Magyar hieroglifák az Édentől keletre

Az Ószövetség kétszer (a Teremtés könyve III. és IV. fejezetében) is említi, hogy a bűnbeesett embert a Teremtő kiűzte az Édentől keletre. Ma már tudjuk, hogy ez a rövid híradás a Föld benépesedésének, a Homo sapiens sapiens elterjedésének fontos adata, amely egy valóságos népmozgás emlékét őrízte meg. Az is tudott, hogy az Éden az Ararát tágabb környezetét jelenti (az ott élő örmények ezt tudják). A 50 év kutatás alapján az is világos, hogy itt volt a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írásnak a szülőföldje (1). Amikor 100 és 50 ezer évvel ezelőtt az Éden területén élő modern ember az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakának kezdetén több hullámban elvándorolt, vitte magával az ősírást. A keletre indulók azonban nem voltak olyan meztelenek és üres kezűek, mint azt Michelangelo freskója ábrázolja (1. ábra). Az 50 éves kutatásaim alapján lehetett a vállukon legalább egy tarisznya, amelyben a székely írás 20-50 jelét vitték magukkal a világ legtávolabbi pontjaira is (2). E benépesítési folyamatnak köszönhető, hogy már a kőkorban el volt terjedve a székely írás 20-50 jele a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Egyes nyelvészek szerint e kivándorlás során különült el a magyar nyelv.


1. ábra. Kiűzetés az Édenből, ahol az Éden területét egy magyarszombatfai tál díszítése jelképezi, amely tál díszítése a székely írás "f" (Föld) jelének képszerű változata a négy szent folyó (Halüsz, Arakszész, Tigris, Eufrátesz) és a négy sarokhegység (Kaukázus, Elburz, Zagrosz, Taurusz) feltüntetésével


Az alább sorakozó linkek segítségével azon cikkeim érhetők el, amelyek a székely írásjelek közel-keleti párhuzamait mutatják be. Ezek a párhuzamok az ókorba vezetnek, de a jelek előzményei az idő még nagyobb mélységeiből valók. Nem kétséges, hogy az alábbi cikkekben egy nemzetközi jelszótár ismerhető meg. Ennek máig használt örököse a székely írás, meg a magyar népi, uralmi és vallási jelkészlet. Ezt az örökséget azért őrízzük mi, magyarok, mert ez a saját jelkészletünk volt és maradt. Az őshazák sora mentén elszórt jelek a magyar nép őstörténetének tanúi. Ezt az őstörténetet napjainkban pontosítja a genetika. Mivel a gének nem rögzítik a nyelvet és az identitást, a különböző szakterületek között kialakult vita megoldását pillanatnyilag csak a százszámra rendelkezésünkre álló, de eddig el nem olvasott és nem is hasznosított hieroglifikus írásemlékek segíthetik.  


Tall i Bakun, Kr. e. 4000 Heraklész tiszteletének kezdetei




Baktriai amulett Kr. e. 2000 tájáról a "Lyukó dana földje" mondattal












A rovológia után a genetika is alátámasztja a hun-magyar azonosság hagyományát



Baktriai korong a "Jóságos Nap" mondattal Kr. e. 2000 tájáról










A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó magyargyanús jelei











6500 éves jelhasználat az Árkosi P család gyűrűjén





Jegyzetek

(1) Azt, hogy a székely írás szülőföldje az Éden területén lehetett, két körülmény alapján állíthatom. 

Egyrészt abból, hogy a világszerte elterjedt mandalák az Éden jelekből alkotott térképei s ilyen térkép a székely írás "f" (Föld) jele is.

Másrészt abból, hogy a székely írás 5-20-50 jele a világ minden írás- és jelrendszerében megtalálható. A Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámítás szerint e jelhasonlóságok nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők, ebből következően az írás monogenezissel, egyetlen központból való elterjedéssel keletkezett egy valaha volt közös őshazában. Ez az őshaza a közel-keleti Éden, amelynek térképe, a székely írás "f" (Föld) jele a világ minden táján megtalálható s amely őshaza létezéséről később a genetikusok is beszámoltak.

Egyfajta igazolása ennek Genevieve von Petzinger legutóbbi bejelentése is. Ő ugyanis végigjárta a kontinensek barlangjait és összegyűjtötte a barlangok falán talált jeleket (amelyek kb. fele mindenütt azonos a székely írás jeleivel). A von Petzinger által összegyűjtött barlangi jelek (amelyek közül azonban hiányoznak a Mas d' Azil barlang kavicsokra festett jelei) meglepően azonosak a világ minden táján. Ebből a szerző arra következtetett, hogy az írás korábban, még Afrikában keletkezett. Ez valóban lehetséges, ha kizárható az Éden jeleinek elkerülése Afrikába.

(2) Az őstörténetünket a bibliai hagyomány, valamint a korábbi történetírók, pl. Plinius alapján korszakoló és értékelő Bél Mátyásnak az volt a véleménye, hogy az írást már Ádám is ismerte. Álláspontja szerint az írás az Özönvíz során sem veszett el, mert Noé átmentette a következő korok embere számára. Ebből az ősírásból alakultak ki a különböző népek írásrendszerei. 

Érdekes, hogy ez a naiv kép mennyire azonos azzal, amit a különböző jel- és írásrendszerek megismerése és a székely írással való összehasonlításuk után manapság összeállíthatunk. A 15 000 éves Mas d' Azil-i jelkészletnek 20 jele, a nagyjából ugyanakkor Amerikába vándorló indiánok őseinek kb. 30 jele azonos a székely írás jeleivel. Ezek a távoli (valamint a közbenső) jelkészletek - mint azt a matematikai valószínűségszámítás alapján tudjuk - nem a véletlennek, hanem a genetikai kapcsolatnak köszönhetően hasonlítanak egymásra. Ez pedig aligha magyarázható másképpen, mint hogy az Éden területén már létezett egy eredeti jelkészlet, amelyik szinte azonos volt a ma ismert székely írással s ez terjedt el az egész Földön. Ha pedig az Édenben már létezett a székely írás valamilyen előzménye, akkor az Édenből keletre kiűzött eleink is rendelkeztek ezzel a magyargyanús írással s annak nyomot kellett hagynia az Édentől keletre eső területeken is. E cikksorozatban ezeket a nyomokat szedem össze.


Irodalom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése