Željko Demo a Kalapált fémlemezből készült pajzs alakú gyűrű a zágrábi Régészeti Múzeumból c., 2023-as cikkében mutatja be az említett lelet képét. Ehhez most a kora középkori (V - X. századi) gyűrű hieroglifákkal (ősvallási kötődésú szójelekkel) írt szövegeinek olvasatát csatolom.
1. ábra. A zágrábi Régészeti Múzeum kora középkori gyűrűjének fején egy hieroglifákból álló felülnézeti világmodell (az Éden térképe) olvasható
Mint arról Željko Demo tájékoztat, a különféle szerzők sokat írtak már a kora középkori, bronz (vagy ezüst) lemezből készült, felső részükön pajzsszerűen kiszélesedő gyűrűkről, ezek eredetéről, változatairól, elterjedésükről. Érdekes ennek az ékszerformának a kapcsolatrendszere is. A szakirodalomban pajzs alakú gyűrűként emlegetett leletek elsősorban Morvaországra, valamint Kelet-Ausztriára és Szlovéniára jellemzőek, de megtalálhatók Magyarországon, Romániában és Bulgáriában is. Ezért tartják számon őket a dunai régióra jellemző ékszerformaként. A dalmáciai és albániai leletek a szerző szerint más megoldást sugallnak és az is biztos, hogy az ilyen típusú gyűrűkkel kapcsolatos problémák számosabbak és bonyolultabbak, mint azt korábban gondolták. Az egyik, eddig kiadatlan példány a zágrábi Régészeti Múzeum gyűjteményében található (1. ábra).
Hozzátehetem, hogy a gyűrű kapcsolatrendszerét megvilágítja a zágrábi világmodell magyar jelkészlete és magyar olvasata is. A gyűrű párhuzamai eleve abból a földrajzi környezetből kerültek elő, amelyet egykor a magyarul beszélő szkíták, hunok, szarmaták és avarok a segédnépeikkel együtt belaktak. A hun és avar hieroglifikus írásemlékek létét, valamint magyar olvasatát az utódállami és magyarországi régészek nem szokták hangsúlyozni. A fennmaradt hieroglifák azonban nem igazodnak a világosi fegyverletétel és a trianoni béke következményeként kialakult polkorrekt koncepciókhoz.
A zágrábi gyűrű világmodelljének jelei
A gyűrű fején egy felülnézeti világmodell látható, amit A magyarság jelképei c. kötetben írtam le. (1)
A világmodellek közepén szokás szerint az Isten helye van. E szabálynak a napisten egyik nevét, vagy jelzőjét rögzítő lyuk/Lyukó hieroglifa megfelel (2. ábra). A világmodellek sarkain jellemzően az égbe vezető út valamilyen elolvasható jelképe jelenik meg. Esetünkben e követelménynek a négy hegységre (a Kaukázusra, Zagroszra, Elburzra és Tauruszra) utaló sar "sarok, úr" hieroglifák felelnek meg (4. ábra).
5. ábra. Ős hieroglifa a zágrábi gyűrű karikájáról
Párhuzamok
Jelei alapján a zágrábi gyűrű - a Teremtő és a Teremtés színhelyének (az Édennek) a felidézésével - amulettként védte és segítette a tulajdonosát. Ez a feladatkör általánosan jellemző a hieroglifikus szövegeket hordozó tárgyakra. A zágrábi gyűrű jelkészlete és jelszerkezete azonos a magyar hieroglif írás jeleivel és jelszerkezeteivel. A velük rögzített szövegek a hunok, szarmaták, avarok és honfoglaló magyarok által használt magyar nyelven szólalnak meg. A szövegek ismétlődése az azonos szóhasználat fennmaradására utal.
A lyuk/Lyukó hieroglifa párhuzama
A Nagy Lyukó mondat párhuzama
A Föld jel párhuzamai
A zágrábi gyűrű pecsétlapjának legfontosabb üzenete egy világmodell, amelynek leegyszerűsített változata a Föld hieroglifa. Az alábbi ábrákon e Föld hieroglifa néhány párhuzama látható. Carl Faulmann ezt a jelet mutatta be a kőkori jelek napjainkig való átöröklődésének példájaként. A kőkori jelek továbbéléséről, valamint az Éden négy szent folyójának szimbolikájáról az 1880-ban Bécsben megjelent úttörő munkáiban – az Illustrirte Geschichte der Schrift és a Das Buch der Schrift című köteteiben – értekezik. Álláspontja szerint az Éden egy forrásból kiinduló négy szent folyójának rajzáról van szó.
A körbe zárt kereszt alakú Föld szimbólum valóban az egyik legősibb jel. Megjelenik a Pireneusokban, a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek között is. A kínai írásban, az asztrológusok jelrendszerében és a glagolita ábécében (bár itt a hangértékek és formák változhatnak), valamint a székely írásban az „f” betű alakja a körbe zárt kereszt, vagy a körbe zárt X. Az akrofónia elve alapján az „f” hangérték a Föld szó kezdőhangjából vonódott ki. Az avar kori és kora középkori fazekasjegyek vagy edényfenék-bélyegek között szintén tömegesen fordulnak elő négyzetbe, vagy körbe zárt keresztek és X-ek.
A régészet szigorúan elhatárolja egymástól a korszakokat és a földrajzi régiókat. Ha egy régész lát egy kört vagy keresztet egy kőkorszaki kavicson, egy amerikai indián sziklarajzon és egy kora középkori pécskai fazékon, azt hajlamos díszítésnek, vagy véletlen egybeesésnek nevezni. Bár a véletlen szó használata egy tudományos dolgozatban illetlenség, mert véletlen nincs is.
Ezzel szemben e jelek nem díszítések, hanem egy egyetemes, kőkorig visszanyúló jelrendszer és mitológiai világkép szerves továbbélései. Eszerint a formák azonossága mögött tartalom és egykori közös gyökér van, az akrofónia és a hieroglifák képi tartalmának logikája pedig kulcsot ad a megértésükhöz.
Az elolvashatóság lehetősége megmaradt a keleti mandalákban is, amelyek szintén a világ jelekből alkotott elolvasható térképét jelentik. Mivel az Indus-völgyi írás jelei között eddig negyvenvalahány magyarazonos jelet találtam (köztük a Föld jelet is) s a jelhasználat és a világnézet közös gyökereiről árulkodó adatokat lehet felmutatni más esetekben is, ezért nincs okunk arra, hogy a zágrábi világmodell elolvashatóságán meglepődjünk. Ez a világmodell keletről érkezett és egy ismert keleti hagyományt képvisel.
Az indiai és tibeti hagyományban pedig léteznek olyan mandalák, amelyek folyamatosan olvasható szent szövegeket, mantrákat vagy védelmező imádságokat tartalmaznak. Ezeket a szakirodalomban leggyakrabban Mantra-keréknek, vagy Dháraní-mandalának nevezik.
A mahájána és vadzsrájána buddhizmusban a mandalák külső gyűrűit vagy magát a belső szerkezetét nagyon gyakran ősi indiai írással (például sziddham vagy landzsa írással), illetve tibeti karakterekkel írt szövegek alkotják.
Kiváló példa erre a Mahápratiszará Dháraní Mandala. Ezen a leletcsoporton a középonti istenség körül körkörösen vagy labirintusszerűen fut a szöveg. Egy beavatott vagy olvasni tudó ember számára ez nem díszítés, hanem egy elejétől a végéig folyamatosan kiolvasható, recitálható védelmező imádság (dháraní).
A szöveges mandalák koncepciója elterjedt Kínán és Tibeten át Japánig. Japánban például a Mandala-Gohonzon (különösen a Nichiren-hagyományban) egy olyan mandala, ahol kizárólag kalligrafikus írásjelekből épül fel a szakrális térkép. A jelek elolvasása maga az imádság és a meditáció.
A mandalák közvetlen rokonainál, a geometriai alapú yantráknál (például a Mantra-mahodadhi szövegekben leírt ábráknál) a lótuszszirmokba vagy a négyzetes keretekbe szándékosan úgynevezett „mag-szótagokat”, vagy rövid invokációkat (fölfohászkodást, segítségkérést vagy megidézést) karcoltak. Ezeket meghatározott irányban (az óramutató járásával megegyezően) kellett „összeolvasni” a rituálé során.
A fentieket támasztja alá a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás is, ami az ismert jel- és írásrendszerek genetikai kapcsolatát bizonyította.
A fentiekből következően a zágrábi gyűrű világmodellje egy kőkori ősvallási világnézet maradéka, az indiai-tibeti-japán mandalák, a Föld hieroglifa, a glagolita "f" és a székely "f" betű rokona. Ezt azonban a régészek nem szokták észrevenni, mert a keresztről azonnal a kereszténység jut az eszükbe, miközben a körbe zárt kereszt alakú Föld jelet nem is ismerik.
13. ábra. Krími hun csat a Föld nagy szár (mai magyarsággal: a Föld nagy ura) mondattal (középen), a hun Föld, nagy és szár "növényi szár, úr" hieroglifák (lentről felfelé, balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "f", "n" és "sz" rovásbetűk (jobbra)
A 13. ábrán lévő csaton magyarul elolvasható krími hun mondat arról a Fekete-tenger északi partvidékét is magában foglaló területről származik, ahonnan Róna-Tas András az általa feltételezett óbalkáni írást eredezteti. E hun mondat hasonló gondolatot rögzít (a földet az isten tulajdonának minősíti), mint amit a zágrábi gyűrűn is elolvashattunk. Nyilvánvaló, hogy a kora középkori gyűrű keletkezésekor a jelhasználat és a világnézet is közös a Krím és a Balkán között. Ez a kor a szarmata, hun és avar népek korszaka, akik ekkor a sztyeppén már keveredtek és egyaránt magyarul beszélhettek. Tőlük származhat a fentebb tárgyalt zágrábi gyűrű írása.
A pécskai edényen a kereszt körül valamelyest látszik egy kör alakú keret (14. ábra). Ha ez a kör csak a pontatlan fénykép eredménye lenne, a körbe zárt kereszt alakú fenékbélyegek sora akkor is bizonyítja, hogy a korszakban létezett a Föld jel (16. ábra). Az avar fenékbélyegek között a leggyakoribb jel a körbe zárt kereszt vagy a körbe zárt X, amely a hieroglif olvasat szerint a Föld szójele (az Éden leegyszerűsített ábrázolása). A világmodell súlyát jelzi, hogy az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona felülnézete azonos a Föld hieroglifával. Itt a keresztpántokon lévő jó "folyó" filigránok jelzik a négy szent folyó jelenlétét.
Érthető is, hogy miért tették az edényekre az Éden térképét a négy szent folyó rajzával. Az edényeken ugyanis sorozatosan tapasztalható a törekvés, hogy a Teremtést és a Teremtőt idézzék fel az elolvasható jelek segítségével. Ezzel emlékeztették a halandókat arra, hogy az edényből fogyasztott étel és ital a Teremtő ajándéka.
Jegyzetek
(1) A felülnézeti világmodellek (mandalák) végső soron az Éden (a 100 000 - 50 000 évvel ezelőtt volt őshaza) szójelekből alkotott térképei. Ez egyúttal - több más érvvel összhangban - azt is jelenti, hogy a legkorábbi, ősvallási kötődésű szójelek is legalább ilyen korúak. A világ ma ismert klasszikus írásrendszerei nem az állam és a könyvelés megjelenésével poligenezissel, hanem végső soron ebből a kőkori ősvallási jelrendszerből, monogenezissel alakultak ki.
Irodalom
Gáll Erwin (2023): Datárii mormántului CX. 20A de la Pecice-Duvenbeck si a semnelor de cruce pe vasele ceramice din bazinul Dunárii mijlocii. A pécska-duvenbecki CX. 20A sír keltezésének kérdéséről és a keresztszerű jelekről a Közép-Duna-medence kerámiaedényein (academia.edu)
Željko Demo (2023): A shield-shaped ring of embossed sheet metal from the Archaeological Museum in Zagreb, Kalapált fémlemezből készült pajzs alakú gyűrű a Zágrábi Régészeti Múzeumból, Institute of Archaeology, Belgrade
Varga Géza (1999): A magyarság jelképei, Írástörténeti kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2018): A kölkedi avar boglár magyar hieroglifái
Varga Géza (2018): Szarmata korong "Nagyságos Lyukó" ajánlással
Varga Géza (2019): Hozzászólás Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse a rovásírás c. előadásához
Varga Géza (2019): Latin kontra rovás - hozzászólás Róna-Tas András előadásához
Varga Géza (2019): Hieroglifikus mondatok meroving és frank tárgyakon
Varga Géza (2020): A zamárdi avar temető rézüstjének fenékbélyege
Varga Géza (2020): Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza (2021): A Keszthely-kultúra öntvényének Ragyogó Lyukó úr mondata
Varga Géza (2021): Krími hun csat a hieroglifikus Föld nagy ura mondattal
Varga Géza (2023): A Juhor-hegyi bizánci erőd magyar mondata a VI. századból
Varga Géza (2023): Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Varga Géza (2023): "Magas kő" ábrázolási konvenció példatár
Varga Géza (2023): VI-VII. századi avar cserépedény Föld szójellel Pécskáról Gáll Erwin nyomán
Varga Géza (2026): Az Indus-völgyi és a magyar jelformák összehasonlítása
Varga Géza (é. n.): Szkíta tartalom
Varga Géza (é. n.): Hun és avar tartalom
Varga Géza (é. n.): Szarmata tartalom
Varga Géza (é. n.): Honfoglaló tartalom
Varga Géza (é. n.): Délszláv területek magyar hieroglifikus nyelvemlékei
Varga Géza (é. n.): Hieroglifikus gyűrűfeliratok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése