Kr. e. 2500 táján készített szarvasos kövek képét közli az Altájból az academia.edu A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar cikke nyomán (1). Ez a híradás segítheti a hazai tudományos életben most zajló, ám (a hozzászólók rovológiai tudásának és módszertani-etikai gyakorlatának lapossága miatt) érdemi válasz megfogalmazása nélkül maradt világfa vita megoldását. Ugyanis az 1. és a 4. ábrán elolvasható altáji világfák láthatók, amelyek társaival a magyar múzeumokban is találkozhatunk. Az akadémikus "tudomány" azonban nem tud arról, hogy a világfa szójelekből alkotott ligatúra lenne. Pedig a napirenden lévő feladatait (pl. a kínai-magyar közös rendezéssel most készülő hun kiállítás rendezését és a Hoppál Mihály vezetésével készülő új magyar mitológia megírását) e forráscsoport hasznosítása nélkül aligha lesz lehetséges megfelelő szinten elvégezni. Ezek az altáji szó- és mondatjelek ugyanis az ősvallás elolvasható és gondolatgazdag jelképei, amelyek a hunok, szkíták, avarok és honfoglaló magyarok által használt magyar nyelvet rögzítik. E szójelekből egyszerűsödött le a napjainkig használatos székely írás. A sziklába vésett hieroglifikus szövegek rövid, de pótolhatatlan tájékoztatást adnak a korabeli magyar nyelv, írás, világnézet és identitás állapotáról.
A szarvasábrázolások feltehetően Enéh/ünő istennő zoomorf ábrázolásai, a rajzuk által rögzített hangalakot illetően azonban csak feltételezésünk lehet. A szarvasok mellett találunk ismert magyar hieroglifákat (ősvallási jelentőségű szójeleket), köztük két világfa ábrázolást is (1. és 4. ábra). Ezek jelentését és hangalakját a 90-es években az elődök, pl. Novotny Elemér munkájára építve Simon Péterrel, Forrai Sándorral, Szekeres Istvánnal és másokkal közösen végzett akrofónia rekonstrukcióknak köszönhetően már jobban megközelítettük. Az eredményeket a Magyar hieroglif írás. c. kötetben 2017-ben közzétettem.
1/a. ábra. A szarvasok között egy kereszt alakú emberalak fején lévő zsen hieroglifa (világfa ábrázolás) is látható, a két jel olvasata: Zsendülő Dana "feltámadó, újjászülető isten", amennyiben a köpeny alján lévő függőleges vonalak a szár "növényi szár, úr" szójelek, akkor a teljes olvasat: Zsendülő Dana úr
1/b. ábra. Az antropomorf mondatjel olvasata: Dana szár zsen (mai magyarsággal: Dana úr zsendül/feltámad/újjászületik), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás szár "növényi szár, úr", "d" (Dana "istennév") és "zs" (zsenge, zsendülő "feltámadó, újjászülető") jelei sorakoznak
1/c. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz alapján a szkíták ismerték a csodaszarvas mondáját és annak ábrázolásához a világfát, meg a magyar hieroglif írás vörössel kiemelt jeleit társították
Az 1/a. ábrán látható szarvasos jelenet rovológiai szempontból legérdekesebb részlete a három jelből alkotott, istent idéző antropomorf ligatúra (1/b. ábra). A hasonló istenábrázolások gyakran viselnek, vagy tartalmaznak magyar hieroglifákat, azaz ugyanúgy elolvasható mondatjelet képeznek, miképpen a világfa, a csodaszarvas és a turul is. A magyar hieroglif írás az ősvallás jelképrendszereként szolgált s ennek mutatványai a jelen cikkben tárgyalt altáji sziklarajzok. Az antropomorf ligatúra egyik eleme a kereszt alakú emberábrázolás, amely a Dana istennevet rögzíti. Az alak fején lévő háromágú növényábrázolás a kínai írásban a sen "fiatal növény, hajtás" szójele. Ennek megfelelője a székely írásban a "zs" betű. Ez a "zs" rovásjel a magyar hieroglif írás zsen "zsenge, feltámadó, újjászülető" szójeléből alakult ki az akrofónia során. A két altáji jel együtt a Dana zsen "Dana zsendül/újjászületik" mondatot rögzíti. Az istenalak palástjának alján lévő függőleges vonalak a szár "növényi szár, úr" hieroglifái lehetnek s ez esetben a teljes olvasat, mai magyarsággal: Zsendülő Dana úr. Az ősvallás által hátrahagyott hieroglifikus szövegek leggyakrabban e karácsonykor bekövetkező ujjászületéssel foglalkoznak, amikor a Nap a Tejút (a világfa) hasadékában kel fel s amikortól a nappalok hosszabbodnak.
2/a. ábra. A nagyon nagy jelző és a szarvasábrázolás együttese a Nagyon nagy Enéh mondatot rögzítheti
A 2/a. ábra bal szélén két halom rajza látszik, amelyek a nagyon nagy jelzős szerkezetet rögzítik. A mellette lévő szarvassal együtt a Nagyon nagy Enéh/ünő mondat elolvasását teszik lehetővé (a szarvas hangzósítása - mint azt fentebb említettem - csupán előzetes feltételezés). A nagyon nagy szerkezetet többek között megtaláljuk a nyergesújfalui Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég mondatjelében (2/c. ábra), a British Museum hun jelvényén (3/b. ábra) és a bodrog alsóbűi honfoglalás kori rovásírásos cserépfúvókán is. A Föld hieroglifa az Éden térképe (3/c. ábra), amelyet a Szubartu vidékéről a paleolitikum óta északra rajzó, a sztyeppét benépesítő népcsoportok (a későbbi szkíták és hunok szabír/hurri ősei) az őshazájukként tartottak számon (2).
3/d. ábra. Kusnarenkovói (a Déli-Uráltól nyugatra elterjedt, VI–VIII. századi régészeti műveltség) edény, fenekén a Föld hieroglifával, a székely írás "f" betűjének előképével
Jegyzetek
(1) 2015-2019-ben az orosz-mongol régészeti expedíció (A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar) a Khovd folyó felső folyásának medencéjében, a Dayan-Nuur-tó közelében (Mongólia Bayan-Ulgi) teljes feltárást végzett a Chemurchek kultúra két rituális zárthelyén - Khar Chuluut és Hulagash területeken. Chuluut Bulagnál, a harmadik kerített területen is megkezdődött a feltárás. Az ásatások kimutatták, hogy ezek az építmények függőlegesen beépített, többnyire jól megmunkált kőlapokból készült, téglalap alakú kerítések, amelyek kívülről teljes egészében fantasztikus antropomorf lények, állatok képeivel, valamint szimbolikus képekkel vannak díszítve. Petroglifákat is alkalmaztak a Khar Chuluut kerítés közepén elhelyezett masszív köveken. A feltárt építményeket egy időszakban - a Kr. e. III. évezred második felében - építették és használták szentélyként. A szerzők academia.edu hasábjain is megjelent cikke a Chemurchek kerítések lapjain lévő szarvasok képeit vizsgálja. Ezek a „realisztikus” módon, kontúrbarázdás sziluett-technikával készült rajzok a mongol és az orosz Altaj lelőhelyein találnak analógiákat, azonban az Altáj-hegységben a legtöbb hasonló szarvasalak csak részleges kitöltésű, ellentétben a Chemurchekkel. ahol a sziklarajzok teljes töltelékkel vannak ábrázolva. A Chemurchek szentélyek régészeti és radiokarbonos kormeghatározása lehetővé teszi az ilyen kompozíciók megjelenésének az Altaj-hegységben legkésőbb a Kr. e. III. évezred közepére való datálását.
(2) Az Afrikából érkező Homo sapiens sapiens egyik őshazája volt az Ararát központú Éden, azaz a Közel-Kelet 100 000 és 50 000 között. Innen indult több hullámban Eurázsia és Amerika benépesítésére. A Nemetz Tibor segítségével 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás és a jelrendszerekben feltárt hasonlóságok alapján már a paleolitikumban kialakult az a 20-50 hieroglifából álló jelkészlet, amelyet az innen szétrajzó csoportok magukkal vittek a Pireneusoktól Amerikáig. A szemantikai kutatások (például a legkorábbi magyar nyelvemlékek olvasata) alapján e kőkori szójelek egy közel egységes ősvallás jelrendszerét alkották. E jelek jó része megtalálható a világ ma ismert írásrendszereiben, például a székely, a kínai, a sumér írásban és az amerikai indiánok népi jelrendszerében. Az Éden területéről kiinduló szabír és preszkíta jellegű népesedési hullámok a neolitikumban és a bronzkorban elérték az Altáj vidékét, ahol egy szkíta-hun jellegű kultúrát hoztak létre. Az altáji ónlelőhelyekre alapozva feltalált ónbronz és a Szubartu vidékéről magukkal hozott lovaskultúrájuk (az ezekre alapozott Szejma-Turbino kultúra) segítségével meghatározták Szibéria és Észak-Eurázsia korabeli arculatát és lehetővé tették a később finnugornak elnevezett népek nyelveinek megszületését. E kő- és bronzkori kulturális dominancia tette lehetővé a Koreától a Kárpát-medencéig (Skandináviáig és Etruriáig?) tartó övezet egységes, magyar hieroglif írást használó őskultúráinak kialakulását. Ez magyarázza meg a Csőke Sándor és Otto von Sadovszky által kimutatott indián-magyar, a Mario Alinei által feltárt etruszk-magyar, a Götz László és Simo Parpola által igazolt sumér-magyar nyelvi kapcsolatokat.
Velük párhuzamosan a régészeti felismerések is egy nagy kiterjedésű és magyar jellegű sztyeppi őskultúra felfedezéséhez vezettek. Bakay Kornél régész így foglalja össze a magyar őstörténet feltárt folyamatait (Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet.): "az ősmagyarságot is magában foglaló un. preszkíta ősnépesség (amely tehát feltevésünk szerint nem indoiráni nyelvű népesség volt!) a felsőpaleolitikum idejétől folyamatosan, dél felől vándorolt fel, különböző hullámokban, észak felé, nagyobb részt a Kaukázuson és Közép-Ázsián (a Kászpi-tenger keleti oldalán), illetve a jelenlegi észak-kínai térségen keresztül jutván el az Urál vidékére, a minuszinszki medencébe és Nyugat-Szibéria területére. Ez a nagytáj ugyanis már négy-ötezer évvel ezelőtt is rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezett, mind ökológiai, mind egyéb vonatkozásokban." (Bakay/im/141. oldal) "N.L. Cslénova világosan látta és régészeti módszerekkel megkísérelte bizonyítani is, hogy a Kr. sz. előtti III. évezred végétől a Csendes-óceántól, Kínától, az Ordosz-vidékétől egészen Közép-Európáig egy hatalmas egységes térség jött létre, közös anyagi kultúrával (nyílcsúcsok, tőrök, kések, lószerszámok, kerámia, kőláda sírok) és közös szellemiséggel, amelynek meghatározó régészeti kultúrái: a szejma-turbinói, a karaszuki, a tagári műveltségek." (Bakay/im./149-150 oldal). Hozzátehetem: a szellemi kultúra egységességét a magyarul elolvasható hieroglifikus szövegek és a segítségükkel feltáruló ősvallási nézetek alátámasztják.
A Juhász Zoltán és mások által végzett népzenei kutatások is hasonló kapcsolatokat tártak fel, egy korai és igen széles körben elterjedt, magyar jellegű kultúrára utalnak.
Irodalom
Ch. B. Munkhbayar - A. A. Kovalev: Egy szarvas képei a Chemurchek rituális burkolatok (mongol Altáj) lapjain és sajátosságai // Вестник Карагандинского университета. Серия «История. Философия». 2024, 29,4(116). Караганда, 2024. C. 98–113.
Tarasz Verba – Igor Prohnenko ‒ Türk Attila – Zágorhidi Czigány Bertalan – Szulejman Al Halabi – Oleg V. Fjodorov: Magyar jellegű sír a 10. század második feléből az ukrajnai Rovanci település határából.
Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet, László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest, 2005.
Juhász Zoltán: A magyar népzene helye Eurázsia és Amerika népzenei kultúráinak térképén
Götz László: Keleten kél a Nap, Népszava, Budapest, 1990., Püski Kiadó Kft., 1994.
Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához, Studia Epigraphica Pannonica, 2019., X. 5-15. (academia.edu)
Varga Géza: Isten szavunk eredete
Dr. Novotny Elemér: Sumer = magyar, Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1977.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Géza! A. P. Okladnyikov A. I. Martinov: Szbériai sziklarajzok c. könyvét olvstad? Nagyon sok sziklarajzot közöltek. Azt is írják az 50.-ik oldalon, hogy a sziklarajzokat a HUN-ok készítették.
VálaszTörlésKedves Attila!
TörlésIgen, azt hiszem, nekem van is belőle egy példányom. Sok jelet találni benne, de mondatot nem olvastam ki belőlük. Persze nem ártana újra átnézni, mert tanultabb szemmel többet vesz észre a dolgozó. Köszönöm a figyelmedet!