2022. március 16., szerda

Az altáji sziklafelirat recens volta mellett szóló érvek

Bevezető

Az altáji rovásfeliratot ismertető kazah kötetet Máthé Lajos hozta magával a legutóbbi kínai expedíciójáról, több másikkal egyetemben. Engem kért meg e keletről hozott tudományos irodalom áttekintésére. Azt kellett megnéznem, hogy van-e bennük a figyelmünkre érdemes rovásemlék. Nos, a várakozásnak megfelelően találtam is vagy két tucat rovológiai érdekességet. Ezek jellemzően rövid hieroglifikus szövegek voltak. Olyanok, amilyenekre számítottam s amilyeneket sorozatban közlök is a cikkeimben. Ám volt közöttük egy altáji sziklafelirat, egy ezekhez képest hosszabb szöveg is, ami érthetően felkeltette a figyelmünket (1. ábra). Ezt egy kazah tudós, Karzsaubaj Szártkozsauli közölte, aki szerint ez egy Kr. e. VII. századi sziklafelirat, amely teljes egészében székely jelekkel van írva. Adott egy megközelítően helyes olvasatot is, amelynek azonban a kis eltérések (mint utóbb kiderült, a sziklafeliratot készítő Kun Péter tudatos "titkosítása") miatt magyarul mégsem volt értelme. 

Erről az altáji sziklafeliratról az elolvasása után az derült ki, hogy nem hieroglifikus (azaz nem szójeles), mint a 2-5. ábrán látható korabeli és környékbeli paziriki szkíta íráshasználat, hanem alfabetikus (amelynek a jelei csupán egyetlen hangot jelölnek). Érthető, hogy ez tűnt a legérdekesebb írásemléknek a Máthé Lajos által hazahozott irodalomból. 

A magyarul Horváth Csaba Barnabás által közreadott új genetikai kutatási eredmények alapján a szkíták a magyarság ősei (1). Közülük is a paziriki kultúra lakossága a legérdekesebb csoport, mert rajtuk keresztül kötődünk az ázsiai hunokhoz is, akik szintén a magyarság összetevői. Régóta vártunk ilyen, a magyar nyelvről, ős- és írástörténetről (a reményeink szerint hitelesen) tájékoztató írásemlék felfedezésére. Amelyet az alfabetikusságának köszönhetően az akadémikus "tudomány" is fel tud dolgozni és amelyről ezért hajlandó szót is ejteni. Az események azonban meglepő fordulatot vettek.    



1/a. ábra. A Karzsaubaj Szártkozsauli által közölt altáji sziklafelirat általam készített rajza (pirossal jelöltem meg rajta a "titkosítás" érdekében utólag behúzott felesleges vonalakat)


Amikor a szöveg olvasatát - a középső, három jelből álló szimmetrikus írásképű szeksz szó kivételével - sikerült tisztáznom, Máthé Lajos engedelmével elküldtem néhány vázlatos írásomban a megfejtést és a véleményemet e sziklafelirat recens voltáról Révész Péternek is. Hamarosan utána küldtem a kimaradt szksz (szeksz) szó olvasatát is, azaz a szikára írt szöveg teljes és pontos olvasatát küldtem el Révész Péternek. Mivel ő egyetemi tanár és hamarosan kezdődött az iskolaév, nem sok időnk volt a cikk végleges megfogalmazására. 



1/b. ábra. Karzsaubaj Szártkozsauli kazah tudós a sziklafelirat sorait lentről felfelé haladva teszi át latin betűkre, ám megtévesztették Kun Péter titkosítás céljából behúzott (az ábrán pirossal jelölt) felesleges vonalai


1. Enikő!
2. Enikőm!
3. Szeksz. Szeretlek!
4. Magyarország
5. Kun Péter

1/c. ábra. A sziklafelirat olvasata az ábrán pirossal jelölt zavaró vonalak nélkül, a titkosítást feltörve


Kértem Révész Péter professzor urat, hogy egy közös cikkben mutassuk be ezt a sziklafeliratot egy angol nyelvű tudományos folyóiratban. Ő vállalkozott is erre, ám a következő időszakban semmilyen kéziratot nem küldött és az eltérő véleményéről sem tájékoztatott. Ezért arról csak akkor értesültem, amikor az általa  kiválasztott kínai szerkesztőség tájékoztatásul megküldte nekem is az elvileg közös angol cikk címét. Ebből meglepetésemre az derült ki, hogy a professzor úr szerint ez a sziklafelirat, ha nem is a Kr. e. VII. századból való, mégis régebbi, lehet akár több évtizedes is. Ez ellenkezik a véleményemmel, az elküldött írásaimmal, meg a tényekkel is. Ezért szükség van azon érvek összefoglalására, amelyek ezt a régi eredeztetést cáfolják. A sziklafelirat ugyanis - sajnos - reménytelenül recens és semmi okunk sincs azt tévesen visszadatálni akár a 100 évvel ezelőtti időkbe is. Olyan hibák vannak benne, amelyek a nemrégi (a rendszerváltás után kibontakozott) "rovásreform"-ra utalnak.


Az altáji sziklafelirat rendszere


2. ábra. Paziriki szőnyeg részlete a szimmetrikus és hieroglifikus Nagy Ak (mai magyarsággal Nagyságos Heraklész) mondattal


A tárgyalt altáji sziklafelirat Kr. e. VII. századi eredeztetését leginkább gátló körülmény az, hogy - mint azt fentebb már említettem - nem illik a kor és a környezet ismert írásemlékei közé, mert eltérő a rendszere. Az eltérés több ponton is jelentkezik, amelyeket alább tárgyalni fogok. Az Altájban a Kr. e. VI. és III. század közötti időkből származó gazdag, bár jellemzően kirabolt szkíta temetkezések maradtak ránk. Vannak közöttük jól elolvasható hieroglifikus (vallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) szövegek is, amelyek magyarul szólalnak meg. Ennek és a történeti forrásoknak köszönhetően valamelyes elképzelésünk van arról (2), hogy milyen írást használtak az akkor ott élő eleink. 


3. ábra. Paziriki szőnyeg Nagyon, nagyon, nagyon ... ragyogónál ragyogóbb jó mondata


A görög források szerint a szkíta templomokban bronzlemezeken adták közre a hőseik történetét, amit a legnagyobb valószínűség szerint legalább részben alfabetikus írás segítségével oldottak meg (ám azt nem tudjuk, hogy ez görög írás volt-e, vagy szkíta). Az általam ismert paziriki szkíta szövegek képszerű szójeleket alkalmazó hieroglifikus mondatok (2-4. ábra), amelyek szójelei megfeleltethetők a székely írás betűinek, ám az írás rendszere szemmel láthatóan lényegesen eltér a most tárgyalt altáji sziklafelirat rendszerétől. Az eltérés oly nagyfokú, hogy a "tudományos konszenzus" képviselői tárgyalni sem hajlandók e képszerű szkíta hieroglifikus írásemlékek írás voltát és olvasatát. Ez azonban csak az akadémikus "tudomány" tudáshiányáról meg a súlyos módszertani problémáiról tanúskodik és nem cáfolja, hanem alátámasztja az 1. ábrán látható altáji sziklafelirat menthetetlenül modern jellegét. 



4. ábra. Paziriki szkíta szőnyeg szimmetrikus és hiroglifikus Nagyságos Jó mondata



5. ábra. Paziriki szőnyeg részlete, a zoomorf csodalény alakja egységbe szervezi a 2-4. ábrán látható hieroglifikus mondatokat


A szeksz szó 

Az előző fejezetben bemutatott korabeli paziriki szkíta mondatok között van egy (2. ábra), amelyiknek az írásképe nagyon hasonló a recens sziklafelirat középső szavának írásképéhez (1, ábra, a második sor végén). Ez azonban csak látszólag köti össze a szkíta kor és a jelenkor íráskultúráját. Ettől az apró formai jellegű hasonlóságtól (meg a jelformák azonosságától, a jelentések kapcsolatától) eltekintve a jelen cikkben tárgyalt altáji sziklafelirat rendszere alapvetően eltér az ismert paziriki szkíta írásemlékek rendszerétől. A pazirikiak egy hieroglifikus írásrendszert használtak, Kun Péter pedig egy minden ízében XX. századi alfabetikus rovásfeliratot kanyarított az Altáj sziklájára.

A szeksz (sex) eleve egy angol eredetű szó a magyar nyelvben, amiről nem feltételezhető, hogy már a szkíták is használták volna. Mivel pedig ennek az altáji sziklafeliratnak minden szava alfabetikus, nem számíthatunk arra, hogy ez a középső szó ne lenne szintén alfabetikus és szeksz alakban elolvasható (3). 

E szóban nem jelölték az "e" hangot. Köztudott, hogy a székely írás hangzóugrató jellegének köszönhetően a magánhangzók jelölése kihagyható s leggyakrabban éppen az "e" hangnak a jelölése marad el. A sziklafelirat más szavaiban ugyan nincs példa a székely hangzóugratásra, ám ez csupán Kun Péter gyakorlatlanságára vezethető vissza. Ő egy alkalmi rovásíró, aki egy turistaút élményeinek megörökítésére használta fel azt, amire visszaemlékezett a XX. századi magyar értelmiség köreiben a rovásírásról tudottakra. Ám ezeket a tudásmorzsákat nem alkalmazta következetesen, mert az ehhez szükséges gyakorlata hiányzott.     

A XX. századi magyar értelmiségre jellemző téveszmék máshol is visszaköszönnek ebből az altáji sziklafeliratból. Például Kun Péter a szeksz szót "szksz" alakban kívánta leírni, ami önmagában helyes is lett volna. Azonban a két székely "k" közül nem a kézenfekvő "ek"-et használta, hanem az "Ak"-ot, amivel elárulta tudásának kései forrását. Thelegdi János ugyanis 1598-ban még világosan leírta, hogy az "Ak" jelet csak "a" előtt és után (azaz szótagcsoport jeleként) használjuk. Ezt a híradást azonban a finnugrista "tudomány" nem hajlandó tudomásul venni. Ugyanis az akadémikus "tudományos konszenzus" legfőbb törekvése rovológiai téren annak bebizonyítása, hogy a székely írást készen kaptuk egy (csak egyetlen hangot jelölő betűkből álló) ábécé formájában. E prekoncepció elfogadtatását akadályozná, ha kiderülne, hogy az "Ak" nem "k" betű, hanem szótagjel. Ezért Kun Péter, aki nyilván nem olvasta Thelegdit, de komolyan vette a finnugrista tudomány és a dilettáns rováspróféták álláspontját, az "Ak" szótagjelet is csak "k" betűként alkalmazta. Mivel ez a finnugrista álláspont a XX. században keletkezett, maga az altáji sziklafelirat sem lehet korábbi. 


Az "Ak" szótagjel téves alkalmazása

Az altáji sziklafeliraton többször is szerepel az Ak jel, ám mindegyik esetben tévesen. Példa erre a Kun családnév átírása is, ahol nyilvánvalóan a rombusz alakú "ek" jelünket kellett volna alkalmazni. A nikolsburgi ábécé jelsorrendjében ez az "ek" jelünk a latin "q" betű helyzetének felel meg, ezért a Kun szóban ennek az alkalmazása lett volna kézenfekvő. Ezzel szemben a hasznosított Ak szótagjelet - mint azt fentebb már említettem - Thelegdi szerint csak "a" előtt és után lehetne használni. Kun Péter azonban a finnugrista agymosásnak köszönhetően a saját nevét sem tudja helyesen leírni, mert komolyan vette az akadémikus téveszméket  és azt hitte, hogy a székely írásnak két egyenrangú "k" betűje van. 



6. ábra. Az altáji sziklafelirat Kun szavát tévesen Akun alakban írta le a sziklafeliratot készítő Kun Péter


Az Enikő név

A szép Enikő név a magyar nyelvújítás terméke, Vörösmarty Mihály költőnk alkotta meg az ősi Enech névből. azaz ebben az Enikő formában aligha szerepelhet egy szkíta kori szövegben. A szótő, meg a mondabeli szarvasünővel azonos Enéh ősanyánk neve és mítosza igen régi. Erre utal az ünő, anya, Enéh szavak bokra, amelybe beletartozik az etruszk Uni anyaistennő neve is. Az anyaistennő nevét két jellel, az „e” és „n” betűvel írták az altáji sziklába. A székely írás ismert hangzóugrató szokása alapján ez szabályosan Ené alakban elolvasható. A rovásfeliratot készítő Kun Péter által becsapva kezdetben tévesen azt gondoltam, hogy akár magyarázó jellegű összefüggés is lehet, hogy az altáji sziklafelirat Enéh ősanyánk nevét tartalmazó részletét éppen egy szarvas rajzára írták.


7. ábra. Az En egy kő (mai magyarsággal: Enéh szent köve) mondat jeleinek téves értelmezése és hibás olvasata (a fényképen nem "i", hanem "gy" betű látható középen)


Ezt a kibontakozó értelmezési lehetőséget azonban megcáfolta a rovásfelirat következő Enikőm szava, amelyben Kun Péter elmulasztotta az "i" átjavítását "gy" betűvé. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy az első szó olvasata nem En Egy kő, hanem Enikő - vagyis az altáji rovásszöveg a magyar nyelvújítás kora után született.


Bél Mátyás "ö/ő" betűje

Az altáji sziklafeliratban kétszer is szerepel az "ö/ő" betű, amit ebben a formában csak Bél Mátyásnál (1684 – 1749) találunk meg (a jelformát lásd a 7. ábra alsó sorában!). Bél Mátyás ezt a betűalakot egy téves értelmezésének köszönhetően alakíthatta ki. A jel bal oldali, eredetileg egyenes vonalát ívesre rajzolta, miáltal az hasonlóvá vált az "o/ó" betűhöz. Azt gondolhatta ugyanis, hogy a latin "o/ó" és "ö/ő" hasonlóságának megfelelően a székely rovásírás "ö/ő" betűjének is hasonlítania kell a székely "o/ó" betűhöz. 


A Magyarország névszó tanúsága

Az altáji sziklafeliratban szetrepel Magyarország neve. A szó összetevői igen régiek. 

A magyar népnévben (vö. Muagerisz!) megtalálható az ogur "Óg úr" népnév változata, a hivatkozott (Heraklésszel azonos) Óg király pedig már az Ószövetségben is szerepel. A manysi és a méd (mada) népnév, vagy az indiai Madhja Prades állam elnevezése is rokonítható a magyar névvel. 

Az ország szavunk felbukkan már a párthus dinasztia ősének, Arszakésznek a nevében is. Az úr szó régebbi uru alakjának származéka a -ság képző ritkább -szág változatával (mint jószág), vagyis az ~ az uraság alakváltozata. Eredetibb alakja, a Halotti Beszéd tanúsága szerint uruszág volt, ez a két nyílt szótagos tendencia és nyíltabbá válás jegyében nyerte el mai alakját: uruszág - urszág - ország.

Az összetevők ősi eredete ellenére ebben az összetett Magyarország formában reménytelenül modern. Cáfolja a sziklafelirat Kr. e. VII. századból való eredeztethetőségét. 


A Kun Péter név

Bár a hun népnév korabeli hangalakja lehetett kun is, esetünkben a Kohn családnév magyarosított változatáról is szó lehet. Ezt persze adatokkal nem tudjuk alátámasztani, csak feltételezhető. Az azonban bizonyos, hogy a Péter keresztnév sziklán olvasható alakja recens. A görög Petrosz név latin Petrus alakjából származik. A Petrosz a görög petra szóból ered, ami sziklát jelent



8. ábra. A pécsi (szajki) avar szíjvég Lyukó a nagy, ragyogó király úr mondatát fentről lefelé kell olvasni


A sorvezetés

Kun Péter a legnagyobb természetességgel tartja be a jobbról balra tartó írásirányt, amelyet a rendszerváltás után kialakult rovásreform sarlatánjai kötelezőnek, vagy preferáltnak minősítettek. Pedig nincs olyan szabály, hogy egy több ezer éve használt írásrendszernek csak egyetlen írásiránya lehet. Az írásirány elsősorban az írástechnológiától függ. Botra jobbról balra, sziklafalra pedig bármilyen irányban lehet írni. A kínai írásnak ma is három írásiránya van használatban. A régészeti leleteken és a népi írásemlékeken (festett ládákon, hímes tojásokon és cserépedényeken) a legkülönfélébb írásirányokkal találkozhatunk. Hasonló a helyzet a székely írás és előzménye, a magyar hieroglif írás esetében is. Ám, mivel a székely írás eredetével és változataival sem az akadémikus "tudomány", sem a köznép nincs tisztában, Kun Péter sem tudhatott mást, mint amit a rovásreform hiányos tudású elterjesztői hangoztattak az utóbbi évtizedekben. Ez a körülmény (a jobbról balra tartó sorvezetés) is a sziklafelirat recens voltát támasztja alá.


Végszó az academia.edu fórumán


Az időrend megengedi a feltevésemet az altáji sziklafelirat recens voltáról. Dr Kun Péter kutató 2000-2001-ben járt az Altájban s az általa ott készített sziklafeliratról 2019-ben jelent meg Karzsaubaj Szártkozsauli kötete. (Orhon eszkertkistepinin, tolük, atlaszü, III tom, Samga Press, Almati).

Kun Péternek ma írtam egy e-mailt, kértem tőle egy beszámolót az altáji útjáról. Remélem, válaszolni fog. Időközben tisztázódott az is, hogy Dr. Kun Péter feleségét Enikőnek hívják. Rendelkezem az e-mail címükkel, a postacímükkel és a telefonszámukkal is. Két gyermekük van. Természetesen nem tartanám illendőnek a magánéletük zavarását. Sok boldogságot kívánok nekik a továbbiakban is!

A sziklába karcolt szöveget csak azért olvastam el és tettem közzé, hogy az akadémikus tudomány által sorozatosan elkövetett hibák egyikét dilettánsként kijavíthassam. Összegezve az eddigieket: az altáji sziklafelirat nem a Kr. e. VII. századból való, nem is a XIX. századból, hanem recens. Ahogyan azt Révész Péternek is megírtam már a közös cikkünk írásának kezdetén.

Örvendek a figyelmüknek, köszönöm a hozzászólásaikat!


Jegyzetek


(1) Horváth Csaba a ma finnugor nyelvet beszélő emberek őseit egy bronzkori, földművelő közösségben azonosította, amelynek legkorábbi nyomai a Kr. e. IV. évezredtől azonosíthatók Kelet-Európában. Itt lehetett a „finnugor őshaza”. A területről Kr. e. 3000 táján nagy volumenű népmozgás indult északi (finn) és keleti (ogur/ugor) irányba. Horváth Csaba szerint a kelet-európai népesség keleti leágazásából nőtt ki a szkíta kultúra. A szkíták Kr. e. 1000-ig a mai Kazahsztán teljes területét elfoglalták, majd nyugat felé figyelhető meg egy kirajzásuk: Kr. e. 650 táján visszatértek a sztyeppe európai területeire, 500–400 között részlegesen megtelepedtek a Kárpát-medencében is. A mainstream történelemírás iráni nyelvűnek tartja őket, de a történész szerint ez inkább berögződés, mint tény – tanulmányában részletesen kitér erre is. 

Horváth Csaba genetikai alpozású felismeréseit a paziriki szkíta írásemlékek alátámasztják. A magyar hagyomány még az 1500-as években is szkíta-hun írásnak nevezte a székely írást. Ezzel összhangban a paziriki szkíta írásemlékeket a székely írásjelek hieroglifikus előképeivel írták őket és magyarul jól elolvashatók (2-5. ábra).

(2) Az "elképzelésünk" szó többes száma nem valamiféle tudományos konszenzusra utal, hanem csupán fejedelmi többes, mert e hieroglifikus írásemlékeket az akadémikus "tudomány" képtelennek látszik megemészteni. E sajnálatos körülmény okainak fejtegetésébe a cikk eltérő célja és terjedelmi korlátai miatt nem bocsátkozhatok bele. Az értetlenkedés végső soron a "tudós világ" szakmai ismereteinek hiányoságaira és alacsony etikai szintjére vezethető vissza. 

(3) A szó olvasatát alátámasztja, hogy ez a szeksz magyarázza meg, miért is próbálta meg titkosítani a már elkészült feliratot Kun Péter. Ha ez egy tamga lenne, ahogyan azt Révész Péter említette, akkor a titkosítást még meg kellene magyarázni. 

 

Irodalom


Karzsaubaj Szártkozsauli: Orhon eszkertkistepinin, tolük, atlaszü, III tom, Samga Press, Almati, 2019.

Révész Péter - Varga Géza: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th century from BC (MDPI)

Révész Péter - Varga Géza: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th century from BCEgy Altáj-hegyi felirat javasolt fordítása, feltételezhetően a Kr. e. 7. századból való   (academia.edu)

Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p. 


Bihari Dániel - Horváth Csaba Barnabás: Őstörténeti csavar: egyszerre finnugorok és szkíták is a magyarok

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Révész Péter idegen tollakkal ékeskedik az altáji rovásfeliratról szólván

Varga Géza: A kun szó magyar rovásbetűkkel írt előfordulása egy altáji sziklafeliratban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése