Az AA Kovalev és Ch Munkhbayar által közölt altáji bronzkori szarvasos kövek magyar mondatai

Kr. e. 2500 táján készített szarvasos kövek képét közli az Altájból az academia.edu A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar cikke nyomán (1). Ez a híradás segítheti a hazai tudományos életben most zajló, ám (a hozzászólók rovológiai tudásának és módszertani-etikai gyakorlatának lapossága miatt) érdemi válasz megfogalmazása nélkül maradt világfa vita megoldását. Ugyanis az 1. és a 4. ábrán elolvasható altáji világfák láthatók, amelyek társaival a magyar múzeumokban is találkozhatunk. Az akadémikus "tudomány" azonban nem tud arról, hogy a világfa szójelekből alkotott ligatúra lenne. Pedig a napirenden lévő feladatait (pl. a kínai-magyar közös rendezéssel most készülő hun kiállítás rendezését és a Hoppál Mihály vezetésével készülő új magyar mitológia megírását) e forráscsoport hasznosítása nélkül aligha lesz lehetséges megfelelő szinten elvégezni. Ezek az altáji szó- és mondatjelek ugyanis az ősvallás elolvasható és gondolatgazdag jelképei, amelyek a hunok, szkíták, avarok és honfoglaló magyarok által használt magyar nyelvet rögzítik. E szójelekből egyszerűsödött le a napjainkig használatos székely írás. A sziklába vésett hieroglifikus szövegek rövid, de pótolhatatlan tájékoztatást adnak a korabeli magyar nyelv, írás, világnézet és identitás állapotáról.

A szarvasábrázolások feltehetően Enéh/ünő istennő zoomorf ábrázolásai, a rajzuk által rögzített hangalakot illetően azonban csak feltételezésünk lehet. A szarvasok mellett találunk ismert magyar hieroglifákat (ősvallási jelentőségű szójeleket), köztük két világfa ábrázolást is (1. és 4. ábra). Ezek jelentését és hangalakját a 90-es években az elődök, pl. Novotny Elemér munkájára építve Simon Péterrel, Forrai Sándorral, Szekeres Istvánnal és másokkal közösen végzett akrofónia rekonstrukcióknak köszönhetően már jobban megközelítettük. Az eredményeket a Magyar hieroglif írás. c. kötetben 2017-ben közzétettem.

1/a. ábra. A szarvasok között egy kereszt alakú emberalak fején lévő zsen hieroglifa (világfa ábrázolás)  is látható, a két jel olvasata: Zsendülő Dana "feltámadó, újjászülető isten", amennyiben a köpeny alján lévő függőleges vonalak a szár "növényi szár, úr" szójelek, akkor a teljes olvasat: Zsendülő Dana úr

1/b. ábra. Az antropomorf mondatjel olvasata: Dana szár zsen (mai magyarsággal: Dana úr zsendül/feltámad/újjászületik), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás szár "növényi szár, úr", "d" (Dana "istennév") és "zs" (zsenge, zsendülő "feltámadó, újjászülető") jelei sorakoznak

1/c. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz alapján a szkíták ismerték a csodaszarvas mondáját és annak ábrázolásához a világfát, meg a magyar hieroglif írás vörössel kiemelt jeleit társították

Az 1/a. ábrán látható szarvasos jelenet rovológiai szempontból legérdekesebb részlete a három jelből alkotott, istent idéző antropomorf ligatúra (1/b. ábra). A hasonló istenábrázolások gyakran viselnek, vagy tartalmaznak magyar hieroglifákat, azaz ugyanúgy elolvasható mondatjelet képeznek, miképpen a világfa, a csodaszarvas és a turul is. A magyar hieroglif írás az ősvallás jelképrendszereként szolgált s ennek mutatványai a jelen cikkben tárgyalt altáji sziklarajzok. Az antropomorf ligatúra egyik eleme a kereszt alakú emberábrázolás, amely a Dana istennevet rögzíti. Az alak fején lévő háromágú növényábrázolás a kínai írásban a sen "fiatal növény, hajtás" szójele. Ennek megfelelője a székely írásban a "zs" betű. Ez a "zs" rovásjel a magyar hieroglif írás zsen "zsenge, feltámadó, újjászülető" szójeléből alakult ki az akrofónia során. A két altáji jel együtt a Dana zsen "Dana zsendül/újjászületik" mondatot rögzíti. Az istenalak palástjának alján lévő függőleges vonalak a szár "növényi szár, úr" hieroglifái lehetnek s ez esetben a teljes olvasat, mai magyarsággal: Zsendülő Dana úr. Az ősvallás által hátrahagyott hieroglifikus szövegek leggyakrabban e karácsonykor bekövetkező ujjászületéssel foglalkoznak, amikor a Nap a Tejút (a világfa) hasadékában kel fel s amikortól a nappalok hosszabbodnak. 

2/a. ábra. A nagyon nagy jelző és a szarvasábrázolás együttese a Nagyon nagy Enéh mondatot rögzítheti

2/b. ábra. ábra. Az ukrajnai Rovanciból előkerült X. századi lelet Türk Attila nyomán, fentről lefele olvasva: Nagyon nagy ragyogó ős, jobbra (fentről lefele) a székely írás "n" (nagy) és "r" (ragyogó) jelei, valamint ős szójele

2/c. ábra. A Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég (középen), a hun nagy és szár/sar hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a székely írás e hieroglifákból keletkezett "n", "sz" és "s" rovásbetűi (jobbra), olvasata az X alakú, aranyozott Bél hieroglifákkal együtt: Nagyon nagy Bél szár (mai magyarsággal: Nagyon nagy Bél úr)

A 2/a. ábra bal szélén két halom rajza látszik, amelyek a nagyon nagy jelzős szerkezetet rögzítik. A mellette lévő szarvassal együtt a Nagyon nagy Enéh/ünő mondat elolvasását teszik lehetővé (a szarvas hangzósítása - mint azt fentebb említettem - csupán előzetes feltételezés). A nagyon nagy szerkezetet többek között megtaláljuk a nyergesújfalui Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég mondatjelében (2/c. ábra), a British Museum hun jelvényén (3/b. ábra) és a bodrog alsóbűi honfoglalás kori rovásírásos cserépfúvókán is. A Föld hieroglifa az Éden térképe (3/c. ábra), amelyet a Szubartu vidékéről a paleolitikum óta északra rajzó, a sztyeppét benépesítő népcsoportok (a későbbi szkíták és hunok szabír/hurri ősei) az őshazájukként tartottak számon (2). 

    

3/a. ábra. A feltehetően Enéh istennő nevét jelző szarvastól jobbra megjelenő föld hieroglifa lehetővé teszi az Enéh földje értelmezést, ami a magyar ősvallás egyik leggyakorabban hangoztatott álláspontját közli, miszerint a táj az Isten földje

3/b. ábra. A British Museum hun jelvénye a nagyon nagy szerkezeten kívül a föld jelét is tartalmazza, a teljes olvasat: Nagyon nagy Lyukó ragyogó földje

3/c. ábra. A Szabadszállás Józan lelőhelyen előkerült szkíta füles csésze fenékbélyege, a fekete grafika Fehér Bence, a piros vonalakkal történt kiegészítés e sorok írójának munkája 

3/d. ábra. Kusnarenkovói (a Déli-Uráltól nyugatra elterjedt, VI–VIII. századi régészeti műveltség) edény, fenekén a Föld hieroglifával, a székely írás "f" betűjének előképével

A 3/a. ábra szarvasa előtt egy négyszögletes Föld hieroglifa (az Édent, azaz a Teremtés színhelyét és a Teremtő lakhelyét azonosító szójel) van a sziklába vésve. Ha a szarvas az Enéh/ünő hieroglifája, akkor együttesen az Enéh/ünő földje mondatot rögzítik. Az egy forrásból kiinduló négy szent folyót térképszerűen ábrázoló Föld hieroglifa megtalálható a kínai írásban "föld" jelentéssel. Használták a szkíták is, ez utóbbiak például a Szabadszállás Józan lelőhelyen előkerült szkíta füles bögre fenékbélyegeként (3/c. ábra). Amint az a seregnyi ilyen alakú fenékbélyeg és a hasonló mondanivalójú hieroglifikus edényszöveg olvasatából nyilvánvaló, azért tették e jelet a bögre fenekére, hogy emlékeztesse a halandót: az élet lehetőségét biztosító ételt és italt az isteni ősforrásból kapja.

4/a. ábra. A szarvasok között lévő Lyukó hieroglifák és a fölöttük lévő ligatúra a Lyukó sar ős ten (mai magyarsággal a Lyukó úristen) mondatot rögzíti, ebből a ten hieroglifa a világfa ábrázolása

4/b. ábra. A Lyukó sar ős ten (mai magyarságal: Lyukó úristen) olvasatú altáji világfa ábrázolás, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (Lyukó), "s" (sar "sarok, úr"), ős és ten jelei

4/c. ábra. A krími szkíta korona (balra), Isten olvasatú ligatúrája (középen), a ligatúrát alkotó és - az ős esetében - magyarázó, megismételt hieroglifák (jobbra fent), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "us" (ős) és "nt/tn" (ten) szójelek (jobbra lent)

A 4/a. ábrán látható sziklarajz a róla elolvasható Isten szavunk (a Lyukó úristen mondat) miatt érdemes a kiemelt figyelmünkre. Isten szavunkat jellegzetes magyar ős + ten szóösszetételnek tartjuk s ezt az álláspontunkat a rovológiai kutatási eredmények alá is támasztják. Felbukkantak ugyan a szakirodalomban az Isten sumér, hatti és hettita megfelelői, ám ez nem jelenti azt, hogy idegenből vettük volna át a vallásunkat és az istenünk nevét. Ugyanis ezekkel a fejleményekkel párhuzamosan az is kiderült Götz Lászlónak és Simo Parpolának köszönhetően, hogy a sumérek is az uráli nyelvcsaládba tartoznak. Ez a láncolat tehát nem cáfolja, hanem alátámasztja az Isten "ős ten" szó és a hozzá kapcsolódó ősvallás, meg ősvallási jelhasználat magyar (magyarral közös) eredetét.

Jegyzetek

(1) 2015-2019-ben az orosz-mongol régészeti expedíció (A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar) a Khovd folyó felső folyásának medencéjében, a Dayan-Nuur-tó közelében (Mongólia Bayan-Ulgi) teljes feltárást végzett a Chemurchek kultúra két rituális zárthelyén - Khar Chuluut és Hulagash területeken. Chuluut Bulagnál, a harmadik kerített területen is megkezdődött a feltárás. Az ásatások kimutatták, hogy ezek az építmények függőlegesen beépített, többnyire jól megmunkált kőlapokból készült, téglalap alakú kerítések, amelyek kívülről teljes egészében fantasztikus antropomorf lények, állatok képeivel, valamint szimbolikus képekkel vannak díszítve. Petroglifákat is alkalmaztak a Khar Chuluut kerítés közepén elhelyezett masszív köveken. A feltárt építményeket egy időszakban - a Kr. e. III. évezred második felében - építették és használták szentélyként. A szerzők academia.edu hasábjain is megjelent cikke a Chemurchek kerítések lapjain lévő szarvasok képeit vizsgálja. Ezek a „realisztikus” módon, kontúrbarázdás sziluett-technikával készült rajzok a mongol és az orosz Altaj lelőhelyein találnak analógiákat, azonban az Altáj-hegységben a legtöbb hasonló szarvasalak csak részleges kitöltésű, ellentétben a Chemurchekkel. ahol a sziklarajzok teljes töltelékkel vannak ábrázolva. A Chemurchek szentélyek régészeti és radiokarbonos kormeghatározása lehetővé teszi az ilyen kompozíciók megjelenésének az Altaj-hegységben legkésőbb a Kr. e. III. évezred közepére való datálását.

(2) Az Afrikából érkező Homo sapiens sapiens egyik őshazája volt az Ararát központú Éden, azaz a Közel-Kelet 100 000 és 50 000 között. Innen indult több hullámban Eurázsia és Amerika benépesítésére. A Nemetz Tibor segítségével 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás és a jelrendszerekben feltárt hasonlóságok alapján már a paleolitikumban kialakult az a 20-50 hieroglifából álló jelkészlet, amelyet az innen szétrajzó csoportok magukkal vittek a Pireneusoktól Amerikáig. A szemantikai kutatások (például a legkorábbi magyar nyelvemlékek olvasata) alapján e kőkori szójelek egy közel egységes ősvallás jelrendszerét alkották. E jelek jó része megtalálható a világ ma ismert írásrendszereiben, például a székely, a kínai, a sumér írásban és az amerikai indiánok népi jelrendszerében. Az Éden területéről kiinduló szabír és preszkíta jellegű népesedési hullámok a neolitikumban és a bronzkorban elérték az Altáj vidékét, ahol egy szkíta-hun jellegű kultúrát hoztak létre. Az altáji ónlelőhelyekre alapozva feltalált ónbronz és a Szubartu vidékéről magukkal hozott lovaskultúrájuk (az ezekre alapozott Szejma-Turbino kultúra) segítségével meghatározták Szibéria és Észak-Eurázsia korabeli arculatát és lehetővé tették a később finnugornak elnevezett népek nyelveinek megszületését. E kő- és bronzkori kulturális dominancia tette lehetővé a Koreától a Kárpát-medencéig (Skandináviáig és Etruriáig?) tartó övezet egységes, magyar hieroglif írást használó őskultúráinak kialakulását. Ez magyarázza meg a Csőke Sándor és Otto von Sadovszky által kimutatott indián-magyar, a Mario Alinei által feltárt etruszk-magyar, a Götz László és Simo Parpola által igazolt sumér-magyar nyelvi kapcsolatokat. 

Velük párhuzamosan a régészeti felismerések is egy nagy kiterjedésű és magyar jellegű sztyeppi őskultúra felfedezéséhez vezettek. Bakay Kornél régész így foglalja össze a magyar őstörténet feltárt folyamatait (Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet.): "az ősmagyarságot is magában foglaló un. preszkíta ősnépesség (amely tehát feltevésünk szerint nem indoiráni nyelvű népesség volt!) a felsőpaleolitikum idejétől folyamatosan, dél felől vándorolt fel, különböző hullámokban, észak felé, nagyobb részt a Kaukázuson és Közép-Ázsián (a Kászpi-tenger keleti oldalán), illetve a jelenlegi észak-kínai térségen keresztül jutván el az Urál vidékére, a minuszinszki medencébe és Nyugat-Szibéria területére. Ez a nagytáj ugyanis már négy-ötezer évvel ezelőtt is rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezett, mind ökológiai, mind egyéb vonatkozásokban." (Bakay/im/141. oldal) "N.L. Cslénova világosan látta és régészeti módszerekkel megkísérelte bizonyítani is, hogy a Kr. sz. előtti III. évezred végétől a Csendes-óceántól, Kínától, az Ordosz-vidékétől egészen Közép-Európáig egy hatalmas egységes térség jött létre, közös anyagi kultúrával (nyílcsúcsok, tőrök, kések, lószerszámok, kerámia, kőláda sírok) és közös szellemiséggel, amelynek meghatározó régészeti kultúrái: a szejma-turbinói, a karaszuki, a tagári műveltségek." (Bakay/im./149-150 oldal). Hozzátehetem: a szellemi kultúra egységességét a magyarul elolvasható hieroglifikus szövegek és a segítségükkel feltáruló ősvallási nézetek alátámasztják.

A Juhász Zoltán és mások által végzett népzenei kutatások is hasonló kapcsolatokat tártak fel, egy korai és igen széles körben elterjedt, magyar jellegű kultúrára utalnak.  

Irodalom

Ch. B. Munkhbayar - A. A. Kovalev: Egy szarvas képei a Chemurchek rituális burkolatok (mongol Altáj) lapjain és sajátosságai // Вестник Карагандинского университета. Серия «История. Философия». 2024, 29,4(116). Караганда, 2024. C. 98–113.

Tarasz Verba – Igor Prohnenko ‒ Türk Attila – Zágorhidi Czigány Bertalan – Szulejman Al Halabi – Oleg V. Fjodorov: Magyar jellegű sír a 10. század második feléből az ukrajnai Rovanci település határából.

Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.

Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.

Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet, László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest, 2005.

Juhász Zoltán: A magyar népzene helye Eurázsia és Amerika népzenei kultúráinak térképén

Götz László: Keleten kél a Nap, Népszava, Budapest, 1990., Püski Kiadó Kft., 1994. 

Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához, Studia Epigraphica Pannonica, 2019., X. 5-15. (academia.edu)

Varga Géza: Isten szavunk eredete

Dr. Novotny Elemér: Sumer = magyar, Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1977.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Szabírok, azaz magyarok

Varga Géza: Hun szíjvég a hieroglifikus "Bél a nagyon nagy úr" mondattal Nyergesújfalu Sánc-hegyről

Varga Géza: Elolvasható hun jelvény a British Museum-ban

Varga Géza: Türk Attila X. századi magyar nyelvemlékek képét közli az ukrajnai Rovanciból

Varga Géza: Szabadszállás Józan szkíta füles csészéjének fenékbélyege

Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek

Varga Géza: Mit árul el a Föld hieroglifa az írás keletkezéséről?

Varga Géza: A világfa vita

Varga Géza: A Bakay Kornél által közölt somogyvári gyűrű 6500 éves hieroglifikus mondatjelének olvasata

Varga Géza: Az Orion csillagkép és a Tejút együttes ábrázolása a magyar népművészetben 

Varga Géza: Hiteles turulábrázolások

Varga Géza: Török Tibor a Szejma-Turbino kultúra magyar őstörténetben játszott szerepéről

Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás

Varga Géza: Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről

Varga Géza: Sumér-magyar jelpárhuzamok

Varga Géza

Attila Róma elfoglalására induló csapatai az Őrségen keresztül jutottak el Itáliába. Ha Ön is oda készül, akkor tarthat egy pihenőt jövet is, meg menet is Veleméren, a Cserépmadár szállás és Csinyálóház kényelmes és szép lakosztályaiban! Nálunk akkor is megszállhat, ha az esze ágában sincs továbbmenni. Ami tökéletesen érthető lesz, hiszen aligha van jobb hely Velemérnél és Magyarországnál. Attila is visszafordult ...