2024. augusztus 27., kedd

Szemely Irtás hétezer éves cserépedénye a Nagyságos úristen mondattal

Bánffy Eszter osztotta meg az academia.edu hasábjain a Marton Tibor és társai által írt Transforming traditions of material culture ... c. dolgozatot. A szerzők ebben néhány dunántúli régészeti leletet mutatnak be a Kr. e. VI. évezredből. A "szakma" szokása szerint elmulasztva a tárgyakon lévő magyar mondatok elolvasását. Mindössze "bekarcolt díszítések"-ről számolnak be. A jelen cikkben a Szemele Irtás lelőhelyen a Kr. e. VI. évezredből ránk maradt cserépedény hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) szövegének elolvasásával pótolom ezt a hiányt (1. ábra).



1. ábra. A Kr. e. VI. évezredből előkerült cserépedény Szemely Irtás lelőhelyről 



Miután a jelen cikk első változata megjelent az academia.edu-n, Jakucs János felhívta a figyelmemet az LBK és Vinča a Délkelet-Dunántúlon ... c. dolgozatára, amelyben az edény teljes rajza megtalálható (2. ábra). Ezúton is köszönetet mondok a segítségéért. A teljesebb rajz alapján javítanom és bővítenem kell a közreadott olvasatot. 

Az 1. ábra bal oldalán kiemelt jelek első - pontosítandó - olvasata Nagy szár ten, mai magyarsággal: Nagyságos úr(is)ten volt. Eredetileg a székely írás előzménye, a magyar hieroglif írás ten "élet, isten", "n" (nagy) és "sz" (szár "úr") jeleinek létét feltételeztem itt. 

nagy jelek bal végén két esetben az ív túlhúzása, apró sérülés, vagy a kép életlensége miatt tévesen gondoltam ten jelnek a keresztvonalat. E kisméretű keresztvonal önmagában csak a szár "úr" szójele lenne. Három alkalommal jelenik meg az égboltot ábrázoló nagy hieroglifa ívén. A három szár "úr" jel arra utalhat, hogy az ősvallás elméletében - egyes ókori vallásokhoz hasonlóan - külön értékelés kötődött a felkelő, a delelő és a lenyugvó Naphoz (1). A nagy és a szár "úr" szójelek együttesen, mai magyarsággal nagyúr olvasatot adnak. Amennyiben csak a nagyméretű jeleket tekintjük kiolvasandónak, akkor a rövid szár "úr" jelek a nem kiejtendő jelek közé sorolhatók (ilyenekkel esetenként találkozunk, ezek alaposabb megismerése a további kutatástól remélhető). Lehetséges, hogy az első ábra bal szélén kiemelt íves jelszerkezetet nagyon, nagyon nagy, ám valószínűbb, hogy csak nagy alakban kell kiolvasni, azaz nagy hieroglifa képszerű változatának tekintendő. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor esetén is azt tapasztaltuk, hogy minden jelet több vonallal húztak meg, ami egy neolitikus szokás is lehet.



2. ábra. A cserépedény felülete és jelsora Jakucs János nyomán, az olvasata kb.: Nagyon, nagyon, nagy Ten magas köve


A 2. ábrán lévő jelsorban kétszer is felbukkan egy három elemi jelből álló szimmetrikus szerkezet. A hasonló jelmontázsok esetében a középső az Istent azonosítja s ezzel összhangban a mi jelhármasunk középső eleme is a ten "isten, élet" hieroglifa egyszerűbb alakjához hasonló. Ilyen egyszerűbb (egy vonallal kihúzott) változat látható a 15 000 éves Mas d' Azil-i kavicsokon. A gazdagabb (három vonallal meghúzott) jelváltozat a már említett 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszoborról ismert. 

A jelhármas két szélső eleme a magas és a hieroglifa változata is lehet. Ez a két jel sorozatosan előfordul a világoszloppal azonosított Isten jelképekből összerakott ábrázolásainak két oldalán. A két jel együttesen a kettős kereszt alakú, világfát ábrázoló Egy "szent, isten" szójelre emlékeztet (ám az Egy hieroglifa ilyen kettéhasításával még nem találkoztam). Ez esetben érthető lenne a kettős kereszt vízszintes szárainak görbesége. Talán azért ilyenek, mert az égig érő fa ágai az égbolt terhe alatt meghajlanak (amint a szentgyörgyvölgyi tehénszobor fát ábrázoló ten "isten, élet" jelének ágai is).  A jelhármas a Ten magas köve szavakat rögzíti.

Mindezeket együttesen figyelembe véve az edény jeleinek olvasata mai magyarsággal kb. Nagyon, nagyon, nagy Ten magas köve. Ez megfelel a kőkori és későbbi hieroglifikus olvasatok során eddig szerzett tapasztalatoknak. Egyrészt az vált nyilvánvalóvá, hogy e nagyon régi szövegek központi gondolata az Istennel azonos világoszlop (életfa, világfa, égig érő fa, Tejút). Másrészt az bizonyosodott be, hogy az edényeken a Teremtőt és a Teremtést, a Teremtés helyszínét (az Édent) kellett felidézni. A halandókat emlékeztette az edényből fogyasztott étel és ital istentől való voltára.   

Ez az edény is megerősítette, amit a 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben közreadtam: a székely írás előzménye már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig. Ez közel egységes ősvallásra és a magyar nyelv, vagy egy magyarral rokon nyelv (nyelvcsoport) elterjedt használatára, vagy dominanciájára enged következtetni. Nincs távol ettől az elképzeléstől az, amit Simo Parpola, Otto von Sadovszky, Mario Alinei, Csőke Sándor és mások vetettek fel a nyelvi összefüggések alapján. E rovológiai alapozású következtetésem cáfolata, vagy pontosítása a kőkori és későbbi hieroglifikus szövegek más nyelven és más írással való elolvasása esetén képzelhető el. Ilyen kísérletre elsősorban a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete alapján kínálkozhat lehetőség.
 
Jakucs János szerint az európai neolitikus régészet legvitatottabb kérdései közé tartozik a Kr. e. VI. évezred második felében a Duna-vidékét illetően a két alapvető kultura,   a Vincsa  megjelenése, valamint az LBK kialakulása és elterjedése Közép-Európában. Bár a két kultúra közötti kapcsolatot gyakran hangsúlyoztak, ennek valódi természetét még fel kell tárni. A kutatásnak nem sikerült közvetlen földrajzi kapcsolatot találnia Vincsa és LBK (2)  településmintái között a Duna mentén. Ebből a szempontból a korai Vincsa kultúra intenzív jelenlétének felfedezésében különös jelentősége volt a legdélebbi Dunántúlnak. E régióban egy aktív kapcsolati zóna mutatható ki Vincsa és az LBK típusú anyagkultúrák között a Kr. e. 54. század közepétől. Szederkény Kukoricás-dűlő, Versend-Gilencsa és Szemely-Irtás lelőhelyei a Dél-Baranyai-dombságon kulcsfontosságúak voltak a jelenségek jobb megértéséhez. 

Hozzátehetem: a szerző az említett baranyai lelőhelyek mindegyikéről közölte egy, vagy több magyarul elolvasható hieroglifikus szöveg képét. Ezek olvasatát a következő cikkeimben fogom közzétenni. Az olvasatok beleillenek a 2-300 hieroglifikus olvasat alkotta, magyar nyelvemlékekből álló sorozatba. 

A Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt 210 jeléből 49 egyeztethető magyar jelekkel (többnyire a székely írás jeleivel). Az LBK dunántúli területéhez tartozó leleteken (például a szentgyörgyvölgyi tehénszobron) is magyarul elolvasható szöveg van. Kézenfekvőnek mutatkozik az írásrendszer (ősvallás és nyelv) alapján azonosítani és rokonítani a két régészeti kultúra lakosságát. 
 
 

Jegyzet

(1) "Az ókori egyiptomiak a Napot állandóan átalakuló formában tisztelték ... A felkelő nap, Héper – „a keletkező” volt, a delelő maga Ré, a napkorong, míg a lenyugvó nap Atum – „a mindenség ura“. Őt nyelte el éjjelente Nut égistennő, aki hajnalban mindig újjászülte. Így története magában foglalta a születés, élet és halál együttesét."  (http://ibisz.iif.hu/ozirisz/)

(2) A vonaldíszes kerámia kultúrája (rövidítve: VK, angolul: Linear Pottery Culture, németül: Linearbandkeramik, németül rövidítve: LBK) névadó díszítésmódja a bekarcolt vonalakból alkotott önálló motívumkincs, amely Európa újkőkorszaki régészeti leletanyagának egyik fő jellegzetessége. 


Irodalom

Marton Tibor – Kreiter Attila – Füzesi András – Louise Gomart – Gortva Gergely – Gucsi László – Oross Krisztián – Pető Ákos – Serlegi Gábor – M. Virág Zsuzsanna – Jakucs JánosTransforming traditions of material culture. Spatial and temporal patterns in pottery style, production and use during the second half of the 6th millennium cal BC in south-eastern Transdanubia and beyond, Hungarian Archaeology Vol. 9 (2020), Issue 1, pp. 1–11, https://doi.org/10.36338/ha.2020.1.3

Jakucs János: LBK és Vinča a Délkelet-Dunántúlon: Észrevételek az összeolvadásról, interleavingről és sokszínűségről, Quaternary International, 560–561, 2020. szeptember 20. , 119–141. oldal

Winn, Shan M. M.: Pre-writing in Southeastern Europe: the sign system of the Vinca culture ca. 4000 B.C., Western Publishers, Calgary, Alberta, Canada, 1981.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése