Nem ez az egyetlen hopi írásemlék, amelyik megérthető a magyar hieroglif írás segítségével. A Hopi tál az "Ogur isten" mondattal c. cikkben már bemutattam egy másik hopi írásemléket is, amelyen szintén feltűnő formai egyezéseket találtam. Ezek az azonosságok felkeltik a kíváncsiságunkat, hogy vajon a hopi jelnevek is hasonlóak-e a magyar hieroglif írás jelneveihez? Ez a kérdés annál is inkább jogos, mert a közeli penut indiánoktól (egy magyarral rokon nyelvet beszélő csoporttól) esetleg átvehettek nyelvi és kultúrális elemeket (1).
A hopi tál faábrázolását a közönséges fától, a hétköznapi faábrázolásoktól megkülönbözteti néhány jellegzetessége.
- Ismert eurázsiai hieroglifákból (ősvallási kötődésű szójelekből) összeállított mondatjelet látunk. Az összeállítás a kínai írásban és a magyar hieroglif írásban is megszokott ligatúra- és jelmontázsképző eljárásnak megfelel. Ebből következően Szibériában, valamikor a paleolitikum végén és azt követően ehhez hasonló volt a jel- és szóhasználat: magyar hieroglifákból alkotott mondatjeleket használtak az indiánok Amerikába kivándorló ősei. Ez a jelkincs és jelhasználat maradt fent a hun nyelvemlékeken (a hun írásból kialakult székely írásban), meg a kínai írásban is.
- A hopi faábrázolás csúcsán egy Napot találunk, ami a hagyományos világfa ábrázolásokra jellemző ábrázolási konvenció. A sugaras Nap alakú jelforma ismerős, máig használjuk és minden magyarázat nélkül megértjük. Az 1. ábra jobb felső sarkában van egy Napot ábrázoló őrségi fazekasjel, mellette pedig a székely írás "ü" (Üdő "a napisten neve") jele. A Nap szó megfelelője előfordul Japán saját nyelvű elnevezésében (Nippon "Nap hon"). Az Üdő megfelelője a sumér-akkád Utu sar "Idő király" és a szkíta Oitoszür "Idő úr" kifejezésekben lelhető fel. Hogy ez a hopi jelváltozat a Nap, vagy az Üdő szavak rokonát rögzíti-e, azt további nyelvészeti kutatásnak kell felderítenie. Tóth István tájékoztatása szerint a hopi Sotuknang "égisten" jelentésű. Ez alapján a hopi istennév eleje a sumér Utu (Idő, a napisten neve), szkíta Oito (Oitoszür "a napisten neve"), magyar Üdő szavak rokona lehet.
- A faábrázolás közepe a székely írás tprus "szabír ős, ten" jelének megfelelője. Ez a világfa ábrázolások ismétlődően alkalmazott jele. Maga is a világfát ábrázolja (az égbolt súlya alatt görbülnek meg az ágai). A hopi jelváltozat feltehetően a ten szó megfelelőjét rögzíti, ám ennek igazolása, vagy cáfolata további kutatást igényel. A világnézet rokonságára utaló lehajló ágú világfa ábrázolása előfordul már Göbekli tepe leletein, Szubartu területéről is (3. ábra). Azaz ismert olyan ábrázolása e jelnek, amelyik megközelítőleg egyidejű az indiánok Amerikába vándorlásának leggyakrabban emlegetett időpontjával (legkésőbb 12 000 évet szoktak mondani).
- A jelmontázs alsó jele az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció előfordulása, a székely írás "g" (ég) jelének és a kínai lolo írás "ég" jelének párhuzama. Az Istennel és az eget tartó fával azonos Tejútat idézi. Azt bizonyítja, hogy itt egy égi jelenségről van szó, ez az égi fa. Tóth István tájékoztatása szerint a hopi tokpela "ég" (pela, egyezés a magyar fel szóval). Azaz a magyar ég megfelelője a hopi tok lehet.
A hopi mondatjel esete megvilágítja a Pócs Éva felvetése nyomán kialakult világfa vita eredménytelenségének okát. A húsznál is több megszólaló szakember egyikének sem sikerült döntő (azaz írástörténeti alapozású) választ, értelmezést és olvasatot adnia. Az a kérdés merült fel ugyanis Pócs Éva dolgozatában, hogy volt-e a honfoglaló magyaroknak világfa képzete, vagy ez csak egy innen-onnan összelopkodott álom, amellyel a nemzeti identitásunkat kívánjuk megtámogatni?
A válaszadóknak elvileg egyszerű lett volna felmutatni a többszáz honfoglalás kori és ősmagyar kori világfa ábrázolás valamelyikét. Ám erre - írástörténeti tájékozottság és körültekintés hiányában - mégsem volt tényleges lehetőségük. Az egyetemi oktatás és a szakmai közhangulat pócsévai és zsiraimiklósi jellege miatt erre az érvre (az elolvasható mondatjelekre) talán nem is szabad kíváncsinak lenniük. Úgy viselkedik a "szakma", mintha egzisztenciális problémát jelentene a régészeti leleteken lévő magyar hieroglifikus nyelvemlékek tárgyalása. A szerkesztőségek is zsigerből tudják, hogy ki kell osztaniuk a tudománytalan jelzőt és el kell zárkózniuk az írástörténeti tények tudomásul vétele elől.
Példa a felmutatható emlékek sorából a nemrég közreadott szamarai ezüst övveret világfájának esete is (4. ábra). Bár a lelet bekerült a tudományos világ és a közönség látókörébe, e sorok íróján kívül a kutyát sem érdekelte, hogy itt a honfoglalásra készülő magyarság világfa ábrázolását látjuk, amely egyúttal egy magyarul jól elolvasható, több mondatos nyelvemlék is.
Az engedélyezett NAT tankönyvek ugyanakkor azt a történelemhamisító álláspontot oktatják az új és még újabb "szakember" nemzedékeknek, hogy az ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli.
Ezzel szemben tény, hogy a hopi világfa és a szamarai világfa egyaránt ismerős jelekből (a kőkor óta napjainkig magyar szavak rögzítésére használt székely írás jelpárhuzamaira) épül fel, megérthető mondatjelet képez. Például az ég hieroglifát (az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióból kialakult szójelet) mindkét világfán megtaláljuk (1., 2., 4. és 5. ábra).
A rovológiai téren nem is létező "tudományos konszenzusnak" fogalma sincs arról, hogy eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást. Sem a létező világfa ábrázolásokat, sem az azokat alkotó szójeleket, sem a hozzájuk kötődő ábrázolási konvenciókat nem ismerik. Nyilván természethű faábrázolást keresnek, miközben a világfák jelszerűek - akár e hopi tálon is. A széles körben elterjedt hieroglifikus nyelvemlékeinkről mit sem tudnak. Ezért nem döntő az, amit a tudományos folyóiratokban az etnokulturális gyökereinkről pro, vagy kontra fantáziálnak, például a nyelvet nem rögzítő gének, vagy a régészeti leletek alapján.
A "tudományos konszenzus" talán gondolni sem mer arra, hogy a sztyepp és Szibéria benépesülésének, a korai magyar kultúrának a megismeréséhez szükség van az amerikai indiánok népi jelrendszerének és a rovásírásunkkal való összefüggésének kutatására is. Ha ez a gondolat felmerül valahol, akkor sokan rögvest tudni vélik, hogy eleve tudománytalan megközelítésről van szó. Róna-Tas András ugyanis közreadta, hogy a magyar őstörténetet a tudományosság igényével csak az általa megadott földrajzi szélességi és hosszúsági koordináták közé eső területen (lényegében az Urál környékén) lehet keresni. Azóta ugyan már tudjuk, hogy sem a magyarság antropológiájának, sem a nyelvének nem az Urál vidékén volt a szülőföldje (2). Ebből következően az effajta megalapozatlan kikötések csupán prekoncepciók. Ám a dogmák hatása ennek ellenére ma is eleven. A hasonló szemellenzők miatt az akadémikus áltudomány a világfa kérdésében nem képes érdemi válasz megfogalmazására, nem alkalmas a vonatkozó írástani tények értékelésére és hasznosítására.
3. ábra. Göbekli tepe 12 000 éves írásemléke, az olvasata: Lyukó ten "Lyukó napisten", jobb oldalon lent a megfelelő székely jelek: a "ly" (lyuk/Lyukó) és a "tprus" (szabír ős, ten)
Jegyzet
(1) A hopik a penut területekhez közel, Arizonában és Mexikó északi részén élnek, ezért feltehető, hogy a penuttal közös nyelvi-kulturális örökség maradt fent náluk.
Az enciklopedia.eu szerint a penuti az Egyesült Államok nyugati részén és Kanadában beszélt nyelvcsalád, amelynek létezését néhány amerikai nyelvész támogatja. A penuti azonban továbbra is csak egy nyelvi hipotézis. Hozzátehetem ehhez, hogy Angela Marcantonio és mások szerint a finnugor nyelvcsalád sem több egy megalapozatlan nyelvészeti hipotézisnél. Mindenesetre Otto von Sadovszky szerint a penut nyelvek a magyar nyelv közeli rokonai.
A magyarazonos indián jelek népi használata egész Amerika őslakos csoportjaira jellemző, tehát a hopiknak a penutokhoz való közelsége nem döntő jelentőségű.
Tóth István egy levelében így foglalta össze a penut indián nyelvek kutatásának történetét: "Az első szójegyzékek a penuti nyelvekről Alfred F. Boas, Frachtenberg és Gatschet német kutatókhoz köthető. Kroeber volt azok egyike, aki létrehozta a penuti családot (akkor még kalifórnia penuti néven). Persze ők csak nevet adtak a családnak. Boas tanitványa volt Sapir, aki a kalifórniai penuti-hoz hozzáadta az oregoni és fennsiki penuti nyelveket, valamint a cimsián nyelveket is. Igazából az ō hibájából van az, hogy a penuti csak teória, mert számára 50-60 hasonlóság elég volt hozzáadni a csoporthoz pl. a csinuk, takelma nyelveket. Sapir tanitványai voltak Whorf és a nagy Swadesh, akik megalkották a makro penutit, amely többé-kevésbé rendben van, csak valahogy a párhuzamok közül pont azok hiányoznak, melyeknek magyar megfelelōik is vannak. Hibájuk, hogy hozzáadták a mihe-zoké és huáve nyelveket a penuti-hoz. Az uto-azték is benne volt, ám ezt késōbb törölték. A maja rendben van. Ezután jött a szintén nagyon hires Greenberg és Ruhlen, akik megalkották az amerindián teóriát. Ennek lényege, hogy az összes indián nyelvnek (kb. 5.000 nyelvnek) egy közös őse volt és rekonstruáltak is egyes proto szavakat. Ez abszurd és téves kompozició! Felületes munka. Ilyen munka adott lehetőséget a támadásokra a makro penuti és késōbb a penuti csoport ellen is. Azonban hála pl. De Llancey és Golla munkásságának valamint másoknak, a penut nyelvcsalád a birálatok ellenére ma is létezik. A kaliforniai penuti nyelvek ma is tagjai maradtak a penuti csoportnak. Csak a kalifórniai vintu és maidu ma az oregoni csoportok független penuti tagjai, ami többek között nekik köszönhetō. Csak a csinukat és takelmát vették ki, amely Sapir és Frachtenberg hibája volt."
A jelhasználatban nem tapasztaltam szóródást, minden általam megismert indián törzs - a nyelvi eltérések ellenére is - magyarazonos jeleket használ. Lehetséges, hogy az indiánok eredetileg egyetlen nyelvet és írást, vagy egymáshoz közeli nyelveket és írást használtak. Időközben aztán a nyelvek kisebb csoportokra szakadtak, míg a jeleik változatlanok maradtak. A jelkészlet az ősvallási kötődés (az ábrázolt képek, pl. az Orion, vagy a Tejút azonossága) miatt maradhatott meg jobban.
(2) A finnugrista prekoncepcióknak megfelelően százötven éven át preferált Urál vidéki "őshaza" megítélése ma sem egységes. Pontosabb lenne tökéletes zavarról, a "szakma" nyilvánvaló és sorozatos csődjéről, a nemzet tudatos félrevezetéséről beszélni?
Példa az ellentmondásokra a Türk Attila régész és Sándor Klára nyelvész által egyidejűleg a Magyar Nyelv 2023. évi 4. számában közreadott cikkek eltérő látásmódja. "Természetesen" a szerzők egyike sem hasznosítja a honfoglalást megelőző korokból ismert magyar hieroglifikus nyelvemlékeket, amelyek pedig szükségesek lennének a magyar őstörténet legfőbb kérdéseinek tisztázásához (4. ábra).
4. ábra. A honfoglalást megelőző korú Szamara környéki ezüst övveret jelekből áll és jeleket hordoz, több mondatos magyar nyelvemléket rögzít
5. ábra. A szamarai övveret és a székely írás jeleinek összehasonlító táblázata
Türk Attila Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal c dolgozata szerint "A régészet számára a korai magyar történelemmel kapcsolatos alapvető kérdés ... hogy a korábban nyelvészeti módszerekkel azonosított nyugat-szibériai őshazától ... nyugatra eső, tehát az Uráltól a Kárpát-medencéig terjedő terület régészeti hagyatékából mi kapcsolható a magyarság kora középkori elődeihez". (im/385. oldal) Az Uráltól keletre eső őshazák lehetőségét egy rövid utalással említi meg a cikkében. Az alán, onogur, kazár népeket török, vagy iráni nyelvűnek tartja. Miközben például az onogurnak (bolgártöröknek?) gondolt poltavai sír ezüstedényeiről is magyar mondatjelek kerültek elő Szentpéteri Józsefnek köszönhetően.
A két szerző által ellenmondásosan értékelt onogur kérdést fel lehetne oldani, a helyére lehetne tenni a poltvai sírból előkerült, magyarul megszólaló nyelvemlék segítségével.
A példából az is következik, hogy a világfa vitában tapasztalt akadémikus kudarc nem valamiféle egyedi eset. A világfával foglalkozó cikktömeg eredménytelensége jórészt a finnugrista történelemhamisítás, rovásundor és a kívülállók kritikájának elhárítását célzó zsiraimiklósi jelzőosztogatás következménye.
A témában folytatott több évtizedes párbeszéd alapján a jelenlegi gyakorlat folytatása várható. Ami újabb évtizedekre garantálja, hogy ez a "szakma" a jövőben sem lesz képes a ma lehetséges legmagasabb szinten ellátni a feladatát.
Irodalom
Kedves István!
VálaszTörlésAz alábbi cikkemhez kellene a te segítséged, ha tudsz segíteni.
Hopi tál világfát ábrázoló hieroglifikus mondatjele
Az a kérdés, hogy a hopiknak (esetleg a nyelvrokonaiknak) van-e a magyar Nap, idő/üdő, ten és ég szavakhoz hasonló szavuk?
Köszönöm a fáradozásodat!
Üdvg
Kedves Géza!
TörlésPróbálkoztam. Az internet archive oldal sajnos zárolva van, a Berkeley digitális archivumban nem található hopi szótár. Komolyabb hopi szótárat csak vásárolni lehet. Így kevésre jutottam.
Ōs = So "nagyanya"
Atya= Tata "apa"
Lyuk= Qölö "barlang" (megfordítva ölöq).
Ég (fel)= tokpela "ég" (pela, egyezés a magyar fel szóval).
Csillag/csillag= Tal "nap", Taala "fény" (a T mássalhangzó kivételes esetekben lehet CS).
Az idō, menny (ég), isten szavak megfelelōit nem találtam. Napisten= Dawa, Égisten= Sotuknang
Tisztelettel István
Kedves István!
TörlésNagyon köszönöm! Azaz találtunk egyezést.
- Az idő/üdő szavunk sumér megfelelője az Utu. Ez szerepelhet a Sotuknang szó elején.
- Az ég pedig a tokpela tövében van meg.
- Az atya egyezik a tata szóval.
- Az ős megfelelhet a So-nak.
- Az Istent Erdélyben néha Dana néven nevezik, ez a Dawa megfelelője lehet.
Ami elég nagyfokú egyezés. Különösen, mert igen jól elolvasható hopi mondatokat találtam.
- Tehát a Napnak nincs párja.
- Az idő/üdő/Utunak van,
- a tenről nem esett szó.
- Az ég esetleg felismerhető.
Köszönöm!