2022. június 30., csütörtök

Pátyi tarsolylemez a hieroglifikus "Lyukó úristen magas köve" mondattal

A Magyar Nemzeti Múzeumban e cikk első változatának írását nem sokkal megelőzően nyílt meg egy tarsolylemezeket bemutató, teljességre törekvő kiállítás. Valóban soha nem látott bemutató ez, mert most először tekinthető meg együtt az összes honfoglalás kori tarsolylemez, amelyet eddig feltártak és restauráltak. A kiállítás szenzációját jelenti két, Pátyon előkerült új tarsolylemez, amelyek a szakmai és nagyközönség számára egyaránt először lesznek láthatóak. E cikkben az egyiken olvasható magyar hieroglifikus mondatjelünket mutatom be (1. ábra).

A tarsolylemezek jellegzetes, 10. századi magyar rangjelző tárgyak, amelyek a korabeli magyar ötvösművészet kiemelkedő darabjai - írja róluk a múzeum ismertetője. Arról azonban nem nyilatkozik az ismertető, hogy miképpen képes ez a tarsolylemez a rang jelzésére (1). Pedig a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában megtalálható a Magyar hieroglif írás c. kötetem, amelynek segítségével ez tisztázható lenne - ha a múzeológusok törekednének a szemantika feltárására.

Ami a darabszámot illeti, a kiállításrendezők valóban teljeskörűen mutatták be az e körbe tartozó hazai leleteket. Ugyanez nem mondható el a honfoglalás kori eleink jelhasználatát, világnézetét és nyelvét rögzítő elolvasható ábrázolásokról. A tarsolylemezeken ugyanis van egy sor hieroglifikus nyelvemlék, ám a kiállításon egy szó sem esik róluk. Ez tulajdonképpen nem is okoz meglepetést abban a múzeumban, ahol a letéti szerződéssel a gondjaikra bízott budapesti késő-középkori jelvény jeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték, majd a maradék rovásjeleket letagadták róla (2). 


1. ábra. A pátyi honfoglalás kori temető 170. sírjából előkerült tarsolylemez (középen), a Lyukó úristen magas köve mondatjele (balra) és a mondatjelet alkotó magas, kő, ős, ten, sar "úr" és Lyukó hieroglifáknak megfelelő székely "m", "harmadik k", ős, ten, "s" és "ly" írásjelek (jobbra, fentről lefele)

 

A magyarországi félsikerű kiállítások rendezői az utóbbi évtizedekben hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy az előző átkosokból örökölt rovásundor és hozzá nem értés ünnepet ülhet a magyar íráskultúra megalázását jelentő alkalmakon. E szégyenletes sorozat az OSZK-ban megrendezett nyelvemlék-kiállítással kezdődött, ahol a rendezők tudatosan és bevallottan elhatárolódtak a rovásírással írt nyelvemlékeink kiállításától, hivatkozván arra, hogy az MTA csak a latin betűseket rendelte meg tőlük. Folytatódott a Természettudományi Múzeumban megrendezett Attila-kiállítással, majd a székesfehérvári Árpádház-kiállítással. Ez utóbbiakon kiállították ugyan a hieroglifikus nyelvemlékek némelyikét, ám - szakmai és etikai hiányosságok miatt - egy szót sem ejtettek azok elolvasható voltáról. A Néprajzi Múzeum földbe taposott cipősdobozra emlékeztető új épületében megnyílt kiállítás sem különb. Csak itt nem régészeti, hanem néprajzi tárgyakon vannak az elolvasatlanul maradt hieroglifikus szövegek. Ugyanezt tapasztaljuk ezen a most megnyílt tarsolylemez-kiállításon is. Egy sor hieroglifikus mondatot hordoznak ezek az ötvösremekek (pl. 1-3. ábra), a múzeológusok azonban nem tartották őket említésre érdemesnek. Amennyiben ez a gyakorlat nem változik, akkor a kínai-magyar kooprodukcióban most készülő, nagyszabásúnak ígérkező régészeti kiállítás sem lesz több egy rovológiai értelemben megnyilvánuló szégyenletes csődnél.




2. ábra. A karosi tarsolylemez (fent), a hieroglifikus Dana sar magas köve (mai magyarsággal Dana úr magas köve) mondatjel és hieroglifái (alatta), valamint a hieroglifák székely megfelelői (lent), ez utóbbiak balról jobbra: "d", "s" (sar am. úr), "m" és végül Felsősófalva Kodárostető elveszett rovásírásos kövének (?) jele  





3. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez (középen) és az égigérő fát jelképező, Dana ős nagy sar a zsenge (mai magyarsággal: Dana ős nagyúr a zsenge "feltámadó") olvasatú mondatjele (balra), valamint az elemi hieroglifáknak megfelelő székely "d", ős, "sz", "n", "s" és "zs" rovásjelek (jobbra, fentről lefele)


Jegyzetek

(1) A tarsolylemezek nem csak a gazdagságukkal és az igényességükkel jelzik a tulajdonos rangját, hanem a jelekkel rögzített mondanivalójukkal is. Arra az Istenre utalnak ugyanis a képszerű, elolvasható jelkompozíciókkal, amelyiktől a hatalom származik. Az ősvallási jelentőségű szavak és mondatok tarsolylemezeken való rögzítésének szokása a hunoktól maradt ránk. A székely (rovás)írással, vagy inkább annak előzményével, a magyar hieroglif írással egyetemben (4. ábra).  

4. ábra. Az apahidai hun tarsolylemez egy sor magyar hieroglifával, közepén az elolvasható Magas kő ábrázolási konvencióval, ami a pátyi tarsolylemezen is szerepel



(2) Éppen a közelmúltban tüntették ki Rezi-Kató Gábor általános főigazgató-helyettest, akinek a vezetése idején barbár módon lereszelték a budapesti késő-középkori jelvényt. Hasonlóképpen kitüntetést kapott Tomka Gábor gyűjteményi főigazgató-helyettes is, aki a maradék rovásjeleket tagadta le róla (5. ábra) és minősítette őket "rontott latin M" betűnek. E két kitüntetésről A nemzet múzeuma magazin 2022/1-es száma ad hírt. 

Érdekes és szomorú (mert talán másképpen is történhetett volna), hogy akik kapcsolatba kerültek ezzel a budapesti késő középkori jelvénnyel és a korántsem fényességes tevékenységükről hírt adtam, azoknak rögvest megbicsaklott a karrierje. Monok István (az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója), Varga Benedek (a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója) és Horváth Lugossy Gábor (a Magyarságkutató Intézet főigazgatója) egyaránt lapátra lett téve. Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes urat pedig, nem sokkal a kitüntetését követően, a Legnagyobb Úr szólította magához.


5. ábra. Ezeket a jeleket nézte a most kitüntetett Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr "rontott latin M" betűnek, tulajdonképpen érthető is, hogy akik a latin M betűt sem ismerik fel, azok még nagyobb bajban vannak, amikor a székely írás betűit, vagy a magyar hieroglif írás szójeleit kellene azonosítaniuk


Irodalom

Bakay Kornél: KIRÁLYOK ĖS SZENTEK Az Aranybulla 800. évfordulójára Kiállítás a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról

Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig

Varga Géza: A "Királyok és Szentek – Az Árpádok kora" kiállításon említés nélkül hagyott hieroglifikus nyelvemlékeink

Varga Géza: A tiszabezdédi honfoglalás kori tarsolylemez hieroglifikus mondatának olvasata

Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata


3 megjegyzés:

  1. Az ősi írás magyarázását sokkal érthetőbben kéne megírni! Ezt csak az érti, aki már tudja. A kritizált kiállítók is azért rázzák le magukról az egészet, mert nem értik! Varga úr sokkal részletesebben kéne, hogy elmagyarázza! Olvasom itt, nézem a rajzokat, de nem értem az egészet így! Talán a jeleket darabolva és elemezve is kéne magyarázni! Aki ismeri a székely írást, az lehet, hogy érti, de célját tekintve annak van címezve az írás aki nem érti! Varga úr részletezőbben kéne, hogy magyarázza, és úgy népszerűsíthetőbb lenne a mondanivaló!

    VálaszTörlés
  2. Kétségtelen, hogy az 53 év alatt, amit kutatásra fordítottam, olyan ismeretekre tettem szert, amit a cikkeim olvasója pusztán a cikk elolvasása alapján nem tud pótolni. A cikk olvasójában joggal merülnek fel további kérdések. Ha ezt az ellentmondást azzal próbálnám megoldani, hogy minden cikkemben felsorolom az összes kapcsolódó felismerésemet, akkor a cikkeim fele sem készülhetne el a terjedelmük miatt olvashatatlanok lennének. Ezért minden blogbejegyzés felett szerepel ez a figyelmeztetés: "A cikkhez tartozó további tudnivalók jó része elérhető a linkeken keresztül. Javaslom ezek megtekintését is, mert választ találhat a felmerülő kérdéseire." A cikkben szerepel ez is: "a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában megtalálható a Magyar hieroglif írás c. kötetem, amelynek segítségével ez tisztázható lenne". A cikk irodalomjegyzékében szintén szerepel ez a megkerülhetetlen kötet és még tizenvalahány ajánlott irodalom. A statisztikák alapján az a kép alakul ki, hogy az olvasók döntő többsége nem szán időt a linkekre való kattintásra és a szükséges bővebb magyarázatok elolvasására. Úgy gondolom, hogy akit valóban érdekelnek a cikkeimben tárgyalt téma részletei, az előbb ezen az úton indulhat el: érdemes elolvasnia a linkeken keresztül elérhető ajánlott írásokat. Természetesen alapkövetelmény lenne a székely jelek felismerése is, ám a cikk megértéséhez szükséges jeleket maga a cikk, vagy a linkeken elérhető további cikkek is megtanítják az olvasónak. Az alaposabb tudást azonban a tankönyvszerűen, a teljesség igényével megírt Magyar hieroglif írás c. kötetemből szerezheti meg a tanulni vágyó érdeklődő. Érdemes hozzá elolvasni a kb. 970 blogbejegyezésemet is, mert a kötet megírását követő kutatási eredményeket és példatárt itt találja meg bővebben. Azaz a kérdése jogos és a tanulásra időt szánó számára van is megoldás. Köszönöm a figyelmét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az 1-3. ábrák esetében éppen azt végeztem el, amit javasol: részekre bontottam a lelet hieroglifikus szövegét és azokat párhuzamba állítottam a székely jelekkel. Ezek akrofóniáját (a folyamatot, amikor egy szójelből betű keletkezik), vagy az akrofónia rekonstrukcióját (amikor egy székely betűből következtettünk arra, hogy milyen szót jelölt az akrofónia előtt) azonban itt már nem tudtam ismételten elmagyarázni, mert azt meg lehet találni az ajánlott irodalomban.

      Törlés