Azt eddig is tudtuk (Varga/1999), hogy a Szent Korona felülnézete a székely írás "f" betűjéhez hasonló Föld hieroglifa, a szembőlnézete pedig az ég hieroglifa. Ez utóbbi az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik szép előfordulása, a világfa ábrázolása. Ez az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció megjelenik a korona Krisztus zománcaiban is, ami Jézus Krisztust azonosítja az eget tartó fával.
Az is régen nyilvánvaló, hogy a korona boltozatának csúcsán lévő egyenlő szárú kereszt a székely írás "d" betűjére hasonlít, ami a hun időkben, a korona készítésekor a Dana istennevet jelölte.
Mégis, csak mostanában ismertem fel, hogy ez a három elem együttesen a Dana égi földje mondatot rögzíti, ami a korabeli hieroglifikus szövegek leggyakoribb mondanivalója (1. ábra). A halandó egész földi élete során törekedett az Istennek ebbe az égi országába. Az isteni eredetűnek tartott Árpádok alá rendeltség miatt, ez az égi föld Magyarország példaképe.
1/a. ábra. A Szent Korona abroncsának és keresztpántjának felülnézete a Föld hieroglifát alkotja, a fölötte lévő kereszt a Dana istennevet rögzíti, együttesen Dana földje olvasatú
1/b. ábra. A Szent Korona szembőlnézete (középen), az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció példája egy Árpád kori magyar templomból és egy indián kódexből (balra), a kínai lolo írás "ég" szójele (jobbra fent) és a székely írás "g" (ég) jele (jobbra lent)
1/c. ábra. A Szent Korona pártáján lévő zománckép Jézus Krisztust szerepelteti az "eget tartó fa" szerepében (középen), balra egy hettita "eget tartó fa" ábrázolás, jobbra a gjunovkai szkíta nyeregdísz "eget tartó fa" képszerkezete
A Szent Koronával összevethető korú és szerepű tárgyakon több hasonló szerkezetű és tartalmú mondat olvasható. Ezek - eltérő istenneveket használva - Isten országának, vagy Isten földjének mondják a világunkat. A Szent István korabeli jelhasználat a hun és avar korinak, az pedig a kő- és bronzkorinak a folytatása. A jelek egyértelműen a székely írást megelőző magyar hieroglif írás jelei, az elolvasható mondatok pedig magyar nyelvű szövegeket rögzítenek. A magyar ősvallás és állameszme jelhasználatát, az írás kialakulásának folyamatát dokumentálják e szép írás- és nyelvemlékek.
Az akadémikus "tudomány" berkeiben most folyamatban lévő, ám a "tudományos konszenzus" rovológiai és módszertani-etikai alultápláltsága miatt (1) megoldásra nem jutó világfa vita különösen időszerűvé teszi e mondatjelek megértését. A hieroglifikus ábrázolások sorának képi tartalma és jelentése alapján Dana égi földje a világfával, annak isteni környezetével azonos.
2. ábra. A magyar címer kettős keresztjének és hármas halmának olvasata: Egy országa (a Képes Krónikából), a hegyen álló, Istennel azonos világfa rajza
3. ábra. A magyar koronázó palástba hímzett Ten országa mondat a hegyen álló, Istennel azonos világfát ábrázolja
4. ábra.
Isten országa olvasatú mondatjel a csempeszkopácsi Árpád kori templom kapubélletéből
5. ábra. Kölkedi boglár a Nagy Isten földje olvasatú sugár irányú mondatjellel
6. ábra. A Childerich-kincs Föld hieroglifán (világmodellen) álló kettős keresztje (középen), a lelet hieroglifái (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely rovásjelek (jobbra), a lelet olvasata: Jó Egy földje (mai magyarsággal: Jóságos Egy isten földje)
7. ábra. Az apahidai turulok nyakán a hieroglifikus Ragyogó ország mondat olvasható
8. ábra. Hun jelvény a Nagyon nagy Lyukó ragyogó Földje mondattal a British Museum-ból (fotógrafika, középen), balra a nagy, Lyukó, ragyogó és Föld hieroglifák, jobbra a nekik megfelelő székely "n", "ly", "r" és "f" betűk
9. ábra. Krími hun csat a Föld nagy szár (mai magyarsággal: a Föld nagy ura) mondattal (középen), a hun Föld, nagy és szár "növényi szár, úr" hieroglifák (lentről felfelé, balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "f", "n" és "sz" rovásbetűk (jobbra)
11. ábra. A 3000 éves hajdúböszörményi bronzkincs edényének hieroglifikus Lyukó nagy szár földje (mai magyarsággal: Lyukó nagyúr földje) mondata, esetleg Lyukó égi földje, az alsó sorban a székely írás "ly", "n", "sz" és "f" betűi
A Dana istennevet, az Isten szó második tagjának (az Isten régi nevének) d-vel kezdődő változatát Erdélyben ma is használják a Dana verjen meg! mondásban. Több hieroglifikus szövegben is fennmaradt. Legismertebb ezek közül a székelyderzsi rovásírásos tégla mondata (2).
12. ábra. A Dana ten "Dana isten" mondatjel (az ábra bal szélén) párhuzamai alapján is nyilvánvaló, hogy a székely írás jelei az egykor aranyból és drágakövekből alkotott hun és avar mondatokból, a világ legszebb írásából maradtak ránk, középen a Nagy Károly által az avaroktól elrabolt ékszerek egyike (az olvasata: Dana ten országa), jobbra egy budapesti hun ékszer részlete (az olvasata: Dana isten magas köve)
Jegyzetek
(2) Jellemző, hogy miközben húsznál is több illusztris hozzászólója van a világfa vitának, a világfát ábrázoló székelyderzsi Dana ten "Dana isten" mondatjelet a "tudományos konszenzus" szemellenzős rovológusai képtelenek elolvasni. Ez ugyanis szójelekből összeállított ligatúra, aminek a létezését az ő prekoncepcióik nem engedik meg. Ezért arról szót sem ejtenek, a másként, vagy egyáltalán a gondolkodók nézeteinek megtargyalását pedig megakadályozzák. A sohasem bizonyított és nem is igazolható írás-származtatási elképzeléseik szerint ugyanis nekünk csak egy hangot jelölő betűink lehettek s azokat is idegenektől vettük át. Hiába maradt ránk az 1500-as évekből Veit Gailel híradása, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak, a szó- és mondatjeleink létezéséről vitázni sem hajlandók. Például a Magyar Nyelv szerkesztősége elzárkózott a karcagi csatkarikáról írt cikkem közlésétől, mert az vitát keltene. A Nemzeti Régészeti Intézet pedig a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű jeleiről egy felhívásukra jelentkezve felajánlott előadásom meghallgatása elől zárkózott el arra való hivatkozással, hogy a nézeteim eltérnek a mások által hangoztatottaktól. Így lehet tudatlanságban tartani a szakembereket és a nagyközönséget.
Róna-Tas András az MTA dísztermében, kb. 300 fős hallgatóság előtt volt képes véletlen egyezésnek nyílvánítani az általam feltárt magyar uralmi, vallási és népi hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek) és a székely írás egyezéseit. Pedig tudott dolog, hogy a tudományban a véletlen szó használata illetlenség, mert véletlen nincs is. Azt szokás véletlennek nevezni, aminek az okát nem ismerjük, vagy amiről nem akarunk beszélni. Lovász László, az MTA matematikus végzettségű elnöke, aki foglalkozott a véletlennel és tisztában volt a szóhasználat értéktelenségével, az első sorból hallotta a párbeszédünket, ám sem akkor, sem később nem javította ki az előadót. Inkább hozzájárult az MTA mezében folytatott parasztvakítás folytatásához az előadó által képviselt téveszme méltatásával.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése