2024. augusztus 26., hétfő

Szederkény Kukoricás dűlő hétezer éves istenidéző szertartási szövegkönyve

Bánffy Eszter osztotta meg az academia.edu hasábjain a Marton Tibor és társai által írt Transforming traditions of material culture ... c. dolgozatot. A szerzők ebben néhány dunántúli régészeti leletet mutatnak be a Kr. e. VI. évezredből. A "szakma" szokása szerint elmulasztva a tárgyakon lévő magyar mondatok elolvasását. Mindössze "bekarcolt díszítések"-ről számolnak be. A jelen cikkben egy Kr. e. VI. évezredből ránk maradt szederkényi cserépedény hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) szövegének elolvasásával pótolom ezt a hiányt (1. ábra). 


1. ábra. A Szederkény Kukoricás dűlő lelőhelyről, a Kr. e. VI. évezredből származó cserépedényen egy istenidéző szertartás Ragyogj! Lyukó. Ragyogtál. olvasatú hieroglifikus szövegkönyve maradt ránk


A kőkori jelek az ősvallás jelképei voltak és már a paleolitikumban széles körben (a Pireneusoktól Amerikáig) elterjedtek. A kőkori jelek a vallási rendszerek konzervativizmusának köszönhetően fennmaradtak az ismert írásrendszerekben. Legjobban a magyarságnál (a székely írásban, a népi, uralmi és vallási jelhasználatban), valamint a kínai írásban és az amerikai indiánok népi jelkincsében őrződtek meg. A közelmúltban felfedezett írásrendszerről 2017-ben számoltam be a Magyar hieroglif írás c. kötetben.

A szederkényi edény talpán két ferde vonal, fölöttük az edény kör alakú szája látható. Együttesen egy ismert ábrázolási konvenciót, az istenidéző szertartások szövegkönyvének hagyományát idézik fel. Az istenidéző szertartások három szakaszból állnak: az isten megidézéséből, megjelenéséből és búcsúztatásából. A jelen cikkben tárgyalt szederkényi edényen ennek megfelelően három hieroglifát találunk. 

- A ferde vonalak a magyar hieroglif írásban a ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelei, amelyek szokás szerint az istenidéző szertartási szövegkönyvek első és utolsó harmadában jelennek meg. E ferde jelek a székely írásban az "r" hangot jelölik. A hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írásban meglévő függőleges változatuk a szótagjele. Genetikus kapcsolatban vannak az egyiptomi hieroglif írás  napistent jelölő, körbe zárt pont alakú és a kínai írás körbe zárt vonal alakú "Nap" jelével. E formai változatok a szóbokor tagjainak jelentésbeli és hangalaki eltéréseit jelölik - amiképpen az a jelen példában is megnyilvánul.

- Az epiphaniát, az Isten jelenlétét rögzítő kör alakú jel esetünkben azonos az edény szájával. Azért is, mert itt kapjuk az életet jelentő innivalót. A magyar hieroglif írás egyik ismert jellegzetesége, hogy az íráshordozó peremének kialakítása (több esetben az edény szája) a képszerű jelmontázs valamelyik jelét rögzíti. Az edény a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció egyik előfordulása is. Ez magyar etnikumjelző, mert csak a magyar hieroglif írásban jelenti a kör, körbe zárt pont, vagy két koncentrikus kör a lyuk szót. 

A párhuzamok segítik a szederkényi jelmontázs megértését (2 - 4. ábra).




2. ábra. Istenidéző szertartás szövegkönyvének Ragyogj ragyogj, ragyogj! Lyukó sar. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. olvasatú vázlata a Hohhot Múzeumban őrzött állatábrázoláson (Beliczai Mária fényképe nyomán), az állat mellső lábától a hátsóig - a sar "úr" kivételével - lényegében ugyanazok a jelek olvashatók, mint a szederkényi cserépedényen



 3. ábra. Ujgurföldi kőoszlop a hieroglifikus Lyukó ragyogj, ragyogj, ragyogj! mondattal, a fentebb tárgyalt hun lelet és az alább látható magyar népi cserépedény szövegének párhuzamával (a sztélé képét Máthé Lajosnak köszönöm)



4. ábra. Magyar tejesköcsög a szentgotthárdi Pável János Múzeumból, a hieroglifikus Lyukó ragyogj, ragyogj, ragyogj ... mondattal, (van más példa is arra a népi íráshasználatban, hogy az edény száját  a lyuk/Lyukó hieroglifával azonosították, esetünkben fel is festették a köcsögre a két kört)




Irodalom

Marton Tibor – Kreiter Attila – Füzesi András – Louise Gomart – Gortva Gergely – Gucsi László – Oross Krisztián – Pető Ákos – Serlegi Gábor – M. Virág Zsuzsanna – Jakucs JánosTransforming traditions of material culture. Spatial and temporal patterns in pottery style, production and use during the second half of the 6th millennium cal BC in south-eastern Transdanubia and beyond, Hungarian Archaeology Vol. 9 (2020), Issue 1, pp. 1–11, https://doi.org/10.36338/ha.2020.1.3

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése