Az academia.edu-n megjelent dolgozat az Erdély területéről ismert VII-VIII. századi fülbevalókat ismerteti. Ezeket a szerző avar és avar-szláv birituális temetkezési helyekről, valamint településekről származó sírokban azonosítottnak mondja. A legtöbb fülbevalót avar sírok adták. Fülbevalót mindössze öt erdélyi településen fedeztek fel. A leletek többsége párhuzamot mutat a Kárpát-medencei Avar Kaganátus területén, de a Duna alsó medencéjében és Bulgária területén előkerültekkel is. Az elhunytakat az elhelyezés hagyományának megfelelve minden ruhatartozékukkal és ékszerükkel együtt temették el. Az itt bemutatott fülbevalókat többnyire nők, kisebb mértékben férfiak és gyerekek hordták.
E cikkben ki kell egészítenem Călin Cosma dolgozatát. A bemutatott VII-VIII. századi avar és avar kori erdélyi fülbevalók jelkincse ugyanis megegyezik a magyar hieroglif írás szójeleivel. Ennek az etnokulturális eredeztetést illető jelentősége van. A székely írás, amit a Székelyföldön (Erdélyben) napjainkig használnak, ebből a magyar hieroglif írásból származik, ám ez a "tudományos konszenzus" számára észrevétlen maradt (1).
A székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában a 90-es években végeztük el. E magyar hieroglifáknak és sajátos rendszerű alkalmazásuknak legteljesebb bemutatása a 2017-ben közreadott Magyar hieroglif írás c. kötetben jelent meg.
A fülbevalók szójeleivel rövid hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekkel írt) mondatokat rögzítettek. A magyarul megszólaló mondatokon belül a szavak nem sorban, hanem egy kép igényeinek megfelelően vannak elhelyezve. A kőkori előzményekből sarjadt hieroglifikus jelhasználat más tárgyakon is kimutatható a szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar hagyatékban (3-9. ábra). Ezek alapján levonható néhány következtetés:
- Amiképpen másutt, a régészek Erdélyben sem szeretik észrevenni a székely jelek párhuzamait.
- Az avarok magyarul beszéltek, a székely írás hieroglifikus előzményét alkalmazták és általános volt közöttük az íráshasználat (a fonetikus, ősvallási vonatkozású szójelkészlet ismerete).
- A vallásos alapozású állameszmének kiterjedt, magas színvonalú propagandája működött. Ez - a mindennapi használati tárgyakon, például a fülbevalókon lévő szövegek segítségével - áthatotta a tömegeket (2).
1/b. ábra. Erdélyi avar fülbevaló (Cosma/19a, középen), a feje tetejéről a talpára állított jelmontázs (balra), a székely írás "r" (ragyogó), "m" (magas), kő, "f" (föld) és "ek" (kebel?) jele, valamint az énlakai Isten ligatúra és a heraldika ország szójele (jobbra, fentről lefele)
5/b. ábra. A Tillia Tepéről ismert kusán függő Lyukó Isten olvasatú, tulipán alakú mondatjele (középen), a kusán ős, ten és lyuk/Lyukó hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely ős, ten szójelek és "ly" rovásbetű (jobbra)
5/c. ábra. A Tillia Tepén előkerült kusán függő hieroglifakészlete és a magyar jelkincs közötti megfelelések
8. ábra. Párthus fülbevaló dísze a megszemélyesített ős hieroglifa (középen), aranyból formált Lyukó és ős jelei (balra), valamint a székely írásban meglévő rokonai: fentről lefelé a "ly" rovásbetű és az ős szójel.
Jegyzetek
(1) Azt, hogy az akadémikus "tudomány" nem ismeri a székely írást, Püspöki Nagy Péter után Sándor Klára is megfogalmazta már.
Az utóbbi években megrendezett félsikerű kiállítások rovológiai csődsorozata ennek csupán az egyik illusztrációja. Ezeken kiállítottak egy sor hieroglifikus nyelvemléket, ám egy szót sem szóltak azok elolvashatóságáról. Annak ellenére sem, hogy a kiállítások mondanivalójának (a hun-magyar azonosságnak) a legerősebb bizonyítékai éppen a kiállított nyelvemlékek lehettek volna. A "szakmát" azonban a székely rovásírás és a hun-magyar azonosság gondolatának a megvetésére képezték ki. Ezért vannak híján napjainkban is a megfelelő érvrendszernek és módszertannak. Jellemző, hogy a 2009-ben az OSZK-ban rendezett nyelvemlék-kiállítás botránya után a kultuszminiszternek kellett adminisztratív lépéseket tennie. S csak azóta tekintik nyelvemléknek a székely írással írt szövegeket. Igaz, hogy helyesen elolvasni azóta sem tudják a rovásírásos nyelvemlékeket. Talán azért, mert a miniszter elmulasztotta utasításba adni a szójelek elolvasásának mikéntjét?
Az írástani csőd további illusztrációját jelentik a tudományosság igényével közreadott művek.
Fehér Bence ugyan - helyesen - már feltételezi, hogy az avarok is magyarul írtak-olvastak. Ám a jánoshidai avar tűtartón létező két rovásjelhez hozzáolvasván a repedéseket és a kopásnyomokat is, betűző módszerrel eljut a Baszjad Ízüt mondathoz. Annak ellenére, hogy oda szójelekkel a Bél szár, azaz mai magyarsággal a Bél úr mondat van írva s e szójeleinkről előzőleg már tájékoztattam a neki átadott Magyar hieroglif írás c. kötetben. Az egyetemeinkről kibocsátott kutatók azonban - a jelek szerint - nem akarnak tudni magyar szójelekről.
Németh Gyula 1934-es dolgozata után az MTA 2021-ben kiadott rováskorpusza is közli Veit Gailel tájékoztatását a székelyek szó- és mondatjeleiről. Benkő Elek és Sándor Klára szerzők ugyanebben a kötetben kijelentik, hogy a székely írás eredetéről adathiány miatt nem tudnak mit mondani. Pedig még a kézirat írása közben elküldtem nekik a Magyar hieroglif írás c. kötetet, amelyben seregnyi adatot (szójelek sorát) ajánlottam a figyelmükbe, megfelelően kidolgozott gondolati konstrukcióba csomagolva. Vásáry István, az MTA rováskorpusz szerkesztője a kötet végén - huszonvalahány ótürk jel formai azonosságára hivatkozva - megismételte az évszázada hangoztatott, ám sohasem bizonyított téveszmét a székely írás ótürk eredetéről. Azt nem tette közzé, hogy a fent említett, nekik megküldött kötetben szereplő táblázatok szerint a Tordos-Vincsa kultúra jelei között 49, a kínai írás jelei között pedig 50 székelyazonos jel van. Különös eljárásának magyarázatát megismerhettük a Fehér Bencének címzett figyelmeztetéséből. Azt üzente ugyanis a Magyarságkutató Intézet írástörténészének, hogy ha tudományos fórumon adja elő az álláspontját, akkor majd választ is kaphat rá. Ami csak súlyos módszertani hibaként értékelhető. Erdélyi Istvántól is tudjuk, hogy a tudomány célja egyedül a kíváncsiságunk kielégítése lehet. S e meghatározásban egy szó sincs arról, hogy ha a kíváncsiságunkat körön kívüli adat, vagy gondolat elégíti ki, akkor felmentésünk van kíváncsiságból és tudományosságból.
A magyar és a kínai kutatók most készülnek egy közös hun kiállítás rendezésére. Az erdélyi avar fülbevalók hieroglifikus szövegeinek megértése hozzásegítheti a kiállítás rendezőit a félsikerű kiállításokon ismételten elkövetett rovológiai hibáik elkerüléséhez. A tervezett hun kiállításon ugyanis elkerülhetetlenül ki lesznek állítva a hieroglifikus hun nyelvemlékek, miközben illik majd valamit mondani a hunok nyelvéről is ...
(2) A szkíta, hun, avar, honfoglaló magyar és Árpád kori jel- és szöveghagyaték elemzése nyilvánvalóvá és érthetővé teszi a sztyeppi állameszme ősvallási alapozását. A finnugrista ihletésű "tudományos konszenzus" számára azonban ezek megértésénél könnyebb és - a prekoncepcióik bűvöletében - célszerűbb a magyar ősvallás említését is eleve tudománytalannak minősíteni. A hunok átszabták Európa államhatárait és történetét, Itáliától a Meroving Birodalomig, a Skandináv félszigetig és Britanniáig hagyván maguk után nyomokat és államokat. Csak éppen a magyar állameszme (nyelv és írás) nem lehet hun örökség a "tudományos konszenzus" számára. A finnugrizmus a magyar kultúra kezdeteit idegenektől való átvételként akarta előadni, ezért nem maradt számára más, mint a hun-magyar azonosság tagadása. Pedig a magyar hieroglifákat gyakran az uralmi jelhasználatban találjuk meg Eurázsia számos pontján (10. ábra). Jelzés értékű, hogy a Kézainál fennmaradt hun állameszmét vitató Szűcs Jenő, vagy az őt bíráló kitűnő Sebestyén László és Molnár Péter egyaránt figyelmen kívül hagyják a székely írásban napjainkig használatban maradt és feltárt jelentésű jelkészlet tanúságát. Pedig ezek az állameszmét alapjaiban érintő mondanivalót rögzítenek. Kétségtelen, hogy erről Kézai sem mond sokat. Ám a magyar állameszme legjelentősebb korabeli (valamint Kézait megelőző és követő) tárgyi emlékein a magyar hieroglif írás szó- és mondatjelei a királyságot alátámasztó szerepben tűnnek fel. E jelenség említés nélkül hagyása nem csak a kutatók személyes hiányosságaira vet fényt. A modern "tudományosság" - jórészt az eleve ellenérdekelt egyetemi oktatásnak köszönhetően - nem mutat kellő fogékonyságot a magyar hieroglifák, az ősvallás és az állameszme összefüggései iránt.
10/a. ábra. Kr. e. 4000 tájáról fennmaradt Amur-menti sziklarajz részlete: sámánábrázolás, ahol a fejtetőn az Isten szó szerepel egy magyarul jól elolvasható komplett mondat közepén
10/d. ábra. Szarvasi aranyozott ezüstjelvény az Isten szóösszetétellel a honfoglalás korából (középen), az összetétel ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a hieroglifák 1400-as évekből származó alakja a székely írás nikolsburgi ábécéjében (jobbra)
10/e. ábra. A magyar koronázó palástba hímzett Magasságos atya mondat
(3) A három pont a kínai lolo írásban a "kő" jele. Ez a kínai lolo "kő" szójel rokona az "ország" jelentésű, hármas halom alakú magyar szójelnek.
A hegyet a magyar földrajzi nevek világában gyakran mondjuk kőnek (például ilyen a Bélkő a Bükkben).
A hármas halom a sumér írásban a khur "hegy, ország" szójele. Ez nem véletlenül emlékeztet a hun Khuár istennévre, ország szavunk és a párthus Arszak nevének tövére.
A sumér szójel kettős jelentését a magyar orom, ország szavak hordozzák. S hogy az oromnak köze van az úr szavunkhoz, azt egy történeti forrás is alátámasztja. Ióannész Kinnamosz szerint ugyanis II. László a fívérének azt az urum méltóságot adta, amely "a hunoknál" a trónörökösnek jár (említi: Molnár/2023/197).
Az orom, ország és úr szavak töve a genetikai kapcsolat miatt hasonlít a sumér khur szóra.
A Nemetz Tibor segítségével 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint a magyar jeleknek az írásrendszerek közötti genetikai kapcsolat miatt van párhuzama a világ legtávolabbi tájain és kultúráiban is. Ez nyilvánul meg a magyar ország és a sumér khur "hegy, ország" jelek esetében is, ahol nem csak a jelforma, hanem a jelölt szó is azonos gyökerű. Egy kőkori szó és szójel maradékai ezek a sumér, a magyar és a kínai kultúrában egyaránt.
Alighanem emlékeztetnem kell az olvasóimat arra, hogy a Csúcs Sándorral folytatott párbeszédünk óta a sumér nem tekinthető rokontalan szigetnyelvnek. Ma már nem eleve tudománytalan a magyar szavak sumér, vagy kínai szavakkal, illetve bármely másik nyelv szavaival való összevetése. A professzor úr a nevem említése nélkül ugyan, de átvette a Pánmagyar megoldás cím alatt kifejtett gondolatomat a nyelvek ősrokonságáról és ezt a sajátjaként adta elő. Amit aligha értékelhetünk másképpen, mint hogy immár engedélyünk van a korlátlanul tág körű nyelvösszehasonlító kutatásokra is.
A nyelvi és jeltörténeti összefüggéseknek ősvallási magyarázata van. Eredetileg csak az isten sziklás hegycsúcson elképzelt lakóhelyét tekinthették országnak. S ebből az ősvallási képzetből eredhet az említett szóbokor, ide értve a hun Khuár istennevet és a magyar úr, orom, ország szavakat is.
Irodalom
Călin Cosma: Seventh–Eighth centuries Earrings Discovered in Transylvania
Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történelemszemlélet Kézai Gesta Hungarorumában. A nacionalizmus középkori genezisének elméleti alapjai. In: Nemzet és történelem 413-555. (A tanulmány eredetileg 1973-ban jelent meg).
Sebestyén László: Kézai Simon védelmében, magánkiadás, Budapest, 1975.
Molnár Péter: Kézai Simon "hun-magyar alkotmánytana", Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2023.
Varga Géza: Karl O. Högström's book: Huns in Scandinavia
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése