa zsendül (mai magyarsággal: Ragyogó, ragyogó, ragyogó úr országa zsendül) mondattal
Amennyiben az idol alsó részén lévő vonal nem egyenes, mint azt feltételeztem a rajz alapján, hanem ívelt és dombot ábrázol, akkor az olvasat: Nagyon, nagyon, nagy sar "úr" országa zsendül. A zsendülés a napisten évenkénti feltámadására utal, amikor karácsonykor a Tejút hasadékában kel fel a Nap. A hieroglifikus szövegek gyakori témája ez a pillanat.
6. ábra. Tordasi idol (Marco Merlini fényképe nyomán), az olvasat: Nagyságos Lyukó zsendül
7. ábra. Dumesti (Moldávia, Románia) cucuteni idol az istenidéző Ragyogj Nagy szár, ragyogtál szöveggel (Marco Merlini közli Monah 1997: 311, 59/2. ábra nyomán)
8. ábra. Trusesti (Románia) cucuteni A idol a Lyukó, a ragyogó isten mondattal (Marco Merlini közli Petrescu után-Dîmboviţa, Florescu M., Florescu AC 1999: 502, 354/8a. ábra hivatkozással)
9. ábra. A párkányi lineáris kerámia műveltség idolja a Nagy sar (mai magyarsággal: Nagyúr) mondattal
10. ábra. Predionica lelőhelyen (Szerbia) előkerült Vincsa idol (Marco Merlini közli a Galović 1959 nyomán: tab. 15.3 hivatkozással) az ábra jobb alsó sarkában Él hieroglifával
11. ábra. Precucuteni idol Târpeşti lelőhelyről (Moldávia, Románia), (Marco Merlini közli Marinescu után-, Bîlcu 1981: 108.3. ábra hivatkozással) mindkét jel Él isten nevét rögzíti
12. ábra. Vincsa idol Matejsky Brod lelőhelytől (Szerbia) Él isten nevével
13. ábra. A poduri (Moldávia, Románia) pantheonként emlegetett idol, az olvasat lentről felfele: Ragyogó nagy Él ős Él Él
14. ábra. Borovani feliratos cserépdarab (Marco Merlini közli "Nikolov 1979: 16,
fig. 2.e." hivatkozással), a középpontban a sar-szár "úr" hieroglifa
15. ábra. Selishten dol (Bulgária) lelőhelyen talált cserépdarab a Lyukó khuár "Lyukó úr" jellel
16. ábra. Vidra istennője (Bulgária) a Gumelniţa kultúrából, Marco Merlini közli
(Bulgarelli D. Őstörténeti Tudásprojekt) hivatkozással, a mellén a Lyukó Él az égben, a szeméremháromszögnél a Lyukó Él mondat ovasható
17. ábra. Vidra (Románia) Gumelnita A1 műveltség töredék jó és Lyukó khuár "Lyukó úr" hieroglifákkal, Marco Merlini nyomán
18. ábra. Stoicani-Aldeni kultúra (Bulgarelli D. Őstörténeti Tudásprojekt), olvasat: Lyukó ragyogó khuár ten Él (mai magyarsággal: Lyukó ragyogó úristen él)
19. ábra. Lencăuţi-i szobrocska (Moldova), Trypillia, Marco Merlini nyomán,
hivatkozás: Lazarovici C.-M. 2005: 147, 3-2. ábra, a világfa ágain világmodellek
(földek/országok) vannak
20. ábra. Gradesnicai tartály Ég szár (mai magyarsággal Ég ura) mondatjellel (Merlini fotó 2005)
21. ábra. Gradesnicai edény Jó sar (mai magyarsággal Jó úr) mondattal
22. ábra. Gradesnicai fenékbélyeg a Lyukó ős khuár (mai magyarsággal Lyukó ősúr) mondattal
(Merlini nyomán, hivatkozása: Todorova 1996: 208, ábra. 113/5)
23. ábra. Cucuteni A idol a Ragyogj Lyukó Él sar/szár (mai magyarsággal: Ragyogj Él úr) mondat két változatával
24. ábra. Cucuteni A szobor Margineniből Él hieroglifával (Merlini közli Monah 1997. 316. 6. után)
Truşeşti-i Cucuteni A szobron fordul elő.
(Petrescu után-)25. ábra. Truşeşti-i Cucuteni A szobor Él hieroglifával, Merlini közli (Petrescu után-Dîmboviţa M. és tsai 1999) hivatkozással
26. ábra. Bodesti-i figura két Él hieroglifával, cucuteni, Cetăţuia Frumuşica
27. ábra. Moldvai szobrocska Él hieroglifával, Merlini és Monha 1997 nyomán
28. ábra. Lencauti (Besszarábia) precucuteni Tripolje A idol (Lazarovici C.-M. 2005: 147, 3-3. kép után), hieroglifákkal
29. ábra. Cetatuia cucuteni idol a Szár "úr" és a Khuár földje "Úr földje" hieroglifákkal (Merlini nyomán)
30. ábra. Cetatuia cucuteni idol a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" etnikumjelző ábrázolási konvencióval
31. ábra. Slatino horizont idol (Bulgária), Lyukó khuár
32. ábra. Bodesti, cucuteni kultúra, Cetăţuia Frumuşica, (Merlini közli Matasă 1946 után) Ragyogj nagy Lyukó
33. ábra. Kliscev (Ukrajna) ős és Lyukó hieroglifákkal
34. ábra. Ráucesti Munteni (Dumitroaia 1987 után), Ragyogj Lyukó Él sar országa
35. ábra. Cucuteni nyakláncos szobrocska Él Khuár és jó hieroglifákkal
Shann M Winn istenjelölői
Marco Merlini bemutatja a Shann M Winn által a Kárpát-Balkán térségből összeszedett és a dunai írás jelkészletébe sorolt, istent jelölő jeleket is, amelyek szintén jórészt elolvashatók a magyar hieroglif írás segítségével (1. ábra).
... ábra. A Shann M Winn által felsorolt isteni jelek Merlini könyvéből
Jegyzetek
(1) Az ókori görögök a mennydörgést és a villámlást legfőbb istenük, Zeusz megnyilvánulásának, haragjának vagy éppen hatalmának tekintették. Zeusz, az Olümposz ura, a görög mitológiában az ég és a vihar istene. A legenda szerint a mennydörgést és a pusztító villámokat a Küklópszok kovácsolták számára, fegyverként használta, ha az istenek vagy az emberek megsértették a rendet. Amikor dörgött az ég, a görögök úgy tartották, hogy Zeusz éppen az égi szekérhajtásával dübörög a felhők felett, vagy közvetlenül az emberekhez szól.
A közel-keleti vallási analógiák szerint a görög vallás nem más, mint a hettita-hurrita keverék mitológia anatóliai szétrajzásának egyik eredménye. A görög törzsek nyilvánvaló kapcsolatban álltak Anatóliával és átvették a hurri Tessub, luvi Tivat és a hettita Tarhuntasz viharistenek által vezetett panteont, talán lüdökön keresztül, talán Ugarit közvetítésével vagy közvetlenül.
(2) Az istennevekben nagy időbeli és földrajzi távoságokon keresztül követhetőek a magyar isten (ős + ten) elemei.
A komi (zürjén) mitológiában a főisten neve Jen (vagy Jem), ami a magyar ten megfelelője. A hagyományban létezik a Jen-es összetétel, amely az égistent, a mennyet jelöli. Ez a magyar Isten (ős + ten) szóösszetétellel vethető össze, csak fordított a sorrend. Vagyis a zürjénben (komiban) a magyar ős/is-nek az es felel meg.
A magyar isten összetétel is tövének rokonszavai a többi finnugor nyelvben az „apa, nagyapa, atya, idős rokon” jelentést hordozzák. Ilyen a finn isä "apa", észt isä "apa", vogul (manysi) äś "nagyapa, atya", mordvin atä / ata "apa, öregember". A zürjén (komi) nyelvben az -aś képzőként is felbukkan, például tiszteletbeli rokonsági megnevezések végén. Ezek a szavak hangalakjukban (isä, äś, aś) és jelentésükben is (felmenő, apa, ős) egyeztethetők a magyar isten szó tövében szereplő ős szó régi is alakjával.
A komi es "ég" és a magyar ős szavak jelentésben és hangalakban megegyeznek, vagy egy ősvallási világnézet alapján rokoníthatók, így a Jen-es (magyarul ten-ős) a sorrend megfordításaként magyarázható. Az obi-ugoroknál az Asz a nagy, szent folyót (az Obot), illetve a szent égi területeket jelöli. A jenyiszeji ket nyelven (amely nem finnugor, de szibériai rokon népként kezelték és a magyarul beszélő hunokkal élt együtt valaha) az Es szó konkrétan „Ég” és „Isten” jelentéssel bír.
A sumér nyelvben az aš (vagy as) egy sűrűn használt szótag, amelynek az ékírásban számos jelentése van. A legfontosabbak:
- Számnévként az aš jelentése „egy”, „egyetlen” vagy „első”. Ez a jelentés egyeztethető az ős jelentéssel, mert az első létezőre utal.
- Főnévként jelenthet „átkot” vagy szent „esküt” is. Nem véletlen, hogy az eskü szavunk töve pontosan azonos ezen ős szónak a hettita Estan-ban megjelenő változatával. (Az eskü vége meg a kő/kű szavunkkal azonos. Az eskü tehát azonos gyökerű lehet az őskő szóval, aminek a jeléből az "u" és a "v" rovásbetűnk keletkezett). Ez összefügghet azzal, hogy az átok és az eskü esetében egyaránt szükség van az isten támogatására. Ezért találunk a szokásos amulettek hieroglifikus szövegében, vagy például a Szent Koronán is hieroglifikus istenidéző szövegeket, amelyek az Istent rendre segítségül hívják.
- Gazdasági szövegekben aš (vagy as) egy konkrét gabonafélét jelöl. A magyar nyelvben a búzát élet jelentéssel is emlegetjük, amiben Él isten nevét, vagy az isten élő jelzőjét, ezek rokonát ismerhetjük fel. Ez világnézeti, szó- és jelhasználati rokonságra utal akkor is, ha az Él és az ős szavunk nem azonos, csak ugyanazon ősvallási képzethez tartozik. Egy, a gabona kapcsán egykor sokszor elhangzó Ős Él mondat hasadásából, vagy lekopásával keletkezett maradékról lehet szó.
A régi írások alapján nem könnyű az Isten korabeli megfelelőinek hangalakját azonosítani. Esetenként csak az stn mássalhangzós vázat rögzítették, amiből aztán idegen népek képviselői a sátán alakot is kiolvasták. A hettita vallásban az Estan (vagy Istanu / Astanu) a napisten neve, amit a hettiták az előttük ott élő hattiktól vettek át. A Mezopotámiából importált hettita ékírásban a szó Estan, vagy Istan alakban szerepel. A saját fejlesztésű, ősi hettita (luvi) hieroglif írás azonban megengedi az Ostan olvasatot is.
Mivel a korai írások szójeleinek több jelentése is volt, a kutatók által megállapított jelentések esetenként nem teljesen azonosak, csak a jelentésbokorba tartozóak. Például a hatti Estan szó két részből állt, ahol az es tő jelentette a „Napot”, a tan utótag pedig „király” vagy „úr” jelentéssel bírt. Így a hatti eredetű Es-tan szó szerinti jelentése „Nap-király” vagy „Nap-úr” lenne. Miközben a mitológia alapján nyivánvaló, hogy az ős azonos a napistennel, a ten "isten" jelentésből pedig devalvációval kialakulhatott az istenként tisztelt "király", abból pedig az "úr" jelentés is.
Előfordul az ős szó rokona a mezopotámiai Assur "ősúr" város és isten, valamint az azték Tenoctitlán nevében is.
Assur romvárosa egy merész, magas sziklás nyúlványon fekszik a Tigris folyó partján. A városnév örökség a sémik előtti idők hurri/szabír nyelvi rétegéből s ez esetben „folyóból kiálló szikla” vagy „szent kő” jelentés tökéletesen indokolt. Ez a szikla nemcsak egy földrajzi pont volt, hanem maga az anyaföldből kiemelkedő isteni erő.
A navatl nyelven írt Tenōchtitlan városnévben Tenoch - egy pueblo magyarázat szerint - ama isteni hős neve, aki a népet a város területére vezette. Ez a Tenoch név a komi Jen-es megfelelője. A név jelentése szó szerint „Tenoch helyén” vagy „a kaktusz a sziklánál”. Két fő részből tevődik össze:
- Egyrészt a tetl (szikla/kő) és a nōchtli (fügekaktusz/nopal) szavak összetételéből, amely a szent kaktuszt szimbolizálja.
- Másrészt a -titlan helymegjelölő utótagból, ami azt jelenti, hogy „valami alján” vagy „helyén”.
A monda szerint a várost ott alapították az aztékok, ahol meglátták a sziklán növő kaktuszon ülő sast, amely karmaiban egy kígyót tart. A név áttételesen a város legendás alapítójára, Ténoch papra is utal. Ennek megfelelően az azték alapító, Ténoch nevének magyarázatában is a legelső és legfontosabb elem a tetl, ami navatl nyelven szó szerint „követ” vagy „sziklát” jelent. Az azték kódexek piktogramjain Ténochot egy sziklából kinövő kaktuszként ábrázolják. Ha az Assur név a folyóból kiálló szikla, a Tenoch pedig a vízből (a Texcoco-tóból) kiemelkedő szikla, akkor a két név mögötti uralkodói és városalapítási logika szellemileg teljesen azonos: az isteni kő, amely szilárd alapot ad a birodalomnak.
Mivel a Tejút az Isten lakhelye, vagy maga az Isten, ezért a földi szent kövek (mint Assur sziklája vagy Tenoch köve) az égi magas kő – a Tejút – földi leképezései voltak. Az obeliszk és a menhir világszerte az istennel azonosított Tejút jele volt. A mindenütt a székely jeleket alkamazó hieroglifikus szövegekben Eurázsiában és Amerikában is az istennel azonosított Tejút egyik neve ennek megfelelően a magas kő.
A fenti összefüggések nyilvánvalóvá teszik, hogy azonos eszme- és írástörténeti folyamat jelenségeivel, azonos vagy rokon szó- és jelkészlettel találkozunk a fent felsorolt esetekben. Ez megengedi, hogy a Marco Merlini cikkében szereplő istenjelzőket a magyar hieroglif írás szójeleivel olvassuk el. Az olvasatok ezt a vállalkozást igazolják, mert a szerzők álláspontjának megfelelően valóban isteneket azonosítanak ezek a rövid szövegek.
(3) Az atya szó az ősi nyelvi rétegekből, a gyermeknyelvből és természetes hangutánzásból eredeztethető. Az etimológiák szerint az atya a világon szinte mindenhol jelen lévő, gyermeknyelvi eredetű szó. Az első hangok, amelyeket a csecsemők képeznek, a magánhangzók és az ajakhangok (mint a p, b, t, m) összetételei. Ezeket a formákat a szülők kötötték hozzá a családfőhöz. Rokonságát a finnugor nyelvekben is megtaláljuk (pl. finn ätti, mordvin atje), de a környező nyelvekben is rendre felbukkan (görög atta, albán at, gót atta). Az atya megfeleltethető a sumer ada és a hurrita atta szavaknak, amelyek közvetlen nyelvi vagy kulturális kapcsolatot feltételeznek az ősmagyarral. Számos indián nyelvben fedezhető fel az atya szóra hasonlító vagy azzal rokonítható kifejezés. Példaként szokták említeni a kaliforniai penuti nyelvcsaládba tartozó vintu nyelvet, ahol az Ak szót, vagy a dél-amerikai kecsua (Quechua) nyelvet hozzák fel, ahol a tayta vagy yaya jelent apát/atyát. Ennek megfelelően a székely rovásírás "ty" (atya) jele, a kínai fu "atya" szójel, vagy a sumérek és az amerikai indiánok hasonló szimbólumai között nemcsak hangzásbeli, de grafikai párhuzam is van, amely az Orion csillagkép ősi ábrázolásából ered.
A fenti példák alapján világos, hogy a kőkori istenjelölők hangot is rögzítettek. Ezek a jelek szabályos szójelek minden szükséges kellékkel: képi tartalommal, jelentéssel és hangalakkal. Ez kínál elvi lehetőséget a kőkori hieroglifkus szövegek elolvasására, amit a magyar hierogif írás konkrét eredményei alapján ki is használhatunk.
(4) A bejelentést nem követte sajtóvisszhang és hasznosítás, ezért a kutatás esetenként továbbra is nyitott kapukat dönget.
A 2024-ben lezajlott világfa vita is illusztrálja az akadémikus áltudomány jelektől való távolságtartását, pontosabban a magyar nemzeti írás iránt érzett oktalan gyűlöletét és annak következményét. A vitában megszólaló húsznál is több tudós nem volt képes a világfa korszerű meghatározására.
Természethű világfát vártak, holott a világfa egy szójelekből összeállított elolvasható mondatjel. A rovológiához azonban nem értenek. Csak abban voltak eredményesek, hogy törekedtek a dilettánsok kirekesztésére (miközben írástörténészeket nem képzünk, ezért mindenki autodidakta). Ezt az ostobaságot aztán az érintett szerkesztőségek is következetesen képviselték. Amivel sikerült a hozzáértést is kizárniuk, mert a rovológia a "dilettánsok vesszőparipája" volt évtizedeken keresztül. Az akadémikus "tudomány" történetében nem ez az első, de nem is az utolsó csőd, ami a jeleink nem ismerése miatt következik be.
Irodalom
Marco Merlini (2009): 5. fejezet VIII. rész: „A Duna-menti civilizáció jelrendszerének vizsgálatára szolgáló szemiotikai szabályok és jelölők mátrixa” a Neo-eneolitikus írástudás Délkelet-Európában című könyvből (academia.edu)
Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek
Varga Géza (2019): Orion csillagképet ábrázoló szkíta Nimród tamga Tiszavasvári Csárdapart lelőhelyről
Varga Géza (2022): A tatárlakai táblák "atya" és "szár" szójelének hangzósítása
Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
%20idol.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése