A Keszthely-kultúra népességének etnikai összetételéről sorra születnek a legkülönfélébb, megapozatlannál megalapozatlanabb "tudós" kitalációk, amelyek közös jellemzője, hogy szerzőiknek nem tűntek fel a kultúra leletanyagán előforduló magyar jelek (1. ábra). Ugyanakkor rendszeresen panaszkodnak az írott források hiányára is. Szántó Imre például így fogalmaz: "az avar uralom utolsó 120 éves időszakára vonatkozólag teljességgel hiányoznak az írott források."
1/a. ábra. A Keszthely-kultúra VII. századi övverete (középen). Rá/ragyogó, Nap, lyuk/Lyukó és sar "úr" hieroglifái (balra), valamint a nekik megfelelő mai székely "r", "ly" és "s" betűk (jobbra), a mai magyar népi jelhasználatban megtalálható a sugaras Nap hieroglifa is (egy hasonló napjelképet éppen az alsópáhoki Czibor Imre fazekas által másolt tálon lehet látni)
1/b. ábra. Hasonló alakú ligatúrák: a Szent Korona pártáján lévő Krisztus zománc térdéről, az olvasata Jó úr (balra) és a Keszthely-kultúra veretéről, az olvasata Lyukó úr (jobbra), a különleges ligatúrák nagyfokú hasonlósága arra utal, hogy a Keszthely-kultúrának köze van ahhoz a kultúrkörhöz (a szabírok által uralt mervi oázishoz), amelyben a Szent Korona született
Straub Péter például a következőket írja:
"Az elmúlt száz évben számos elképzelés született, tucatnyi etnikumot kapcsolatba hozva a Keszthely-kultúra eredetével. A kutatásnak először kronológiai problémákkal kellett megküzdenie. A század első harmadáig, a hazai régészetben 4. századi késő római, szarmata vagy hun emlékként meghatározott leletkört a külföldi szakirodalom következetesen az 5-6. századra keltezte, majd sokáig a kultúra szélsőségesen - kései - avar, illetve szlávként való értelmezése jelentett gátat. Változás a hatvanas évektől következett be, mikor is egyre inkább előtérbe került a leletanyag és az írott források részletes elemzése. Ennek következtében a Keszthelykultúra magyarázataként évekig kontinuus római népesség (KISS 1968)/ illetve különböző nyugati germán népcsoportok Dunántúlra kerülése/maradása képezte a legkézenfekvőbb magyarázatot.
Meghatározó fordulópontnak a fenékpuszta-horreumi temető rendkívül gazdag, italolangobard jellegű leletanyagának publikálása tekinthető, ami által a kultúra új megvilágításba került. A régészeti anyag germán és bizánci kapcsolataira Bóna István adott történeti magyarázatot, Sirmium 582. évi és Singidunum 584. évi bizánci, valamint Forum lulii 7. század eleji, langobard forrással adatolt avar ostromával és lakosaik hadifogolyként való áttelepítésével. Ez több mint negyedszázada meghatározó a Keszthely-kultúra értelmezésében (BÓNA 1970, 257, 122. j ), mellyel napjaink összefoglalásai is egyetértenek (BÁLINT 1995, 282-287, 289-292; MÜLLER 1996a, 99), ami így jelenleg a legelfogadottabb magyarázatát adja a főként bizánciként számon tartott kultúrának, míg a germán kapcsolatok kevésbé tűnnek kidolgozottnak."
Szántó Imre így jellemzi a kultúra és kutatásának helyzetét:
"Az avar foglalástól a magyar honfoglalásig terjedő kornak egyik fontos központja Keszthely és környéke. A múlt század végétől a Lipp Vilmos által feltárt keszthelyi és Keszthely-környéki nagy temetők alapján a hazai és külföldi régészeti szakirodalomban már több mint 70 éve gyakran emlegetett fogalom a Keszthely-kultúra. Hatalmas kiterjedésű temetőket tártak fel Keszthelyen, Felsődobogón, Alsópáhokon, kisebbeket a szomszédos Gyenesdiáson, továbbá Raposkán, Lesencetomajon, Lesenceistvándon és Balatonberényben."
Elmondja, hogy a Keszthely-kultúra fogalmát Alföldi András kapcsolta az avarokhoz és ama veretes övgarnitúrát, amelybe az 1. ábrán látható lelet is tartozik, a kutrigurok hagyatékának tartotta. Ehhez Szántó Imre szükségesnek tartotta hozzáfűzni, hogy a bizánci övcsatok vásári áruként jutottak el Bizáncból az avar területekre. Azt már én teszem hozzá, mert a szójeleket a szakemberek nem olvasták el, hogy e "bizánci" árukészlet jó részét az Al-Duna két partján élő, magyarul beszélő hunok készítették, akik a termékeiket ellátták a magyar hieroglif írás jeleivel is (2. ábra).
2. ábra. Hódmezővásárhelyen feltárt "sucidava típusú" csat a Nagyságos Dana mondattal
Szántó Béla ismerteti Szőke Béla véleményét, aki szerint ez a leletanyag közvetlen kaukázusi és pontusi kapcsolatokat árul el, bár teszi hozzá - az etnikai hátterét akkor még nem tudták meghatározni.
Fentebb már említettük, hogy Alföldi András a Keszthely-kultúra griffes-indás avar övvereteit a kutrigurok hagyatékának ítélte. Mivel a kutrigur/kuturgur név "kétogur" jelentésű (tehát a két + Óg + úr magyar szavakat találjuk benne), az 1. és a 2. ábrán bemutatott vereten pedig egy-egy magyar mondatot olvashatunk, nincs okunk kételkedni Alföldi András álláspontjában, sőt megerősíthetjük és kiegészíthetjük azt az etnikum meghatározásával. A Keszthely-kultúra leletanyaga a rendelkezésünkre álló kevés hieroglifikus szöveg és egyéb nyelvi anyag alapján magyar emlék.
Egyezik e véleményünk Győrffy György álláspontjával is (amit Szántó Béla említ), miszerint a griffes-indás avar leletanyag a magyarság hagyatéka. Valóban az, de ők még nem tudták hieroglifikus nyelvemlékekkel alátámasztani a sejtésüket. Ma már magyar ilyenekkel is rendelkezünk.
3. ábra. Egy meroving korongba sugár irányban beépített hieroglifikus mondat, az olvasata: Lyukó isten országa
Szántó Imre azonban - az előző átkos tovább élő magyar- és tudományellenes szellemiségének engedelmeskedve - nem tisztáz, hanem zavart kelt. Mint írja "az újabb kutatás olyan keverék népességet ért Keszthely-kultúra alatt, amelyben az avar és germán elemek mellett a római hagyomány nyomai és a szlávok hagyatéka is felismerhető".
Az olvasó hiába várja e téveszme mellé a latin, szláv vagy germán nyelvemlékeket, mert olyannal nem tud szolgálni az "újabb kutatás". Ha komolyan lehet venni a szerző fentebb idézett álláspontját arról, hogy "az avar uralom utolsó 120 éves időszakára vonatkozólag teljességgel hiányoznak az írott források", akkor a kérdéses időszak nyelvi viszonyairól csak a magyarul megszólaló hieroglifikus írásemlékek tanúskodnak, amelyeket ő még nem ismert és nem olvasott el.
A zalavári, glagolitának minősített jelekről sem tudhatott a szerző, amint az olvasatukról meg én nem értesültem. Ezek - a zalavári ásatás divatja szerint - lehetnek visszadatált jelek is, amelyek nem tartoznak a Keszthely-kultúra időszakába. Lehetnek távolról (a karinthiai Mosburgból, vagy máshonnan) érkező vásári termékek is, amelyeket nem a Keszthelyi-kultúra népessége állított elő. Ugyanakkor a szintén
Zalavárott előkerült ezüstjelvény Úristen mondatjele jól elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével.
4. ábra. Zalavár-várszigeti ezüstjelvény az Úristen mondatjellel (középen), a zalavári szár "úr", ős és ten hieroglifák (balra, lentről felfelé) és a nekik megfelelő magyar szár és "sz", ős, valamint ten jelek (jobbra)
Keszthely neve a latin castellum szóból származhat és a település folyamatosan lakott voltáról tanúskodik. Pusztán a városnév eredete alapján azonban aligha lehet a Keszhely-kultúra, vagy akár csak Keszthely város lakosságát latinnak minősíteni. Ha ez a településnév erős érv lenne, akkor ilyen alapon a mai Keszthely lakosságát is latinnak ítélhetnénk. Ám ehhez nem eléggé alapos a városnévre alapozható gondolatmenet. Fontos adat, de sem a jelenkori, sem a Keszthely-kultúra kori lakosság nyelvi viszonyairól nem közöl döntő fontosságú ismeretet.
5. ábra. Meroving ezüstgyűrű, köriratában a jó szójele ismétlődik, középen az Úristen ligatúra látható, együttes olvasatuk: Jóságos úristen
Szokás meroving és longobárd hatást emlegetni, ami alatt a Kárpát-medencére gyakorolt germán kulturális befolyást értenek. Holott ennek éppen az ellenkezője történt. Attila halálát követően a hunok által vezetett germán törzsek katonai, gazdasági és kulturális befolyása alá került Európa jelentős része. Attila véréből származó, vagy általa nevelt hunok alakították az új Európát. Ahogyan Attila szellemi örökösei adták az angolszász és a skót királyokat, meg Itália uralkodóit, azonképpen a merovig és frank uralkodók is a hun ízlést képviselték és a
Savaria-i Szent Márton hun királyfi tiszteletét terjesztették el Franciaországban. Évszázadokon át olyan ékszereket viseltek és készítettek Nyugat-Európában, amelyeken a magyar hieroglif írással írt magyar mondatok olvashatók. Miképpen a Keszthely-kultúra és az avarok tárgyain is.
Michelangelo Naddeo Varese-i olasz íráskutató a longobárdok leszármazottai által lakott Lombardiáról azt tartotta, hogy a longobárdok oda avar vezetéssel érkeztek. Az avarok az Alpokon keresztül Aachen-be vezető hágót kívánták ellenőrizni Varese-ből. Ennek nyoma maradt a vidék jelhasználatában, amit nekem is bemutatott. Ott ugyanis lépten-nyomon magyar jelekbe lehet botlani a város ma álló épületein is. Lakóhelyének, Varese-nek a nevét is a magyar város szóból magyarázta.
Azaz nincs okunk komolyan venni az avarokra gyakorolt germán hatásról terjesztett áltudományos fantazmagóriát. A kölkedi avar boglár példája szerint kell eljárnunk, ha ezt a tövig tudománytalan "germán hatásosdi" játékot meg akarjuk érteni és a feje tetejéről a talpára akarjuk állítani. Ugyanis a
kölkedi avar bogláron a magyar hieroglif írással írt magyar mondatok olvashatók. Szó sincs germán hatásról, amit csupán a kölkedi boglár félremagyarázott stílusa alapján, a rajta lévő magyar írásjeleket fel nem ismerve és el nem olvasva feltételeztek egyesek. A Keszthely környéki "avar kori" és általában az avar hieroglifikus írásemlékek semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy itt egy egységes, vagy túlnyomóan magyar nyelvű avar kultúra emlékeivel állunk szemben. Az előkerült magyar nyelvemlékek - természetesen - nem zárják ki, hogy az avaron kívül más népek képviselői is éltek Keszthely környékén és a Kárpát-medencében. Ám ez mindaddig csupán egy "polkorrekt" (nem tudományos igényű, csupán a szerző udvariasságát, vagy elvtelen hazudozását eláruló) feltételezés, amíg ezt alátámasztó, jól elolvasott nyelvemlékek nem kerülnek elő azokon a további nyelveken.
6. ábra. A kölkedi avar boglárt a stílusa alapján germán terméknek minősítették, bár magyar mondatok vannak rajta, amelyek olvasata a fentről harmadik jeltől függően: Nagyságos Isten földje vagy Nagyságos ten úr földje
Segítséget jelenthet a találgatásokban, hogy a Malaja Perescsepino-i kincslelet egyik magyarul elolvasható darabja (7. ábra) hasonlít a Keszthely-kultúra most tárgyalt darabjára (1/a. ábra). Sőt az egyik ligatúra sajátos alakja, amely előfordulni látszik Malaja Perescsepina-i és a Keszthely-kultúra leletén is, mintha a Szent Koronáról is ismerős lenne (1/b. ábra). Lenne tehát ok a korai magyar jelkincs sztyeppi rokonságának kutatását célzó intézményes munka elkezdésére.
7. ábra. A Malaja Perescsepina-i kincslelet egyik hasonló (magyarul szintén elolvasható) darabja az Ős sar (mai magyarsággal: Ős úr) mondatot rögzíti
Irodalom
Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternetívája, Zalai Múzeum 9., 1999.
Szántó Imre: Megjegyzések a Balaton környéki "avarkori" települések folytonosságának kérdéséhez
Varga Géza: A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást
Varga Géza: A kölkedi avar boglár magyar hieroglifái
Varga Géza: Uturgurok és kuturgurok
Varga Géza: Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése