Zsivko Vojnikov jeles edényei az altáji festett kerámia kultúrából

Zsivko Vojnikov (Žhivko Voynikov) közli néhány altáji edény rajzát a Kr. e. I. évezredből. (1) Az edényeken lévő jelek méltán keltik fel az érdeklődésünket (1-6. ábra).  

1. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által sorszámozás nélkül közölt edénye (balra) és egy muravidéki magyar tejesköcsög (jobbra) elolvasható díszítése egyaránt tartalmazza a (Berze Nagy János népmesekutató szerint az Istennel azonos) égig érő fát ábrázoló szár "úr" hieroglifát (a magyar edényen a szár hieroglifa lineáris és képszerű változata egyaránt szerepel)

2. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által 1-es számmal jelzett edénye (balra), az edény hieroglifikus felirata (jobbra fent) és a hieroglifáknak megfelelő székely "nt/tn" (ten), "j" (jó), Ak (patak, Heraklész), "j" (jó) és "n" (nagy) jelek (jobbra lent), az olvasat kb. Nagy jó patak jó Ten!

3. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által 2-es számmal jelzett edénye (balra), az edény hieroglifikus felirata (jobbra fent) és a hieroglifáknak megfelelő székely "ü" (ügy "folyó"), Ak (patak, Heraklész) és "n" (nagy) jelek (jobbra lent), az olvasat kb. Nagy Ak ügy (mai magyarsággal Nagyságos Heraklész folyó)

4. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által 3-as számmal jelzett edénye (balra), a murgai hun korsó (középen) és egy korondi kancsó (jobbra) elolvasható díszítése egyaránt tartalmazza a függőleges hullámvonalat, a székely írás Ak "Heraklész, patak" és ügy "folyó" jelének ősét, amely az Istennel azonos Tejútat és a belőle fakadó négy szent folyót jelképezi

5. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által 7-es számmal jelzett edénye (balra), az edény hieroglifikus felirata (jobbra fent) és a hieroglifáknak megfelelő magyar népi Jóma "Jó magas, Jó mágus" ligatúra 2 példánya az adorjási templomból és egy korondi gyertyatartóról, valamint a székely írás "n" (nagy) és "s" (sar "úr") jele (jobbra lent), az olvasat: Jóma nagy sar (mai magyarsággal: Jóma nagyúr)

6. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által 9-es számmal jelzett edénye (balra) és egy korondi gyertyatartó (jobbra), mindkét cseréptárgyon megtalálható a székely írás "j" (jó "Isten, folyó, jó") jelének hieroglifikus változata álló és "fejjel lefele csüngő" változatban is

A  szerző a tohár nép kialakulásával foglalkozik a dolgozatában és megemlíti, hogy a festett edények kultúrája Hszincsiangban (vagyis az ujgurok földjén) volt őshonos évezredeken át. "Hszincsiangban a Kr. e. III. évezred végére kialakult „a festett kerámia kultúrája”, azaz keletről nyugatra terjedt." - írja a szerző. "A „Felső-Altáj” ... a „festett kerámiák” elterjedésének központja is. ... A Felső-Altájba a „festett kerámia” a Kr. e. VI-V. század után érkezik."

A kultúra lakossága kezdetben tisztán europid volt, csak a Kr. e. II. századot követően keveredett a mongol népekkel. E keleti őshazákból a lakosság nyugatra vándorolt. Mint azt a szerző összefoglalásképpen kifejti "a tohárok etnogenezise egy összetett és többlépcsős folyamat, amelyben helyet kapnak az Afanaszjevo, Okunyev, Karaszuk kultúrák és a „festett kerámia kultúrájának” birtokosai. Ezeket az ősi indoeurópai törzseket az ókori kínaiak általában „Rong” szóval nevezték. 月 , ami fegyveres és bátor harcost jelent, és „Di” 月 vagy 月 , ami általában nem kínai barbárokat vagy marhapásztorokat  jelent - 月 vagy 月 (Dī), forma is, 月 , jelentéssel: kos, kecske."  Azaz a cikk végén semmilyen komolyan vehető bizonyítékot nem közöl e népek nyelvét illetően. E végső megállapításnak (hogy a felsorolt kultúrák népessége indoeurópai lenne) korábban sem történt meg a bizonyítása. 

Zsivko Vojnikov egy sor nyelvemléket mutat fel a korabeli edényeken, ám azok olvasatával nem próbálkozik meg. A cikkében a szkíták és a hunok által használt székely írást meg sem említi, a szembetűnő jelhasonlóságokat észre sem veszi. Nem tud vagy nem akar tudni a magyar krónikák és az ujgurok hun hagyományáról. Nem említi azt sem, hogy az ujgurok a mai napig onnan elszármazott rokonnak tartják a magyarokat s hogy az első kínai dinasztia, a Xia hun volt. Ennek megfelelően nem csak a festett kerámia kultúra edényein lévő írásemlékek olvashatók el magyarul, hanem hasonló következtetésre jutunk a karaszuk, az okunyevi, a szkíta és a hun írásemlékek alapján is. A magyar és a kínai jelkészletet is legalább 50 hasonló alakú jel köti össze. Ezért e kultúrák indoeurópai voltának Zsivko Vojnikov általi kinyilatkoztatása bizonyítatlan és könnyen cáfolható. Ez akkor is igaz, ha a "tudományos konszenzus" meghatározó vonulatának lényegében egyezik a véleménye a bolgár szerzőével. Ezt az általánosan emlegetett álláspontot ugyanis (hogy a sztyeppének a türk korszak előtt létezett egy iráni/indoeurópai korszaka) a hieroglifikus írásemlékek, tehát a korabeli nyelvemlékek teljes figyelmen kívül hagyásával, lényegében íróasztal mellett kiagyalt következtetésláncokból és prekoncepciókból tákolták össze. A bolgár szerzőt mégis köszönet illeti az edényfeliratok közléséért, mert segítségével újfent megerősíthetők a korábbi megállapításaim:  

- Az altáji szövegek a székely írás rokonságába (az előzményét jelentő magyar hieroglif írás körébe) tartoznak. A régészeti leleteken látható párhuzamok alapján e szójeleket alkalmazó írást használták azok a szkíták, hunok és avarok is, akiket a történeti hagyomány alapján a magyarság elődei közé sorolhatunk.

- Az Altáj és az azt övező környezet magyar hieroglif írással készült nyelvemlékei magyar nyelvű mondatokat őriztek meg. Ez nem csak a festett kerámia kultúrájára mondható el, hanem szinte az összes - cikkben említett - sztyeppi kultúrára és népre. Amiből aligha vonhatunk le más következtetést, mint hogy a Krisztus születése előtti évezredekben e népek mindegyike magyarul beszélt, vagy a magyar kultúra meghatározó hatása alatt élt.

- Egy nemrégen előkerült recens altáji feliratról Karzsaubaj Szártkozsauli kazah tudós azt állapította meg, hogy minden jele a székely írással készült és a felirat a Kr. e. VII. századból való. Ez ugyan tévedés volt, mert a feliratot egy turista készítette néhány évvel ezelőtt. Az azonban jelzés értékű, hogy a terület történetét ismerő kazah tudomány a magyar írásjelek jelenlétével számol az Altájban a Kr. e. VII. században. (2) Ennek fényében feltűnő, hogy Zsivko Vojnikov a hunok által használt magyar nyelvről és írásról nem látszik tudni az egyébként tág horizont nyelveit és írásait említő dolgozatában. 

- A Magyarságkutató Intézet genetikusai mostanában mutatják fel ama genetikai szálakat, amelyek a magyarságot az Altáj környéki szkítákhoz és hunokhoz kapcsolják. Az egyre jobban körvonalazódó, egyúttal ellentmondásosabbá is váló genetikai álláspont szerint a magyarság őshonos volt a sztyeppén a Kárpát-medencétől Mongóliáig. Jól követhető az a genetikai szál, amelyik a Jamnaja kultúrától az altáji szkítákon át a mongóliai hunokig vezet és kimutatható a honfoglaló magyarokban is. (3)

Jegyzet

(1) A szerző nem különíti el a cserépedényeken lévő jeleket, ezért a dolgozatában felsorolt különféle írások puszta említése semmilyen írástörténeti kapcsolatot nem bizonyít. 

Szükség lenne pontosabb rajzra és fényképre, valamint a személyes megtekintésre is. Ennek hiányában csak jelezni tudom, hogy a tárgyakon az azonosítottakon túl további jelek is lehetnek, amelyek különböző sorokban és csoportokban jelenhetnek meg. Ezért az azonosított szójelek más mondatokat is alkothatnak, amelyek tartalma azonban nem térhet el lényegesen. 

A fentebb közölt olvasatokból is megállapítható, hogy az edényeken lévő szövegek követik a neolitikus szokást (ősvallási előírást), miszerint az edényeknek az Édent (a Teremtést és a Teremtőt) kell felidézniük. 

A magyar hieroglif írás alkalmazásaiból ismert jellegzetes jelhasználatot figyelhetünk meg a 6. ábra írásmutatványain lévő, kacskaringó alakú jó szójelek esetében. A tárgyak tetején lévő jelek az isteni nézőpontot szolgálva "fejjel lefele lógnak", míg a derekukon lévők a "talpukon állnak". 

(2) Ennek az altáji rovásfeliratnak a karrierje nem alakult tévedés, idegen tollakkal való ékeskedés és tudatos megtévesztés nélkül a "tudományos" szakirodalomban. Felfedezésének érdeme Karzsaubaj Szártkozsauli nevéhez fűződik. A kazah tudós azonban tévesen gondolta Kr. e. VII. századinak. Azt helyesen ismerte fel, hogy e felirat minden jele egyezik a székely írás jeleivel. Ennek ellenére nem tudta azt elolvasni. A feliratot készítő Kun Péter ugyanis közvetlenül a jelek sziklába karcolása után titkosította a jeleket. Ezt a titkosítást Karzsaubaj Szártkozsauli nem vette észre. 

A kazah kötetet Máthé Lajos hozta el Kínából. Engem kért meg annak áttekintésére, hogy akad-e benne magyar vonatkozású írásemlék. Találtam is vagy huszat, amelyek közül a legérdekesebbnek ez az altáji szöveg ígérkezett a hosszúsága és a feltűnően székelyazonos jelei miatt. 

A Karzsaubaj Szártkozsauli által is "szksz"-nek betűzött szó kivételével hamarosan (a titkosítás felismerése után) megértettem a szöveget és azt elküldtem Révész Péternek, hogy egy általa angolra fordított és kiegészített közös cikkben közöljük az olvasatomat. Nem sokkal később utána küldtem az "szksz" jelsor szeksz olvasatát is, amit azonban Révész Péter már nem illesztett a szövegbe. Talán, mert ez a szó azt a véleményemet támasztotta volna alá, miszerint a szöveg nem a Kr. e. VII. századból való, hanem egy mai turista firkálmánya. Ez a magyarázat nem illett Révész Péternek a székely írásról kialakított minoszi - kár - magyar eredeztetés-elméletébe. Ezért a megfejtésemet egy kettőnk nevében írt önellentmondó cikkben, a szöveg rendszerváltás utáni voltáról kialakított álláspontomat háttérbe szorítva, az olvasatomat kisajátítva használta fel. 

Időközben sikerült megtalálnom Kun Pétert, aki ezt az altáji sziklafeliratot a 2000-es évek elején elkészítette. Vagyis Révész Péter zavaros megfogalmazásaitól és az akadémikus "tudomány" fórumain megjelent valótlanságok ellenére ez az altáji  felirat nem régészeti korú nyelvemlék, hanem csupán egy modern firka.  

(2) A Magyarságkutató Intézetben genetikai alapokon kialakított őskutatás azért egyre ellentmondásosabb, mert a genetika egyelőre(?) nem képes az identitás azonosítására. Ha a magyar hieroglif írás és a véle elolvasható magyar mondatok már a kőkorban el voltak terjedve a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig, akkor a magyar identitás követése az időben visszafelé nem lehet azonos egyetlen genom, sőt talán egy adott genom-összlet eredetének követésével sem. Az ellentmondás megjelenik a tudományos igényű nyilatkozatokban is. Horváth-Lugossy Gábor egyrészt joggal jelenthette ki, hogy a magyarság őshonos a sztyepp egész területén, a Kárpát-medencétől Mongóliáig (ezt a hieroglifikus nyelvemlékeink is alátámasztják - VG). Másrészt azonban az is igaz, hogy a magyar nyelvű honfoglalók genomjára legjobban a törökül beszélő baskírok genomja hasonlít. Ebből is nyilvánvaló, hogy az identitást nem az igen fontos és egzakt (ám esetleg mégis tévútra vezető) genetika, hanem elsősorban a nyelv, írás, vallás, zene, építészet stb. határozza meg. Ezért a kutatás terén a gyors előrelépés nem képzelhető el a múzeumok polcain száz- és ezerszámra elolvasatlanul heverő hieroglifikus (szójeleket alkalmazó, ősvallási vonatkozású) nyelvemlékeink felhasználása nélkül. A "tudományos konszenzus" azonban a szakmai és etikai színvonaltalansága miatt csak dermedt hallgatással, esetleg jelzőosztogatással válaszol a körön kívüli eredményekre. 

7. ábra. Isten (ős + ten) olvasatú szkíta ligatúra az altáji paziriki kultúrából (Kr. e. VI-III. század) és a szkíta hieroglifák székely megfelelői: az ős és a ten szójel (jobbra, fentről lefele) 

8. ábra. Nagykörűi honfoglalás kori övveret Isten ligatúrával, az égig érő fát ábrázoló mondatjel értő használatát igazolja, hogy az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióban alkalmazták

Irodalom

Zsivko Vojnikov (Žhivko Voynikov): Some ancient chinese names in Eastturkestan,  Central Asia, and  Tocharian question (academia.edu) 

Karzsaubaj Szártkozsauli: Orhon eszkertkistepinin, tolük, atlaszü, III tom, Samga Press, Almati, 2019.

Varga Géza: A hosszú altáji rovásszöveg egy Enikővel megesett pásztoróráról tájékoztat, A pécsi Civil Közösségek Házában tartandó előadásom részlete, 2022.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A kun szó magyar rovásbetűkkel írt előfordulása egy altáji sziklafeliratban

Varga Géza: Székely jelekkel írt hosszabb magyar szöveg az Altájból 

Varga Géza: Az altáji sziklafelirat recens volta mellett szóló érvek

Révész Péter - Varga Géza: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th Century BC (mdpi.com) 2022. 

Varga Géza: Szkíta tartalom 

Varga Géza: Egy paziriki szkíta csodalény hieroglifái

Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról

Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?

Varga Géza: Szkíta, hun, avar és indián piramisábrázolások maradéka a székely írásjelek között

Varga Géza: Lapul, mint tudományos konszenzus a fűben? - válasz Bálint Csanádnak

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza

Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  

Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó

Tárlatvezetés a veleméri Sindümúzeumban (video)