A Tarim múmiák hun- és indiánrokon genomja igazolja a Jóma ligatúrával kapcsolatos írástörténeti felismerést

A Jóma ligatúra egy kőkori isten nevét rögzíti és megtalálható az Őrségtől Amerikáig a magyarságnál és a rokonainknál. Rokonnak tekintve sok népet a szkítáktól és az obi-ugoroktól az indiánokig. Amikor ezt a jeltörténeti összefüggést megértettem, kiosztottam magamra az írástörténész jelzőt. Kaptam is aztán érte hideget és meleget is. Ám most egy váratlan genetikai megerősítését olvasom az írástani felismerésemnek (amennyire ez egyáltalán lehetséges).

1. ábra. A Kr. e. 1000 tájáról származó Cherchen ember néven emlegetett Tarim-múmia halántékán a Jóma ligatúra olvasható

Patricia Claus tollából jelent meg egy cikk a greekreporter.com hasábjain Tarim Mummies from China May be Ancestors of Native Americans, magyarul, (magyarul A kínai Tarim múmiák az amerikai őslakosok ősei lehetnek) címmel 2022. nov. 6-án. Ezekben a cikkekben "természetesen" egy szó sem esik a Tarim-i múmiákon lévő jelekről. Pláne azt nem vette észre senki, hogy ezek a hun eredetű székely írás jeleivel egyeztethetők. Ezért a jelhasználatra vonatkozó kiegészítéseket csak én teszem hozzá a kutatók által mondottakhoz - ám ezek jól kiegészítik egymást. A Jóma ligatúra megtalálható a magyarságnál (6. ábra), a szkíták elődeinél (4. ábra), a szkítáknál (3. ábra), a hunoknál (2. ábra) és az amerikai indiánoknál (5. ábra) is.

A cikkíró hivatkozik egy, a Nature folyóiratban megjelent, Christina Warriner antropológus és társai által írt tanulmányra, miszerint a kínai Hszincsiang régióban talált bronzkori Tarim múmiákon végzett DNS-vizsgálatok a közelmúltban feltárták e múmiák genetikai kapcsolatait. A közelmúltban végzett kutatások csak azokra a múmiákra vonatkoztak, amelyek a Taklamakán keleti szélén található Xiaohe sírkomplexumban kerültek elő.

2. ábra. Az isten szavunk előfordulásai (balról jobbra): Amur menti sziklarajz 6000 éves sámánábrázolásán lévő szimmetrikus szöveg olvasata: szár Ak isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura), krími szkíta aranykorona és egy nagykörűi honfoglalás kori veret Isten olvasatú hieroglifái, a sziklarajzon fordított a szórend

Hozzátehetem, hogy kezdetben a világos hajú, európai szabású Tárim-i múmiákat hunnak tartották, hiszen az időszámításunk előtti évezredekben e területeken a magyarul beszélő hunok és rokonnépeik éltek. Igazolja e magyar jel- és nyelvhasználatot többek között egy Amur-menti sziklarajz is Kr. e. 4000 tájáról (2. ábra), aminek a szójelekből álló mondatát magyarul lehet elolvasni.

Később egyre inkább azt kezdték el hangoztatni a szerzők, hogy e Tarim-i múmiák az indoeurópaiak hagyatékához tartoznak és a tokhárokkal próbálták azonosítani őket. Szinte természetes volt ez a hun-tokhár váltás a "tudományos konszenzus" szalonjaiban, hiszen az újgazdag indoeurópai népek jó ideje meg tudják vásárolni a mérvadó tudósokat. A most bejelentett genetikai vizsgálat azonban nem igazolja a történelemhamisítókat. E múmiák nem a területre bevándorolt ​​indoeurópaiak maradékai (ilyen indoeurópai bevándorlás sohasem volt - VG). Az derült ki, hogy a Tarim mumiák az amerikai indiánok őseivel állnak genetikai kapcsolatban és ezen a területen őshonosok.

A jelen írástörténeti blogban emlékeztetni kell rá, hogy ugyanezt a kapcsolatot a Jóma ligatúra alapján már korábban is kimutattam (1. ábra). Ez a Jóma ligatúra megtalálható a magyar népművészetben, a szkíták-hunok régészeti leletein és az amerikai indiánoknál is. A Jóma ligatúra az égig csapó hullámtaraj, azaz a Tejút egyfajta ábrázolása. Azért festették a halántékra, mert ezzel jelezték a Tejúttal azonos Jóma istennel létező kapcsolatukat. Ezt írtam erről 2018. március 29-én A marajó indiánok magyar-azonos jelei c. blogbejegyzésemben (a cikkhez mellékelt kép megjelent a Magyar hieroglif írás c. kötetben is): 

"A jelek egyezése nem tulajdonítható a véletlennek. A Nemetz Tibor matematikussal elvégzett valószínűségszámításunk azt bizonyította, hogy a hasonlóság a jelek világában is a genetikus kapcsolat jele. Ehhez azt tehetem hozzá a több évtizedes kutatásaim alapján, hogy a hasonlóság magyarázata az ősvallás eredendő rokonsága. A közös jelek a kőkori ősvallás jelképei voltak kb. 50 000 évvel ezelőtt, amikor a Homo sapiens sapiens Eurázsia belső területeit és Amerikát később benépesítő csoportjai még közös őshazában éltek a Közel-Keleten (erről bővebben a Magyar hieroglif írás c. kötetből tájékozódhat az olvasó). Ezt a közös jelkészletet örökölte és őrizte meg a marajo és a magyar nép is egy beláthatatlanul hosszú folyamat során. E kőkori írás szójeleket használt, azokból ligatúrákat, jelmontázsokat, ábrázolási konvenciókat és világmodelleket állított össze. Az ősvallás korlátozott igényeinek megfelelően csupán néhány ősvallási jelentőségű szót, vagy mondatot lehetett vele rögzíteni. A felhasznált képszerű szójelek fonetikusak voltak, az eddigiek alapján eredetileg egy szótagos szavakat jelöltek. A lényegében azonos jelforma-készlet mellett ezeket a tulajdonságokat (a ligatúra, jelmontázs, ábrázolási konvenció és világmodell készítésének szokását) napjainkig ki lehet mutatni az eurázsiai és amerikai archaikus jelhasználatban. Ezek a kőkori jelek ma elsősorban a népművészetek jelkészletében találhatók meg."

A valójában nem is létező akadémikus "írástudomány" azonban képtelen ilyen nagyívű írástörténeti kapcsolatok megemésztésére, mert a világ dolgai között létező törvényszerű összefüggések felismeréséhez kreativitásra és intelligenciára lenne szüksége. Az akadémikus áltudomány végzetes lemaradásban van az írástörténeti kutatások terén. Ennek oka, hogy évtizedeken át elmulasztották a székely írás eredetének kutatását. E kutatást a körön kívüliek végezték, így aztán az írástörténeti eredményekhez a tudományos fokozatok birtokosai érdemben hozzá sem tudnak szólni. Az MTA 2021-ben kiadott rováskorpuszában Vásáry István szerkesztő például kijelenthette, hogy a magyarságnak nincsenek olyan képszerű szójelei, mint amilyen a kínaiaknak vannak. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet írástörténésze számára pedig az volt a legfontosabb, hogy leszögezze: azt a futóbolondot, aki szakmányban olvas el díszítéseket, nem kell idézni sem. Ezért aztán nem alakulhatott ki társalgás sem a tudósok között azokról a szójelekről, amelyeket a szkíták, hunok és a Tárim-medence múmiái is viselnek.

Mondanom sem kell, hogy a Cherchen-i ember halántékán lévő Jóma ligatúra nem csak elolvasható, hanem díszes, sőt képszerű is. Ez egyrészt cáfolja a fenti "tudós" álláspontokat, másrészt azt is jelzi, hogy amíg a nyílt tudomány elvei helyett a cenzúrát és a valótlanságok terjesztését végzik a szerzők, addig nem is lesz előrelépés ezen a szakterületen. Pedig a magyar genetikai kutatásokat, amelyek a hun-magyar azonosság irányába mutatnak, meg kell még támogatni az írástörténeti eredményekkel is, mert a gének semmit sem rögzítenek a kulturális identitásból. S e feladatra a hieroglifikus nyelvemlékeink hasznosítása lenne alkalmas. A kritika módszertanával A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkemben foglalkoztam. 

A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Tarim-múmiák génjei az amerikai indiánok felé mutatnak. Egyúttal azt is jelzik, hogy a Tarim-i emberek genetikai rokonságban állnak a szibériaiakkal is. A genetikai vizsgálatok alapján e múmiák nem tartoztak a korai indoeurópai kultúrák népéhez. Sírjaikat függőleges facövekekkel jelölték, ami a kopjafáinkat juttatja az eszünkbe. Ezeket a múmiákat korábban főleg a szaka (tokhár) kultúrához kötötték, persze tévesen. A szaka kapcsolat igaz is lehet, ám a szakák (az altáji szkíták) a hieroglifikus nyelvemlékeik alapján nem indoeurópaiak voltak, hanem a mi rokonaink (3. ábra). A Tarim-i emberek nem álltak közvetlen genetikai kapcsolatban egyetlen közeli néppel sem. 

3. ábra. Egy paziriki szkíta szőnyeg Magasságos Jóma köve alakban elolvasható mintája

Choongwon Jeong szerző, a dél-koreai Szöuli Nemzeti Egyetem populációgenetikusa szerint a 13 legrégebbi múmiából származó 4000 éves DNS azt jelzi, hogy nem történt genetikai keveredés egyetlen közeli néppel sem. Az ókori észak-eurázsiaiak külön népként tűntek fel 10 000 évvel ezelőtt. A Tarim-i nép az ókori észak-eurázsiaiak (ANE) leszármazottja. A pleisztocén korszakból származó emberek, akik nagyrészt körülbelül 10 000 évvel ezelőtt bukkantak fel, közvetlenül az utolsó jégkorszak vége után, amikor a gleccserek mindenhol olvadtak az északi féltekén. A kutatók szerint ezekből az ANE egyedekből származó gének már csak néhány mai nép genomjában léteznek – nevezetesen a szibériai és az amerikai kontinensen élő őslakosok körében.

Az új DNS-kutatás nem csak a fent említett Tarim múmiák génjeire terjedt ki, hanem a hasonló korú múmiákéra is, amelyeket a Dzsungáriai régióban fedeztek fel Hszincsiang északi részén. Ez a lakosság azonban az impozáns Tienshan hegység másik oldalán élt, amely kettéosztja a régiót. Felfedezték, hogy az ősi dzsungárok – a mintegy 800 kilométerre délre élő tarimoktól eltérően – részben az őslakos ANE-népektől, részben pedig a dél-szibériai Altaj-Szaján hegységben élt pásztornépektől (az afanaszjevo kultúra népességéből) származnak. 

4. ábra. A Kemosovszkij idol (Kr. e. I. ée.) négy oldala, egy Jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti

A kutatók téves feltételezése szerint ez utóbbi embercsoport erős genetikai kötődést mutatott a korai indoeurópai jamnaja népekkel, akik a mai Dél-Oroszország területén éltek. Hozzátehetem, hogy a jamnaja-afanaszjevo genetikai kapcsolat igaz lehet, ám ezek indoeurópaiságát semmi sem bizonyítja. Úgy vélik a szerzők, hogy az afanaszjevo pásztorok elvándoroltak és keveredtek Dzsungária helyi vadászó-gyűjtögető népeivel. Eközben a „Tarim nép megőrizte eredeti ANE ősei génjeit” – mondta Jeong a Live Science-nek. Hozzáfűzhetem, hogy a jamnaja kultúra népei - a hieroglifikus írásemlékek tanúsága szerint (4. ábra) - nem voltak indoeurópaiak. Egyébként sem létezik indoeurópai gén, ami alapján a jamnaják indoeurópaiságát a genetikusok ki tudnák mutatni. A gének ráadásul nem is rögzítik a kulturális identitást. A jamnaják indoeurópaisága csak egy komolyan vehető érvekkel meg sem alapozott, ám ennek ellenére elterjedt közmegállapodás a "tudományos konszenzus" világában. Nem kell elhinnünk ezt a téveszmét, hiszen a tudományos bizonyítás nem népszavazással történik. Azaz a Nature-ben is megjelenhetnek tudománytalan álláspontok - ha az az indoeurópaiak nagyságát látszik alátámasztani s ha a szerkesztők nem veszik figyelembe a hieroglifikus nyelvemlékeket. 

5. ábra. Red Mesa edény 1000 tájáról, alsó részén egymásba fonódó Jóma ligatúrákkal

„A tarim nép genetikailag elszigetelődött szomszédaitól, miközben kulturálisan rendkívül jó kapcsolatuk volt ... A gének és a kulturális elemek nem feltétlenül mozognak együtt” – összegezte Jeong. Ezt az eleven kulturális kapcsolatrendszert alá is támasztja a Jóma ligatúra rendkívüli elterjedtsége. A fenti megállapítás azt a kérdést veti fel, hogy a gének, vagy a kultúra azonosságát keressük-e, amikor a magyarság őstörténetét kutatjuk? Ha a mai magyarság kulturálisan egységes, de a genetikája ehhez képest sokágú. S ez a helyzet ugyanígy előfordulhatott az őstörténetünk bármelyik pillanatában. Sőt, könnyebb azt gondolni, hogy ez a genetikai kevertség és egyúttal kulturális azonosság (például az isten szavunk használata) lehetett jellemző a magyarság őstörténetére.

6. ábra. Buzsáki hímzés Jóma ligatúrákkal

Irodalom

Patricia Claus: Tarim Mummies from China May be Ancestors of Native Americans, (A kínai Tarim múmiák az amerikai őslakosok ősei lehetnek) greekreporter.com 2022. nov. 6.

Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Jóma szár (Jóma úr) mondat Arszlántepéről

Varga Géza

Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó