Szabírok, azaz magyarok

A 2023. december 7-én 18 órakor a budapesti Attila Hotelben tartott előadásom vázlata

1. ábra. Szent Márton, a római kori Saváriában született szabírhun királyfi megosztja köpenyét a koldussal

Miért érdekes számunkra a szabír kérdés?

A szabírok (hurriták, vagy hunok) azonosíthatók a magyarsággal. 

- Egyrészt Bíborbanszületett Konstantin megírja, hogy a magyarok (nála: türkök) régi neve a szavartü aszfalü (azaz szabír). Az általa közölt σαβαρτοι ασφαλοι név középgörög olvasata szavartoi aszfaloi. A b>v hangváltozás elég általános a kora középkorban, ezért a szavar és a szabir közötti kis eltérés nem perdöntő. 

- Másrészt nem hagyható figyelmen kívül Németh Gyula megállapítása sem: „a magyarság – valószínűleg a IX. század elejéig – a Don és a Kubán között lakott … s hogy a szabírok ugyanezen a területen laktak, azt Prokopios világosan megmondja.” (1990/77). 

- Theophülaktosz Szimokattésznél olvashatunk egy, a Kaukázusban levő Matzarón nevű erődről, melyet szabírok védtek. Felmerül a kérdés, hogy e földrajzi névben nem a magyar népnév egy ősi formája rejtőzik-e?

- Theophanesz azt írja meg, hogy a szaber nevű unn nép egyik törzsének hogyan lesz a királya Muagerisz.

- A Tarih-i Üngürüsz a saját történelmünk részeként, mintegy a szabírok szemszögéből írja le az esetet, amikor említést tesz a Szkítia uralkodója által a Perzsáknak Bizánc ellen vívott háborújához segítségül küldött 20 000 lovasról. E lovasokról a hun anyától született és a magyar krónikák királylistájában Keár néven szereplő Khoszrau Anosirván perzsa császár is megemlékezik a Karnamagban. 

- A szabír/szavír népnév megfelelője előfordul a magyar földrajzi nevekben (Zalaszabar) és a személynevekben is. Az utóbbira példa a Szovárd, Zuárd (a gyakori – d képzővel, lásd Árpád!), amely a magyar gestában is feltűnik. E sorba tartozik az egyik leggyakrabban használt magyar férfinév, a Csaba is. Ez egy méltóságnév volt, amit a szabírok vezetője érdemelt ki. A hagyományban előkelő helyen szereplő Csaba királyfi Attila kedvenc fia, tőle származik az Árpádház. 

Korántsem új a gondolat, hogy a Zuárd (azaz Csaba - VG) személynév a szabír népnév megfelelője. „Ha meggondoljuk, hogy legrégibb mondáink minden történeti eseményt egy vezér nevéhez fűznek s a népneveket megszemélyesítik, továbbá figyelembe vesszük, hogy Menrot fiai, Hunor és Magor szintén népnévből képzett személyneveket viselnek, feltehető, sőt kézenfekvő, hogy … Zuard egy harmadik népnévből képzett személynév, egyben a magyarok harmadik és Konstantinos szerint legősibb neve.” - írja Györffy György (1993. 33-34.).

- Csaba királyfi mondai alakja az Attila halála és Baján fellépése között 108 évig önálló szabír dinasztia perszonifikálódásával keletkezett. Az ő történetében a szabírok történetének vázlata rögzült. S hogy Attila legkisebb fia éppen 108 évig élt, azt a VIII. századi bolgár fejedelmi lajstrom őrizte meg. 

- A hunok a székely írás szójeleket alkalmazó elődjét használták a BMAC kultúra korától Mongóliáig és a Kárpát-medencéig. A nikolsburgi ábécéből ismert "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel azonosítja a régi népnevünket (Patkanov szerint a szabírok másik neve a tapar volt).

- A ránk maradt hun nyelvemlékek alapján a hunok magyarul beszéltek. 

Lehet-e újat mondani szabír témában? 

A szabír-kérdésnek két részterülete van: a sztyeppi és az ókori szabírok története. A történeti forrásokban fentmaradt kép hiányos és ellentmondó. 

Néhány további szemponttól eltekintve szinte csak a népnév hasonlóságára lehetett építeni a különböző elméleteket. A népnevekről pedig nehéz megállapítani, hogy minek köszönhetően került át egyik földrajzi területről és történeti korból a másikba. Jelenthet azonosságot, közös származástudatot, világnézetet, politikai köteléket, népcsoportok keveredését, de a területi elhelyezkedés egyezésére is utalhat. A magyar-szabír történet etnokulturális folyamatosságként értékelendő, ahol mind az etnikai, mind pedig a kulturális összetevők folyamatosan változtak. Az egyes összetevők aránya időközben módosult, azonban az összefüggés folyamatossága ma is kimutatható a szabír népnév és a jelkészlet használatában. 

A "tudományos konszenzus" évtizedekig illetlennek vélte a székely írás kutatását. Pedig több száz szójelekkel írt nyelvemlékünk porosodik a múzeumok polcain és szinte hetenként kerülnek elő újabbak. A "szakma" azonban intézményesen hallgat és elzárkózik a rovológiai eredmények hasznosításától. Ez ad lehetőséget a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írás mutatványainak hasznosítására és az eddigiek kiegészítésére. E feltáruló új forráscsoportnak köszönhetően képesek vagyunk új megállapítások megfogalmazására is a szabír kérdésben. 

Az ókori szabírok

A Kr. e. V. században említi őket Hérodotosz, a Kaukázustól délre élő népként. Szálláshelyük neve Sztrabón ógörög munkájában Szüszpirisz. Ez összekötő láncszemet is jelenthet az ókori szabírok felé.

2. ábra. Szubartu

Az ókori szabírok a Kaukázustól délre lévő, földrajzilag nehezen körülhatárolható Subartu lakói. A szabírokat a kutatás a hurritákkal azonosítja. „A legtöbb kutatónak az a véleménye, hogy ez (a Kr. e. III és II. évezredben használt subaru, vagy szubaru népnév - VG) a magukat hurritának nevező törzsek sumer-akkád elnevezése.” (Zsukov/1/305) (72). A hurriták élen jártak a ló háziasítása és a fémmegmunkálás terén. Subartu (akkád Šubartum/Subartum/ina Šú-ba-ri, asszír mât Šubarri) vagy Subar (sumer Su-bir4/Subar/Šubur) földjét a bronzkori irodalom említi. A név Šbr alakban jelenik meg az ugariti iratokban. Az Akkád Birodalom szempontjából Subartu jelölte az északi földrajzi horizontot, ám kiterjedhetett Irán és Anatólia nehezen meghatározható távolabbi tájaira is. A terület az utóbbi 3000 évben tartozott a Hettita Birodalomhoz, Mitannihoz, Asszíriához, Urartuhoz, Kappadókiához, Armeniához, a Szeleukida Birodalomhoz, majd Róma és a perzsák ütközőzónája volt. Az ókori szabírok a legtöbb kutató szerint azonosak a hurritákkal, akik Mitanni és a környező országok alaplakosságát alkották. Subartu azonban korábbi a legelső mezopotámiai államoknál is. A Tepe Yahya-i és más jelrendszerek alapján a szabír/hurrita kultúra kialakulása legalább ezer évvel megelőzte a sumérek feltűnését. A sumér és a Tepe Yahya-i jelkészlet egyezései alapján feltehető, hogy a Sumérföld Subartu (Irán) felől, a szabírok beköltözésével népesedett be. A szabír/hurri nép egyik utóda a méd (szarmata), amelyik részévé vált a magyarságnak is.

Írástörténeti összefüggések a Kaukázustól délre 

A magyar írástörténet kínál olyan párhuzamokat, amelyek a szabír/hurri területek felé mutatnak. A hurrita és a székely írás kapcsolatának lehetőségét Harmatta János vetette fel. 

- A formai jelhasonlóságok tömege a Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámítás szerint az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhető (... ábra). 

- A székely "u/ú" és "v" rovásbetűk akrofóniájának rekonstrukciója az eredetileg "őskő" értelmű hurri ushu "réz" szóhoz vezet. A véle rokon "v" rovásbetű akrofóniájának rekonstrukciója pedig a vaske "vas" szóra mutat. Ezt a magyar vaske szót az örmény waske "vas" szóval egyeztetik. S az örmény etnogenezisben jelentős szerepet kaptak a hurriták. Ezzel összhangban az "u/ú" és a "v" rovásbetűink jelformája egyaránt egy bronzkori fém félkészöntvény jeléből vezethető le (... ábra).

3. ábra. A bal oszlopban fent: ismeretlen jelentésű urartui hieroglifa, amelynek alakja a lenyúzott ökörbőrhöz hasonló, alatta a székely írás "u" és "v" betűje, amelyek a fenti urartui hieroglifához hasonló szójelből kivonatolódtak, középen egy egyiptomi freskórészlet keftiut cipelő követtel, jobbra pedig egy keftiu fényképe 

4. ábra. Hurriták által lakott területek (például Urartu) írásainak és a székely írás jeleinek formai megfelelése (az urartui hieroglifikus jelek Barnett nyomán)

5. ábra. Hatezer éves magyargyanús Tepe Yahja-i (iráni) jelek

- A 5. ábrán látható hatezer éves Tepe Yahya-i jelek magyarazonossága arra utal, hogy a sumérek a szabíroktól vehették át a jeleik jó részét. 

6. ábra. A legkorábbi sumér képjelek és a magyar jelkészlet formailag egyeztethető jelei

- A 6. ábrán látható legkorábbi sumér-magyar jelpárhuzamok közül néhánynak nem csak a formája, hanem a jelentése és a hangalakja is azonos, vagy hasonló. Ez arra utal, hogy a sumér jelek a magyar nyelvet rögzítő szabír/hurri jelkészletből származhatnak.

7. ábra. A rokon ábécék jelsorrendje

- A rokon ábécék jelsorrendjének hasonlósága és eltérése a rokonság fokáról árulkodik (7. ábra). Az UV, SZZ, valamint zTsT sorok azonosságai és eltérései alapján a székely írás közelebbi rokona a kazár és a hurrita eredetű ugariti írásnak, mint a latinnak, vagy a görögnek. A székely írásból keletkezhetett az ugariti, a kazár, a latin és a görög írás, fordítva azonban nem történhetett. 

- A székely írás archaikusságát és ősforrás voltát támasztja alá az is, hogy a magyar jelnevek és a magyar mitológia illusztrálják a jelsorrend kialakulását. Az első jelek az isteni triász neveiből alakultak ki: A (anya, Anat, Enéh), B (Bél, fiú), D (Dana). A csukcs szójeleken kívül más írásrendszerben nem adatolt ez az ősvallási rangsorra épülő jelsorrend-képző eljárás.

8. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui (Türkmenisztán) pecsétnyomó 

A 8. ábrán látható anaui pecsétnyomó hieroglifáinak székely megfelelői (balra fent) és egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten) ligatúrája (jobbra fent). A pecsétnyomó jeleinek olvasata jobbról balra: Ak zsen ten szár (mai magyarsággal Heraklész a zsendülő /is/Ten úr). A pecsétnyomón szereplő zsen ten "zsendülő, újjászülető isten" ligatúra 6500 éven át jelen van a magyar jelhasználatban, jelezve a szabír-magyar történelem helyszíneit és folyamatosságát. 

9. ábra. A Kr. 2000 táján virágzott BMAC kultúra idoljának (középen) olvasata Nagy Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr), az idol hieroglifáinak megfelelő hun jelek Apahidáról, Noin Uláról és a Kárpát-medencéből (balra) valamint a székely írás "n" (nagy), "nt/tn" (Ten "isten, élet") és "s" (sar "sarok, úr") rovásjelei (jobbra)

10. ábra. Kr. e. 2000 tájáról származó baktriai világmodell

A 10. ábrán látható négyezer éves baktriai világmodell a sugár irányban elolvasható Zsenge Dana földje (mai magyarsággal Zsenge isten földje, vagy Feltámadó/újjászülető Dana földje) mondatot rögzíti. A világmodell zsenge, Dana és föld hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "zs", "d" és "f" rovásbetűk jobbra olvashatók.

Szibéria

12. ábra. A Seima-Turbino  kultúra kiterjedése a bronzkor hajnalán (wikiwand), a kultúra forrása a lótenyésztést és a fémművességet feltaláló hurrita/szabír területeken lehetett

Szibéria a szabírokról kapta a nevét. A hatalmas terület elnevezését igazolni látszik a hieroglifikus szövegek sora. Ezek persze csak a magyar hieroglif írás és a magyar nyelv azonosítására alkalmasak, az éppen használt népnév meghatározására nem.

Patkanov sorolja a szabírok emlékét őrző szibériai tapar földrajzi neveket. Azt is megemlíti, hogy a szabírokat taparnak nevezték Szibériában s e tapar név (pontosabban a tapar ős mondat) fentmaradt a székely írás "tprus" mondatjelében is. Ezt a mondatjelet egyébként megtaláljuk egy szarmata edényen is, amiből következően a szarmaták (azaz a médek, mert Plinius szerint ezek azonosak) is hozhatták a sztyeppére ezt a szabír nevet.

A csuvasok az őket hódoltató szabíroktól vették át az eredetibb szuvar nevüket. 

13. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról), a fej tetején magyar mondat, amelynek közepén az Isten jól felismerhető szójele olvasható, a teljes olvasat: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura) 

14/a. ábra. A nyugat-szibériai Sajtanszkoje-tó II. leletcsoport kb. 4 000 éves fémtárgya egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatával 

14/b. ábra. Permi bronz a "Ragyogj Lyukó Bél úristen" mondattal (III-VIII. szd)

14/c. ábra. Permi bronz a III-V. századból a Jóságos ragyogó Lyukó sar (mai magyarsággal: Jóságos ragyogó Lyukó úr) mondattal

14/d. ábra. Permi bronz pecsétgyűrű Szaveljeva nyomán a Magas sarok kő mondattal

15/a. ábra. A IX-X. századi afrászijábi tál és a róla elolvasható ősvallási ima: Jóma szár ... földje (mai magyarsággal: Jóma úr ... földje)

15/a. ábra. Ezüst jelvény a kaukázusi Barakajevszka Sztanyicáról (IX-X. szd., Mardzsani gyűjtemény, Lezsák Gabriella nyomán), jeleinek olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ...! Nagyságos Bél országa. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ...  (fotógrafika)

16. ábra. A Káma-Vjatka vidékén előkerült aranytál a Türk Attila vezette kutatócsoport által bemutatott, múzeumi tárgyak közül, az olvasat: Jó, nagy Egy ős ten (mai magyarsággal: Jóságos, nagyságos Egy Isten), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely "j", "n", "gy", "ten" és "ős" jelek láthatók

17. ábra. Nyugat-szibériai kora középkori kerámia jelei (balra) és jeleinek székely párhuzama (jobbra), az olvasat: Ragyogó sar (mai magyarsággal: Ragyogó úr), az Alekszandr Zelenkov orosz régész által a Mandinernek adott interjú nyomán

18. ábra. Uelgi lelet a honfoglalást megelőző korból, Türk Attila nyomán, az Úristen olvasat e sorok írójától származik

19. ábra. A szamarai ezüst övveret a IV-IX. századból, magyar mondatokkal, a központi mondat olvasata: Bél, a ragyogó égi kő

Jordanes elmondja, hogy a szabírok tartják a kezükben az északi területekkel folytatott prémkereskedelmet. Ám eleink  a nyugatszibériai és uráli területekkel nem csak a prémek, hanem a fémek iránti kereslet miatt is tartották a kapcsolatot. A Kaukázustól délre élő, a fémmegmunkálás és a ló háziasítása terén egyaránt élenjáró népek már a bronzkor kezdetén is eljutottak az Altájba, az Urálba, majd Mongólia irányába is. Mindegyik területen magyar hieroglifákkal írt mondatokat hagytak hátra. 

Heftalita Hun Birodalom

A szabírokról általában azt tartják, hogy az V. században jelennek meg Közép-Ázsiában, jobbára a hunokhoz kötődve (a Pontusz vidékén azonban korábban is felbukkannak a tapar névváltozat alatt). A szabírok a 463. évben szerepelnek Priszkosz rétor munkájában is, aki járt Attila udvarában (1). Szerinte az avarok elűzték a szabarokat lakóhelyükről, Baktriából. Azok – kimozdítván szálláshelyükről a szaragurokat, ogurokat és onogurokat – megtelepedtek a Keleti-Kaukázus vidékén. Abu Ubajd al-Bakri Az utak és országok könyve című művébe azt is közli, hogy eredeti lakóhelyük Horászán tartomány volt. 

A felsoroltak jórészt a heftalita hun törzsszövetség népei. Mirkhond, perzsa történetíró szerint a keleti-hunok négy fő ága: abar, chazar, asi, petseneg, vagyis avar, kazár (a szabarok neve perzsa forrásokban), ászi, besenyő (e helyen kangar). A kínai források szerint a heftaliták többsége a Kr. e. IV. században az Altaj, a Tien-san stb. vidékéről költözött Közép-Ázsia pusztáira. 

A szouardenoi néven is számon tartott nemzetséget Klaudiosz Ptolemiosz említi Sarmatia Asiatica területéről, a Don szomszédságából. 

A szabarok vezető szerephez jutnak a Keleti-Kaukázus vidékén, a mai Azerbajdzsán és Dagesztán területén. Százötven évig az őket kibocsátó heftalitáknak adózik Irán északi része. Ők teszik vissza a perzsa trónra az onnan elűzött Kavádot. Kavád és hun feleségtől született fia, Khoszró Anosirván szerepel a magyar krónikák királylistájában is Keve és Keár néven. Több alkalommal beavatkoztak az Újperzsa Birodalom, illetve a Bizánci Birodalom háborúiba. Vezetőjük Zabergán "szabír kán" (2). Ez a méltóságnév maradt ránk Csaba királyfi neveként. 531 táján az uralmuk alá tartozó mervi oázisban a szabírhunok számára készül a Szent Korona. 

. 

20. ábra. A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománc hármas csoportba tagozódó jelei egy istenidéző szertartás három szakaszának szövegkönyvét rögzítik magyar hieroglifákkal

A 20. ábra alsó sorában láthatók a szabír hieroglifáknak megfelelő székely jelek. Balra az "r" (ragyog), "s" (sar "sarok, úr"), középen "f" (Föld), "s". "ly" (lyuk, Lyukó), jobbra ismét az "r" és az "s" rovásbetűk láthatók. Ezek együttesen a Ragyogj, ragyogj, ragyogj Uram! Lyukó a Föld ura. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál Uram. mondatok elolvasását teszik lehetővé.

Kazárok és onogurok

A heftalita Hun Birodalom 558 táján bekövetkező összeomlása után a szabírok egyik része csatlakozott az avarokhoz és a VI. század végén Baján alatt bevonult (visszatért) a Kárpát-medencébe. 

A szabírok további csoportja megalapítója lett a későbbi Kazáriának, a Hun Birodalom egyik utódállamának. Zakariás rétor alapján a kazárok ekkor már a Kaukázustól északra voltak a szabirokkal és onogurokkal együtt. Később, a türk hódítás idején, jöhetett még hozzájuk kevés türk elem, akiknek a nevét később is használják rájuk Bizáncban. Maszudi tájékoztatása alapján a kazárok és a szabírok azonosak. A kazárok nyelvéről Ibn Hauqal megjegyzése érdekes: „Az igazi kazárok nyelve különbözik a türkökétől és perzsákétól…”, illetve „Bulgár nyelve olyan, mint a kazárok nyelve”. „A bolgárok és a szuvarok a türkből és kazárból összetett keverék nyelven beszélnek.”

A türk vezetésűvé vált Kazáriától távolodni kívánó népesség Kovrat vezetésével 632-ben alapította meg az onogur-bolgár birodalmat. Az arab támadások miatt a Volga mentén a 700-as években még északabbra költöző bolgár csoportok által alapított Volgai Bolgár Kánságnak volt egy Szuvar nevű városa. 750 körül érték el a szamarai Volga-kanyar vidékét.

A magyarok távozása után a Kazár Birodalom meggyengült és megszűnt létezni.

21. ábra. Kazária

22. ábra. A Poltava mellett, Mala Perescsepinón megtalált kincs egyik lelete az Ős úr mondattal (középen), a lelet ős és sar "úr" hieroglifái (balra, fentről lefele) és a hieroglifáknak megfelelő székely ős szójel és "s" betű (jobbra) (fotógrafika)

. 

23. ábra. A poltavai (mala perescsepinoi) ezüstedényeken Szentpéteri József által felfedezett jelek (a számok első számjegye az edényt azonosítja), mindegyik poltavai jel azonos a sar "úr" szójellel (a székely írás "zászlós s" betűjének ősével), vagy egy sar "úr" szójelet tartalmazó ligatúrával

A szabírok egy része – miután a perzsák az 545. évben megtámadták őket – a Kubány, a Kuma és a Tyerek folyó vidékére költözött, és az ott élő bolgár népek közé vegyült. A Mala Perescsepino-i edényeken olvasható szövegek alapján a bolgárok nyelve eleve a magyar volt. Töröknek mondott, ún. óbolgár nyelvemlékek talán nem is léteznek. A bolgár népnév Bél törzs, Bél harcos jelentésű, azaz nem a népre, hanem a vallására utal (2). A szabír csatlakozás következményeként a bolgárok birodalma megoszlott. Keleti részét – a Dontól, illetve az Azovi-tengertől keletre – öt törzs uralta (utigurok, avagy besgurok, bittugorok), a nyugatit pedig hat (kutrigurok, avagy altiagirok).

Jordanes Getikája  

Jordanes Getica c. munkája illusztrálja azt a gátlástalan történelemhamisítást, amit a finnugrista "tudományos konszenzus" a szabír kérdésben is elkövet. 

A mű Bokor-féle fordítása szerint „Róluk azt olvassuk, hogy első tartózkodási helyük Scythia talaján volt a Meotis-tó mellett, azután Mysiában, Thráciában és Dáciában, harmadízben ismét Scythiában a Pontus-tenger felett laktak.” (Bokor, 1904. 38. o.). Ez a leírás jól egyeztethető a magyar hagyomány Csaba mondájával és a hun történettel. 

Götz László így adja vissza Jordanes álláspontját: "Jordanes szerint ezek a "hunugur/szabírok" már a hun birodalom idején Thrákiában, Moesiában és Dáciában – azaz Erdélyben és a Tiszántúlon – laktak, s Attila halála után visszahúzódtak a Pontusz vidékére" (Götz/1994/623). 

A Kiss-féle fordítás szerint „A hungurusok pedig azért ismeretesek, mivel hermelinprémmel kereskednek. Ezektől annyi bátor férfi rettegett, akikről (ti. a gótokról) azt olvastuk, hogy az első lakóhelyük Scythiában volt a meotisi mocsarak mentén, a második Mysiában, Tharciában, Daciában, harmadszorra ismét a Pontus fölött, Scythiában laktak.” Erről a betoldásról, miszerint itt „ti. a gótokról” van szó, joggal írja Kerényi Bálint, hogy nem kellően megalapozott.

Szent Márton

A Tours-i püspök 316-ban vagy 317-ben született Savariában, egy középkori francia forrás szerint a hun-magyar dinasztia tagja. A hunok által meghatározott merovingok legfontosabb szentje. A középkorban a királyi hatalom és a királyság védőszentje. Kultuszát államalapító királyunk, Szent István vezette be Magyarországon. Ez a kapcsolat arra utal, hogy a Szent István Intelmeiben kimutatható, a király önkorlátozását tanúsító, Európában páratlanul demokratikus királyeszme hun eredetű. A talpig fegyverben élő lovasnomád népességet ugyanis csak demokratikusan lehet kormányozni. 

24. ábra. A Historia septem sanctorum dormientium (1181) részlete Szent Márton hun-magyar származásával

Szent Márton hun-magyar származásának adata a XII.században (adatolhatóan 1181-től) a francia hagiográfiai irodalomban (Historia septem sanctorum dormientium) tűnik fel (2. ábra). A forrás így szól: “Saint Martin fust de mont noble ligniee et de saincte vie. Il fu ne de pannonie qui ore est appelleé hongrie. et fu filz flories qui fu filz eaumer Roy de Hongrie.” Magyarul: "Szent Márton nemesi származású és szentéletű volt. És Florus fia volt, aki Eaumerus, Magyarország királyának a fia volt." A kép és a szöveg Rosu Mária szíves segítsége alapján

25. ábra. A szombathelyi Iseum területén hiteles ásatásból előkerült vakolatfestés egyik mintája Óg sar "Óg úr" alakban elolvasható

A 3. ábrán látható mondatjel a Savária-i ogurokat (szabírhunokat) azonosítja. Egyúttal dokumentálja a római korban a Dunántúlon élt szabírhunok által beszélt magyar nyelvet és a magyar hieroglif írást. Ugyanezt tanúsítja Zalaszabar neve is, mert a földrajzi nevek folyamatossága a lakosság folyamatos továbbélésére utal.

A szavartü aszfalü jelentése

26. ábra. A nikolsburgi ábécé "tprus" (tapar ős "szabír ős") mondatjele

2. ábra. Göbekli tepe 12 000 éves írásemléke a "jelből növő fa" ábrázolási konvenciónak a  megvalósítása, olvasata: Lyukó ten "Lyukó napisten", jobb oldalon lent a megfelelő székely jelek: a "ly" (lyuk/Lyukó) és a "tprus" (szabír ős)

Jegyzet

(1) Priszkosz ezt írja a szabírokról: „Azon időtájban a saragurok, urogok és onogurok követeket küldtek a keletrómaiakhoz; ezek oly népek voltak, melyek csatát víván a szabírokkal, honi lakhelyeikről elűzettek; ezeket meg az avarok szorították ki, ezeket pedig azok a népek kényszerítették kivándorlásra,, melyek az Óceán partján laktak.” (Németh, 1991. 138.)

(2) A kutrigurhunok királya, Zabergan, 558-ban pusztító betöréseket intézett a bizánci birodalom balkáni területei ellen (Németh, 1991, 162.). 

(3) A Póczik Szilvesztertől származó gondolat szerint a bolgár szó első tagja Baal (Bul, Bol, Bel, Bil, Vil) istenre utal. A gar (gur, kar, ld. a görögben gures "törzsek"!) törzset vagy népet jelent. Ennek megfelelően a bulgar népnév Bál népe vagy Isten népe jelentésű.

Hozzátehetjük, hogy a magyarság isteni triászának neveiből alkotott, krónikáinkban fenmaradt Enedubeliánus névben is szerepel Bél isten neve. A gar pedig a magyar harcos tövével is egyeztethető. Ugyanezt (harcost) jelent a hurrita (harri) népnév is, amely az ókori szabírok másik neve.

(4) Patkanov A szabírok nemzetisége c. dolgozatában felsorolja azon földrajzi neveket az alsó Irtis környékéről, melyek a szabír népnévhez köthetők, és azon emlékeket az osztjákok és vogulok népköltészetében, melyek e népről szólnak. Nagy tisztelettel és alázattal emlékeznek meg róluk. A mai vogulok saper-nek nevezik az oroszokat, tehát régi uraik nevét átvitték mai uraikra. Ezek alapján a szabírok egykori helye az Obi-öböl, az Ural hegység és a Tura folyó között lehetett. A későbbi tatárok sibir, sivir névvel jelzik az ország őslakóit, s nekik tulajdonítanak csaknem minden régiséget. A mai tatár sibir a sabir névből keletkezett.

Ez a tapar népnév jelenik meg a nikolsburgi ábécében fennmaradt tprus (tapar us "szabír ős") mondatjelben is (26. ábra). 

Hasonló név kimutatható az ókori szerzőknél is. Ezeket Z. Tóth Csaba sorolja fel. Például a Tapur név megjelenik Ptolemaiosznál is: „Tapoura pólisz”, azaz Tapur város Örményországban az V. könyv 1,3. résznél szerepel, valamint egy tapoureioi nép neve Scythia Imaeum, a Káspin túli Szkítia területén (VI. 14, 12.13, helynévként a VI. 14, és 7,10.12.14. részeknél), illetve egy tápuroi népnév Média területén (VI. 2,6), és Margianában (VI. 10,2, a masszagéták, dahák, derbikek között).

Irodalom

Szentpéteri József: Ifjúkori feljegyzések az Ermitázs egy különleges kiállítási vitrinjéről. Mala Perescsepino, 1912 - az úgynevezett "poltavai kincs" tulajdonjelei, Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 1. kötet, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 3.1, főszerkesztó Türk Attila 

Türk Attila Antal: A Magyar őstörténet és a szaltovói régészeti kultúrkör, doktori értekezés, témavezetők: Dr. Bálint Csanád, DSc., akadémikus (MTA Régészeti Intézete), Геннадий E. Афанасьев, д.и.н. (ИА РАН Москва), Szeged, 2011. (8. oldal)

Patkanov, Sz.: A szabírok nemzetisége, Etnographia XI., 1900.

Németh Gyula: Törökök és magyarok, Budapest, 1990. 

Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1934.

Kmoskó Mihály: Szír írók a steppe népeiről. Magyar Őstörténeti Könyvtár. 20. Szerk. Zimony István. Balassi Kiadó. Budapest. 2004. 123-124.

Götz László: Keleten kél a Nap, Püski Kiadó, Budapest, 1994.

Kerényi Bálint: Jordanes Geticája, mint a hun történet forrása (academia.edu)

Iordanes: A gótok eredete és tettei. Közreadja: Kiss Magdolna. L’Harmattan. Budapest. 2004.

Jordanes: A gótok eredete és tettei. Ford. Dr. Bokor János. Középkori Krónikások III. Szerk. Dr. Gombos F. Albin. Brassó. 1904.

Z. Tóth Csaba: Magyar őstörténeti tanulmányok 2005-2010,   Mikes International Hága, Hollandia 2010. 

Deák István: Magyarok az emberiség bölcsőjénél – őstörténeti előadás

Varga Géza: Magyar hieroglifákkal írt szöveg a nyugat-szibériai bronzkor hajnalából O. N. Korocskova nyomán

Varga Géza: Jordanes Getikája Kiss Magdolna ferdítésében

Varga Géza: Csaba királyfi életkora

Varga Géza: A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza: A Mala Perescsepinói kincs magyar szójelei

Varga Géza: A poltavai (mala perescsepinoi) ezüstedény-készlet jeleinek olvasata

Varga Géza: Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől

Varga Géza: Istenidéző szertartás szövegkönyve a Szent Koronán

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: Afrászijábi cseréptál ősvallási üzenettel

Varga Géza: Somfai Kara Dávid a magyar etnogenezisről

Varga Géza: A Káma-Vjatka vidékén előkerült magyar mondat

Varga Géza: Nyugat-szibériai cserépedény a hieroglifikus Ragyogó úr mondattal

Varga Géza: Magyar mondatokat hordozó honfoglalás előtti övveret Szamarából

Varga Géza: Közel harminc magyargyanús jel a sumért megelőző Tepe Yahja-i jelkészletben

Varga Géza: Kusán érem a hieroglifikus Zsen ten "Újjászülető isten" mondattal

Varga Géza: Szabírok, kazárok és Csaba királyfi 

Borbás Barna: „Genetikailag igazoltuk a finnugor elméletet” – nagy fordulatokkal tér vissza a Magyarságkutató Intézet (Válasz online, 2023.08.02.) 

Varga Géza: A "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel korai formai változatai