2020. november 29., vasárnap

A korondi gyertyatartó jelei

A gyertyatartót a budai Batthyány téren vettem 100 forintért évtizedekkel ezelőtt. Ma a veleméri Sindümúzeumban tekinthető meg, a múzeum egyik legkedvesebb és az írástörténeti tanulságai miatt az egyik legfontosabb tárgya, mert nyilvánvalóvá teszi a magyar népi jelkincs ősvallási eredetét, a székely rovásjelekkel való rokonságát és a hieroglifáink (ősvallási vonatkozású szójeleink) létét. Amikor a három napbarnított fiatalból álló csoport megvételre kínálta, azonnal láttam, hogy legalább egy székely "us" (ős) rovásjel megfelelője megtalálható rajta. Ezért alig leplezett örömmel vásároltam meg a kissé kopott, de a magyar ősvallás és a székely írás kutatója számára jelentős tanulságokat kínáló tárgyat (1. ábra). Az eladók hasonló örömmel vették át a vételárat és azonnal el is szaladtak vele.

1. ábra. A korondi gyertyatartó (balra), a gyertyatartó tulipánját alkotó ős és ten hieroglifák (jobbra fent), valamint a nekik megfelelő székely "us" (ős) és "nt/tn" (ten) jelek

Csak később, évek alatt sikerült tisztáznom a díszítés további szójeleinek értelmét és az egész tárgy szimbolikáját. A korondi gyertyatartó a Teremtés ama diadalmas pillanatát idézi, amikor az öregistennel azonos ősvízből világoszlopként kiemelkedett a Tejúttal (és a Nappal) azonos fiúisten, aki azóta is tartja fejünk felett az ég boltozatát (1). Ez a gondolati rendszer a tökéletességével kápráztat el bennünket. A több évezredes jelhasználat megtalálta a mindennapok tárgyaihoz (esetünkben a gyertyatartóhoz) leginkább illő, az ősvallás nézetrendszerét legjobban szolgáló magasztos szimbolikát.

2. ábra. A korondi gyertyatartó a Teremtés ama diadalmas pillanatát ábrázolja, amikor az öregistennel azonos ősvízből kiemelkedett a fiúistennel azonos világoszlop

A gyertyatartó felett égő gyertyaláng a Napot és a napistent jelképezi. Obi-ugor mítoszok szerint a napisten, amikor hazamegy, a világoszlop (égig érő fa) csúcsához köti a lovát. Ennek a pontnak (a napisten palotájának) a helye könnyen azonosítható, mert a világoszlop, azaz a Tejút felső vége a Sarkcsillag közelében van, ami körül a kozmosz körbefordul. Alkalmas hely ez a nevezetes égi palota számára (2).

3. ábra. A korondi gyertyatartó (középen), az Istennel azonos égig érő fa csúcsán lévő magas ősi kő hieroglifikus mondatjel (balra) és a népi hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "us" (ős) és kő jelek

A gyertyatartó jelei

A gyertya alatt lévő festett világmodell (a 2. ábrán fent balra) közepén lévő kör a Lyukó hieroglifa, a napisten egyik neve. A tőle kiinduló kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifák az Éden négy szent folyóját (Halüsz, Arakszész, Tigris, Eufrátesz) jelképezik. A kacskaringók közötti levélszerű magas hieroglifák a négy hegységet (Kaukázus, Elbrusz, Zagrosz, Taurusz) idézik. Amikor az égő gyertya olvadt parafinja lecsorog a kacskaringókon, akkor a világmodell folyói kelnek életre. A világmodell olvasata: Jóságos, magasságos Lyukó (3).

A gyertyatartó törzse jelképezi a világoszlopot. A rajta lévő jelek két-két függőleges sort alkotnak. Az egyik pár kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifákból áll, ami a világoszlopot égi folyóként jellemzi.

Mellettük az Isten szójelét hordozó növény a világoszlopot égig érő fa képében ábrázolja. Ennek közepén van a tulipán alakú, Isten alakban elolvasható szembetűnő ligatúra.

Az égig érő fa legfelső virága egy Magas ősi kő mondatjel. Ez nem véletlenül van a napistent jelképező gyertyaláng közelében. A gondolat, miszerint a Nap otthona a magas kő (a Tejút) csúcsán van, megtalálható az amerikai indiánoknál is (3. ábra). Ez a párhuzam a korondi gyertyatartón megőrződött ősvallási elmélet-töredék és jelhasználat kőkori eredetét bizonyítja (feltéve, hogy az indiánok ősei még a kőkorban vitték át Amerikába ezt a vallásos jelrendszert).

3. ábra. Acoma agyagdoboz a "magas kő" ábrázolási konvenció előfordulásával, az olvasata/értelme kb. Magas Lyukó sar köve (mai magyarsággal: Magasságos Lyukó úr köve)

Ha a gyertyatartó központi oszlopán duplázottan megjelenő két oszlopot körben egymás után elolvassuk, akkor a fa jó - fa jó olvasatot kapjuk, ami talán a folyó szavunk születését is megmagyarázhatja.

A gyertyatartó talpán a vízszintes hullámvonak a tengert ábrázolják. A talp belsejére rajzolt ten jelek a tengerrel azonosított öregistenre utalhatnak.

Jegyzet

(1) Az ősvallás központi gondolata a Tejúttal azonos fiúisten, aki elhárítja a világ végével azonos égszakadást.

(2) Ezért írja Ipolyi Arnold a Magyar mythologiában, hogy a székelyek, ha meg akarnak emlékezni Csabáról és Attiláról (tehát az elhalt, legkiválóbb őseikről, akik a haláluk után nyilvánvalóan az Istenhez emelkedtek - VG), akkor a Tejútra tekintenek.

(3)A Luca névvel és a Luca napi ősvallási hagyományokkal összefüggő Lyukó istennevet szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar leleteken találjuk meg. Lyukó istent említi a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókán olvasható vegyes rendszerű (szójeleket és a betűket egyaránt alkalmazó) szöveg (4. ábra). A szójelek alkalmazása miatt sem a "tudományos konszenzus" képviselői, sem a körön kívüliek nem tudják rendesen elolvasni. Pedig a lelettel az előkerülése óta igen sokan foglalkoztak, sőt az OSZK emlékezetes nyelvemlék-kiállítása alkalmából írt cikkeim hatására elkezdődött változásnak köszönhetően az MTA, az ELTE és az MKI kutatói ma már nyelvemlékként is kezelik.