Az Orion csillagkép és a Tejút együttes ábrázolása a magyar népművészetben

Archaikus díszítésű népi cserépedényeinken napjainkban is megtaláljuk az ősvallás jel- és hiedelemrendszerének maradványait. E cikkben az Orion és a Tejút együttes ábrázolásának hagyományát érjük tetten. 

1/a. ábra. Az eget tartó fát (Tejutat) és az ősatya égi megjelenését (az Orion csillagképet) eltérően idézték fel, ám a gjunovkai szkíta nyeregdísz (balra) és egy őrségi cserépedény (jobbra) egyaránt a csodaszarvast űző isteni ősapánkra emlékeztet

Bevezető

Eleink az Orion csillagképben az isteni triász fiú tagját, népünk ősatyját látták, akinek eredetileg Bél volt neve, ám ez a kőkori eredetű istennév (talán valamikor a kereszténység legkorábbi felvételekor, azaz a hun időkben) Nimródra változott (1). Nimród a Tejúton folytatott égi szarvasvadászat központi alakja (2). A sztyeppi népek mitológiájában az Orion csillagkép és a Tejút (az égig érő fa) összetartoznak, ami az ábrázolásokon is megjelenik (3). 

1/b. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz az égig érő fánál (a Tejútnál) folytatott szarvasvadászat ábrázolásával  (a szerző fotógrafikája)

Az 1. ábrán látható gjunovkai szkíta ábrázoláson a nyíllal felfegyverzett lovas vadász a később Nimród névre átkeresztelt Bél fiúisten lehet. A jelenet legfontosabb részleteit, amelyek az ősvallási jelképek voltak, piros színnel emelték ki. Az égig érő, eget tartó fa törzsén lévő nyílás a Tejút hasadéka (a magyar hieroglif írás lyuk/Lyukó szójelének, a székely írás "ly" betűjének párhuzama). A fa égbolttal érintkező virágai magas égi kő olvasatú hieroglifikus mondatjelek (a székely  írás "m", "g" és "harmadik k" jelének megfelelői). 

2/a. ábra. Hun csat, a csatnyelven Bél fiúisten jelképével, a székely írás "b" betűjével

2/b. ábra. A Csaba királyfi korában a tusnádi sziklába vésett jelek egyike a Tejúttal azonos égig érő fát, a másik az Orion csillagképet (a hun dinasztia nemzetségjelét) ábrázolja

A 2/a. ábrán látható hun csaton az ív az égbolt ívét jelképezi, a csatnyelv pedig az égboltot alátámasztó égig érő fával azonos fiúistent, akinek eredetileg Bél volt a neve s csak később változott Nimródra. Ez azt jelenti, hogy az ősvallási hagyományban az Orion csillagkép és a Tejút megszemélyesítésekor ezeket egyetlen istennel azonosították. 

A fennmaradt hun szavak között ismert a Bél személynév (egy  Iránban élő előkelő hun neve). Ennek a hun Bél névnek a leszármazottja lehet a magyar  uralkodócsaládban ismétlődő Béla név.

3. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának részletén az égbolt ívét az Isten (vagy Nagy Isten) olvasatú ligatúra tartja

4. ábra.  A szabírhunok által Irán vidékéről hozott magyar királyi jogar nyelén is megtalálható az eget tartó, Isten olvasatú fa rajza

5. ábra. Nagykörűi, honfoglalás kori veret az eget tartó, Isten (ős + Ten) olvasatú tulipánnal (középen), a székely írás "us" (ős) szójele (balra) és Ten szójele (jobbra)

6. ábra. A korondi gyertyatartó a világoszlopot jelképezi az égig érő fára és a Tejútra utaló jelképekkel, az égig érő fa törzsén egy tulipán olvasható el Isten-ként, a véle azonos Tejutat pedig (az oszlop bal oldalán) egymás fölé helyezett jó "folyó" hieroglifák jelzik

Az 1-6. ábrák alapján belátható, hogy a szkíták, hunok, avarok, szabírok és honfoglaló magyarok ugyanazt az ősvallási, ábrázolási és jelhagyományt képviselték: az eget tartó fát (Tejutat) azonosnak tekintették az Istennel és az ábrázolásokhoz rendszerszerűen felhasználták a székely írás (pontosabban a magyar hieroglif írás) jeleit. A magyar népi ábrázolások között nem véletlenül, hanem az ősvallási hagyomány erejének köszönhetően maradt fent az Orion és a Tejút közös ábrázolása.


Példák a magyar népművészetből

7. ábra. Az égig érő fát (Tejutat) jelképező virágos ág Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester másolt tányéráról, az alsó sorban (balról jobbra) a székely írás "b" (Bél) jele, a Nimród tamga egy római kori példánya a szombathelyi Iseumból, a magyar hieroglif írás szár "úr" jele és a belőle kialakult székely "sz" betű, a székely írás Ten szójele, a sumer nab "napfelkelte, naplemente" szójel és egy őrségi napábrázolás a magyarszombatfai Papp Vilmostól

A 7. ábrán látható virágos faág az égig érő fa jelképe. A fentiek alapján természetes, hogy a Nimród tamga, sőt a Bél hieroglifa is előfurdul a tövében, vagy a közvetlen közelében. Természetesen az is előfordulhat, hogy ezt a Bél hieroglifát csak utólag, térkitöltő elemként tették a virágos ág mellé s nincs okunk folyamatosan elolvasni ezeket a jeleket (4). 

Ezt a dilemmát csak a népi ábrázolásaink tudatos, tervszerű és államilag támogatott kutatása oldhatja fel a több száz, vagy több ezer ábrázolás összehasonlításával és a tanulságok levonásával. Amíg ilyen kutatás nem folyik, sőt a Néprajzi Múzeum illetékesei kifejezetten neheztelnek, ha ilyen próbálkozásainkkal terheljük őket (hiszen ez kutatásra és gondolkodásra késnyszeríti őket), addig nem tehetünk mást, mint elolvassuk azt, ami a szemünk elé kerül.

A fenti jelsorozat megközelítőleg azt mondja el nekünk, hogy Bél azonos az Orionnal, ő a szár ten (az égig érő fával azonos Úristen) és a Nap.

8. ábra. Szentgyörgyvölgyi csupor a fehérrel festett Nimród tamga (Orion) és a feketével megrajzolt Tejút ábrázolásával

9. ábra. Szentgyörgyvölgyi csupor a Nimród tamga és a Tejút egyesített, jobbra döntött (növényi motívumnak tűnő) ábrázolásával 

10. ábra. Zsohár Gyula magyarszombatfai fazekas mester csupra az Orion csillagkép (az atya szójel) és a Tejút ábrázolásával (balra), jobbra fent a csupor hieroglifái, alattuk a nekik megfelelő székely "ty" (atya) és Ak (patak) jelek

Amint azt a fenti példákon láttuk, eleink az Oriont is, meg a Tejutat is igen sokféleképpen jelképezték. E változatosság ellenére is felismerhető az a törekvés, hogy az Oriont (az atyát) és a Tejutat (az égig érő fát, az égbe vezető utat, amelyen az atya az égiekhez jut) együttesen ábrázolják. Nem kétséges, hogy ez az ősvallás egyik elméleti tételének maradéka. Az elmélet kőkori, ám a fazekasok munkájának köszönhetően napjainkig megmaradt és hat.

Jegyzet

(1) Bonfini tájékoztat arról, hogy a magyar évkönyvekbe a zsidó krónikákból került át Nimród neve. Erre nyilván akkor került sor, amikor az első hun püspökségek működni kezdtek a mervi, herati és gurgáni oázisokban. Az új vallás térítőinek a hun környezet számára aktualizálniuk kellett a keresztény mázban megjelenő, valójában ókori eredetű korábbi pogány történeteket és világmagyarázatokat. 

(2) Jankovics Marcell említi, hogy egy lapp mítosz szerint a Cassiopeia, Auriga és Perzeusz csillagképek által alkotott csillagszarvas a Tejúton menekül az üldözői, az Orion csillagkép által megjelenített atya és a Gemini (Ikrek) csillagkép által jelképezett fiai elől. Jankovics Marcell nem említi, hogy ennek az égi vadászjelenetnek köze lenne a hunok által is ismert magyar csodaszarvas mondához, bár ez kétségtelen. Az Orion azonos Bél/Nimróddal, a Gemini (Ikrek) Hunorral és Magorral, a csillagszarvas pedig Enéh ősanyánkkal, aki ünő alakjában bukkan fel ősapáink előtt. Azaz meg tudjuk válaszolni a László Gyula által megfogalmazott kérdést, hogy hányan is vannak a csodaszarvas üldözői. A csillagkép alapján hárman: Nimród és a két fia követi a csodálatos szarvasünőt és a boldogabb haza ígéretét.

A különféle mítoszváltozatok alapján ugyanis a szarvasünő egy gazdagabb tájra csalja az üldözőit, hogy ott a feleségük legyen és vélük új hazát alapítson. Ezzel az ígérettel keltek útra eleink, amely út végül a Kárpát-medencébe vezette őket. Ezért fűződik a szarvasvadászat még a keresztény korokban is a település, kolostor alapításához, amikor is egy szarvas mutatja meg a leendő épületek helyét.

Hozzátehetjük, hogy e kőkori eredetű mítosz az egész sztyeppén és másutt, például Kínában és Közép Amerikában is ismert volt, amit az alábbiak is bizonyítanak:

- Az Orion csillagkép rajza a tatárlakai táblákon is előfordul. Felismerhető a sumer "atya, Orion" és a kínai "atya" szójelekben és a székely "ty" (atya) jelben is az Orion alakja. A sumerek Ninurtát (azaz Nimródot) azonosították az Orion csillagképpel. A ciprusi szótagírás "a" betűje is az Orion csillagképet ábrázolja (egy Atta/Ada "atya" szójelből keletkezhetett).

- A közép-amerikai indiánok az Oriont szintén nagy vadásznak tartják, amiképpen a néki megfelelő Nimródot az Ószövetség is. 

(3) Az Orion csillagkép és a Tejút együttes felidézésekor teljesül az a kötelezőnek tűnő előírás, miszerint az ősvallási ábrázoláshoz fel kell használni a székely írás (pontosabban a magyar hieroglif írás) jeleit. Ez az elterjedt hagyomány napjainkig megtalálható a magyar népművészetben, igazolva őskultúránk és a székely írás szkíta-hun gyökereit.

(4) Az effajta "térkitöltő elemek" azonban ugyanabból a körből származnak, azaz itt is előfordulhat, amit a népzenekutatóktól lehet hallani: ha az egyik jellegzetes dallam kihal, akkor a hagyományos dallamkörnyezet újrateremti azt. 


Irodalom

Varga Géza: A székely írás harmadik k jele

Varga Géza: A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us ” (ős) jele?

Varga Géza: Kérdés és felelet a "magas kő" ábrázolási konvenció kapcsán

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Hogyan lehet elolvasni egy hun csat egyetlen jelét?

Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban

Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben

Varga Géza: Hun tartalom

Varga Géza: Csaba királyfi életkora