Kedves erdélyi olvasóm, B. O. S. arra kért, hogy a nagyszüleitől származó családi ingóságok között 1963-ban talált Árpád kori(?) rézgyűrűn lévő jeleket olvassam el (1. ábra). E cikkben erre teszek kísérletet. B. O. S. előbb a pecsétlap képét küldte el. Szerencsére a laza képszerkezetben is felismerhető volt néhány ismert hieroglifa és ábrázolási konvenció, ezért viszonylag gyorsan érthetővé vált a nyelvemlék mondanivalója. Az Árpád kori gyűrűkről már ismertem azt a szokást, hogy a gyűrűk pecsétlapja előtt is, meg utána is ferde vonalkázás látható, amit az istenidéző szertartás jeleként határozhattam meg. Megkérdeztem az adatközlőtől, hogy vannak-e kétoldalt ilyen vonalak s az erre megküldött további képek alapján megbizonyosodhattam a feltételezett vonalak létezéséről. Ez a körülmény (a jelmontázs előre megjósolható logikus szerkezete) számomra bizonyította, hogy a pecsétgyűrű jelei elolvashatók.
1. ábra. Az Árkosy P. család gyűrűje, a pecsétlap alját egy turulos címerpajzs foglalja el, felette van az elolvasható hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójelekből álló) szöveg
A tárgy kopottsága alapján feltételezhető, hogy sohasem volt földben, hanem a családban öröklődött generációról-generációra, az Árpád-kortól napjainkig. Ez elsősorban módos családok esetében képzelhető el, akiknek inkább volt lehetősége a hasonló apróságok megőrzésére. Mint azt B. O. S. elmondta, a felmenői között megtalálhatók az Árkosy P család tagjai. Péter Simon, Báthory István egykori kapitánya vette fel az Árkosy P családnevet. A család Kolozsvárott és Dálnokon volt honos. Lehetséges tehát, hogy a gyűrű régóta ehhez a családhoz és ezekhez a településekhez kötődik, ám ez korántsem bizonyosság.
A gyűrű hieroglifáinak csoportosítása
A gyűrű jelrendszere a következő négy egységből áll: a madarat ábrázoló címerpajzsból, a címerpajzs feletti - az égig érő fát jelképező - virágszerű hieroglifikus szövegből, valamint a pecsétlaptól jobbra és balra lévő ferde vonalakból (2. ábra).
- A címerpajzsban álló madár emlékeztet a Képes Krónika turulábrázolására. A turul Géza fejedelem idejéig a királyi dinasztia isteni származásának jelképe volt. A gyűrű olcsó anyaga arra utal, hogy nem az uralkodó, hanem egy királyi tiszségviselő rendelkezhetett vele, aki az okmányok hitelesítésére használhatta ezt a gyűrűt.
- A címerpajzs fölötti képjelek az Istennel azonosított Tejutat (égig érő fát, világoszlopot) ábrázolják. Az olvasata: Nagyságos zsen ten magas köve (mai magyarsággal: Nagyságos zsendülő Isten magas köve). Ez az ábrázolás a címerpajzs fölött azt fejezheti ki, hogy a címertulajdonos királyi család (a Turul dinasztia), vagy a hatalma Istentől való.
- A pecsétlaptól jobbra és balra lévő ferde vonalak az istenidéző szertartás kezdő és befejező szakaszában elhangzó szavakat rögzítik. Mivel a szójelek nem adják vissza a szó pontos hangalakját (ragozását), ezért egyetlen ferde vonal (a székely írás "kis r" betűjének előképe) több szót is jelölhet, a jelentése lehet ragyogj, ragyogó, ragyogtál stb. is. A sumér írásban is előfordul, hogy egyetlen jel több szót jelöl, nincs okunk azt hinni, hogy a magyar hieroglif írásban ez másként lett volna.
A szertartás elején azt hangoztatták: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ...
A szertartás közepét a pecsétlap illusztrálja. Ekkor a szólongatásnak engedelmeskedve megjelenik maga az Isten (ő a Tejúttal azonos "magas kő" és "zsen ten").
A szertartás végén pedig búcsúztatják az Istent: Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ...
A pecsétlap "magas kő" ábrázolási konvenciója
A magas kő a Tejúttal (égig érő fával, világoszloppal, Istennel) azonos égbe vezető út egyfajta elnevezése és jelképes ábrázolása. Ez az ábrázolási konvenció szokásosan két (magas + kő), vagy három (magas + "istennév" + kő) jelből áll. Ez utóbbi esetben a középső jel mindig az Isten neve, vagy jelzője. Az Árkosy P. család gyűrűjén szerepel a "magas kő" ábrázolási konvenció (3. ábra). A "magas" és a "kő" jelek hegyekből rakott, égbe vezető elképzelt lépcsőket és a lépcsős toronytemplom nekik megfeleltetett két oldalát ábrázolják. A lépcsők irányulhatnak befelé és kifelé is.
3/a. ábra. Az Árkosy P. család gyűrűjének "magas kő" jelpárja (balra), egy párhuzam az ibrányi honfoglalás kori ezüst karperecről (középen) és ez utóbbi felbontása a székely írás "m", "s" és "harmadik k" jelei segítségével magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatként (jobbra)
3/b. ábra. A paziriki szkíta szőnyeg elolvasható jelképe a Jóma istennek szentelt lépcsős toronytemplomot ábrázolja, az olvasat: Jóma magas köve, ahol Jóma egy kőkori isten neve (vö. finn jumala "isten", magyar ima, iráni Jima "istennév"!)
A pecsétlap "zsen ten" ábrázolási konvenciója
A magas és kő hieroglifákhoz képest középső, tengelyszerű helyzetben van a zsen ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten, vagy a zsenge istene) jelpár (4. ábra). A zsen ten ábrázolási konvenció az első termés tiszteletére a neolitikum óta(?) rendezett zsengeünnepek és az évente újjászülető isten emléke. A székely írás a kőkori ősvallás jelképrendszeréből született meg, ezért maradtak fent benne a legkorábbi ősvallási jelképek. A zsen ten jelpár 6500 éves előfordulása az anaui pecséten látható, megközelítőleg arról a területről vagy annak a területnek a közeléből és abból a korból, ahol és amikor a genetikusok szerint az Árpád házra jellemző genom kialakult (4. ábra)
4/a. ábra. Az Árkosy P család gyűrűjének zsen ten ábrázolási konvenciója (balra), a 6500 éves anaui pecsét, amelynek balról második jele a zsen ten ligatúra (középen), valamint a székely írás "zs" és ten jele (jobbra, fentről lefele)
A "jelből növő virág" ábrázolási konvenció
A pecsétlapon lévő jelmontázs emlékeztet egy virágcsokorra, a "jelből növő virág" ábrázolási konvencióra. A most elemzett gyűrűn az Istent szokás szerint felidéző "jel" szerepét a turulos címerpajzs tölti be. Ezt nyugtázhatjuk, hiszen a turul - az Árpád ház őse - valóban az Isten zoomorf alakja, vagy küldötte. A címerpajzsból növő "virág" azt fejezi ki, hogy az élet és az életerő isteni adomány. Ez a képzet jelenik meg a bőségszaru ismert fogalmában is, azzal az eltéréssel, hogy a "jelből növő virág" kompozíciókban világos a forrás Istennel való azonossága is.
5/a. ábra. Föld jelből növő virág egy Harappa tálról (balra) és egy hortobágyi szarukürtről (jobbra), ez utóbbin a virág szára szintén a "magas kő" ábrázolási konvenció előfordulása
A pecsétlap szövege ábrázolási konvenciók egysége
6/a. ábra. A két ábrázolási konvenció együttes olvasata: Zsen ten magas köve (mai magyarsággal: Zsendülő Isten magas köve)
6/b. ábra. Az Árkosy P. család gyűrűjének pecsétlapján lévő elolvasott hieroglifák
Az istenidéző szertartás szövegkönyve
Az ősvallás szertartásainak központi eleme volt az Isten megidézése. A szertartás elején a ragyogj, ragyogj, ragyogj szavakat ismételték. Ezt a hívogató szósorozatot a gyűrű egyik oldalán lévő ferde vonalakkal (a székely írás "kis r" betűjének előképével) jelölték (7. ábra). Az epiphania (az Isten megjelenése) után, amelyet a pecsétlapon lévő hieroglifákkal idéztek fel, a ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál szósórozattal búcsúztatták az Istent. Ezt a búcsúztató szósorozatot szintén a ferde vonalak csoportjával jelölték a gyűrű másik oldalán.
A szimmetrikus jelkompozíció
Az archaikus íráshasználat egyik nem közismert formáját a szimmetrikus szövegek képezik. Ilyen szövegek maradtak ránk az egyiptomi, a hettita, valamint a szkíta, hun és avar írásemlékek között s hasonlót látunk az Árkosy P család gyűrűjén is. E szimmetria egyik oka, hogy a legkorábbi jelek képjelek, amelyek csoportjaival ősvallási tételeket kívántak illusztrálni, az ábrázolt dolgok pedig (égig érő fa, lépcsős toronytemplom stb.) eleve szimmetrikusak. A másik ok, hogy eleink törekedtek szimmetrikus szövegek alkotására, mert a jelkompozíció effajta tökéletessége (a gyűrű esetében az Istennel azonos égig érő fa és az égbe vezető lépcsők szimmetrikus ábrázolása) fokozta a mondanivaló hitelét, a vallásos nevelés erejét.
A gyűrű jelhasználata nem azonos a mai latinbetűs írásunk szokásos jelhasználatával, a jelek nem sorokba redezetten várnak az olvasóra. Ám aki el kívánja olvasni szkíta, hun, avar és honfoglaló eleink nyelvemlékeit, meg akarja érteni a régiek szöveghagyatékát, annak meg kell ismernie és tudomásul kell vennie az archaikus írás ma már különösnek tűnő szabályait is. Ha régi írást kutatunk, akkor régi jelhasználati szokásokkal is találkozhatunk.
A gyűrű jelei
A gyűrű hieroglifái (a turul kivételével) azonosíthatók a székely írás jeleivel (8. ábra).
8. ábra. A gyűrű hieroglifái és a székely írásjelek
Összegzés
A gyűrű igen régi, végső soron ősvallási eredetű hieroglifák és ábrázolási konvenciók (jelekből alkotott, az ősvallás tételeit illusztráló képek) segítségével hitelesítette a hitelesítendőket. Ennek érdekében a jelképek erejével felidézte magát az Istent is, hogy a hitelesített okirat valódiságát garantáló erőként legyen jelen a hitelesítő eljárás és később is, az okirat használata során.
Ez a fajta hitelesítési eljárás a pecséteken alkalmazott magyar hieroglif jelkészlettel egyetemben legalább 6500 éves, azaz kimutathatóan régebbi a sumér írásnál. Nincs értelme a kb. 5000 éves sumér árukísérő jelekből kialakult első írásról fantáziálni, amikor dokumentálható egy sokkal régebbi, kialakult, érthető és elolvasható jelhasználat a magyarságnál.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Hímes tojás a "Jóma, a zsenge istene" mondattal
Varga Géza: A függőleges sorvezetésű szimmetrikus szövegek
Kedves Géza!
VálaszTörlésNagyra értékeljük munkásságodat a rovások területén. A jelképiség kutatásában is az "élen jársz".
Az Árkosi család gyűrűje esetében azonban ingoványos területre léptél.
Miért gondolom így?
Mert "igen rövid" feliratok (mások szerint inkább képi ábrázlások) elOLVASásával próbálod bizonyítani újszerű elméletedet.
Az elmélet axiómáival tkp. egyet tudunk érteni.
A gyakorlati "interpretációd" azonban gyenge lábakon áll. Ugyanis kiragadott példáid (a világ minden tájáról) nem rendeződnek "univerzális rendszerbe". Sajnos. Tehát arra kérünk, hogy most ne a szokásos módon reagálj ("híveid", akiknek nincs idejük a mindennapi munka után ellenőrizni állításainkat, így tkp. HISZnek abban, amit mondunk -- Te vagy én --, a tekintélyelvet követve a tiédet fogják elfogadni, hiszen a Te munkásságod elismertebb, mint pl. az enyém)!
Ugyanez a probléma bukkan fel Borbola János, Badiny Jós Ferenc, Simon Péter, Harmatta János, Gyárfás Ágnes, Pap Gábor stb. szenzációs "magyar szemléletű" meglátásai esetében.
Mi szeretnénk, ha Te nem az ő sorsukra jutnál.
Sok sikert!
Kedves András!
TörlésKöszönöm a figyelmedet és az indokolatlan, de rokonszenvről árulkodó aggodalmadat is a sorsomat illetően! Nem tudom, szerinted milyen sorsra jutottak a felsoroltak és azt sem, hogy nekem miért kellene hasonló sorsra jutnom. Például Simon Péter az akadémikus tudomány ragyogó csillaga, aki máig maradandó értékű megállapításokat tett a székely írás eredetéről. Büszkén vállalom a vele közös sorsot! Harmatta János azonban nem létező feliratokat olvasott el többnyire iráni nyelven, azaz az olvasatai akkor sem voltak helytállóak.
Abban tévedsz, hogy én a rövid feliratok elemzésével bizonyítani szeretném az újszerű elméletemet. Nem akarok én bizonyítani semmit, arról pedig, hogy csak rövid feliratok maradtak ránk, ne nekem tegyél szemrehányást. Én csupán az elém kerülő hieroglifikus szövegeket próbálom meg elolvasni s ezáltal mindig újabb és újabb ismeretekre teszek szert, egyre jobban megismerem a hieroglifikus írásmódot. Abban is tévedsz, hogy az Árkosi gyűrű elemzésekor ingoványos területre tévedtem volna. A tudományos vitában ugyanis a jelzőosztogatásnak nincs súlya. Ha el sem tudod mondani, hogy mi a bajod az olvasatommal, akkor - sajnos - csak magadat járatod le a hozzáértők előtt. Nekem ez az Árkosi gyűrű kifejezetten tetszik, mert több szálon is kötődik az általam megismert íráshasználathoz és egyúttal (s ez egy külön ajándék igazolás) az Árpád ház genetikusok által felderített nagyívű történetéhez is.
Ami a "kiragadott példáim ... univerzális rendszerbe való rendezését" illeti, ebben is tévedsz. Ezek nem kiragadott példák, hanem a rendszer elemei. Éppen ezt a hiányolt univerzális rendszert írtam le a Magyar hieroglif írás c. kötetemben, amit te nyilván el sem olvastál. Nem kötelező elolvasni, ám akkor lemaradsz a kutatás élvonalától és nem érted azt, ami körülötted történik.
Az olvasóknak pedig joguk van elolvasni az írásaimat és abból a saját tudásuknak és vérmérsékletének megfelelő véleményt alkotni.
A lovasszobromat az MTA előtti terecskére kérem, hogy az általad említett elismertségem kézzelfoghatóbb legyen. A Baross Gábor szobor feltehetően az útjában lenne e lovasszobornak, ám legalább a mellékalakját meg kellene tartani - ha félénken javasolhatom a hálás utókornak.
Köszönöm a hozzászólásodat!
Kedves Géza! Kedves András!
VálaszTörlésMindkettőtökhöz szeretnék szólni az alábbiakban.
„Igen rövid” feliratokból valóban nehéz értelmes szöveget kiolvasni, viszont jelképként kezelve az egyes jeleket már nem panaszkodhatunk! Három jel például az (eredeti) „szentháromság” bemutatásához éppen elegendő! További információk rejlenek a jelképek térbeli elrendezésében, a nyelvi analógiákról nem is beszélve.
Mindenekelőtt fogalomtisztázásra van szükség! A lépten-nyomon segítségül hívott „ősvallás” - mint hivatkozási alap - nem létezett! Minden vallás világszemlélet, de nem minden világszemlélet vallás is egyben! Az ókorból ismert - a mai „könyves vallásoktól” eltérő - világszemléleteket is kajánul „természetvallásnak” nevezik, talán azért, mert a jelképeik között növényekkel meg állatokkal találkozunk! Természettudományról hallottunk, de a „természetvallás” (ami hiedelemvilág kellene legyen) értelmetlen kifejezés (olyan mint a „békeharc”).
Mások észrevették, hogy a jelképek között a Nap is szerepel. Gyorsan lecsaptak rá, és holmi „Napvallásról”, „Nap imádatról” kezdtek el beszélni. (Az igazi „Napimádók” egyébként a Lukács fürdő teraszán láthatók szép tavaszi napokon.) A többi égitestről nem vettek tudomást. Az „istentriászokról” kimutatható, hogy a Naprendszer égitestjeivel azonosíthatók, bár megítélésük még most is vita tárgyát képezi.
Kutatóink többsége a jelképek értelmezése során kizárólag a távoli Univerzum (a Tejút, a Zodiákus csillagai) körében keresi az analógiákat. Vajon miért? A közeli, jól megfigyelhető Naprendszer, a bolygók és elsősorban a Föld és a Hold mozgása kellett legyen a legfontosabb ismeret őseleink számára. A pontos idő meghatározásához , a ciklusidő pl. a Nagy Napév kiszámításához több, mint 10 ezer éves megfigyelés sorozatra volt szükség. Joggal feltételezhetjük, hogy a Naprendszer bolygóit, az Ekliptika kitüntetett pontjait megnevezték, idővel rövidített neveket („beceneveket”) is adhattak nekik. A tartós használat során egyezményes jelek alakultak ki. A mérnöki gyakorlatban az alaprajzok jelölésére használt „körkereszt” jel legalább 30 ezer éves!
A gyűrű kapcsán is az ősi - a jégkorszakot is túlélt - holisztikus világszemlélet jelképei ötlenek a szemünkbe. A TéR-Tér/Idő-Idő háromság EGYségét a Naprendszeren belül a Nap (1.gyújtópont), BoLDoGasszony (2. gyújtópont) és Föld (BaBBa) együttállás demonstrálja legjobban. Az ellipszis alakú Földpálya hossztengelyén helyezkednek el ebben a sorrendben a fenti „égitestek” a nyári napforduló időpontjában. Az Árkosi család gyűrűje is a „Napba öltözött BoLDoGasszony” konstellációt mutatja be, melynek mottója: a közös TeNgelyre fűzött fogalmak egymástól el nem választhatóak, EGYek!
A gyűrűsujj TeNgelye a közös tengely. A TéR/Idő (a röptével a precessziós kúpot megidéző TuRulmadás a jelölője) egy négyzetbe foglaltan jelenik meg ezen a TeNgelyen. A TéR (ebben a rendszerben) választott középpontját képviselő Nap kikandikál mögüle. Széttartó sugarai a négyzet 3 oldalán megjelennek, de a gyűrű oldalán is megjelennek hasonló módon! A háromság harmadik eleme a Földhöz kötött Idő. Jele az (év)KöR, (gyűrű), a földhöz kötött növény, körív (kacskaringó). A gyűrűn ezek is a közös (szimmetria) tengelyre vannak felfűzve! Hogy ez a három EGYnek tekintendő, arról az egyenlőségjelnek induló (később széttartó) szimmetrikus „magas kő” szimbólum gondoskodik. Mert mi lehet ez a „magas kő”? Nem más, mint a (világ)hEGY (Meru, Fuji) vagyis az „EGY”.
A „háromság EGYségét” legtömörebben a ZS(en) rovásjelre emlékeztető jel fejezi ki (a szimmetria TeNgely végpontján). A szemlélet bővebb kifejtésére itt nincs módom, megtalálható a köristen.hu honlapomon.
A lovasszobor tervezésénél azért oda kell figyelni! Követni kell az ősi konvenciót, mármint azt, hogy a ló három lábon áll (BáL), a jobb mellső lába előre mozdul, „éL” (BéL). Ez a TéR és Idő EGYségének kifejeződése, lévén ezek egymástól el nem választhatók. Így van remény, hogy lovasként végre Te is eljuthatsz az EGYhez!
üdvözlettel: Berényi László Géza nevű EGYén
Kedves László! Hálásan köszönöm a hozzászólásodat és a figyelmedet!
Törlés