Minden vallás elméletből, szertartásból és jelekből áll. A kőkori eredetű magyar ősvallás jelkészletébe szójelek tartoztak. Ezekből alakult ki a jobbára betűző székely írás, amely - az akrofónia rekonstrukciója után - lehetőséget adott a világfák elolvasására.
Az ősvallási vonatkozású szójelek írástörténészek által használt megnevezése a hieroglifa. Ezeket a képszerű hieroglifákat nem sorokba rendezve használta az ősvallás, hanem a szójelekből az elmélet és a szertartás számára fontos képszerű jelmontázsokat állított össze. A legfontosabb, ismétlődő képszerkezeteket ábrázolási konvenciók néven tárgyaltam a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Ezen ábrázolási konvenciók egyike az elolvasható világfa, vagy égig érő fa. (1)
A magyar ősvallás által alkalmazott ábrázolási konvenciók léte s azokban a magyar hieroglifákkal megjelenített világfa előfordulása lényeges rovológiai és ősvallás-történeti körülmény. Ezek nem csak díszítések, hanem egyúttal jelentést hordozó mondatjelek, magyar nyelvemlékek is.
Jelen cikkben a világfához kötődő ábrázolási konvenciókat sorolom fel a rovológiai válasz nélkül maradt világfa vita érdemi befejezése érdekében.
Mindegyik alábbi ábra világfája magyar hieroglifákból áll, vagy azokhoz szervesen kötődik és magyarul elolvasható - ezért reménytelen dolog ezek idegen eredetét bizonygatni. Ez a világfa képzet az ősvallási hagyomány részeként a magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglaló őseinktől maradt ránk.
Eget tartó fa ábrázolási konvenció
Ennek az ábrázolási konvenciónak jellegzetessége, hogy a kerete alul vízszintes, felül pedig íves s ezt az ívet (az égboltot) középen a jelekből alkotott világfa támasztja alá. Az általam ismert legkorábbi példája egy hatti/hettita (azaz szabír?) fémplakett.
1/a. ábra. A berzétemonostori avar szíjvégen a világfa a kövekből rakott, magas kő olvasatú égboltot középen támasztja alá, a jelmontázs olvasata: Sar isten magas köve (mai magyarsággal: Úristen magas köve), az ábra jobb oldalán a megfelelő székely jelek: középen lentről felfele az "s" (sar), ten és ős (Sar isten, mai magyarsággal: Úristen), ettől balra az "m" magas, jobbra pedig a kő hieroglifa
Napos holdas világfa
"A késő Árpád-kori érméken, valamint II. András pecsétjén feltűnik a Nap és a Hold együttes ábrázolása, ami szokatlan az európai érmék világában, hasonlóakkal csak a tőlünk keletre birodalmat alapító sztyeppéi lovas népek érméin találkozhatunk" - írja Obrusánszky Borbála. V. Béla (1235—1270) szlavón bán korában vert érmén a kettős kereszt mellett ábrázolták a Napot és a Holdat. A párthus állami jelvények között szintén gyakran megjelenik a Nap és a Hold együttes ábrázolása. A kezdetben pártus fennhatóság alatt állt, Nyugati Ksatrapa nevet viselő, kusán területeket is megszerző szaka dinasztia érmein is feltűnik a Nap és a Hold egy hármas halom felett. A Nap és a Hold kelet-európai szarmata nemzetségjeleken is előfordul. A legkorábbi (guti, hurrita, hettita, bronzkori mongóliai) előfordulások alapján az ábrázolás szubartui eredete feltehető. (Obrusánszky/2016)
Hozzátehetjük, hogy Bíborbanszületett Konstantin a gutik, hurriták és szubartuiak másik nevét, a szabír (szavartü aszfalü) népnevet a magyarság régi nevének mondja. A szabír népnevet rögzítő tprus (tapar us "szabír ős") mondatjel és párhuzamai a fentieknek megfelelően előfordulnak a Termékeny félhold területén (Egyiptomtól az Indus völgyéig), valamint a sztyeppén és a magyarságnál is.
Ezekből levonhatjuk ama következtetést, hogy a világfa ábrázolások e néha felbukkanó jellegzetessége keleti és magyar eredetű. A szaka, párthus és kusán uralkodókhoz hasonlóan a magyarságnál is az isteni eredetű királyi hatalom jelképe a kettős kereszt alakú világfa. A Nap és a Hold szereplése azt jelzi, hogy közöttük is egy égi jelenségről, esetünkben az égig érő fának, világfának gondolt Tejútról (a Tejúttal azonos Istenről, esetleg - ha uralkodó ábrázolása mellett jelennek meg - az isteni megbizatást teljesítő királyról) van szó (2. ábra).
Az énlakai bilingvis alapján a kettős kereszt az Istennel azonos (Egy isten alakban elolvasható) világfa rajza. Azt Berze Nagy Jánostól is tudjuk, hogy az égig érő fa a magyar néphitben azonos az Istennel. Az Egy jelentésű kettős kereszt ide tartozását (világfát ábrázoló voltát) ezért az Egy szó eredeti "szent, Isten" jelentése is megerősíti. A kubánvidéki hun kettős kereszten madarak ülnek, ami szintén a kettős kereszt és a fa azonosságát jelzi (3/c. ábra). Olyan fáról, az Istennel azonos világfáról van szó, ami az égen a Nap és a Hold társaságában látható.
A világfával való azonosítást segíti ama körülmény is, hogy a kettős kereszt a magyar hieroglif írás egyik jele (mert az ősvallás magyar hieroglifákat használt a legfontosabb jelképei ábrázolásához).
A "hegyen álló fa" ábrázolási konvenció
3/c. ábra. Balról jobbra: A sumer "herceg" és a kínai "uralkodó" szójel, a kubánvidéki hun diadém kettős keresztje, a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának részlete kettős kereszttel és hármas halommal, az Árpád házi királyok zászlaja
Magas kő és világfa
A magas kő a világhegy neve, amelyik esetenként megjelenik a világfa ábrázolása mellett, vagy alatta. Ez a magas kő megnevezés elolvasható többek között a berzétemonostori avar szíjvégen (1. ábra), a magyargyerőmonostori kályhacsempén (4/a. ábra), egy veleméri rajzos sindün (4/b. ábra) és a karosi honfoglalás kori tarsolylemezen (4/c. ábra) is.
4/a. ábra. Magyargyerőmonostori kályhacsempe az égig érő fával azonosítja az ágak között elhelyezett hieroglifákkal jó ős-ként jellemzett istent, aki a magas kő "világoszlop, templomkörzet, szent ország" lépcsői fölött áll
4/b. A Lyukó magas köve olvasatú veleméri rajzos sindü világfája a Lyukó hieroglifából nő ki (Sindümúzeum)
4/d. ábra. Friesachi ezüstdénár a Lyukó isten magas köve olvasatú világfa ábrázolással, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ős, ten, "ly" (Lyukó), valamint "m" (magas) és kő jele
4/d. ábra. Magas sar isten köve (mai magyarsággal: Magasságos úristen köve) olvasatú hieroglifikus világfa ábrázolás (Tufani, Duna delta, X-XI. század) Cristina Talmatchi nyomán, az ábra jobb szélén a székely írás megfelelő jelei: középen lentről felfele az "s" (sar "sarok, úr"), ten és ős, ezektől jobbra az "m" (magas), balra a kő jele
4/e. ábra. A törteli honfoglalás kori szíjvégen a csodaszarvas a hármas halom középső (kőből rakott világoszloppá, magas kővé növelt) halmán fut a ten jellel jelzett világfa felé
Ak ügy "Heraklész folyó" és világfa
Az Ak ügy "Heraklész folyó" jelpár szereplése egy faábrázolás mellett ugyanúgy a világfát, az Istennel azonos égi folyót (Tejutat) azonosítja, amint a magas kő jelpár is (5. ábra).
Faábrázolás a világmodell sarkán
A világmodell (vagy mandala) a teremtett és rendezett Föld (az Éden) jelekből alkotott térképe. A világmodellek szokása szerint a sarkokon és/vagy az oldalfelezőkön a magasba vezető út (az Istennel azonos Tejút) valamilyen jelképe jelenik meg. Ha ez fát ábrázol, mint a halomi világmodell szár "növényi szár, úr" jele és az Egy hieroglifa (6/a és 6/b. ábra), vagy egy erdélyi tányér szár jele (6/c. ábra), akkor az égig érő fa, világfa jelét látjuk. A szokás magyarázatát talán az Éden földrajzi szerkezete adja meg. Az Ararát körüli Éden sarkain ugyanis egy-egy erdőkkel borított hegység (Kaukázus, Elbrusz, Zagrosz, Taurusz) található, amelyik egyúttal az égbe vezető út jelképe is lehetett.
Mivel ez a "sarkokon alkalmazott világfa" képszerkezet a honfoglalás kori és népi ábrázolásokon is dokumentált, nyilvánvaló, hogy az ábrázolási konvenció a magyar népnek a honfoglalás korában is meglévő ősvallási hagyományából (6/a. ábra) került a népművészetbe és a keresztény vallás jelrendszerébe (6/b. ábra).
6/b. ábra. Az énlakai rovásírásos mennyezetkazetta, sarkain az égig érő fát ábrázoló Egy Isten mondatjellel
Nap a világfa csúcsán
Az égig érő fa ábrázolásainak csúcsán azért jelenik meg a Nap (7/a. ábra), mert a Tejút (a mítoszokban az égig érő fa) a Sarkcsillaghoz, a napisten palotájához vezet.
Faábrázolás hasadékkal
A faábrázolásokon megjelenő hasadék, a székely írás ős és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás "isten" jelének megfelelője, arra utal, hogy ez a fa azonos a Tejúttal (4/g., 6/b., 8/a-c., 9. és 12/c. ábra).
8/c. ábra. Ornamentális kőlap a pécsi székesegyházból a Szentkereszt-oltár környékéről, Egy ős úr olvasatú világfával
8/d. ábra. A pécsi székesegyház altemplomában megtekinthető hieroglifikus mondatjel olvasata: Óg az Egy ős (mai magyarsággal: Óg az isteni ős), Óg király szerepel az Ószövetségben, a neve megőrződött az ogur és onogur népnevekben is
9/b. ábra. A cserépből készített debreceni csigacsináló borda (középen), a cserépborda ős és ten szójelei (balra, fentről lefele), valamint a cseréptárgy hieroglifáinak megfelelő székely "us" (ős) és ten "isten, élet" jelek (jobbra)
A világfa ágai legörbülnek
Berze Nagy János említi azon szibériai mítoszokat, amelyek szerint a világfa ágai meggörbülnek a rájuk nehezedő égbolt súlya alatt. Ez az ősvallási képzet magyarázza meg azokat a világfa ábrázolásokat, amelyeken az ágak feltűnő, hangsúlyos és jellegzetes visszagörbülése figyelhető meg (2). Azt jelzik, hogy e fák (amelyek rajza azonosítható a székely írás tprus "tapar/szabír ős, ten" mondatjelével) az égig érnek, az eget tartják. E jellegzetes világfa ábrázolás legkorábbi előfordulása Göbekli Tepén került elő (11/f. ábra). Félreérthetetlenül megmutatja e leletsorozat az ábrázolási hagyomány keletkezési helyét és az ezt követő pályafutását. Mivel ez a mondatjel egyúttal a magyarság régi népnevének előfordulása is, ezek a jelek megrajzolják az őstörténetünk útvonalait is.
10/b. ábra. Bojnai avar idol (balra), valamint a mondatjelét alkotó hieroglifák megfelelői: a székely "n" (nagy), "s" (sar "úr"), a három ágpárral rendelkező, istennel azonos égig érő fát ábrázoló "tprus" (tapar ős "szabír ős", ten) és "l" (él) rovásjel (jobbra, lentről felfele)
Jelből nővő fa
Tulipán alakú fa
A világfa gyakran tulipán alakú, vagy egy tulipánábrázolás része, ami a tulipán (és Dalipinu/Telepinu hatti/hettita termékenységisten) ősvallási szerepével magyarázható (1., 6/b., 8., 12/a., 12/d., 13/a. és 13/b. ábra). Tavasszal az élet visszatérése kötődik a virágzásához, ezért a virág könnyen vált az életfa jelképévé, különösen, hogy a jelszerű magyar tulipán Isten (ős + ten) alakban elolvasható, amint azt a debreceni csigacsináló borda (13/a. ábra), a nyárszói székelykapu (13/b. ábra), a zalavári ezüstjelvény (13/c. ábra) és az énlakai bilingvis Egy Isten mondatjele esetében is tapasztaljuk (6/b. ábra).
12/b. ábra. A nyárszói székelykapu tulipánjában is a szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelképezi a Tejút hasadékában karácsonykor feltámadó napistent
Az Ég szár "Ég ura" mondat
A faábrázolások egy része az ég hieroglifán áll, vagy az égi hegyet ábrázoló sar "úr" hieroglifához kapcsolódik (13/g. ábra). Az ég szót az alábbbi példákban két (az Óg "ég" és az ég) hieroglifával rögzítik, amint a fát is különböző hieroglifák ábrázolhatják. Az ég szár változat az Ég ura, vagy Égi úr mondatot rögzíti, amelynek kínai neolitikus és avar megfelelője is ismert. Amit a leleteken Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) alakban olvasunk el, az megfelel a kínaiaknál fennmaradt Ég császára mondatnak, mert a szár "növényi szár, úr" eredetileg "isten", majd "uralkodó" jelentésű volt (vö. akkád sar "király"!).
A zsen ten mondatjel
A zsen ten mondatjel a legalább 6500 éves, magyar jeleket alkalmazó ősvallási ábrázolási hagyomány dokumentuma. Felső eleme a zsen "zsenge, zsendülő, újjászülető" hieroglifa. Ennek a kínai írásban meglévő megfelelője a sen "fiatal növény, hajtás" szójel. A mondatjel alsó részét az istennel azonos fát ábrázoló, lehajló ágú ten "élet, isten" jel alkotja.
14/b. ábra. Az Agócs Gergely által bemutatott üzbég hímzés kör alakú jelmontázsai (benne a zsen ten ligatúra) a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napisten újjászületésére emlékeztetnek
14/c. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás (középen), a Jóma ligatúra a tojásról (balra fent), a Zsen ten ligatúra a tojásról (balra lent), valamint a székely "j" (jó "folyó") és "m" (magas) jelek (jobbra fent), továbbá a "zs" (zsenge) és ten "élet, isten" jelek (jobbra lent)
Antropomorf világfa
A világfa képzet lényegéhez tartozik, hogy a fa azonos az Istennel. Természetes ezért, hogy ez a gondolat valamiképpen megjelenik a világfa ábrázolásain is.
15/b. ábra. Altáj, a Khovd-völgy egyik sziklarajzának részlete (Kr. e. 2500 tájáról, A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar nyomán), az antropomorf mondatjel olvasata: Dana szár zsen (mai magyarsággal: Dana úr zsendül/feltámad/újjászületik), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás szár "növényi szár, úr", "d" (Dana "istennév") és "zs" (zsenge, zsendülő "feltámadó, újjászülető") jelei sorakoznak
Jegyzetek
(1) A világfához hasonlóképpen magyar hieroglifákhoz kötődik az ősvallás több más fontos szereplőjének hagyományos ábrázolása. Ezt tapasztaljuk a csodaszarvas, a turul, a világmodell és az istenábrázolások esetében is. Azt jelenti ez a körülmény, hogy a magyar hieroglif írás nem az állam és a könyvelés igénye miatt alakult ki kb. 5000 évvel ezelőtt, hanem, hogy legalább 50 000 éves és az ősvallás jelkészleteként született meg.
(2) A 10/a-d. ábrákon tprus (tapar ős "szabír ős") olvasatú faábrázolások láthatók. Az általuk és párhuzamaik által jelzett etnokulturális folyamat, ősvallási képzet és jelhasználat megérthető. Egy jól működő tudományos közegben ennek elegendőnek kellene lennie annak belátására, hogy a honfoglalóknak volt világfa képzetük. Ám éppen a tprus jel kapcsán bontakozott ki egy évtizedekig tartó vita, ahol az akadémikus"tudomány" képviselői inkább hajlottak a forrás felülbírálatára és meghamisítására, mint a megértésére. Bár beismerték a vereségüket, arról nem voltak hajlandók egy szót sem ejteni, hogy van szabír ős mondatjelünk. Nyilván nem szeretnék, ha egyre nagyobb nyilvánosság számára kiderülne, hogy a székelyek rendelkeztek szó- és mondatjelekkel. Pláne olyan szójeleink nem lehetnek, mint amilyenek az ókori szabíroknak is voltak, amelyek bennünket magyarokat ezekkel az ókori szabírokkal rokoníthatnak, vagy azonosíthatnak?
E légkörben szinte már természetes, hogy sem Pócs Éva, sem a világfa vitában megszólaló többi tudós nem volt képes a megoldás megfogalmazására. Nem ismerték fel ugyanis, hogy a világfa ábrázolások elolvasható mondatjelek.
A "szakma" képviselőit évtizedek óta gúzsbakötő dilettáns-, rovás- és ősvallásgyűlölet, meg szabírhun-fóbia okozta a vita csődjét. Ez a görcs a finnugrizmus "Merjünk kicsik lenni!" és "Minden kultúrjavunkat másoktól vettünk át." alapeszméire való egészséges ellenhatásként alakult ki a világosi fegyverletételt követően. Az akadémikus áltudománynak ugyanis ki kellett dolgoznia valamilyen választ a nemzeti értelmiség részéről folyamatosan érkező jogos kritika elhárítására. Szakmai érvek hiányában azonban nem mutatkozott számukra más lehetőség a Zsirai-féle jelzőosztogatásnál és a hangulatkeltésnél. Azért került indexre a rovásírás és az ősvallás kutatása, mert ez a két tudományterület alkalmas leginkább a finnugrista alapozású őstörténeti kép megcáfolására.
Pócs Éva például megfogalmazta azt a magyar- és tudományellenes téveszmét, miszerint a magyar ősvallás kifejezés is eleve tudománytalan, mert a magyaroknak ősvallása nem volt, legfeljebb népi hiedelmekről lehet beszélni. Ezt az álláspontot több tanulmányában, előadásában és lexikoncikkében is kifejtette. A gondolat legkorábbi és legidézettebb forrása a Gerhard J. Bellinger által szerkesztett Nagy valláskalauz (Akadémiai Kiadó, 1993), amelyben a Magyar ősvallás című szócikket Pócs Éva írta. Ebben kifejti, hogy a kereszténység felvétele előtti koherens, rendszerszintű „magyar ősvallás” vagy „magyar mitológia” mint olyan nem létezett, az erre irányuló korábbi kísérletek csupán utólagos kutatói konstrukciók, és tudományos szempontból valójában csak a kereszténység mellett továbbélő, töredékes népi hiedelemvilágról (néphitből vett adatokról) beszélhetünk.
Az ilyen és hasonló félrevezetési kísérletek, gátak és cenzúra miatt a "szakma" tudásának gyarapodása nem tartott lépést a lehetőségekkel. Csak az akadémikus tudomány meghatározó képviselői szoktak hozzá a szinte folyamatos dilettánsgyalázáshoz és az esetenként tudományos álláspontként előadott történelemhamisításhoz. A tényleges helyzetet akkor látjuk át, ha felmérjük a magyar szójelekből alkotott ábrázolási konvenciók rendszerének szépségét, gondolatgazdagságát és évezredeken, meg kontinenseken átnyúló elemi erejű hatását.
Ez egyúttal az elkövetett hibák kijavításának irányát is megmutatja a "tudományos konszenzus" számára. A nyílt tudomány elveinek alkalmazása segíthet a helyzeten. A kudarc feldolgozása elvileg (okos és becsületes szakmai irányítás esetén) azt is eredményezhetné, hogy az akadémikus tudomány tanul a bukásból és megfelelő képességekkel vág neki a következő megmérettetéseknek, például az új Magyar mitológia megírásának. Ám a tervezett kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás kínai résztvevőjének elmaradása mintha azt is jelezné, hogy a "szakma" egyelőre nem nőtt fel a feladatokhoz.
Irodalom
Ablat Hodzsajev (2017): Közép-Ázsia néptörténetére vonatkozó ókínai történeti források közlései, Izdatyelsztvo Navruz, Taskent
Gerhard J. Bellinger szerkesztő (1993): Nagy valláskalauz, Akadémiai Kiadó, 1993.
Berze Nagy János (1958): Az égigérő fa, magyar mitológiai tanulmányok, Pécs
Varga Géza (1993): Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2017): A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza (2018): Volterra etruszk múzeumának magyar jelek párhuzamával megírt vázája
Varga Géza (2018): A hieroglifikus feliratot hordozó berekböszörményi gyűrű
Varga Géza (2018): Veleméri rajzos sindük
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2018): Az égig érő fa ábrázolásai
Varga Géza (2018): Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza (2019): Bajánsenyei tejesköcsögön fennmaradt hun mondat
Varga Géza (2019): A Childerich-kincs Föld hieroglifából (világmodellből) kiemelkedő kettős keresztje
Varga Géza (2020): Cserépből készült debreceni csigacsináló borda Isten hieroglifával
Varga Géza (2020): Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről
Varga Géza (2020): Zamárdi avar csat a hieroglifikus "Bél úr magas köve" mondattal
Varga Géza (2020): Gyulai honfoglalás kori bronzjelvény a "Nagy Isten" mondattal
Varga Géza (2020): Gátéri avar madár a hieroglifikus "Ég ura" mondattal
Varga Géza (2021): Sindümúzeum (tárlatvezetés és tárgyak)
Varga Géza (2021): Hatezer éves magyar mondat Kínában, a merovingoknál, az avaroknál és a honfoglalóknál
Varga Géza (2022): Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza (2022): A halomi honfoglalás kori világmodell jelei
Varga Géza (2022): Erdélyi kályhacsempe az eget tartó fával azonos isten jelképeivel
Varga Géza (2023): Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás
Varga Géza (2023): A bojnai idolok hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2024): A hieroglifikus "Magasságos Isten köve" mondat egy Duna-deltából származó X-XI századi vereten
Varga Géza (2024): Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
Varga Géza (2024): Zsirai Miklós bukása és a világfa vita
Varga Géza (2024): Hopi tál világfát ábrázoló hieroglifikus mondatjele
Varga Géza (2024): Horváth Tünde késő rézkori cserépedényének Ragyogó Lyukó szár mondata
Varga Géza (2025): Mexikói antropomorf világfa magyar olvasata
Varga Géza (2025): A világfa vita
Varga Géza (2025): Asszír világmodell magyar mondatokkal
Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
Varga Géza (2026): Vizigót csat magyar mondatokkal
pek összes ismert változatának együttvéve!