Megjelent egy félig rokonszenves írás a Demokrata c. hetilapban (2022. június 15.) Ágoston Balázs tollából Szent Márton magyar származásáról, a hun-magyar azonosságról és a kárpát-medencei őshosságunkról. Az MKI kutatói által a Current Biology tudományos szakfolyóiratban a genetikai kutatási eredményeikről közreadott dolgozatról tájékoztatja a hazai közönséget. Azért rokonszenves, mert végre az igazsághoz közelebb álló, vagy legalább gondolatébresztő nézetek kapnak teret a tömegtájékoztatásban, meg a Tudományban is. S azért csak félig rokonszenves a cikk, mert éppen a nyelvemlékeket szolgáltató rovológia terén lenne még hozzátennivaló.
1/a. ábra. Heftalita hunok, azaz korabeli magyarok, freskó az iráni Kizil-barlangban, közülük váltak ki a szabírok (Csaba királyfi népe), akik 531 táján a hun anyától született és a magyar krónikák királylistájában Keár néven szereplő Khoszró Anosirván iráni császártól megkapták a Szent Koronát
1/b. ábra. Ágoston Balázs cikkének címe és a bevezető mondatai
Azt írja az újság, hogy "folyamatosan omlanak össze a finnugrista őstörténeti dogmák a Magyarságkutató Intézet korszerű tudományos vizsgálatainak köszönhetően". Mint azt Horváth-Lugossy Gábor tájékoztatása alapján megírja, "a kutatás feltárta a hun-avar-magyar rokonságot és folytonosságot". Arról azonban megfeledkezett a szerző is, meg a főigazgató úr is, hogy a genetikai elemzésekkel csak a genetikai rokonságot és folyamatosságot lehet bizonyítani, amiből a lakosság magyar identitását még pusztán feltételezni lehet. A genetikai kapcsolat kimutatása is nagyszerű tudományos eredmény. A magyar identitást ez alapján (e hatalmas területen is) némi joggal felvethetjük, ám ez mégsem a teljes és végleges bizonyítottság. Az identitásnak kulturális alapozása is van, ám ezt (a nyelvet, a vallást, a népzenét, a szokásokat stb-t) a génkészlet nem rögzíti.
2/a. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, amely a magyar (vagy egy magyarral rokon) nyelv kárpát-medencei őshonosságát bizonyítja, de a főigazgató úr nem hivatkozik e perdöntő bizonyítékra, mert fogalma sincs a magyar hieroglifákról
2/b. ábra. A 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra jelkészlete és a magyar jelkincs között 49 egyezés van, ám erre sem hivatkoznak
A riport szerint "kiderült, a mai magyarság legnagyobbrészt a Kárpát-medence rézkori-bronzkori alapnépességétől származik, vagyis őseink legalább hatezer éve élnek itt folyamatosan, a keletről érkező bevándorlási hullámok pedig nem módosították jelentősen a Kárpát-medence genetikai állományát, hanem beleolvadtak, köztük a szintén a Magyarságkutató Intézet által bizonyítottan hunrokon Turul-dinasztia vezette magyarság. ... ezek a népek ... visszatérő rokonok voltak, nem pedig idegenek." Ezzel az álláspontjával az MKI a genetika oldaláról alátámasztja a korábban a pánmagyar megoldás lehetőségéről kifejtett nézeteimet (1). Ezt Csajághy György élesen bírálta a közösségi portálokon kialakult beszélgetésekben. Talán a legújabban megjelent kötetében is bírál, ám ezt a munkáját még nem sikerült elolvasnom. Azt gondolta ugyanis, hogy választanunk kell a keleti, hun eredet, vagy az őshonosság között. Az MKI most közzétett álláspontja azonban nagyobb ívű megoldást sugall, az általam említett pánmagyar megoldáshoz közelít (azaz nem szükséges választanunk az őshonosság és a keleti eredet között, mert a genetika szerint szinte mindenütt magyarok voltunk). Amivel nagy vonalakban egyetérthetünk, mert a rovológia eredményei ezt lehetővé teszik, ám az identitás pontosabb meghatározásához, történetének felvázolásához elengedhetetlennek vélem a hieroglifikus nyelvemlékeink figyelembe vételét is.
3/a. ábra. Kr. e. 2000 tájáról, az Árpádház szülőföldjéről származó baktriai világmodell a sugár irányban elolvasható Zsenge dana Földje (mai magyarsággal Zsenge isten földje, vagy Feltámadó isten földje) mondattal (középen), a világmodell zsenge, dana és Föld hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "zs", "d" és "f" rovásbetűk (jobbra)
3/b. ábra. Baktriai korong a Ragyogj jóságos Nap mondattal Kr. e. 2000 tájáról, a korabeli ragyogó, Nap és Jó hieroglifákból alkotott mondatjel
3/c. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó (középen, fotógrafika) jeleinek székely megfelelői (balra fent) és egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő/feltámadó Isten) ligatúrája (jobbra fent)
3/d. ábra. A BMAC (Kr. e. 2250–1700) idol olvasata: Nagyságos Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr)
A Kárpát-medence, a Turul-dinasztia szülőföldjeként meghatározott Észak-Afganisztán (2), valamint a hunokat kibocsátó Szibéria és Kína meglehetősen távol esik egymástól. Tudomásom szerint az eddigi nyelvészeti állásfoglalásokban ilyen nagy kiterjedésű és évezredekig fennálló magyar őshaza még nem szerepelt. A Bibliában ugyan megemlítik a vízözön előtti nyelvi egységet, de egyrészt "a vízözön előtt" jóval korábban volt, másrészt arról nem beszél a Szentírás, hogy abban a korban eleink magyarul beszéltek volna. Ha a Magyarságkutató Intézet a genetikai adatok alapján azt állítja (mert ebből a rövid cikkből ez derül ki), hogy mindhárom helyen magyarok voltunk, akkor az identitást - a genetikai adatokon túl - valamilyen arra alkalmasabb adatcsoporttal (például hieroglifikus nyelvemlékekkel) még bizonyítani kellene.
4. ábra. A mongóliai hun szőnyeg részlete egy magyar jelekből alkotott világmodell, peremén körben ismétlődik a Lyukó a jóságos ten (vagy Lyukó a jóságos zsenge?) mondat, közepén a Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) mondat olvasható
Ez nem is ütközne nagy nehézségekbe, mert a most szenzációként tálalt újdonságok valójában nem is annyira újdonságok. Az MKI azonban nem szeret hivatkozni a tudományos konszenzus által dilettánsként kezelt elődökre akkor sem, ha az eredményeiket átveszi.
A hun-magyar azonossággal Érdy Miklós foglalkozott korábban. Az álláspontját megismétli az MKI is, azonban a neve megemlítése nélkül. Az Árpádház születésének színhelye meg azon a tájon volt, ahonnan Mezopotámia benépesült s ahol később a Götz László által tárgyalt sumér-hurrita-hatti etnokulturális kölcsönhatás elsősorban érvényesült. Nem említették meg az ő nevét sem.
Ami pedig a korabeli nyelvemlékeket illeti, van egy sor magyarul megszólaló hieroglifikus szövegünk a kárpát-medencei neolitikumból (2. ábra), sőt Észak-Afganisztán és környékének 6-4 ezer éves emlékei közül (3. ábra), meg Észak-Kína és Mongólia hun kori emlékeiből is (4. ábra és a 7/b. ábra bal szélén lévő ábrázolás). A történetet részletesen tárgyaló és dokumentáló Magyar hieroglif írás c. kötetemből tiszteletpéldányt adtam a főigazgató úrnak. Ám ő azt válaszolta, hogy ezzel nem kíván és nem is tud foglalkozni. Látjuk az eredményét, a félsikerű kiállítások sorozatát (3).
5/a. ábra. A savariai (szombathelyi) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori fémveret a Lyukó ten országa (mai magyarsággal: Lyukó isten országa) mondattal (az alsó sorban a jelek magyar párhuzamai)
5/b. ábra. A savariai (szombathelyi) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori vakolattöredék Óg sar (mai magyarsággal Óg úr, vagy ogur) olvasatú mondatjele
Orbán Viktor újraválasztásakor Ferenc pápa meglátogatta Magyarországot és a következő kijelentést tette: "Ezt a domborművet én magam választottam önnek a Vatikán műhelyéből. Szent Mártont ábrázolja, aki egyébként magyar ember. Jó, tudom, Pannonia római provincia volt, de mégis, ti Szent Márton népe vagytok," Amire azt válaszolja a cikk, hogy a savariai születésű Szent Márton magyar származásáról eddig nem volt tudomásunk. Ez azonban nem igaz. Hiteles történeti forrás szól róla, amit én is megemlítettem A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást c. cikkemben. Ugyanott beszámoltam a római kori Pannóniából ránk maradt magyar nyelvemlékekről is (5. ábra).
Mindegyik esetben azt tapasztaljuk, hogy az MKI illetékesei nem hivatkoztak az identitás valódi bizonyítékaira, a hieroglifikus nyelvemlékekre. Például kitűnően alkalmas lehet a népesség identitásának bizonyítására az isten (ős + ten) szavunk számtalan előfordulása is (6/c., 6/e. és 7/b. ábra). Ezt az összetett szót és hieroglifikus jelét ugyanis lényegében csak a magyarság használja az isten megnevezésére. A hieroglifikus szövegekben gyakran előfordul, éppen azon népeknél, akiket most a genetikusok a magyarság őseiként azonosítanak, vagy amelyek eleink szomszédságában éltek. Van rokonságra utaló jelenség a nyelvekben is, például a kínai tien "isten, ég" meg a japán tenno "istencsászár" szó a magyar isten (ős + ten) összetétel második tagjával rokon.
6/a. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz a Magas égi kő mondatjellel
6/b. ábra. Az Uljap kurgán szkíta aranyszarvasainak szarva a Jóságos Lyukó (esetleg Lyukó folyó) mondatot rögzíti, az istennel azonos Tejút jelképe
6/c. ábra. Krími szkíta aranykorona az Isten szójelével (jobbra lent a székely írás ős és ten szójelei)
6/d. ábra. A preszkíta Kemosovszkij idol négy oldala, egy jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti, az isten/ember gerincét azonosítja az égig érő fával, a Tejúttal, amely szokás napjainkig megmaradt a magyar jelhasználatban (hímzett ködmönökön, subákon)
6/e. ábra. A nagykörűi honfoglalás kori veret az Isten szójelével (középen), a székely írás "us" (ős) jele (balra) és "nt/tn" (Ten) jele (jobbra)
Ennek oka az, hogy nem ismerik a székely írás történetét. Nem csupán képtelenek elolvasni a szójelekkel írt nyelvemlékeinket, hanem annak tárgyalásától, létének elismerésétől is mereven és tudatosan elzárkóznak a szakmai és etikai hiányosságaik miatt. A 2021-ben megjelent MTA rováskorpuszban például Vásáry István kifejezetten letagadja, hogy léteznének a kínai írásban lévőkhöz hasonló képjeleink, pedig a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c kötetben 50 azonos alakú jelet mutatok be, sokat a képi tartalmának leírásával egyetemben (7/a. ábra). A szó- és mondatjeleink léte ugyanis (amit pl. a Veit Gaileltől fennmaradt forrás is bizonyít) cáfolja az évszázados akadémikus hazugságot a székely írás végső soron sémi eredetéről.
7/a. ábra. A kínai és a magyar jelkészlet közötti formai párhuzamok egy része
7/b. ábra. Amur menti sziklarajz Isten hieroglifával (Kr. e. 4000 tájáról, balra), acoma indián Isten mondatjel (középen) és a kenderesi templom festett mennyezetkazettájának sarkaiban lévő megfelelőjük (jobbra)
Így azonban a magyar őstörténetről a tudományos folyóiratokban és a sajtóban közzétett állításaik nem tájékoztatnak a lehetőségeknek megfelelő pontossággal (4).
8. ábra. A pánmagyar megoldásról A finnugor elmélet alkonya c kötetben ejtettem szót, amire Csúcs Sándor az Eleinkben válaszolt 2008-ban, majd a témát összefoglaltam az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben
Jegyzetek
(1) A pánmagyar megoldásról a 2006-ban megjelent kötetemben írtam néhány sort. A székely írás jelpárhuzamainak széleskörű elterjedtsége indokolta ennek a felvetését. Már a kőkorban használták ugyanis a székely írás 10-50 jelét a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig. Mivel az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók régi magyar szavakhoz vezettek, szükségképpen merült fel, hogy a kőkor nyelve a magyar, vagy egy magyarral rokon nyelv volt-e.
Az Eleink Erdélyi István vezette szerkesztősége a 2008/1-es számban Csúcs Sándornak köszönhetően ezt a gondolatot is felidézte a könyvemből. Egy kis hibával megtoldva (Homo sapiens sapiens helyett Homo sapienst mond, ami nem ugyanaz) átveszi és előadja a Pánmagyar megoldás című fejezetem lényegét, azonban az abból következő konzekvenciák levonása és a nevem említése nélkül.
Ott Rédey Károllyal vitatkozva így fejtettem ki ezt a tételt a kötet 187-188. oldalán:
"Hiszen éppen az okozza a zűrzavart, hogy a magyar nyelvet túl sok idegennek nyilvánított nyelvvel lehet rokonsági kapcsolatba hozni: azaz nem kevés, hanem túl sok a gyökér. Ez a nehézség azonban csak látszólagos, mert megoldható az eredendő hiba kiküszöbölésével.
Mi ez az eredendő hiba? Nos, végső soron a finnugrizmus léte. Az az indokolatlan finnugrista feltételezés, hogy a magyar nyelv nem lehet rokona csak a kijelölt finnugor nyelveknek. Ha ezen túl tudunk lépni, akkor a sok rokonítás nem lesz ellentmondó, csupán új őstörténeti koncepció után kiált.
Erre az új (pontosabban a hagyományoshoz visszatérő) őstörténeti koncepcióra lehetőséget adnak a közelmúlt genetikai, régészeti, őstörténeti és írástörténeti eredményei, amelyek lényege, dióhéjban a következő:
Ádámról és Éváról minden nép rokona minden népnek, minden nyelv rokona minden nyelvnek. Ez a modern genetika nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a Homo sapiens sapiens kb. 150 ezer éve alakult ki Kelet-Afrikában. Kezdetben csak egy-két ember, majd egy család hordozta az új génkészletet s az ő utódaik népesítették be mintegy 100 ezer év alatt a Földet. Ezért aligha férhet hozzá kétség, hogy valamikor minden modern ember egy nyelven beszélt. Így szemlélve a kérdést, értelmetlen és tudománytalan azon vitatkozni, hogy egyik, vagy másik nép és nyelve rokona-e a magyarnak, vagy sem.
Nyilvánvaló az is, hogy minden genetikai és nyelvi rokonság-meghatározás téves, amelyik e tényre nem figyel.
Azaz elvileg rokonnak kell tekinteni azon nyelveket is, amelyek között sem a folyamatos nyelvi változásokat nem ismerjük, sem a nyelv tartalma nem hasonló, sem semmi más adat nem mutat a rokonságra. Ezek esetében azt kell feltételezni, hogy az eltelt hosszú időszakban az eredeti nyelv minden eleme kicserélődött, vagy a felismerhetetlenségig megváltozott. A rokonság azonban mindezek ellenére tény, csupán a nyelvtudomány nem ismeri a változások folyamatát és semmilyen módszerrel nem is rendelkezik, amellyel ez kideríthető volna.
Mindebből az következik, hogy az összehasonlításokat a lehető legszélesebb körben kellene végezni s minden hasonlóságot elsősorban a genetikus kapcsolattal kell magyarázni s csak olyan mértékben gondolhatunk a véletlen egyezésre, amennyire azt az elvégzett matematikai elemzés megengedi. Végső soron egyik nyelvet sem lehet rokontalan szigetnyelvnek minősíteni."
Csúcs Sándor nyelvész professzor – Angela Marcantonio állításaival vitatkozva – rövidebben adja elő a kötetünkből tanultakat: "Ha elfogadjuk a Homo sapiens monogenezisét, akkor el kell fogadnunk az emberi nyelv monogenezisét is. Márpedig, ha az első emberek egy közös nyelven beszéltek, akkor a mai beszélt sok ezer nyelv kialakulása csak a nyelvrokonság feltevésével magyarázható. Más kérdés az, hogy a ma beszélt nyelvek többségének rokonsága az összehasonlító nyelvtudomány eszközeivel a nagy időbeli távolság miatt nem mutatható ki."
Rövid, de nagy jelentőségű beismerés ez, amelynek horderejét talán maga Csúcs Sándor sem gondolta végig.
Legutóbb az acedemia.edu fórumán Janurik Tamás professzor úr akadt ki az írástörténet - számára addig ismeretlen - tényeiről adott magyarázataimon és így értékelte őket: "A magyar hieroglif írás … és a világ különböző részein --
teljesen függetlenül -- használt díszítőmotívumok mai magyar nyelvű olvasatai
mind egy elképzelt álomvilág elemei, semmi köze nincs a valósághoz, a
történelmiekhez, az írástörténethez, és voltaképpen a székely rovásíráshoz sem. ... A VG módszer lényege: vizuális jelek … logikai értelmezése,
az alakjuk alapján valamilyen jóval későbbi korból való írásjelekkel való
azonosítása, majd az akrofónia fordított felhasználásával az írásjelhez
önkényes szóalakok kapcsolása … és ebből a kis törzsenként, nemzetségekként
nagyon is eltérő hiedelmeket mutató természeti vallások helyett egy közös
(magyar) ősvallás tévtanának a hangoztatása. Egy színesre felépített álomvilág,
semmilyen valóságalapja nincs."
Nem különösebben meglepő, hogy egy hazai nyelvész nem ismeri a magyar írástörténetet, mert szinte csak ilyenekkel találkozhatunk. Például Nemetz Tibor matematikai valószínűségszámítását sem ismerik, amely bebizonyította, hogy a jelek hasonlósága a genetikai kapcsolatuknak köszönhető. Amiből következően az írás nem elkülönült ókori kultúrákban, hanem a közös kőkori ősvallás jelképrendszereként, monogenezissel alakult ki. Nem ismerik Csúcs Sándor professzor úr fent idézett, tőlem átvett állásfoglalását sem, amely szerint a nyelvek Ádámról és Éváról származhatnak közös őstől. S persze arról sincs fogalmuk, hogy a jeleink ősvallási vonatkozásúak, az emberiség egykor közös ősvallásának a jelképei voltak. Nem azt nézik meg, hogy valóban megtalálhatók-e a székelyazonos jelek a világ minden pontján s hogy ennek mi a magyarázata, hanem csak jelzőket osztogatnak - mert eddig terjed a tudományuk.
Ám most, az MKI pánmagyar genetikai felfedezéseinek közzététele után talán akad majd közöttük valaki, aki eltöpreng mindennek a nyelvi, írástörténeti és mitológiai vonatkozásain is. A dilettánsokat követve ideje lenne sutba dobniuk (vagy a maguk helyén kezelniük) az egyetemeken máig tanítottakat a kőkor kis területen elterjedt szigetnyelveiről, szigetvallásairól és írásnélküliségéről. Hátha egy szó sem igaz belőlük.
(2) A mai Észak-Afganisztán, az ókori Baktria területén volt kb. 4500 évvel ezelőtt az Árpád ház genomjának a szülőföldje a Kásler Miklós és társai által végzett genetikai kutatások alapján. Az e korból származó régészeti leleteken sorozatosan találunk olyan hieroglifikus írásemlékeket, amelyek magyar szójelekkel magyar mondatokat rögzítenek.
(3) Az MKI által is szervezett rokon tematikájú kiállítások ismétlődő kudarca ugyanennek (a hieroglifikus írásemlékek mellőzésének) tudható be. Az illetékesek azonban képtelennek mutatkoznak a tanulságok levonására és az arcpirító hibáik kijavítására. Ez az ellenségképzőként működő egyetemeken folytatott rovológiai "oktatás" színvonaltalanságának és a tudományos folyóiratok szerkesztőségében végzett munka csapnivaló voltának is köszönhető. Ha az MTA 2021-ben megjelent rováskorpusza is csak az e kérdésben megmutatkozó elméleti tisztázatlanság és történelemhamisítás dokumentuma, akkor nem sokat várhatunk az MKI "szakértőitől" sem.
Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig címmel nyílt időszaki kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban 2019. október 15-én. A kiállítás egy olyan kutatás eredményeit mutatta be, amelyek a magyarság származástörténetébe, egy nép kialakulásába és vándorlásába engedtek bepillantást - a Magyar Természettudományi Múzeum MTI-hez eljuttatott közleménye szerint. Azonban a kiállított tárgyakon lévő magyar mondatokat a kiállítás szervezői nem voltak képesek elolvasni, ezért a kiállítás nem tölthette be a feladatát olyan szinten, amilyenen azt megtehette volna.
A "Királyok és Szentek – Az Árpádok kora" kiállításon szintén említés nélkül maradtak a hieroglifikus nyelvemlékeink. A székesfehérvári kiállítás legfontosabb mondanivalója elvileg az volt, hogy az Árpádok nem a Karoling, hanem a sztyeppi hun és avar ősök tapasztalatát felhasználva voltak képesek államot szervezni a Kárpát-medencében. Ez azonban nem a kiállítás anyagából, csak az előzetes viták sajtóban megjelenő érveiből volt érzékelhető. A kiállítás szervezői nem dokumentálták eléggé azt, amit ki szerettek volna mondani. Nem használták fel a hieroglifikus nyelvemlékeket sem a hun-magyar dinasztia kialakulásának, kultúrájának és kapcsolatainak illusztrálására.
Ha az identitás dokumentálása helyett csak a genetikai adatokra hivatkoznak, akkor az jogos támadási felületet garantál a finnugristák számára. Tapasztalható, hogy az MKI el szeretné kerülni a "tudományos konszezussal" való konfrontációt, ami persze a jelenlegi eszközökkel nem sikerülhet. Egyrészt azért, mert a finnugrista túloldal legfőbb törekvése a hun-magyar kapcsolatok letagadása. Másrészt a tudományos igényű érvelés csak a kor színvonalán álló bizonyítással (a létező hieroglifikus nyelvemlékek felhasználásával) lenne lehetséges.
Azt már mondanunk sem kellene, hogy a tudományos igényű kutatás sem pro, sem kontra nem lehet tekintettel politikai szempontokra. Ha az MKI a tapasztalható politikai ellenszelet veszi figyelembe az óvatoskodásaival, akkor magyar- és tudományellenes ösvényen jár, a tudományosnak szánt kinyilatkoztatásai pedig könnyűnek találtatnak.
(4) A riportban előadott nagyívű és szívet-lelket melengető történet ingoványra építettségére elegendő lehet egyetlen érv felhozása. Az MKI genetikusai szerint a honfoglaló magyarsághoz genetikailag legközelebb álló nép a baskír. Hozzátehetjük: mivel a baskírok törökül beszélnek, nyilvánvaló, hogy pusztán a hasonló genom nem lehet elegendő az identitás meghatározásához.
Irodalom
Sólyom Ferenc: A cikkben van egy képi melléklet, egy pecsétnyomó. Türkmenisztáni Anau területén már írást ismerő kőrézkori kultúra lelete.Géza a rajta lévő jeleket összevetette a rovásjeleinkkel. Észrevételem:
VálaszTörlés1. ZS ill. eNT-re "szétbontott" összetett rajzú jel tökéletesen megfelel a Nikolsburgi ABC aTY jelének is, kiszögletesítve.
2. Az aK helyett javaslom az eR jel értelmezést hasonlóan kiszögletesítetten.
(Rovásjeleinket ilyen módon a turanista festőművész Mokry Mészáros Dezső szögletesítette mongol-kínai pecsetnyomók mintájára és készített velük magyar szavakra pecsétnyomó mintarajzokat. A HOM őrzi e hagyatékot, 2018-ban ki voltak állítva a "Mokry asztala..." Rovás történeti kiállításomon.)
3. Ez lehetőséget ad egy szakrális olvasatra magyarul: SZ(eNT) aTY(a) ÚR
Az aTY jel alakilag közelálló a rovás 100 és 1000 csillagforma jeléhez, mely a sumer ékiratokban 'ég, menny; égi, mennyei; isten, isteni' összefüggő jelentésekkel bírt. Mindez megerősíti a I vonással áthúzott X jel aTYa értelmezését: 'mennyei atya'.
(A felgyújtatása után újraépített miskolci Deszkatemplom beltéri új rovásvésetében, melyet én szerkesztettem, valóban 'atya' jelentéssel szerepel kiemelten e Nikolsburgi ABC-ból ismert szakrális jegyünk.) Végezetül: Ha mindez megállja a helyét, akkor e hat és fél ezer éves (!), a turáni síkról előkerült felirat nyelvünk és írásunk eurázsiai őseredetéről, a használó ősnépünk őshonosságára bizonyíték a kőréz kori preszkíta időből.
Igaza volt az őseinknek, az őshonosságot valló tudósainknak, Horváth Istvánnak, Táncsics Mihálynak, Magyar Adorjánnak, Varga Csabának és még sorolhatnánk. A Magyarság Kutató Intézet genetikai kutatási eredményei is ezt bizonyítják.
Megborzongató, ha végig gondoljuk.
Géza Varga: Köszönöm! A jelek általad adott magyarázatát (betű voltát) illetően nem sikerült meggyőznöd. Írj erről egy teljes cikket, amelyben felmutatsz párhuzamokat is! S nem kell megborzonganod, mert sokkal régebbi írásemlékeink is vannak. Erről szól a Magyar hieroglif írás c. könyvem, amit ezek szerint nem láttál. Az őshonosság bizonyítékai között első helyen kellene megemlíteni a szentgyörgyvölgyi tehénszobrot is. Ha te ezt nem teszed, akkor erre nincs mentség, mert a hozzá nem értésed (a szójeleink letagadása, fel nem használása) nem érdem.
Kovács Péter: Önt nem értem. Ön írhat, felfedezhet, amit akar. De amikor a nemzet szolgálatában álló első hivatalos kutatóközpontot támadja, az felháborít. Amikor látom a gyűlölködő, mocskolkodó, fenyegetőző (hogy majd sóval hintik be a helyét, ahogy egy Válaszonline cikkben olvastam, ha nem tévedek) megnyilvánulásokat a baloldalról, vagy a magukat ákádémikusoknak nevező idegen ügynökök részéről az MKI ellen, és látom, hogy ön is támadja őket, akkor mit mondjak?
VálaszTörlésNincs nekik elég bajuk azokkal? Végezze tőlük függetlenül, de ne támadja őket. Például ott van a Két Hollós és köre (Pap Gáborék). Az ő tudományos felfogásuk is sokban eltér az MKI-től (például azt mondják, hogy a régi Székesfehérvár és a királysírok nem a mostani Székesfehérváron vannak), de ennek ellenére, nem írogatnak az MKI oldalára, és szidják őket, mert nem mondják ugyanazt, amit ők. Sőt a Két Hollós többször is meghívta az MKI kutatóit előadásokat tartani. Ők például tiszteletben tartják azt, hogy az MKI nem mondhat olyan dolgokat, amiket ők mondanak, és nem is követelik ezt tőlük.
Ekképpen kell a nemzeti érzelmű kutatóknak egymáshoz viszonyulni. ezt kell már egyszer megérteni. De egymás támadása csak az ákádémikusok és a ballibek malmára hajtja a vizet.
Varga Géza: Kedves Péter! Elhiszem, hogy valamit nem ért. Magának a jelek szerint fogalma sincs a tudományos etika legfontosabb követelményéről, de még a tényleges csoportosulásokról és törekvésekről sem, mégis oktatni próbál. Ugyanis a tudomány számára elvileg tilos lenne bármiféle politikai szempont figyelembe vétele. Éppen elég prostituált volt már eddig is az akadémikus áltudomány területén. Miért kellene többnek is lennie? Ezért, - ha megengedi - én megpróbálok tudósként eljárni. Maga meg ne szóljon bele olyasmibe, amiről nem tud semmit! Számomra a legfontosabb a felmerülő kérdések hiteles megválaszolása. Bírálok bárkit, aki ostoba és hazudik, ugyanakkor örömmel elismerem a valódi teljesítményeket. Nem én tehetek róla, hogy az utóbbiakból kevesebb van. Például ezek az MKI-s "tudósok" azoknak az akadémikus áltudósoknak a véleményét imételték meg, akik barbár módon lereszelték a budapesti késő középkori jelvényem jeleket hordozó felületét és hazudtak a maradék jeleit illetően. Ők egészen másként csoportosítják saját magukat, mint azt maga képzeli.
Tallós Emil
VálaszTörlésKedves Géza, magam csupán a jogtörténethez ezen belül főként a közjogtörténethez konyítok, de azt azért hadd jegyezzem meg, ha ezzel a tenyérbemászó címmel posztolod ki álláspontodat, akkor megértésre és tartalmas vitára ne számíts.
Géza Varga
Tallós Emil Kedves Emil! Mivel már 50 éve nem számíthatok megértésre és tartalmas vitára, mert a szakma képviselői - tisztelet a kivételnek - végtelenül ostobák és jellemtelenek, ezért valójában nincs veszítenivalóm. Nem áll fent az a választási lehetőségem, ami a hozzászólásodból sejlik, hogy ha választékosabban fogalmaznék, akkor értelmes hozzászólásokra számíthatnék. Ezeknek ahhoz előbb értelmeseknek kellene lenniük. Egyébként betegre szoktam dícsérni azokat, akik jól dolgoznak. Köszönöm az észrevételedet! A főigazgató úr pedig viselkedjen tudóshoz és emberhez méltóan és akkor a róla szóló cikkeim címe sem lesz "tenyérbemászó". Eddig az volt a szokás, hogy a "nagyok" megengedhettek maguknak minden aljasságot és jelzőosztogatást. Például az elmebetegséget kezdték emlegetni a kritikus értelmiséggel (másokkal) szemben, pedig a kritika jogos volt. Ugyanakkor saját maguknak elvárták a tiszteletet. Miért kellene ezt a kettős mércét természetesnek vennünk? A főigazgató úr például írásos kérést kapott a minisztertől, hogy legyen szíves kivizsgálni a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelt, az én tulajdonomat képező budapesti jelvény esetét. S erre még csak ki sem tért a főigazgató úr a válaszában. Mivel már tíznél is több éve próbálok valamilyen megoldást találni erre a szégyenetes esetre (ami talán közönséges bűncselekmény), megengedhetőnek gondolom a pontos fogalmazást ezzel a társasággal szemben. A főigazgató úr ugyanis tényleg féligazságokat hirdet s egy címben tömörnek kell lenni. Ugyan miért ne nevezhetném nevén azt, amit mond?
Varga Géza
TörlésVan még egy dolog, amivel nem értek egyet a hozzászólásodból. Hogy ugyanis a cikkem lényege észrevétlen maradt a számodra. Nem valamiféle vállveregetésre számítok (amiért érdemes lenne szalonképeskednem?), hanem kritikát gyakorlok. Ha annyira ostobák és jellemtelenek (bizonyítékok a szerkesztőségben), hogy a válaszuk egyébként sem érne semmit, akkor ugyan miért engedelmeskedjek a javaslatodnak? Ez a cikk egy kritika volt, amihez eddig nem nagyon szoktak hozzá, mert megvédte őket a könyvkiadás monopóliuma és a közönség hozzá nem értése (tisztelet a kivételnek!). Azért kellett szólnom, mert más nem használt, mert a jelek szerint képtelenek a helyes, tudományos igényű válaszra az írástörténet terén (a többiről nem szól a kritikám). Ez a kritika is segíti azt a kutatót, akinek nem politikai és anyagi, hanem tudományos céljai vannak. Ezt azonban nem sikerült észrevenned, kedves Emil. Tehát még egyszer: nem az a fontos, hogy válaszolnak-e egyáltalán és megveregetik-e a vállamat, vagy sem. Hanem az, hogy ebben a cikkben megfogalmaztam a tudományos álláspontot, amiről ők megfeledkeztek.
Kedves Géza! Ma tudomásom szerint olyan komoly, szakképzett , az őstörténet kutatáshoz elengedhetetlen tudománnyal (tudományokkal) foglalkozó ember nincs ma Magyarországon, aki a Te állítólagos ősmagyar hieroglifáidnak hitelt adna. Noha magam is jól ismerem a székely-magyar rovást, a lehetséges ligatúrákat, sőt a türk rovásokban sem vagyok járatlan (a török nyelvismeretem pedig meglehetős), mégsem kívánok ebbe belemenni, mert elég nekem a képzettségeim által behatárolt széles terület. Jelesül a zene és a történettudomány. A személyes érintettség okán azonban szükséges néhány megjegyzést tennem. Mivel én a Kárpát-medencei őshonosságot nem fogadom el, így nem is kívántam szorgalmazni semmiféle választást az őshonosság , illetve a Keletről jövő antik lovasnépekhez fűződő lehetőség tekintetében. Úgy tűnik, hogy Te semmit nem olvastál tőlem, mert különben meg kellett volna jelölted volna a pontos helyét, ahol ezt állítólag írtam. Az internetre való és hasonló homályos, pontosságot nélkülöző hivatkozások értelmetlenek, és tudománytalanok. Hivatkozásodat tehát visszautasítom. Nyomatékkal ismétlem: ebből csak annyi igaz, hogy az őshonos képzelgésekkel nem azonosulok. További vitára pedig egyszerűen nincs időm. Üdvözlettel: Csajághy György zenetanár-népzenekutató és orientalista-történész.
TörlésKedves Csajághy György!
TörlésMivel a tudományos bizonyítás nem népszavazással történik, tökéletesen érdektelen, hogy hány "komoly, szakképzett, az őstörténeti kutatáshoz elengedhetetlen tudománnyal foglalkozó ember" adna, vagy nem adna hitelt az ősmagyar "hieroglifáimnak". Ezek a hieroglifák mindenféle egyetértés nélkül is léteznek. Hiába bizonygatod, hogy ismered a székely-magyar rovást, a lehetséges ligatúrákat, sőt a türk rovásokban is járatos vagy, ezt tökéletesen cáfolja az a tény, hogy érdemben hozzá sem tudsz szólni a hieroglifák létéhez. Aki semmit sem tud a magyar hieroglif írásról, az nem ismeri eléggé a székely írást. Nagyon lehangoló képet ad rólad az, hogy csak ilyen érvelésre futja a tehetségedből. Elképesztő, mennyire nem is érted, hogy tudománytalan az, amit írsz. Az sem érdekes, hogy "az őshonos képzelgésekkel" sikerült-e azonosulnod, vagy sem, mert ez sem tudományos érv. Ugyan kit érdekel egy vélemény, amelyik nem is érinti a lényeget, csak a módszertanhoz való hozzá nem értésről tanúskodik? A szentgyörgyvölgyi tehénszobor, Debrecen-tócóvölgyi amulett és a többi neolitikus írásemlék magyar olvasata számít, a te véleményed pedig nem. Ezeket nem cáfolod meg, hisz az említésükig sem jutottál el (mert nem tudsz súlyozni). Ha pedig a vitára nincs időd, akkor nem is vagy jelen a tudományos vita terepén. Csak az derül ki az általad írtakból, hogy rossz a közérzeted, ám az lehet akár szélgörcstől is. Meg sem rezzen a mérleg a súlyod alatt.
Géza munkáját nagyra értékeljük. 1., Gézát is a jó szándék vezérli, amikor kritizál (lásd jánoshidai tűtartó) -- nekem sikerült egy elfogadhatóbb olvasatot adni (de sajnos azt agyonhallgatják). 2., Géza ötlete (rovás szójeleink) remek -- azonban gyakran túlzásba viszi a 'felismerésüket'. Ezért azon eredményeit is lesöprik, amelyek védhetőek. Közös álláspontot kellene kialakítani az ún. "nemzeti oldalon"!
VálaszTörlés3., Géza gyakran Nemetz Tibor matematikussal való együttműködésére hivatkozik -- azonban a jelek rokonságára vonatkozó számítás PEREMFELTÉTELeit Géza HIBÁSan adta meg, ezért lett szinte minden írásrendszer 'rokon' a székely-magyarral. Hogy hibáját leplezze, NEM HAJLANDÓ közzétenni a számítás jegyzőkönyvét. Ezzel sajnos saját magát járatja le... 🙃
Kedves András!
TörlésA valószínűségszámítás adatait (írástörténész szemmel megírva) már 1993-ban közzétettem a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben 6500 példányban. Ha a számítást végző matematikussal lett volna kedved beszélgetni, akkor arra volt néhány éved. Ma ez a lehetőség már - sajnos - elmúlt, mert elmulasztottad, mert nem követed elég frissen a szakirodalmat. Ezért ez a cikk és ez a közlés már történelem. Ha a további, esetleg matematikai részletekre vagy kíváncsi, akkor így jártál. Azonban senki nem akadályoz meg abban, hogy te is elvégezz egy hasonló valószínűségszámítást, ha ennyire érdekel a dolog. Persze ezt nem fogod megtenni, mert az eddigiek alapján téged nem a tudomány érdekel, csak hangulatot akarsz kelteni. Ezt neked az elmúlt években ismételten elmondtam s az derült ki, hogy azóta sem olvastad el a cikket. Egy magára valamit is adó kritikusnak előbb el kellene olvasnia azt, amit bírálni próbál. Ennek hiányában ezzel a hozzászólással nem én járattam le magamat.
Kőnig Adrienn: Olvastam a hozzászólásokat is a Magyar Őstörténet csoportban. Mindenki véleményét is. Megosztottam a cikket újra, mert végső soron igazad van - mint mindig!
VálaszTörlésBármennyire is kedveljük sokan a MKI munkáját , mégis igaz és jogos az említett kritikád , ugyanis most már ideje lenne félretenni a kutatók közti ellentéteket. Ideje lenne annak , hogy megvizsgálják a kutatásodat , mert az egész létezésünknek és minden genetikai eredményünknek lenne igen fontos és elengedhetetlen alátámasztása, bizonyítéka - ami pedig mindannyiunk érdeke !
Varga Géza: A magyar őstörténet kutatása elérkezett ahhoz a pillanathoz, amikor meg kell határozni a szkíta, hun, avar, szarmata, párthus és alán népek identitásátát és nyelvét. Azért, mert nem az egyes genetikai szálak szerteágazó újjára, hanem a magyarság őshazáinak sorára vagyunk kíváncsiak, Ha a mindenkori magyarság keverék volt genetikai értelemben, akkor a gének csak segíteni tudnak az identitás mghatározásakor. A nyelvet csak a nyelvemlékek határozhatják meg s nincs más, csak a néhány száz hieroglifikus nyelvemlék. Ezt fogja elővenni valamelyik intelligens és bátor kutató, ha elegendő időt szán rá. Amíg ezt nem teszik meg, addig nem tudnak választ adni a legfontosabb kérdésekre, például, hogy Mongóliában milyen nyelven beszéltek a hunok, vagy később Árpád népe.