Bevezető
A székesfehérvári Szent István Király Múzeum felújított Fő utcai épületében 2022. nyarán látható az Árpád-ház Program keretében megvalósuló, minden idők legnagyobb, Árpád-kori emlékeket felvonultató tárlata Királyok és Szentek – Az Árpádok kora címmel. Évszázados álom valósult meg ezzel, amiért köszönet illeti meg a létrehozóit, ám a tárlat csak az átmeneti korunk esendő színvonalán valósulhatott meg. A kiállítás értékei nyilvánvalóak, ám a hiányok is észrevehetőek. Ahogyan a tudományos igényű dolgozatokról, ugyanúgy a kiállításokról is el lehet mondani, hogy két dolog miatt bírálhatók: ami szerepel és ami nem szerepel bennük. Például nem találkoztam az Árpádok hun eredetének és a dinasztia genomja 4500 évvel ezelőtti keletkezéstörténetének említésével sem. A rendezők nyilván megrettentek a "tudományos konszenzus" köreiben kibontakozó elképesztő ellenállástól, a 15 tudós munkatárs felmondásától (1) és a botránynak nem a tudományos igényű, hanem az óvatos megoldását választották. Egy írástörténész számára az elmulasztott rovológiai lehetőség is szembetűnő. Esetünkben egy hiány, a hieroglifikus nyelvemlékek fel nem használása miatt ragadtam tollat. A kiállítás alkalmat nyújtott volna arra, hogy a magyarságnak méltó módon mutassuk be az Árpádok által kiemelt tiszteletben részesített hieroglif írásunkat. Az egyébként kitűnő Makoldi Miklós kurátor és társai azonban nem álltak a helyzet magaslatán.
A rendezők ugyanis az előzetes figyelmeztetések (például az Attila örökösei c. korábbi kiállításuk hasonló kudarcáról írt kritika) dacára sem jelezték a látogatók számára, hogy a most Székesfehérvárott kiállított tárgyakon a magyar hieroglif írással (ősvallási vonatkozású szójelekkel) írt nyelvemlékek sora olvasható (2). Ha ez a kiállítás a kor értékeit kívánta bemutatni, akkor azok között meg kellett volna említeni az Árpád korban általánosan használt, szójeleket alkalmazó magyar ősírást, ha már az emlékeit egyébként is szerepeltették a kiállításon.
Honlapja szerint a kiállítást végső soron rendező MKI a küldetésének tekinti, hogy "olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amelyekre eddig nem volt lehetőség". Mivel az előző átkosokban leginkább háttérbe szorított (pontosabban mondva: gyűlölt) magyar kultúrelem volt a székely rovásírás, azt vártuk volna, hogy az Intézet ennek a kutatását is a zászlójára tűzi. Ez azonban nem történt meg. Foglalkoznak ugyan a székely írással (konferenciákat rendeznek és köteteket adnak ki), ám a tudományterületet nem nevesítik, a felsorolt 27 téma között meg sem említik az írástant. Amikor e kutatási irány felvételét javasoltam, akkor Horváth-Lugossy Gábor főigazgató azt a különös választ adta, hogy nem akar és nem is tud ezzel foglalkozni. Most nyugtázhatjuk e hozzáállás eredményét.
Az Árpád-ház hieroglifa-használatának kiállított emlékei
2/a. ábra. A koronázási palást képszerkezete az Egy isten mondatot hirdeti
2/d. a koronázó palást képszerkezetének tengelye az Istennel azonos világoszlop (égig érő fa, Tejút) elolvasható jelképe, a két oldalán futó szalagokban élükre állított hármas halmok olvasata: Magas kő (a világoszlop sztyeppi neve), az ábra bal szélén a kínai írás "magasba vezető út" jele, a jobb szélen pedig a székely írás "m" (magas) rovásjele
2/e. ábra. A koronázó palást Ten országa (mai magyarsággal: Isten országa) mondata
3/c. ábra. Elolvasható részlet a Szent Korona Szent György zománcáról: Jó sar (mai magyarsággal: Jóságos Úr)
A kiállított tágyak között ilyen elolvasható hieroglifikus mondatokat tartalmazó tárgy volt a kettős keresztes hármas halmos magyar címer, a Szent Korona, a koronázó palást és a jogar is - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek a tárgyak jelzik, hogy az Árpádok milyen magas fokú tisztelettel viseltettek az uralmukat a szkíta-hun kor óta legitimáló, a magyar népet nemzetté szervező hieroglifáink iránt. Ugyanezt a tiszteletet a kiállítás rendezőitől is örömmel tapasztaltam volna.
A kiállításon szereplő további hieroglifikus írásemlékek
5/a. ábra. Királyfejes aranygyűrű a XI. század első feléből a Ragyogj, jóságos, nagyságos Lyukó ten országa! (esetleg Ragyogj, jóságos, nagyságos Lyukó ten uraság!) mondattal, fotógrafika
5/d. ábra. II. András házioltárának részlete középen, alul a Nagy szár (mai magyarsággal Nagyúr) alakban elolvasható "eget tartó fa" ábrázolási konvencióval, ez a kép azt az ősvallásból öröklődött hitet fejezi ki, hogy az elhunytak lelke az Istennel azonos égig érő fa (Tejút) által tartott égbe költözik (Ipolyi Arnold szerint a székelyek, ha meg akarnak emlékezni Csabáról és Attiláról, akkor a Tejútra néznek)
5/f. ábra. A kiállítás ismertetője szerint ez egy Árpád kori pásztorbot, ám ez a kampó egyezik a szkíta táltos, az etruszk-római augur (jós) és az indián Tollaskígyó botjának végével, sőt a magyar királyi jogar jelével is, amiből következően ez a jó "isten, folyó" hieroglifa annak jelzése, hogy a botot a Tejúttal azonos Isten képviselője tartja a kezében
5/i. ábra. A Székesfehérvárott kiállított Árpád kori gyűrű pecsétlapján egy címerpajzsban két jel látható: fent a zsen ten "zsenge isten" mondatjel, alatta pedig, fejjel lefelé egy zsen "zsenge" hieroglifa van, a zsen ten ligatúra az évente feltámadó napisten sztyeppi eredetű, legalább 6500 éves jelképe, nagyjából ott és akkor született meg, ahol és amikor az Árpád ház genomja is kialakult
5/k. ábra. Árpád kori ezüstgyűrű, pecsétlapja mellett két oldalt egy-egy istenidéző szertartási szövegkönyv vázlatával, az olvasata: Ragyogj, ragyogj ragyogj! Ősünk! Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál!
1/a. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez (középen) és az égigérő fát jelképező, Dana ős nagy szár a zsenge sar (mai magyarsággal: Dana ős nagyúr a zsenge úr) olvasatú mondatjele (balra), valamint az elemi hieroglifáknak megfelelő székely "d", ős, "sz", "n", "s" és "zs" rovásjelek (jobbra, fentről lefele), a tarsolylemez azt a pillanatot ábrázolja, amikor a napisten feltámad, amikor a Tejút hasadékában karácsonykor diadalmasan újjászületik, erre utal a zsenge szó is
A kiállításon be nem mutatott további hieroglifikus írásemlékek
Vannak további, ismert Árpád kori tárgyak, amelyeken hieroglifikus szövegek találhatók. Közülük némelyek - például a pénzek a pénzverési jog miatt - a rajta lévő jelekkel együtt a többinél szorosabban kötődnek a dinasztiához. E további tárgyak szintén alkalmasak lettek volna arra, hogy illusztrálják a kor íráshasználatát, amely nem szorítkozott a királyi udvarra, hanem - a kiemelt és ünnepélyes alkalmazásokon - általános lehetett az Árpád ház uralkodása idején. A kiállítás rendezői azonban - szakmai és etikai-módszertani hiányosságaik miatt - tudatosan elhatárolódtak e szójeles írásunk bemutatásától.
6/a. ábra. Ez a három lelet az Árpádok jelhasználatának eredetét illusztrálja: kínai neolitikus tál (balra fent), a gátéri avar madár (balra lent) és a csúcshegyi honfoglalás kori pecsétgyűrű (jobbra), mindegyiken elolvasható az ég szár (mai magyarsággal az ég ura) mondat
6/a. ábra. A Pécsi Székesegyház Szent László korabeli részletében olvasható hieroglifikus Óg az Egy ős mondat
6/b. ábra. A zalavári ásatásokon a IX. századba visszadatált un. Hadriánus-templomban (valójában egy XI. századi magyar templomban) szórványleletként előkerült ezüstjelvényen a Szár ős ten (mai magyarsággal: Úristen) összetétel olvasható, bár a kiállítás rendezőinek az az álláspontja, Bakay Kornél álláspontja nyomán, hogy Zalavár nem volt Mosaburg, az ezt bizonyító nyelvemléket hozzáértés és megfelelő etikai-módszertani színvonal hiányában nem mutatták fel a kiállításon
6/g. ábra. Feltehetően a Dél-Dunántúlról, illegális fémkereső lefoglalt tárgyai közül származó késő középkori jelvény rovásfelirattal a Magyar Nemzeti Múzeum raktárában (elolvasás és közlés nélkül), középen fent a magas kő olvasatú világoszlop modelljével, a vízszintes vonalak közötti jelek olvasata jobbról balra: Ak nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Heraklész a nagyon nagy folyó), alatta egy sar "úr" szójel
A cividalei Gertrud-kódex egyik képe a Szent Péter előtt térdelő II. Endrét és nejét, Meráni Gertrudot ábrázolja. E kép alapján készült az alább látható XIX. századi grafika az uralkodó öltözetén szereplő boglárról. Ezen két Ak "patak, Heraklész" hieroglifa, három Jóma "jó magas, jó mágus, egy kőkori isten neve" ligatúra és a Jóisten mondat olvasható a magyar hieroglif írás szójeleivel írva.
6/m. ábra. XII. századi magyar ezüstdénár a hun dinasztia jelképével
Levélváltás a kiállítás rendezőivel
2022. 04. 2-án, szombaton délelőtt nézem meg a kiállítást. Erre a látogatásomra a kiállítás https://www.facebook.com/arpadok.kora című fészbuk csoportjában egy nevét nem közlő illetékes (admin?) által javasolt info@arpadok.hu címen és a múzeum titkarsag@szikm.hu címén meghívtam a kiállítás rendezőit is (címzettként név szerint említve Pokrovenszki Krisztiánt és Makoldi Miklóst), akik erre eddig nem válaszoltak. A kiállítás megtekintésekor készítek néhány fényképfelvételt, amelyeket majd beillesztek a jelen cikkbe a szükséges magyarázatokkal. Addig az olvasóimtól a szíves elnézésüket kérem, és javaslom, hogy majd térjenek vissza a cikkre!
"Tisztelt Pokrovenszki Krisztián és Makoldi Miklós igazgató urak!
A mulasztás oka
A kiállítás talpig szakképzett rendezői nyilván tudományice eleve gyanúsnak gondolják a magyar hieroglif írás ötletét is, ám nem értvén a szakterülethez, inkább legszívesebben meg sem szólalnának. Ez a fenti adminválasz csak egy hiú reményt tükrözhet, miszerint a rendező intézmények berkeiben majd csak akad egy illetékes hozzáértő, aki hajlandó lesz válaszolni. Engem persze némi szkepszis gyötör eközben. Többször hangot adtam már ama meggyőződésemnek, hogy a hazai akadémikus tudomány intézményei az eddigi teljesítményük alapján két értelmes bekezdést sem tudnak írni a székely írásról. Különösen igaz ez, ha az írásunk eredetéről, a magyar hieroglif írásról esik szó. Ami persze nem lenne akadálya egy udvarias válaszlevélnek, netán a fogadásomnak sem. E téren az MKI is híven követi az előző átkosban kialakult szokásrendet.
Amikor a kiállítás e tragikus hiányosságának (a nyelvemlékek olvasatlanul hagyásának) magyarázatát keresem, mégsem képviselhetem Polübüosz értékelését, mert az nem lenne eléggé előrevivő. Szerinte ugyanis, ha egy történetíró munkája nem felel meg a tényeknek, akkor az vagy ostoba, vagy hazudik. Ez ugyan végső soron, valamilyen szinten helytálló magyarázat lenne, ám a jelzőosztogatás helyett az alkalmazott módszertan kritikáját és finomítását vélem hasznosabbnak. Igaz ugyan, hogy az elmére hatni kívánó érvelés a finnugrista emlőkön cseperedett szerzőgárdáknál eddig sem vezetett semmilyen eredményre. Mégis (a költő által is emlegetett, a csecsszopókban felnövő értelemben reménykedve) alább felsorolom az akadémikus áltudomány módszertani hibáit, amelyek általában a hieroglifikus írásemlékeink mellőzéséhez szoktak vezetni. Ezzel a módszertani kérdéskörrel bővebben is foglalkoztam egy pécsi előadásomban és az előadásról beszámoló cikkemben.
- Szakmai ismeretek hiánya. A "tudományos konszenzus" magyar- és tudományellenes agymosáson átesett képviselőinek előfeltevéseket és hazugságokat, valamint a kívülállókra szórható jelzőket a fejükbe töltötték, de a rovológiai alapismeretek előadását mellőzték. Az egyetemi oktatás színvonalának köszönhetően - amint azt Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is megírta már - a szakképzetteknek sincs elegendő tudása a székely írás valódi természetéről. Alfabetikus írásrendszerként kezelik és - bár megfelelő adataink, forrásaink vannak a szó- és mondatjeleinkről - a sémi eredeztetés érdekében(?) úgy tesznek, mintha ezek a szójelek nem is léteznének. Nem kutatják és ezért nem ismerik a hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) szkíta, hun, avar, szarmata és párthus nyelvemlékeket, amelyek pedig magyarul kitűnően elolvashatók. Ugyanígy képtelenek helyesen értelmezni az ismert székely rovásemlékeket is, ha azokban szójelek vannak. Ilyen például a székelyderzsi rovásírásos tégla, a karcagi csatkarika, a budapesti késő középkori jelvény és a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék felirata is. Fogalmuk sincs a népi, uralmi és vallási hieroglifáinkról, például az énlakai Egy isten mondatjelről. Nem tudják, hogy a magyar államcímer kettős keresztes - hármas halmos címerfelének olvasata: Egy országa. Arról sem ejtenek egy szót sem (mert a kérdéshez értelmesen hozzá sem tudnak szólni), hogy a Szent Koronán több magyar hieroglifákkal írt szöveg is van, köztük egy ősvallási istenidéző eljárás szövegkönyvének vázlata is elolvasható. "Természetesen" arról sem tudnak semmit, hogy a világ írásrendszereit ősrokonság fűzi egybe, hogy a székely jelek párhuzamai a világ minden táján megtalálhatók s hogy a székely írás a végső soron kőkori eredetű ősvallási ábrázolási konvenciók jelkészletéből alakult ki.
- Köldöknézés. A "tudományos konszenzus" képviselői, de az érdeklődő értelmiség megtévesztett tömegei is azt hiszik, amit Róna-Tas András professzor úr fogalmazott meg, miszerint a tudománynak nem feladata a dilettánsok ötleteire való válaszolgatás. Ez látszólag és általában igaz is. Csak akkor változik meg a helyzet az ellenkezőjére, amikor a nyilvánvaló hazugságokat képviselő akadémikus áltudományt a kívülállóknak kell figyelmeztetnie a tévedéseire (például hogy száz éven át hirdette ok nélkül a székely írás ótürk eredetét). Ilyen figyelmeztetés volt az 1993-ban kiadott Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk is, amelyben szerzőtársaimmal leszámoltunk az ótürk eredeztetéssel. Ezt Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János is figyelembe vette a továbbiakban (ám az álláspontjuk változásának indoklása nélkül). A "szakmának" csak egyetlen képviselője akadt, Vásáry István, aki a jelek szerint képtelen volt tanulni a történtekből. Ő annak ellenére tart ki a téves ótürk eredeztetés mellett, hogy azt bizonyítani nem tudja. Fehér Bence avar kapcsolatot felvető ötletére is csak annyit tud mondani, hogy majd válaszolunk rá, ha tudományos fórumon adja elő. Holott a tudományos módszertanokban sehol sem szerepel a tudományos fórum meghatározása és olyan előírás sem, hogy tudományos vitát csak ezeken a helyeken lehetne folytatni. Ez a tévképzet (a kívülállók minden ok nélkül is kötelező alábecsülése) pusztán az akadémikus áltudomány évszázados parasztvakításának védelmében lett kialakítva és elterjesztve. A modern tudományos világban inkább a nyílt tudomány és az ötletroham eszméje hódít teret, mert a közös gondolkodás eredményesebb a csőlátásnál és a szemellenzőnél.
- A tények elhallgatása és letagadása.
Az MTA által 2021-ben kiadott rováskorpuszból kimaradt a karcagi csatkarika felirata, feltehetően a szerzők írástörténeti és írástani tájékozatlansága miatt. Mivel fogalmuk sem volt az ókorban, de a szkítáknál, hunoknál és avaroknál is szokásos szimmetrikus szövegek létéről, ezért nem tudtak mit kezdeni a karcagi szövegrészletek szimmetrikusságával. A karcagi csatkarika szövegét puszta díszítésnek vélték, talán mert nem voltak képesek megemészteni azt, hogy egyes írásrendszerek (például az egyiptomi hieroglif írás), vagy írásemlékek egyszerre lehetnek díszesek is, meg elolvashatóak is.
7. ábra. A XIV. századra keltezett, teljes egészében szójelekkel írt és egy imát rögzítő karcagi csatkarikát nem említették meg sem az MTA rováskorpuszában, sem a kiállításon, pedig ez a lelet azt bizonyítja, hogy az Árpád-kor végén is használatos volt a hunoktól és avaroktól örökölt magyar hieroglif írás
Az MTA rováskorpuszának szerzői érdemben nem tárgyalták a bodrog-alsóbűi rovásemléket sem, mert annak keletkezését nem tudták a székelyekhez kötni. A kötet prekoncepciója ugyanis az volt, hogy a székely írást csak az eredetileg török eredetű, de elmagyarosodott székelyek használták. Ezért a magyar és tudományellenes előfeltevésüknek meg nem felelő rovásemléket kizárták a figyelembe vehetők közül.
Fehér Bence az MKI által kiadott rováskorpuszban megemlíti a budapesti hun jelvényt (mai nevén a budapesti késő középkori jelvényt), ám letagadja, hogy annak rovásírásos olvasata is van, pedig az azt közlő kötetem szerepel az irodalomjegyzékében.
A budapesti késő középkori jelvény leadáskori és a Magyar Nemzeti Múzeumban történt barbár lereszelése utáni állapotában, a visegrádi palota építése előtti évszázadokból, tehát az Árpád korból való
- Az írásemlékek pusztítása. A Magyar Nemzeti Múzeumban a letéti szerződéssel a gondjaikra bízott budapesti hun jelvény (mai nevén budapesti késő-középkori jelvény) rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték és a maradék rovásjelek létét letagadták (latin betűknek mondták, holott latin betűk nem léteznek rajta).
Őriné Fodor Márta hozzászólása a pécsi előadásomhoz
A székely írás eredetéről tartott pécsi előadás-sorozatomon szóba került ez a kiállítás is, bemutattam az Árpádokhoz köthető hieroglifikus írásemlékeket. Őriné Fodor Márta jogtörténész a hozzászólásában fontos kutatási eredményekre hívta fel a figyelmet. A jogtörténet tényei ugyanis alátámasztják a kiállítást végül helyes irányba terelő Dr. Kásler Miklós miniszter és Makoldi Miklós, valamint társaik álláspontját. E szerint a hun-magyar dinasztia nem a Karolingoktól vette át az államszervező képességét, hanem azt a sztyeppéről hozta magával. Ez az adat olyan fontos a székesfehérvári kiállítás értékelésekor is, hogy a jelen cikk végére is beillesztettem. Következzen tehát Őriné Fodor Márta hozzászólása! VG
"Az
előadásban szó esett a sajátos, a mi magyar közösségünkre jellemző világlátás
és hitvilág jelenségéről. Ilyen sajátosságot az államalapítás korából és azt
megelőzően is ismer a jogtörténetírás. Ehhez kapcsolódik megjegyzésem. Hajnik
Imre, az összehasomlító jogtörténet tekintélyes művelője így ír a Kárpát
medencében ismét helyet foglaló-letelepedett magyar törzsekről „Az egyetemes
európai jogtörténet a középkor kezdetétől a francia forradalomig”című könyvében
(Budapest 1880, az Eggenberger féle könyvkereskedés második javított kiadása),
hogy a közös védelem és közös céljuk „tömörülésre” késztette, ami egy magasabb
„nemzeti egységbe” fűzte őket. Hajnik idézett fogalmai tartalmilag megfelelnek
a szociológia Max Weber által leírt közösség és társulás leírásának (Max Weber:
Gazdaság és Társadalom I., Közgazdasági és jogi könyviadó 1987 Budapest, 66-67.lap),
szerinte a közösségben résztvevőket szubjektíve átérzett összetartozás jellemzi, amit a társulásukban
az érdekkapcsolódás alapoz meg. Hajnik összehasonlító vizsgálata szerint a magyar
törzsi rendszer is szállásbirtokká alakult a letelepedés után, de az ezzel járó
átalakulási feszültségek ellenére a „törzsi élet közszelleme” nem halt el,
hanem tovább erősödött a körülmények hatására. Hajnik könyvének 53-54.. lapján
olvashatjuk, hogy a törzsi vizsonyokból kiemelkedő magyar királyságot, Szent
István megkoronázásakor „erős nemzeti közszellem, vagyis a közérdekre irányuló
gondolkodás” hatotta át.
Összegzésként
állapította meg Hajnik, hogy Szent István a keresztény európai irányt nem „a
nemzeti közszellem elnyomásával” és ...sajátos magyar alapzatainak mellőzésével
honosította meg, hanem a sajátos magyar felfogásnak összeegyeztetése által
olyan államot létesített, melyet a „keleti törzséletből megmentett” és
fenntartott „közszellem” jellemzett. A továbbiakban ebből vezeti le a
nyugateurópainál - rövid időszakok kivételével - jóval szilárdabb magyar királyi
hatalmat, uralmi viszonyokat. Megjegyzem, az íjfeszítő sztyeppei népeknél
ismert jelenség évezredek óta a meg- megismétlődő népi társulás kölcsönös
érdekekek alapján, amennyiben azt harcok is megelőzték, így alakultak ki a
sztyepei birodalmak. Ezzel szemben Hajnik a magyar államalapítás kori nyugat-európai
több germán, köztük különösen a frank törzsi élet, viszonyok, királyi hatalom,
hercegségek grófságok, a területi egységek, majd széttagoltságok leírásánál a
X-XI. szd.-ban a királyság magánhatalmi jelenségéről beszél, a
„házikormányzat” kifejezést használja. Ennek a magyarázata az, hogy ebben az
időben a nyugat-európai germán királynak csak az egységet szimbolizáló gyenge
hatalma volt. A végrehajtás eszközeit, a törvénykezést, igazgatást a helyi
(tartományi) uralmat gyakorlók birtokolták. A korra jellemző európai királyi
magánhatalmiság jelenségére a mai jogtörténetírás a személyes uralom fogalmát használja,
ami szerintem elmossa a különbséget a magyar és az európai királyi közhatalmi
viszonyok között. István király, fiához, Imre herceghez intézett Intelmeiben
megfigyelhetjük a fent leírtak érvényesülését. A törzsi közszellem továbbélését
mutatja, az a mondat, hogy „minden ember egyenlőnek születik”, szól a király
mellett működő királyi tanácsról, a vitézekről és főemberekről, akik „ a hazát
védik. A vendégek is az ország erejét növelik hasznot hozó új tevékenységükkel,
szokásaikkal. (Szántai Lajos hangsúlyozta, hogy a vendégekre vonatkozó mondat
csak a királyi udvaron belűlre volt értendő!)
Pécs, Civil Közösségek Háza, 2022.április 22.-én."
Bakay Kornél kritikája a kiállításról
A Magyar Ėrdemrend tiszti, majd középkeresztjével kitüntetett, Magyar Öröksög-díjas régész és tanár levélben küldte el a cikkét, amelyet a tisztelőivel a közösségi portálokon tettünk közzé s amelyből itt néhány részletet idézek.
" A 17 teremben megrendezett bemutató hatalmas csalódás mindazoknak, akiknek van némi fogalmuk a magyarság történétéről. ... Minden kiállításnak kell legyen átgondolt célkitűzése, szellemi tartalma. Ennek a kiállításnak az volt a célja, hogy megmutassa a Kárpát-medencei magyar állam létrejöttét és megerősödésének okait. Ebből semmi sem valósult meg! ... Miért mellőzték az európai hadjáratokat? ...
Az első teremben honfoglaláskori sírleleteket mutatnak be (primitív módon), de utalás sincs arra, kik lehettek a tarsolylemezes, szablyás, övveretes harcosok, és ez az ezres nagyságrendet sem elérő sírszámú katonai gárda miképpen tudott hazát teremteni, államot alkotni, hatalmi szerkezetet létrehozni. ...
A kiállítás szervezői, megtervezői (a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyarságkutató Intézet munkatársai) még utalást sem tettek arra, hogy mi volt a Kárpát-medencei új magyar állam alapja. A frankok pannóniai grófságai, az avar állam, a kazár birodalom vagy a türkök hatalmi szervezetei? Szó sem esik Álmos fejedelemről, akit a források királynak (rex) neveznek, Szó sem esik Kijováról (Kijevi Rusz), amely magyar fennhatóság alatt állt a IX. században. ...
ĺgy egyszerre csak előttünk áll a Szent Korona (másolatban), a koronázási palást (pannonhalmi másolatban), a jogar (semmiféle másolatban!) Az értékelő szövegek alkotóinál azonban megállt az idő. Az évszázados hiedelmeket sorolják fel, mint tényeket. 2022-ben sem vesznek tudomást arról, hogy a Szent Koronán a Dukasz-lemez másodlagos felhelyezés, így nem határozza meg a korona készítési idejét. A palást és a jogar ,,értékelése“ is ugyanaz, mint volt eddig a hivatalos anyagokban. Ez a felemás értékelés végig vonul az egész kiállításon. A rengeteg pénzből összerakott bemutató valójában semmi újat nem ad! A sok új kutatási eredmény alig jelenik meg a bemutatott anyagokban. ...
Szinte felfoghatatlan, hogyan hagyhatták ki a feltárt ispáni várakat, bencés és más rendbeli kolostorokat? Miért képzelték az első, majd később az újonnan kinevezett kurátorok, hogy a Magyar Királyság Szent Benedek-rendi kolostorának legnagyobbikát, a somogyvári Szent Egyed monostort, két faragvány megjelenítheti? Az esztergomi Porta Speciosa ,,rekonstrukciója“ döbbenetes bóvli, olyan színvonaltalan ötlet, amelyet még egy vidéki színi előadásban sem alkalmaznának. Nincs magyarázat arra sem, miért hagyhatták ki a Szent Jobbot és a Szent László hermát? Ha nem adták kölcsön, az már eleve komolytalanná tette a tárlatot. ...
A rendezők sehol nem törekedtek arra, hogy a kutatók eltérő véleményének is teret adjanak. ĺgy a kiállítás, szinte minden tekintetben, korszerűtlen lett. ...
De akkor miért csaptak akkora lármát a kiállításért felelős kurátor személyének megváltozatása miatt? Egyik csapat sem állt a helyzet magaslatán. A sok hűhó semmiért klasszikus esete ez a bemutató. Kár volt ennyi pénzt elkölteni egy korszerűtlen, hiteltelen és koncepciótlan kiállításra. Erősen vitatható, hogy a vonatkozó XIV. századi emlékeket kihagyták a kiállításból. ĺgy az 1370-ben felállított Szent István, Szent Imre és Szent László bronz szobrokat, illetve a Czudar János püspök által elkészíttetett hatalmas Szent László lovas szobrot (1390) a váradi székesegyház előtt. De a Szent László falképek is ide tartoznak, függetlenül attól, hogy évszázadokkal későbbiek."
Jegyzetek
(1) A rendezést eredetileg (2017-ben) a Magyar Nemzeti Múzeum régészeire (Ritoók Ágnesre és társaira) osztották ki, később ezt Makoldi Miklós kapta meg. Az új kurátor azt ígérte, hogy kivesznek „olyan részeket a kiállításból, mint a Karoling Pannónia a IX. században vagy az a teremtartalom, amely a Nem keresztény népek az Árpád korban munkacímet kapta”, ugyanis szerinte „e tartalmak bemutatása nem e kiállítás feladata”. Amire szinte az egész korábbi szerzőgárda felállt. A különböző híradásokban 15-25 fős létszám és különböző nevek szerepelnek. Közülük néhánnyal már "volt szerencsém" összefutni és a Magyar Nemzeti Múzeum régészeiről is kialakulhatott már egy korántsem elismerő álláspontom.
A múzeum régész munkatársai közé tartozik az a Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes által vezetett társaság, amelyik barbár módon lereszelte annak a budapesti késő középkori jelvénynek a rovásjeleket hordozó felületét, amit letéti szerződésel bíztam a gondjaikra. Majd egy másik régészük, Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr a maradék jelekről készített rossz rajz alapján letagadta róla a rovásjeleket.
A székesfehérvári kiállítást faképnél hagyó Ritook Ágnes, a zalavári ásatások korábbi vezetője, egy személyes beszélgetésünk során arról tájékoztatott, hogy 1945-ben a szovjetek részéről érkezett egy igény arra, hogy a magyar régészek Magyarország területén szláv régészeti leleteket találjanak. Zalaváron azóta is sorra kerülnek elő olyan IX. századi romok és leletek, amelyeket a X-XI. századból datáltak vissza s ajándékoztak az ott sohasem élt szláv Pribinának és a Karolingoknak. Most is ezt a rég lejárt szavatosságú szovjet kérést tarthatták szem előtt a kiállítás eredeti rendezői, amikor a talán nem is létező Karoling hatást kívánták túlhangsúlyozni, miközben a tényleges hun hatást pedig titokban szerették volna tartani.
(2) Az intelligens ember észreveszi a létező világ dolgai közötti törvényszerű összefüggéseket. Akinek ez nem sikerül, az - bár ugyanazt nézi - mégis mást lát.
Az olvasóban természetszerűleg merülhetnek fel kérdések: Lehet-e egy írás egyúttal díszes is? Szükségszerű-e sorokba rendezni a jeleket? Alkothatnak-e képeket a jelek? Lehet-e jeleket alkotni nemesfémekből és drágakövekből? Mi az írás fogalma? Mit jelent a hieroglifa szó? Miképpen néznek ki az egyes székely rovásbetűk és hogy lett ezekből szójel? Miből gondolja a szerző, hogy a székely írás legalább 50 000 éves? Mindezekre megtalálja a választ a Magyar hieroglif írás c. kötetben, valamint a jelen blog kb. 800 cikkében, ezért e kérdések megválaszolására most nem térek ki.
Sem a magyar tudományosság képviselői, sem a kiállítás rendezői nem kötelesek figyelembe venni a javaslataimat. Eljárhatnak a saját tudásuk és a saját meggyőződésük szerint is. Ám ha ez kevésnek bizonyul egy, a lehetőségek szerinti legjobb minőségű, a kor kultúráját hűen bemutató kiállítás megrendezéséhez, akkor a hibákért is felelősek.
Irodalom
Sántha Béla: Gratulálok komoly munka. Nem értem, mi van az elutasítás hátterében.
VálaszTörlésVarga Géza: Végtelen szakmai ismerethiány és etikai-módszertani eltévelyedés, az alapfogalmak jelentésének, a tudomány céljának nem ismerete, figyelmen kívül hagyása. Ha az egyetemen nem tanították a magyar hieroglif írást, akkor az nem is létezhet (ezt egy történész végzettségű zalaegerszegi könyvtáros jelentette ki). Ráadásul hieroglif írása csak művelt, gazdag, magas kultúrájú népnek lehet, a magyaroknak nem. Egyébként is, a hieroglifa az egyiptomi, a magyarságnak meg semmi köze nem lehet Egyiptomhoz. A dilettánsok egyébként sem rúghatnak labdába a Magyarságkutató Intézetben (a Magyar Nemzeti Múzeumban, az ELTÉ-n stb-n).