Zsivko Vojnikov (Žhivko Voynikov) közli néhány altáji edény rajzát a Kr. e. I. évezredből. (1) Az edényeken lévő jelek méltán keltik fel az érdeklődésünket (1-6. ábra).
3. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által 2-es számmal jelzett edénye (balra), az edény hieroglifikus felirata (jobbra fent) és a hieroglifáknak megfelelő székely "ü" (ügy "folyó"), Ak (patak, Heraklész) és "n" (nagy) jelek (jobbra lent), az olvasat kb. Nagy Ak ügy (mai magyarsággal Nagyságos Heraklész folyó)
4. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által 3-as számmal jelzett edénye (balra), a murgai hun korsó (középen) és egy korondi kancsó (jobbra) elolvasható díszítése egyaránt tartalmazza a függőleges hullámvonalat, a székely írás Ak "Heraklész, patak" és ügy "folyó" jelének ősét, amely az Istennel azonos Tejútat és a belőle fakadó négy szent folyót jelképezi
6. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által 9-es számmal jelzett edénye (balra) és egy korondi gyertyatartó (jobbra), mindkét cseréptárgyon megtalálható a székely írás "j" (jó "Isten, folyó, jó") jelének hieroglifikus változata álló és "fejjel lefele csüngő" változatban is
- Az altáji szövegek a székely írás rokonságába (az előzményét jelentő magyar hieroglif írás körébe) tartoznak. A régészeti leleteken látható párhuzamok alapján e szójeleket alkalmazó írást használták azok a szkíták, hunok és avarok is, akiket a történeti hagyomány alapján a magyarság elődei közé sorolhatunk.
- Az Altáj és az azt övező környezet magyar hieroglif írással készült nyelvemlékei magyar nyelvű mondatokat őriztek meg. Ez nem csak a festett kerámia kultúrájára mondható el, hanem szinte az összes - cikkben említett - sztyeppi kultúrára és népre. Amiből aligha vonhatunk le más következtetést, mint hogy a Krisztus születése előtti évezredekben e népek mindegyike magyarul beszélt, vagy a magyar kultúra meghatározó hatása alatt élt.
- Egy nemrégen előkerült recens altáji feliratról Karzsaubaj Szártkozsauli kazah tudós azt állapította meg, hogy minden jele a székely írással készült és a felirat a Kr. e. VII. századból való. Ez ugyan tévedés volt, mert a feliratot egy turista készítette néhány évvel ezelőtt. Az azonban jelzés értékű, hogy a terület történetét ismerő kazah tudomány a magyar írásjelek jelenlétével számol az Altájban a Kr. e. VII. században. (2) Ennek fényében feltűnő, hogy Zsivko Vojnikov a hunok által használt magyar nyelvről és írásról nem látszik tudni az egyébként tág horizont nyelveit és írásait említő dolgozatában.
- A Magyarságkutató Intézet genetikusai mostanában mutatják fel ama genetikai szálakat, amelyek a magyarságot az Altáj környéki szkítákhoz és hunokhoz kapcsolják. Az egyre jobban körvonalazódó, egyúttal ellentmondásosabbá is váló genetikai álláspont szerint a magyarság őshonos volt a sztyeppén a Kárpát-medencétől Mongóliáig. Jól követhető az a genetikai szál, amelyik a Jamnaja kultúrától az altáji szkítákon át a mongóliai hunokig vezet és kimutatható a honfoglaló magyarokban is. (3)
Jegyzet
(1) A szerző nem különíti el a cserépedényeken lévő jeleket, ezért a dolgozatában felsorolt különféle írások puszta említése semmilyen írástörténeti kapcsolatot nem bizonyít.
Szükség lenne pontosabb rajzra és fényképre, valamint a személyes megtekintésre is. Ennek hiányában csak jelezni tudom, hogy a tárgyakon az azonosítottakon túl további jelek is lehetnek, amelyek különböző sorokban és csoportokban jelenhetnek meg. Ezért az azonosított szójelek más mondatokat is alkothatnak, amelyek tartalma azonban nem térhet el lényegesen.
A fentebb közölt olvasatokból is megállapítható, hogy az edényeken lévő szövegek követik a neolitikus szokást (ősvallási előírást), miszerint az edényeknek az Édent (a Teremtést és a Teremtőt) kell felidézniük.
A magyar hieroglif írás alkalmazásaiból ismert jellegzetes jelhasználatot figyelhetünk meg a 6. ábra írásmutatványain lévő, kacskaringó alakú jó szójelek esetében. A tárgyak tetején lévő jelek az isteni nézőpontot szolgálva "fejjel lefele lógnak", míg a derekukon lévők a "talpukon állnak".
(2) Ennek az altáji rovásfeliratnak a karrierje nem alakult tévedés, idegen tollakkal való ékeskedés és tudatos megtévesztés nélkül a "tudományos" szakirodalomban. Felfedezésének érdeme Karzsaubaj Szártkozsauli nevéhez fűződik. A kazah tudós azonban tévesen gondolta Kr. e. VII. századinak. Azt helyesen ismerte fel, hogy e felirat minden jele egyezik a székely írás jeleivel. Ennek ellenére nem tudta azt elolvasni. A feliratot készítő Kun Péter ugyanis közvetlenül a jelek sziklába karcolása után titkosította a jeleket. Ezt a titkosítást Karzsaubaj Szártkozsauli nem vette észre.
A kazah kötetet Máthé Lajos hozta el Kínából. Engem kért meg annak áttekintésére, hogy akad-e benne magyar vonatkozású írásemlék. Találtam is vagy huszat, amelyek közül a legérdekesebbnek ez az altáji szöveg ígérkezett a hosszúsága és a feltűnően székelyazonos jelei miatt.
A Karzsaubaj Szártkozsauli által is "szksz"-nek betűzött szó kivételével hamarosan (a titkosítás felismerése után) megértettem a szöveget és azt elküldtem Révész Péternek, hogy egy általa angolra fordított és kiegészített közös cikkben közöljük az olvasatomat. Nem sokkal később utána küldtem az "szksz" jelsor szeksz olvasatát is, amit azonban Révész Péter már nem illesztett a szövegbe. Talán, mert ez a szó azt a véleményemet támasztotta volna alá, miszerint a szöveg nem a Kr. e. VII. századból való, hanem egy mai turista firkálmánya. Ez a magyarázat nem illett Révész Péternek a székely írásról kialakított minoszi - kár - magyar eredeztetés-elméletébe. Ezért a megfejtésemet egy kettőnk nevében írt önellentmondó cikkben, a szöveg rendszerváltás utáni voltáról kialakított álláspontomat háttérbe szorítva, az olvasatomat kisajátítva használta fel.
Időközben sikerült megtalálnom Kun Pétert, aki ezt az altáji sziklafeliratot a 2000-es évek elején elkészítette. Vagyis Révész Péter zavaros megfogalmazásaitól és az akadémikus "tudomány" fórumain megjelent valótlanságok ellenére ez az altáji felirat nem régészeti korú nyelvemlék, hanem csupán egy modern firka.
(2) A Magyarságkutató Intézetben genetikai alapokon kialakított őskutatás azért egyre ellentmondásosabb, mert a genetika egyelőre(?) nem képes az identitás azonosítására. Ha a magyar hieroglif írás és a véle elolvasható magyar mondatok már a kőkorban el voltak terjedve a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig, akkor a magyar identitás követése az időben visszafelé nem lehet azonos egyetlen genom, sőt talán egy adott genom-összlet eredetének követésével sem. Az ellentmondás megjelenik a tudományos igényű nyilatkozatokban is. Horváth-Lugossy Gábor egyrészt joggal jelenthette ki, hogy a magyarság őshonos a sztyepp egész területén, a Kárpát-medencétől Mongóliáig (ezt a hieroglifikus nyelvemlékeink is alátámasztják - VG). Másrészt azonban az is igaz, hogy a magyar nyelvű honfoglalók genomjára legjobban a törökül beszélő baskírok genomja hasonlít. Ebből is nyilvánvaló, hogy az identitást nem az igen fontos és egzakt (ám esetleg mégis tévútra vezető) genetika, hanem elsősorban a nyelv, írás, vallás, zene, építészet stb. határozza meg. Ezért a kutatás terén a gyors előrelépés nem képzelhető el a múzeumok polcain száz- és ezerszámra elolvasatlanul heverő hieroglifikus (szójeleket alkalmazó, ősvallási vonatkozású) nyelvemlékeink felhasználása nélkül. A "tudományos konszenzus" azonban a szakmai és etikai színvonaltalansága miatt csak dermedt hallgatással, esetleg jelzőosztogatással válaszol a körön kívüli eredményekre.
Irodalom
Zsivko Vojnikov (Žhivko Voynikov): Some ancient chinese names in Eastturkestan, Central Asia, and Tocharian question (academia.edu)
Karzsaubaj Szártkozsauli: Orhon eszkertkistepinin, tolük, atlaszü, III tom, Samga Press, Almati, 2019.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A kun szó magyar rovásbetűkkel írt előfordulása egy altáji sziklafeliratban
Révész Péter - Varga Géza: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th Century BC (mdpi.com) 2022.
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Egy paziriki szkíta csodalény hieroglifái
Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
I definitely didn't write anything like that? I've never looked for inscriptions in the drawings of the Scythian vessels in Altai. I don't know where you've concocted all this pseudo-scientific folk-history stuff.
VálaszTörlésKedves Zsivko!
Ezt írod: "I've never looked for inscriptions in the drawings of the Scythian vessels in Altai". (Soha nem kerestem feliratokat az altaji szkíta edények rajzain.) Én is ugyanazt írtam: "Zsivko Vojnikov egy sor nyelvemléket mutat fel a korabeli edényeken, ám azok olvasatával nem próbálkozik meg. A cikkében a szkíták és a hunok által használt székely írást meg sem említi, a szembetűnő jelhasonlóságokat észre sem veszi." Ám én ezt hibának tartom. Ezért nincs fogalmad sem a sztyeppe néptörténetéről. Megmaradtál a puszta jelzőosztogatásnál, ami nem a tudósokra jellemző. 50 éve kutatom a hun írást. A "néptörténeti dolgaimról" az irodalomjegyzékből tájékozódhatsz.
Üdvözöl: Varga Géza
Zs V: Amit Ön kiemel, az egyáltalán nem feliratok, hanem festett kerámia. Hszincsiangban van egy ilyen régészeti kultúra, a festett kerámia. Csak manipulálod egy korai cikkem szövegét, amit az Academy.edu-ra tettem fel, és ami még csak nem is említi a feliratokat, még kevésbé a megfejtését, ami nehéz feladat. A szkíta feliratok, valamint az alaniai rovásírásos feliratok megfejtésére tett kísérletekkel kapcsolatban lásd Georgij Turcsanyinov munkáit. És minden olyan kísérlet, amely a székelyeket és a magyarokat a Xiongnu-hoz köti, teljesen tudománytalan.
VálaszTörlésKedves Zsivko!
Látom nem sikerült megértenie az álláspontomat. A festett edényeken szójelek vannak, amit az olvasatom mellett a sok párhuzam is bizonyít. Annak ellenére, hogy ezeket az edényfeliratokat nem ismerte fel, még léteznek. Az pedig, hogy "nem is említi a feliratokat" az Ön szégyene. Miféle tudomány az, amelyik a nyelvemlékekre nem figyel, mert nem ért a sztyeppi írástörténethez? Turcsanyinov és társai rokonszenves emberek, de fogalmuk sincs ezekről a magyar hieroglifikus feliratokról. Ők betűket keresnek a szójelekkel írt szövegekben. Ez az én felfedezésem, amit legrészletesebben a Magyar hieroglif írás c. kötetben fejtettem ki. A tudománytalan jelző ismételgetése pedig arról tanúskodik, hogy a bizonyítás és a kritika módszertanának alapjaival sincs tisztában.
Üdvözli: Varga Géza