Oldalcsoportok

▼

2024. október 30., szerda

Nagy Margit által közölt gepida leletek magyar mondatokkal

Az academia.edu-n olvasható Nagy Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés) c. dolgozata, amelyben több magyar hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekkel írt) mondatot találtam. A jelen cikkben ezek olvasatát adom közre, a fenti közlés kiegészítéseként. A leletek további adatait a szerző ismerteti. Az írásrendszer tankönyvszerű leírása a Magyar hieroglif írás c. kötetben jelent meg 2017-ben. 


1. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, a boglár jeleinek olvasata: Magas kő ég sar föld (mai magyarsággal: A magas kő az égi úr földje), az ábra bal oldalán a boglár hieroglifái, jobb oldalán, fentről lefele a hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "harmadik k" (kő), "g" (ég), "s" (sar "sarok, úr") és "f" (Föld) jelek 



2/a. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, Ragyogj Lyukó szár, ragyogtál (mai magyarsággal: Ragyogj Lyukó úr, ragyogtál) az istenidéző szertartás szavaival élve amulettként védte a tulajdonosát, balra az amulett hieroglifái, jobbra lentről felfele a nekik megfelelő székely "ly" (Lyukó), "sz" (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyogj, ragyog, ragyogtál) jelek




2/b. ábra. Kaitag szőnyeg székelyazonos jelek sorával, közte a fenti csaton is látható Lyukó jel változatával (az alsó és felső oldalak közepén két-két példányban is szerepel a kék színű Lyukó ten "Lyukó isten" mondatjel)




3. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, a hullám alakú "folyó" szójel melletti, világfát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifa gyakran szerepel magyar népi cserépedényeken is, az edényből fogyasztott ételt az égi folyóval azonos Úrtól származónak mutatja



4. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, a világmodell a Lyukó szójelből és a nyolcágú csillag alakú sumér dingir "isten" szójel párhuzamából épül fel, ez utóbbi formából egyszerűsödött le a székely írás "d" (Dana) jele, az olvasat: Lyukó Dana (mai magyarsággal: Lyukó isten)




5. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, a pajzsdudor közepén a hettita "Nap" jellel azonos hieroglifa látható, a hangalakja Üdő lehet, lévén a székely "ü" rovásbetű szintén a sugaras Nap ábrázolása, miközben a sumér napisten neve Utu sar "Idő úr", a szkíta napistené pedig Oitoszür "Üdő úr"  





6/a. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, a hasonló Szucsidava-típusú csatokat az Al-Duna mentén élő hunok gyártották és terjesztették Spanyolországtól az Urálig, a bal oldali olvasata Nagyságos Dana, a jobb oldalié Nagyon nagy nagyságos Lyukó 


Nagy Margit szerint a 6/a. ábra bal oldalán lévő tárgy egy "kereszttel és félholddal díszített ... bizánci csat" (/148). Ezt a félreértelmezést azonban kizárják a csatokon lévő szövegek hun párhuzamai. 

- A Noin Ula lelőhelyen kiásott hun szőnyegen ugyanis ugyanazt a magyar jelekkel írt magyar mondatot olvashatjuk (ott ismétlődően), mint amit a bal oldali csaton is látunk (6/a és 6/b. ábra). 

- Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvégen és más hun tárgyakon pedig a nagyon nagy kifejezés hun párhuzamát találjuk meg, ami a jobb oldali csat párhuzama (6/a és 6/c. ábra).

A magyarországi régészeket azonban az általuk feltárt leleteken lévő jelek helyes meghatározásában a rovológiai tájékozatlanságuk megakadályozza (1). Baranyai Decsi János ugyan már 1598-ban, a Rudimenta előszavában azt tanácsolta, hogy "mindazok, kik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg" a hun-székely jeleket, ezt azonban a másfél évszázados finnugrista agymosás sikeresen megakadályozza napjainkban is. A hun párhuzamok fényében mégis azt állapíthatjuk meg, hogy a 6/a. ábrán lévő csatokat pontosabb hun csatoknak nevezni, mert rajtuk magyar nyelvemlékek olvashatók, bár ezt a "tudományos konszenzus" egyelőre nem hajlandó tudomásul venni (2).


és félholddal

6/b. ábra. Noin Ula lelőhelyű hun szőnyeg részlete a Nagyságos Dana mondattal



6/c. ábra. A Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég (középen) a Nagyon nagy szár  (mai magyarsággal a Nagyon nagy úr) mondatot rögzíti, a hun nagy és szár/sar hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a székely írás e hieroglifákból keletkezett "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr") és "s" (sar "sarok, úr") rovásbetűi (jobbra)




6/d. ábra. A hun hatásra kialakuló lomovátovói kultúra Nagyon nagy Bél olvasatú jelvénye (Bél fiúistent a magyar évkönyvek már nem említik, helyette - Bonfini szerint a zsidó krónikák hatására - Nimród jelenik meg), jobbra fentről lefele a székely írás "n" (nagy) és "b" (Bél) rovásjele




7. ábra. Gracsanica/Ulpiana lelőhelyen előkerült csat olvasata: Ügy nagy szár földje, mai magyarsággal: Folyó(val azonos) nagyúr földje, balra a csat hieroglifái, jobbra a nekik megfelelő székely "ü" (ügy "folyó"), "n" (nagy), "sz" (szár) és "f" (Föld) rovásjelek




8. ábra. A Hács Béndekpuszta lelőhelyen előkerült fibula jeleinek olvasata: Nagy, ragyogó Lyukó szár magas kő (mai magyarsággal: Nagy, ragyogó Lyukó úr magas köve)




9. ábra. Kővágószőlős, az olvasat: Nagy ragyogó Lyukó szár magas köve (mai magyarsággal: Nagy, ragyogó Lyukó úr magas köve)





10. ábra. Lorch/Lauriacum, az olvasat: Lyukó ragyogó országa




11/a. ábra. Lorch/Lauriacum, az olvasat: Nagy égi magas kő ragyogó, ragyogó, ragyogó ... nagy szár (mai magyarsággal: Nagy égi magas kő ragyogó, ragyogó, ragyogó ... nagy ura)



A 11/a. ábrán látható lelet csúcsán lévő, hegyen álló világfát ábrázoló szár (pontosabban szár/sar) hieroglifa pontos párhuzama megtalálható a Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvégen (6/c. ábra).  







12. ábra. Mosonszentjános, az olvasat: Ragyogó szár föld (mai magyarsággal: Ragyogó úr földje)





13. ábra. Mosonszentjános, az olvasat: Ragyogó ügy szár magas köve (mai magyarsággal: Ragyogó folyó úr magas köve)




14. ábra. Sztari Kosztolác Viminacium, az olvasat: Magas kő nagy szár ragyog, ragyog, ragyog ... ég (mai magyarsággal: A magas kő nagy ura ragyog, ragyog, ragyog ... az égben)



A hieroglifikus írás használóinak nemzetisége

A gepidák magyar jelekkel írt magyar nyelvű szövegeinek sora magyarázatot kíván. Joggal merül fel a kérdés, hogy kik hagyták ránk ezt a széles körben elterjedt írást.

A szerző tájékoztat a temetőben eltemetettekről: "A kishomoki temetőben a torzított koponyás férfiak kis-ázsiai-mongoloid keverékek; tiszta mongoloid típusú egyén a temetőből nem ismert. Másodlagos mongoloid jelleg a 64. sírba temetett, hosszú kardos férfiúnál mutatható ki. Fiatal, 25 év körüli mongoloid jellegű férfi a 73. (gerendavázas) sírban feküdt. A kis-ázsiai és a mongoloid elem a gepidáknál feltehetően a hun uralom alatti keveredéssel magyarázható." (Nagy/2004/173) 

- Az egyik magyarázat lehet erre a jelhasználati jelenségre a Nagy Margit által feltételezett hun kori keveredés. A hunok valóban használták a magyar hieroglif írást és - mint azt be is mutattam - ugyanolyan magyar mondatokat rögzítettek velük, mint a "gepidák". A sok magyar szöveg alapján a hun hatás meghatározó lehetett a gepidák között. Nyilván azzal összefüggésben, hogy a Hun Birodalom összeomlása Attila fiainak egymással szembeni harca miatt következett be. Vagyis a győztes germán népeket ugyanúgy Attila fiainak csoportja, egy hun elit vezette, mint a veszteseket. Az identitás gerincét mindkét oldalon a hun-magyar ősvallás szolgáltatta, aminek jele a hieroglifikus jelhasználat és a bemutatott leleteken szereplő, magyarul elolvasható világfa ábrázolások sora is (2., 3., 7., 8., 9., 11., 13. és 14. ábra). A felsorolt világfa ábrázolások fát ábrázoló szójeleket használnak fel, esetenként a Tejúttal és világfával azonos Istent jelképező képszerkezetekben. E szójeleket a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák c. cikkben soroltam fel.

- Lehetséges azonban más magyarázat is a gepida időkben rögzített magyar írásemlékekre. Az Alföld és Erdély is sűrű szarmata lakossággal volt tele már a hun és a gepida idők előtt is. S a szarmaták ugyanúgy használták a magyar hieroglif írás magyar mondatok rögzítésére, amint ezt később a hunok és - mint tapasztaltuk - a gepidák is tették, korábban meg a szkíták esetében tapasztaltuk ugyanezt. A gepida korban a jelhasználatot és a nyelvet nem a lakosság gepida rétege határozta meg, hanem az évszázadok, vagy évezredek óta magyarul beszélő és magyar írást alkalmazó szkíta-szarmata-hun(?) alapnépesség. 

- Egy harmadik magyarázat lehetőségét jelenti a kereskedelem. Nagy Margit szerint a gepida és avar "kishomoki temető Hódmezővásárhely környékének eddig ismert legnagyobb lélekszámú településéhez tartozott. ... A síregyüttesek abszolút kronológiája alapján a temető használatának idejét az 5. század második fele és a 6. század középső harmada közti időszakban, mintegy 110 120 évben határozhatjuk meg. ... A kishomoki gepidák dél felé az Al-Duna mellett épült bizánci erődök népével tartottak kapcsolatot. ... A 6. század középső harmadának bizánci kereskedelmi áruja, a Sucidava-csatok két típusa is eljutott Kishomokra." (Nagy/2004/173-175)

Feltehetően mindhárom magyarázat helyes, sőt továbbiak is jogosak lehetnek.



Jegyzetek

(1) A hunok által is használt magyar hieroglif írás megismerése elől a régészek intézményesen elzárkóznak. 

A korábban hunnak, vagy hun korinak minősített budapesti késő középkori jelvény példája azt látszik alátámasztani, hogy az előkerülő hun, vagy hun gyanús írásemlék jeleket hordozó felületét még a Magyar Nemzeti Múzeumban is barbár módon lereszelik és letagadják róla a rovásjeleket. 

Talán azért, hogy a hun-magyar azonosság bizonyítására ne lehessen őket felhasználni? 

(2) E sorok írása közben készül a kínai-magyar közös szervezésű hun kiállítás, amelyen a leletek fontossága miatt elkerülhetetlenül ki lesz állítva néhány olyan hun tárgy, amelyiken magyar jelekkel írt magyar nyelvemlék olvasható. Tagadhatatlan érdeklődéssel és várakozással tekintek a kiállítás rendezőinek hamarosan ellenőrizhető teljesítményére, mert a "szakma" jelenlegi felkészületlensége mellett ez a kérdés nem tűnik megnyugtatóan megoldhatónak. Ha a közel ötven hun és hun hatásra készült hieroglifikus nyelvemléket kiállítják, de nem írják mellé a magyar olvasatukat, az évszázadokra a rovológiai hozzá nem értésük szégyenoszlopa lesz. Ráadásul a kiállítás rendezőinek alighanem nyilatkozniuk illene majd a hunok nyelvéről is. Ám az eddig szokásos magyarázat megismétlése, miszerint "a hun nyelvet nem ismerjük, de bizonyára törökül vagy mongolul beszéltek" aligha lesz tartható a magyarul elolvasható nyelvemlékek kiállítása mellett.   


Irodalom

Nagy Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés) (academia.edu) és Studia Archaeologica 10, 2004., 129-239.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével 

Varga Géza: Az őrségi szár szójel

Varga Géza: Hun szíjvég a hieroglifikus "Bél a nagyon nagy úr" mondattal Nyergesújfalu Sánc-hegyről


dátum: Nincsenek megjegyzések:

Kalotaszegi világfa

Az akadémikus tudomány szakemberei Pócs Éva cikkét követően a személyeskedésig menő vitát folytatnak arról, hogy volt-e a honfoglalóknak világfájuk. S ezt a vitát nem tudják érdemben eldönteni, mert a rovológia alapfogalmaival sincsenek tisztában. Nem ismerik fel a székely rovásjeleket és lényegében semmit sem tudnak ezek eredetéről (az MTA rováskorpuszát hiába olvassák el, abban a "nem tudom" és a félrevezetés uralkodik). Érdemes ezért elővenni minden lehetséges adatot, ami a helyzet megértését segítheti. Ilyen magyarázó példát kínál - többek között - a kalotaszegi nagyírásos hímzések hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) világa is (1. ábra). Persze ezek a világfa-előfordulások csak akkor adnak segítséget a vitatkozó feleknek, ha valószínűsíthető (és ez a helyzet), hogy a kalotaszegi hímzések mintakincse honfoglalás kori gyökerekre megy vissza. A kalotaszegi mintakincs forrásai között azonban felismerhetők a honfoglalás kori és a közbenső korú világfák is, amiből az ábrázolási konvenciók folyamatossága belátható. 


1. ábra. Kalotaszegi nagyírásos minta részlete (a jeleket elhatároló fotografika)



2. ábra. Ennek a kalotaszegi nagyírásos hímzésnek a tisztázott részlete látható az 1. ábrán (Kalotaszegi Vándor nyomán)



3. ábra. Az 1. ábrán látható mondat Magas kő istene olvasatú részlete, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "m" (magas), "harmadik k" (kő), ten és ős jelei



Azt, hogy az 1. ábrán és annak 2. ábrán látható részletén is a világfa látható, ránézésre is könnyű felismerni. Persze csak akkor, ha nem természethű faábrázolást keresünk. Azonban nincs olyan szabály, miszerint a világfa ábrázolásának természethűnek kell lennie. A világfa az ősvallás, meg az arra épülő korai állameszme alkotóeleme és ebből következően gondolatébresztőnek kellett lennie. Ezért a világfa nem természethű, hanem jelszerű. Aki ismeri a (rovás)jeleinket (azok alfabetikus és hieroglifikus használatát), az el is tudja őket olvasni. Aki nem ismeri, annak javaslom a Magyar hieroglif írás c. kötet elolvasását, amelyben közel 50 év kutatási eredményeit összefoglalva tankönyvszerűen mutatom be ezt az írásrendszert.

A világfa ismérveit két cikkben soroltam fel. 

- A Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák c. cikkben a képszerű tprus, szár, ten, ős stb. jeleinket mutatom be, amelyek fát ábrázolnak. Egyes részleteik (pl. a visszahajló ágak és a hasadék) alapján felismerhető, hogy ez a fa azonos a Tejúttal.

- A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai cikkben felsorolom azokat a képszerkezeteket, ábrázolási konvenciókat (eget tartó fa, napos-holdas fa, hegyen fa, világmodell sarkán álló fa, Isten olvasatú fa, Napos csúcsú fa stb.), amelyek egyértelművé teszik, hogy itt a hun-magyar ősvallás Istennel és a Tejúttal azonos világfájáról van szó.

Ezen ismérvek alapján a kalotaszegi és a honfoglalás kori világfa felismerhető és a jelek ismeretében el is olvasható. Ezzel egy több száz nyelvemléket jelentő új forráscsoporthoz jutunk. 

A nyelv-, őstörténeti, meg ősvallás-történeti kutatást végzőket minősíti, ha e forrácsoport hasznosítása nélkül próbálnak meg választ adni a kutatás során felmerülő legfontosabb (például a hun-magyar azonosságot, vagy a szibériai és kárpát-medencei őshazák sorozatát illető) kérdésekre. Az eddig látott félsikerű kiállításokat követően hamarosan látható vizsgamunkája lesz az akadémikus tudománynak a kínai és magyar közös szervezésben készülő hun kiállítás, vagy a Hoppál Mihály vezetésével készülő Magyar mitológia. 

Akik nem ismerik a jeleinket, azok számára a fenti ábrák mellett feltüntettem az elolvasást lehetővé tevő székely jeleket s azok hieroglifikus (szójel) értékét is. 

Tudjuk, persze, hogy ez a (rovológiai téren nem is létező) "szakma" - a Nemzeti Régészeti Intézettől kapott visszautasító levél alapján - nem akar tanulni. A Magyar Nyelv szerkesztőségénél dokumentált elzárkózás alapján a kutatók között várhatóan kibontakozó vitára sem vállalkozik.


Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017. 


Varga Géza: A világfa vita





Varga Géza





Attila Róma elfoglalására induló csapatai az Őrségen keresztül jutottak el Itáliába. Ha Ön is oda készül, akkor tarthat egy pihenőt jövet is, meg menet is Veleméren, a Cserépmadár szállás és Csinyálóház kényelmes és szép lakosztályaiban! Nálunk akkor is megszállhat, ha az esze ágában sincs továbbmenni. Ami tökéletesen érthető lesz, hiszen aligha van jobb hely Velemérnél és Magyarországnál. Attila is visszafordult ...

06(20)534-2780


dátum: Nincsenek megjegyzések:

2024. október 22., kedd

Török szőnyegek mintái

Batuhan Alp, Nagy Mária és Monoki Ibolya szívességének köszönhetően jutott el hozzám az 1. ábrán látható táblázat. Ezúton is megköszönöm nekik. A táblázat címe: Motívumok a hagyományos török szőnyegekről és ezek jelentései. Sajnos, az információk forrását nem sikerült megtudnom. 



1. ábra. Török szőnyegek motívumai és azok jelentése



A török szőnyegek jelkészlete a magyar hieroglif írásból (a kőkori ősvallás jelkészletéből) alakult ki. Ennek köszönhetőek a tapasztalható egyezések. Természetesen vannak eltérések is, ami feltehetően az eltelt évezredek alatt bekövetkező változásoknak köszönhető. Az ilyen összehasonlítások segítik a kutatást, az írástörténetünk megismerését.

A táblázat készítője egyes esetekben (a hunok által használt magyar hieroglif írás nézőpontjából nézve) pontatlanul járt el, mert pl. az 1. oszlop 6. sorában az S-hez hasonló (az egyik előfordulás tükrözöttsége miatt kétféle) jelet egynek tekintette. A magyar hieroglif írásban az egyik jel az "ü" (ügy "folyó"), a másik az Ak "patak" szójele. Nem nagy a szemantikai eltérés, ami pozitivum, de észrevehető, ami az időközbeni változásoknak köszönhető. 

Más esetekben találóbb információt közöl. Az 1. oszlop 9. sorában lévő Tree of Life "életfa, világfa" jelentés megfelel a magyar hieroglif írásban ismert szár "növényi szár, úr" jelentésnek. Ez az Istennel azonos Tejút egyik jele, ami égig érő fának, életfának, világfának mutatja ezt az égi jelenséget. A szár szó a párhuzamaival egyetemben (angol sire "úr", akkád sar "király", hettita tar "világoszlop", magyar úr stb.) kifejezi azt a kettősséget, hogy a faábrázolás a világoszloppal azonos isten jele.

A 2. oszlop 4. sorában helyesen állapítja meg, hogy ez egy human figura. A balról első jel felső része a magyar hieroglif írás Isten ligatúrájával azonos. Ez alapján pontosíthatunk: antropomorf (egyúttal tulipánhoz, tehát az égig érő fa egyik jelképéhez is hasonló) istenábrázolásról van szó. Az égig érő fa és az isten azonosságát fejezi ki az énlakai Egy isten ligatúra is.



2. ábra. A Batuhan Alp által mellékelt egyik képen lévő szőnyegen több magyar szójel (pl. a jó "folyó", a szár "növényi szár, úr", a "d" (Dana "istennév"), a tprus "szabír ős", "ek" Khuar, magas, kő és a ten "isten") megfelelője is látható



3. ábra. A Batuhan Alp által mellékelt másik képen lévő szőnyeg központi motívuma a tprus (tapar us "szabír ős", ten "isten, élet") olvasatú, világfát ábrázoló hieroglifa



dátum: Nincsenek megjegyzések:

2024. október 20., vasárnap

Levelek Karl O. Högström skandináviai hunokkal kapcsolatos felfedezéséről

Kőnig Adrienn Kovács Attila segítségével tájékoztatott a Karl O. Högström felfedezésével kapcsolatos nyelvi találgatásokról és az erről szóló eszmecserékről. Ezek alapján úgy tűnik, mintha a vonatkozó cikkeimről (a magyarul megszólaló hun hieroglifikus szövegekről) az érintettek semmit sem tudnának. Ez is arra sarkall, hogy folytassam a munkát, ám ennek eredményességére nyilván szükség lenne további fordítási és levelezési segítségre is. 



 1. ábra. A nadrágjukon a jó szójelét, a pajzson az Üdő hieroglifát (a napisten nevét) viselő harcosok korabeli skandináv ábrázolása



2. ábra. A székely írás "j" (jó "folyó") rovásjelének megfelelője arra utal a skandináviai harcosok nadrágján, hogy ők a csodaszarvast követve keresztülgázoltak a gázlón, ami halhatatlan hősökké avatta őket


3. ábra. A székely írás "ü" (Üdő "Idő, a napisten neve) arra utal a skandináviai harcos pajzsán, hogy ő a napisten képviselőjeként küzd (a napisten sumér-akkád neve: Utu sar "Idő úr", a szkíta neve: Oitoszür "Idő úr" - ezek a magyar Üdő úr kifejezéssel hangzásra is azonosak, nem csak a jelforma vethető össze)




Kedves Géza!

Kaptam egy levelet, s gondoltam hátha segít valamiben. Így átküldöm neked. Bár lehet, hogy semmi újat nem tudunk meg belőle. Természetesen azzal nem értek egyet én sem, hogy a hunok törökül beszéltek volna. Hisz ma sem törökül beszélünk. 

De hátha érdekel téged ebből valami: 


***


Kedves, Drága Adrienn!

Az alábbi szöveget többszöri nekifutással gugli fordítóval  küzdöttem ki a ,,Kyrgyz American Foundation” nevű oldal bejegyzését ,,átdolgozva”, mert az észbuk valamiért nem kínálta a fordítás lehetőségét … Te biztosan tudod hol/kinél volna a legjobb helye. Kérlek add át olyanoknak akik ebből ,,fegyvert” kovácsolnak!


https://www.facebook.com/kyrgyzamericanfoundation




Az oldal linkje. Aki perfekt angol, biztosan tud egy jobb fordítást csinálni.


Szkíta-kirgiz Skandináviában?! Egy másik figyelemre méltó tudományos cikk „Hunok Skandináviában: Új megközelítés a modern DNS-adatokon” címmel Karl O. Högströmtől, a FamilyTreeDNA projektadminisztrátorától a svédországi Lundiból.


Ez a mű megvilágítja az ókori szkítokirgizek (gyan-gunok) viking földekre irányuló katonai expedícióinak valódi történetét.


„Számos tudós régészeti és filológiai bizonyítékok alapján feltételezte a hun kontingensek északi irányú mozgását, amely végül elérte Skandináviát, amely eseménynek mind az ókori, mind a modern DNS-ben kimutathatónak kell lennie, ha igaz.


Itt beszámolok arról, hogy az Eurázsia-szerte származó ősi és modern DNS-minták kombinációjának elemzésekor kimutatható az Altaj-Sayan régióból Európába tartó nyugat irányú mozgás, amely végül elérte Svédország déli részét, és ezt a migrációs eseményt is pontosan a 4. és 5. századra datálhatjuk. CE szén-14 kormeghatározás és bizonyos Y-DNS vonalak becsült TMRCA-inak segítségével.


2007-ben Lotte Hedeager a norvég folyóiratban publikált egy cikket a Norwegian Archaeological Review-ban a hunok jelenlétéről Skandináviában, ami arra késztette Ulf Näsmant, hogy 2008-ban publikáljon egy cikket a svéd Fornvännenfolyóiratban, amelyben Hedeager hipotézise ellen érvelt.


Ez indította el Hedeager válaszát Fornvännenben ugyanabban az évben, amire Näsman a következő évben ugyanabban a folyóiratban válaszolt. 2011-ben Hedeager kiadott egy könyvet Iron Age Myth and Materiality: An Archeology of Scandinavia AD 400–1000 címmel, amelyben továbbfejlesztette hipotézisét.


Hedeager (2007, 1., 2011., 203. o.) többek között azzal érvel, hogy a lovas elit Sösdala és Fulltofta lovas elitje által az i. sz. 5. században Közép-Scaniában gyakorolt ​​szokások a hunok jelenlétét jelzik Skandinávia déli részén.


Näsman és Charlotte Fabech 2017-ben kiadott egy könyvet The Sösdala Horsemen: and the Equestrian Elite of FifthCentury Europe címmel, amelyben bemutatják az eddig felhalmozott tudást a Sösdala stílusként ismert kulturális horizontról.


Az utolsó fejezetben Fabech és Näsman (2017, 339–341. o.) egy fiktív narratívát mutat be, amely helyi harcosok köré épül fel, akik Délkelet-Európába utaznak, ahol megismerkednek a sztyeppei nomád szokásokkal, amelyeket visszahoznak Scania középső részébe.


A szerzők azonban (Fabech, 2017, 54. o.; Fabech & Näsman, 2017, 343. o.) egyszerre írják le idegenként a középső Scaniarégészeti leleteit és azt a kontextust, amelyhez ezek tartoznak, és úgy tűnik, hogy ebből a kulturális jelenségből hiányoznak a helyi gyökerei, ami vitathatatlanul ellentmond a helyi eredet hipotézisének.


Az i.sz. 5. században kulturális váltás megy végbe Skandináviában, ahol a keleti hatások kimutathatóvá válnak az anyagi kultúrában (Hedeager, 2007; Hedeager, 2011).


Példa erre egy új, állatokra és alakváltásra összpontosító ornamentika, amelynek eredete egy sztyeppei nomád kontextusra vezethető vissza (Hedeager, 2007, 46. o.; Hedeager, 2011).


Egy másik példa a Scania középső vidékéről származó lovas tárgyak, amelyeket rituálisan megsemmisítettek és hun szokások szerint helyeztek el (Görman, 1993, 276–277. o.; Hedeager, 2007, 1. o., 2011, 203. oldal; Fabech, 2017, pp. 46, 55).


Ezek a kulturális jelenségek egybeesnek a katonai szervezetben a lovas harcosok előtérbe helyezésével, ami Hedeager (2007, 51. o.) szerint összességében a hunok skandináviai jelenlétének tulajdonítható.


Ha Hedeagernek igaza van, azt várnánk, hogy bizonyítékot találunk a keletről érkező génáramlásra a modern skandinávokban. Ezenkívül ezt a génáramlást a migrációs periódusra, azaz i.sz. 375–568-ra kell datálni, hogy bizonyítékul szolgálhasson.


Azt állítom, hogy ilyen bizonyítékok léteznek Y-DNS és autoszomális keveredés formájában. Állításom a FamilyTreeDNA-hoz kapcsolódó csoportos projektek adminisztrátoraként szerzett belső ismereteken alapul (Ćwiklak & Högström, 2024; Högström, 2024a, 2024c).


Ebben a cikkben a modern és ősi DNS genomiális adatait szén-14 dátummal, TMRCA becslésekkel, régészettel és filológiával kombinálva használom fel annak érvelésére, hogy bizonyos Y-DNS-vonalak modern elterjedése arra utal, hogy az északi vándorlást heterogén hunok hajtották végre. századi kontingensek, amelyek végül eljutottak Svédország déli részébe, és hogy a Sösdala-stílus elterjedésével hozható összefüggésbe.


A humán genetikában az Y-DNS haplocsoportot és alágait az Y kromoszóma nem rekombináló DNS-ében egynukleotidospolimorfizmusként (SNP) ismert mutációk határozzák meg. Az SNP-k egyediek bizonyos patrilineális ágakra, ezért felhasználhatók az emberi migráció nyomon követésére.


A hunok Európában főként az Y-DNS Q és R haplocsoportjaihoz tartoztak, mint például a Q-M25, Q-L330, R-Z93 és R-PH155, amelyeket főleg szkíto-szibériai őseiktől örököltek nyugati Xiongnu csoportokon keresztül.


A nyugati Xiongnu csoportok idővel nagy mennyiségű kelet-eurázsiai keverékhez jutottak, amit látszólag a kelet-hszi-i nőstények közvetítettek.


A nyugati Xiongnu csoportok idővel nagy mennyiségű kelet-eurázsia keveredést szereztek, látszólag a keleti hsziongnu csoportokból származó nőstények közvetítésével, akik a nyugati csoportoktól eltérően főként ősi északkelet-ázsiai (ANA) felmenőkkel rendelkeztek (Jeong et al., 2020; Lee et al., 2023). Ezek az ANA-val gazdagodott nyugati Xiongnu csoportok váltak később a hunok gerincévé.


A hunok vezető klánjai (Maróti et al., 2022, VZ-12673) ugyanahhoz az R-Z93 ághoz tartoztak, mint a korai szkíto-szibériai arzhani elit (Unterländer et al., 2017, I0577; FTDNA, 2024a). ).


(KAF kiegészítés: Arzhan kultúra:


Arzhan a korai Szaka kurgán temetkezések helye az oroszországi Tuva Köztársaságban, Kyzyltől mintegy 60 kilométerre északnyugatra. Egy magas fennsíkon található, amelyet az Uyuk folyó, a Jenyiszej kisebb mellékfolyója szel át, Tuva régióban, Turan városától 20 km-re délnyugatra.


Az arzhani kultúra a kezdeti szkíta korszak (Kr. e. 8–7. század) alkotója, és megelőzi a pazyryk kultúrát.


Arzhan maradványai a legkorábbi ismert szkíta kultúrák közé tartoznak, ami arra utal, hogy ez a szkíta „állatstílus” eredete.


A dendrokronológia és a radiokarbonos kormeghatározás az Arzhan Kurgant a Kr.e. 8. század végének tulajdonítja (Bokovenko 1994b, 32). Mint ilyen, jóval idősebb, mint az általánosan elismert szkíta maradványok a sztyeppvidék többi részén.


Az Arzhan Kurgan datálását arra használták, hogy alátámasszák a kelet-közép-ázsiai eredetű műalkotások állati stílusát és az egész szkíta világot (Askarov et al 1992, 470).


A kiemelkedő kazahsztáni történész és DNS-kutató szerint Zhaksylyk Sabitov, a szkíta király, akit az Arzhan 2 királyi sírdombjában temettek el, a modern kirgizek több mint felének őse, az R1a-Z2125 Y-haplocsoporthoz tartozik.


Szintén Arzhan településről publikáltak egy S441-es DNS-mintát, amely az ie. 7-6. századi szkíta kultúrához tartozik, amely a kirgiz ág őse. ( A genetika sok mítoszt eloszlatott a közép-ázsiai népek történetében". kgcode.akipress.org(oroszul). 2024-07-22// A kazahok és a kirgizek genetikai testvérek?". vlast.kz (oroszul) 2017-10-13.)


(KAF add. - Jurij Alekszandrovics Zuev: a "Kyr-Kun" kifejezés. A kirgizek etnikai származásának kérdéséről kínai források szerint"


"Az egyik nép, amelynek származása és "türkizálása" közvetlenül kapcsolódik a hunok nyugati irányú mozgásához, az ókori kirgizek. Ezt a nézetet egy időben A. N. Bernshtam javasolta: "Az oglakhty-komplexum sírjaiból származó anyagok tanulmányozása alapján típusú, a Minuszinszki-medencére (az ún. Tashtyk-kultúra temetkezések csoportjára) a következők állapíthatók meg:


1) A sírok, a noin-ulai szövetekkel megegyező szövetekből ítélve, az i.sz. első századaira datálhatók, a hun korszakhoz tartoznak. dominanciája ezen a területen, és esetleg a Hszianbej felé is, akiknek a Minuszinszki-medence, amelyet az ókorban Giangun (kirgiz) országnak hívtak, dingling eredetű lakossággal, volt az északi határuk. A közép-ázsiai törzsek és a dinglingek keveredése hozta létre az első kirgiz etnikai társulást.


2) Giangun ország törzsei a hun konföderáció északi részét képezték, és mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak, amely valószínűleg a fő termelési forma volt. A Dinglingek a hunokon keresztül Kínával kereskedtek, ahonnan szöveteket, tükröt és egyéb árukat kaptak vadászati, állattartási és halászati ​​termékekért cserébe.


Dinglingéknek meglehetősen fejlett iparágaik voltak: kerámia, fémmegmunkálás és mások.


Az ókori kirgizekről szóló bekezdésben A.N. Bernshtam ezt írja: „A Jenyiszein, ahol az europoid típusú dinglingek régóta éltek, a Dinglingek hunokkal és Xianbeiekkel való keveredésének eredményeként egy új törzscsoport jelent meg, amelyet a kínai források Ge-gun vagy Jian-ként ismernek. pisztoly" (uo. Ge-kun, Jian-kun legyen).


Itt keverednek a különböző időszakokból származó különböző jelenségek: 1) a hun Chanyu Zhizhi nyugati irányú hadjárata a Kr. e. 1. század közepén; 2) a mongol nyelvű Xianbei-Szabirok megjelenése a Kr. u. 3. században, és 3) a krónika nem számol be (nem pedig az eredetéről!) a Jian-kun (kirgiz) i.e. 3. század végén.


Néhány írott forrásból származó közvetett adat azonban azt sugallja, hogy az ókori kirgizek már jóval a hunok (kínaiul: Xiongnu) nyugati hadjárata előtt az i.e. 1. század közepén törökül beszéltek. Mivel a török ​​nyelvű törzsekről szóló legkorábbi kínai beszámolók a hunokra, valamint leszármazottaikra, a hsziongnukra (hunok) és a kir-kunokra(kirgizekre) (jian-kun) utalnak, a cikk szerzője úgy véli, hogy a A Xiongnu és Jian-kun kifejezések fényt deríthetnek a kirgizek származásának kérdésére. Az i.sz. 3-5. századi kínai-tabgatch dokumentumokban gyakran említenek törzseket, mint például tuguhun, tujuhun, kezhuhun stb., amelyek mindegyike nevének egy jellegzetes utolsó részét osztja meg, amelyeket jellemzően ugyanaz a hun jelképez. ősi kiejtés ghun.


L. Bazin szerint a ghun alak megegyezik az ótörök ​​többes-gyűjtős ghun utótaggal, amely viszont a kün – „női ős” – „emberi kollektíva” – „emberek” önálló szóra vezethető vissza. Ez a következtetés lehetővé teszi számunkra, hogy a ghun (*kün*) kifejezés kínai fordításának ezt a formáját beépítsük az ótörök ​​társadalmi terminológia korpuszába.


Ha a kün szó etimológiája kapcsolatot teremt a nő és az ember fogalma között, amelyet kezdetben rokoni kötelékek, majd később etnikai egység köt össze, akkor okkal feltételezhetjük, hogy a kün kifejezés egyes törökök önmegjelölésévé válhatott. beszélő törzs vagy klán.


Valójában az 5-10. századi kínai forrásokban számos leírást találunk a hun - ghun és kun-u törzsekről, amelyek ősi olvasata kün-ŋ - kün, amelyek neve meglehetősen összevethető a kínai-tabgatch hun-nal. dokumentumokat és az orkhoni szövegek künjével.


Ezeknek és a rokon törzseknek a népi etimológiája egy közös ősre, a Xiongnu - ghunra, a fonetikai forrásokban ghun - gunna néven ismert eredetre vezethető vissza.


A hun forma először a Kr. e. 7-5. századi kínai forrásokban jelenik meg. hogy kijelölje Mongólia türk nyelvű lakosait. Az általános vélemény szerint a később elterjedt (Kr. e. 3. század) Xiongnu-*ghun* etnonimának felel meg.


A rövid szövegkörnyezet, amelyben ez az első említés megjelenik, meglehetősen furcsa: „liu-hun-zhi-rong” – „a hat hun nyugati (kínai tájolású, délnyugati) külföldiei”. Ebből az következik: 1) a nyugati régió lakóit, a hunok őseit a török ​​ghun (vagy kün) kifejezéssel nevezték, és 2) hat csoportra osztották őket, amelyek mindegyike ugyanazt a nevet viselte.


Ma már kialakult a Ge-kun — Ke[r]-kün és Jian-kun — Ki[r]-kün, azaz Kyrkün kifejezések valódi kiejtése. Mindkét forma ésszerűen megfejthető a török ​​szókincsből: kyr (vagy kir) – „mező”, „sztyeppe” és kün – „mezei hunok”, „sztyeppei hunok”.


A "kirgiz" etnonim eredetére a "kyrk" - "negyven" és "z" - többes számú alakból, lásd S.E. Malov, Műemlékek, p. 417; Dorji Banzarov, Összegyűjtött művek, Moszkva, 1955, p. 184. D. Banzarov véleményünk szerint helytelenül állította vissza a „Kirgiz” egyes szám alakját a „Kergut” többes számból; jobb lett volna "Kergun" néven visszaállítani. A "Kirgiz" többes számú alakja a The Secret History-ban többször is megtalálható "Kirgisut" néven. Mindkét forma a török ​​szókincsből logikusan megfejthető: kyr (vagy kir) – „mező”, „sztyeppe” és kün – „mezei hunok”, „sztyeppei hunok”. Ezt az értelmezést nemcsak a "Kyrkün" kifejezés kínai átírásának a 6. századig minden későbbi formája támasztja alá, hanem az írott forrásokból származó adatok is. Például a névtelen Hudud al-Alam megemlíti Kirkun-khan ("kirgiz kán") városát a Tien Shantól északra; az azonos nevű várost és a Hirgun törzset Rasid al-Din is ismerte.


A Kergut törzs neve (a Kergun többes számú alakja) szerepel a 17. századi Tsagan-Baishin felirat mongol szövegében. A kutatók (V. Kotvich és G. E. Grumm-Grzhimailo) azonban meglehetősen kétségesnek tartják a „kirgiz” etnonimával való összehasonlítását.


Végül jól ismert a Hirgun folyó (Szibériában: Kirgun, Kyrkun), a Baldzhir folyó bal oldali mellékfolyója Észak-Mongóliában, jól ismert, és a kyrün-kirgiz jelenlét helynévi nyomának tekinthető. Mindez meglehetősen hihetővé teszi, hogy a Kyrkün törzs létezését valósnak tekintsük, és összehasonlítsuk a kínai krónikákban említett Jian-kunnal(Kyrkün).


A kínai krónikák egyes adatai alátámasztják a Kyrkünhunokkal való azonosítását, nemcsak erre az egyenértékűségre világítanak rá, hanem a tágabb értelemben vett hun kérdésre is. Ez magában foglalja a 3. századi krónikát, Wei Lue-t, amelyet a Sanguozhi annotációiban őrzött meg, és amelyet a kutatóknak még teljes mértékben figyelembe kell venniük.


Ebben a munkában a Kyrkunok két csoportja létezik. Egyikük (Ge-kun) a hunok földjétől északra (Xiongnu!), vagyis Ordosztól északra található országok közé tartozik. A listán a keleti Dingling-Dili és a nyugati Xinli-Sir között található.


A kyrkunok e lokalizációja egybeesik a Qian Hanshu és Tang Huiyao adataival, amelyek szerint a Kyrkunok a Jeniszei felső részén találhatók. gy érdekesebb jelentés kijelenti: "Jian-kunföldje Kangjutól északnyugatra található. Harmincezer fős harci ereje van. A füvet követve vándorolnak; sok a farkas, jó lovaik vannak." - Jurij Alekszandrovics Zuev: a "Kyr-Kun" kifejezés. A kirgizek etnikai származásának kérdéséről kínai források szerint")


Ezenkívül egy feltételezett Xiongnu chanyu (DA39), azaz egy magas király a mongóliai Arkhangaiból, egy R-Z93 ághoz tartozott, amely ma már csak Lengyelországban és Svédországban van jelen (Damgaard et al., 2018b; FTDNA, 2024a). - Karl O. Högström, a FamilyTreeDNA csoport projektadminisztrátora Lundból, Svédországból


Olvassa el ennek az innovatív kutatási cikknek a teljes verzióját:


https://www.kyrgyzamericanfoundation.org/post/vikinghuns


A képeken:


* Arzhan 2 kurgan (Kr. e. 7-6. század, az Aldy-Bel kultúrához kötődik).


* Akinak (tőr) temetkezési halom Arzhan (Kr. e. 7-6. század) Tuva.


* Arzhan-2 arany karkötő, Tuva Nemzeti Múzeum.


* Arzhan-2 királyának és királynőjének törvényszéki rekonstrukciója vegyes kaukázusi és ázsiai jegyekkel, temetkezési jelmezeikben.


* Csodálatos kincseket találtak a tuvai Arzhan-2 temetkezési halmon belül. Fotó: Vera Salnitskaya/The Siberian Times, Konstantin Chugunov


* Akinakes (tőrök). Fotó: Vera Salnitskaya, /The SiberianTimes, Konstantin Chugunov



Szeretettel kívánok nagyon jó egészséget és erőt további áldásos tevékenységed folytatásához!



Ölelés : Kovács Attila



***

Kedves Adrienn!

Köszönöm a tájékoztatást! Ezek fontos információt jelentenek, de persze csak kiegészíti azt, amit eddig is tudtunk. Cikkeket is írtam már róla. A skandináviai hunokkal és az Arzhan kultúrával is foglalkoztam már, azonban ezek az újabb információk gazdagítják a képet. 

A kitűnő Karl O. Högström szerzővel, aki a skandináviai hunok kérdését felvetette, korábban is leveleket váltottunk már. Tájékoztattam arról, hogy az általa genetikai adatok alapján kimutatott skandináviai hun hatást korabeli skandináviai leleteken lévő magyarul megszólaló hieroglifikus mondatok is megerősítik. Ezek a jelek jellegzetes skandináv runaszövegek. Azonban vannak e leleteken olyan jelek is, amelyek hiányoznak a skandináv rúnák közül, de megtalálhatók, megérthetők a hunok által is használt magyar hieroglif írás felől. Erről tájékoztattam Karl O. Högström urat a cikkemben, amit angolra is lefordítottam. Ezt azonban - a jelek szerint (mint írta, a covid járványból következő okok miatt, ám vélhetően fordítási nehézségek és a magyar hieroglif írás ismeretlensége miatt is) - nem sikerült elolvasnia és megértenie. Egyébként ugyanis jelét adta volna annak a további munkásságában. Nincs értelme a hunok török, vagy egyéb nyelvéről folytatott megalapozatlan találgatásoknak, amíg a huonok által hátrahagyott, magyarul megszólaló hieroglifikus nyelvemlékekről nem vagyunk hajlandóak tudomást venni. Az Arzhan-i, az ázsiai és európai hun, valamint a skandináviai hun leleteken lévő, magyarul elolvasható szövegekről egyaránt írtam már cikkeket. Mindegyik magyar szövegeket rögzít magyar jelekkel. Azaz nem kell komolyan vennünk a hunok török nyelvéről folytatott megalapozatlan találgatásokat, ha mindhárom területről vannak hun-magyar nyelvemlékeink.

dátum: 2 megjegyzés: