Félsikerű kiállítások

Egyes magyarországi kiállítások rendezői az utóbbi évtizedekben hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy az előző átkosokból örökölt rovásundor és hozzá nem értés ünnepet ülhet a magyar íráskultúra megalázását jelentő alkalmakon. Sorozatosan és rendszerszerűen feledkeznek meg a hieroglifikus írásemlékek kiállításáról. Az alábbi képek és linkek segítségével olyan cikkekhez jut el az olvasó, amelyekben egy-egy kiállítás írástörténeti kudarcát írom le. Olyan tárgyakat sorolok fel e cikkekben, amelyeknek - tisztességes rendezés esetén - ott lett volna a helye a kiállításon. Például a nyelvemlék-kiállításon a rovásírásos nyelvemlékeknek is meg kellett volna jelennie (1. ábra).

Különös jelentőséget kapott ez a jelenség egy örvendetes bejelentés miatt. E szerint a következő két év során kínai-magyar közös szervezésben egy hun kiállítást rendeznek a Magyarságkutató Intézet és a kínai Shanghai Múzeum szakértői. Kétségtelenül nagyszerű gondolat és a magyar őskultúra számára kiemelkedő jelentőségű esemény lesz. Ha nem ismétlődik meg az, ami az előző félsikerű kiállításokon sajnálatos módon megtörtént. Az előző átkos évtizedeiben a magyar írástörténet megvetett és mellőzött tudományterület volt. Ezért az egyetemekről kikerült "tudós" nemzedékeknek - többször beismerten - fogalma sincs a székely írás eredetéről. Ebből következően, ha nem akarunk ebből a készülő hun kiállításból újabb rovológiai szégyenfoltot csinálni, akkor segíteni kell a szervezőknek. 



1. ábra. Tomka Gábor főigazgató-helyettes a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelt felületű budapesti késő középkori jelvény rongált felületéről készített hibás rajzot a feje tetejére állította és rontott latin M-nek minősítette, egy szakszerű és becsületes olvasat szaporította volna a szakképzettek által is ismert nyelvemlékek számát, amit akár az OSZK is kiállíthatott volna


Ez a szégyenletes sorozat az OSZK-ban megrendezett nyelvemlék-kiállítással kezdődött, ahol a rendezők tudatosan és bevallottan elhatárolódtak a rovásírással írt nyelvemlékeink kiállításától, hivatkozván arra, hogy az MTA csak a latin betűseket rendelte meg tőlük. 



2. ábra. Nyelvet azonosító szövegmutatványok turulábrázolások nyakáról, az olvasatuk nem szerepelt az Attila-kiállításon, balról jobbra: az apahidai hun turulokról, a Gizella kincs avar eredetű turulos fibulájáról és a rakamazi turul nyakán lévő mondat, azonos etnokulturális közegre utal már az is, hogy mindegyik szöveget egy-egy turul nyakán olvashatjuk


Folytatódott a Természettudományi Múzeumban megrendezett Attila-kiállítással, majd a székesfehérvári Árpádház-kiállítással. Ez utóbbiakon kiállították ugyan a hieroglifikus nyelvemlékek némelyikét, ám - szakmai és etikai hiányosságok miatt - egy szót sem ejtettek azok elolvasható voltáról (2. és 3. ábra). 


3. ábra. Királyfejes aranygyűrű a XI. század első feléből a Ragyogj, jóságos, nagyságos Lyukó ten országa! (esetleg Ragyogj, jóságos, nagyságos Lyukó ten uraság!) mondattal, a székesfehérvári kiállítás anyaga alapján készített fotógrafika 


A Néprajzi Múzeum földbetaposott cipősdobozra emlékeztető új épületében megnyílt kiállítás sem különb. Csak itt nem régészeti, hanem néprajzi tárgyakon vannak az elolvasatlanul maradt hieroglifikus szövegek. Igen sok népi hieroglifikus írásemlék (pl. a fazekasjelek és a hímes tojások elolvasható volta) említés nélkül maradt a kiállításon (4. ábra).


4. ábra. Rajzos sindü (magyar és kínai írástörténeti párhuzamokkal), amilyenből egyetlen darab sincs a Néprajzi Múzeum raktárában és így nem jutott a kiállításukra sem, pedig ismételten felhívtam rá a figyelmüket


Ugyanezt tapasztaljuk ezen a most megnyílt tarsolylemez-kiállításon is. Egy sor hieroglifikus mondatot hordoznak ezek az ötvösremekek (5. ábra), a múzeológusok azonban nem tartották említésre érdemesnek őket.



5. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez (középen) és az égigérő fát jelképező, Dana ős nagy sar a zsenge (mai magyarsággal: Dana ős nagyúr a zsenge "a feltámadó isten") olvasatú mondatjele (balra), valamint az elemi hieroglifáknak megfelelő székely "d", ős, "sz", "n", "s" és "zs" rovásjelek (jobbra, fentről lefele)


E fenti kiállítás-sorozat baljós árnyat vet a kínai-magyar közös rendezésben készülő hun kiállítás rovológiai és nyelvészeti vonatkozásaira. Ha a kiállítók nem érdeklődnek és ennek megfelelően lényegében semmit nem is tudnak majd a hunok jel- és nyelvhasználatáról, akkor ennek tragikus következményei lesznek. A jelentőségük miatt nyilván ki lesznek állítva a hun nyelvemlékek (pl a sarata monteorui aranyból készített mondatjel). Ám ha a kiállításon a kiállított tárgyak elolvashatóságáról nem tájékoztatják a nagyérdeműt, amire a korábbi félsikerű kiállítások alapján számítani lehet, akkor a rendezők hosszú időkre állítanak vele szégyenoszlopot a tudáshiányuknak.


Irodalom

Bakay Kornél: KIRÁLYOK ĖS SZENTEK Az Aranybulla 800. évfordulójára Kiállítás a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról

Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig

Varga Géza: A "Királyok és Szentek – Az Árpádok kora" kiállításon említés nélkül hagyott hieroglifikus nyelvemlékeink

Varga Géza: A tiszabezdédi honfoglalás kori tarsolylemez hieroglifikus mondatának olvasata

Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata


Varga Géza: Néprajzi Múzeum: Rákosi győzött


Varga Géza: A Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula a "Ragyogj isteni nagyúr" mondattal

Varga Géza: Eltűri-e a tudományos konszenzus a hun nyelvemlékek bemutatását a kínai-magyar közös szervezéssel készülő hun kiállításon?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése