A tapar ős mondatjel korai előfordulásai a szabírok őstörténetéről

Az 1993-ban kiadott Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk megjelenése óta időről-időre megújult erővel lángol fel a vita (1) a székely írás nikolsburgi ábécéjében fennmaradt "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel értelmezéséről (2). Simon Péterrel közös álláspontunk szerint a jel az égig érő fával (Egyiptomban a heper jellel ábrázolt skarabeuszbogárral) azonosított napisten jelképe, amelyik a szabír népnevet (a tapar ős "szabír ős" mondatot) rögzíti. 

E felismerésünket az ókori Szubartutól a mai Zalaszabarig és a római korban Savaria nevet viselő Szombathelyig húzódó történelmi szabír vándorlás útvonala mentén hátrahagyott jel-előfordulások alátámasztják (3). 

 

1/a. ábra. A tapar ős mondatjel előfordulása egy, az ókori Szubartu területén, vagy ahhoz időben és földrajzilag is közel előkerült edényen (Hissar, Kr. e. 4300)

A Hissar-i edény vízszintes vonalai a ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelei s ezekkel együtt egy istenidéző szertartás szövegkönyvét rögzítik. Az olvasat: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Szabír ős. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. A helyszín a Kr. e. V. és II. évezred között folyamatosan lakott volt. Hissar és környezete hozzájárult a sumér kultúra kialakulásához és kötődött Közép-Ázsia műveltségeihez.  

1/b. ábra. ábra. A "tprus" jelre vonatkozó, kettős kereszt alakú korrektúrajelek az 1500 táján készült nikolsburgi ábécében

2. ábra. Göbekli tepe 12 000 éves írásemlékének olvasata: Lyukó szabír ten "Lyukó a szabírok őse/istene", jobb oldalon lent a megfelelő székely jelek: a "ly" (lyuk/Lyukó) és a "tprus" (szabír ős)

 3. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor  ten hieroglifája az egykor itt élők magyar, vagy magyarral rokon nyelvének bizonyítéka, mert a tenyésztés szervére tették

A 3. ábrán látható 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor a világ egyik legkorábbi, a magyar hieroglif írás segítségével jól elolvasható írásemléke. A tenyésztés szervén jelenik meg a Ten "élet, isten, szabír ős" jel, ami a magyar (vagy egy magyarral rokon) nyelvhez köti a tehénkén fennmaradt szöveget és a "tprus/ten" jelet. Ez a jelhasználati mód évezredeken át megmaradhatott hazánk területén, vagy újra bekerült a Kárpát-medencébe az avarokkal bevonuló szabír népességgel együtt. Erre utal, hogy a Gizella-kincs avarok által készített turulos fibuláján szintén a tenyésztés szervén látjuk a Ten jelet.

4. ábra. Szarmata edény az égig érő fát ábrázoló jellel, ami a nikolsburgi ábécében "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel

5. ábra. Szergej Botalov által közölt sztyeppi ogur/szabír jelvény a "tprus" jel változatával

6. ábra. Az egyik VII-IX. századi bojnai idolon a Nagyon nagy ... sar tapar ős él, (mai magyarsággal: A Nagyon nagy ... úr, a szabírok őse él) mondat olvasható

7. ábra. A dobronaki hímes tojás olvasata: Ragyogó Egy (is)ten a szabírok őse 

8. ábra. Anaszazi sziklajel a Grand Gulch körzetből (fent balra), a nikolsburgi székely ábécé "tprus" jele (fent jobbra) és az indián sziklarajz fényképe (lent)

Jegyzet

(1) Az akadémikus áltudomány szakmai-etikai felkészületlenségét, prekoncepcióihoz való ragaszkodását és történelemhamisító hajlamát leleplező vita története A temporius-téveszme diadalútja c. blogbejegyzésből ismerhető meg.  

(2) A wikipedia az alább idézett tájékoztatást adja a nikolsburgi rovásírásos ábécéről 2014. 04. 18-án. Ezt majdnem szó szerint ide másolom, mert a legfontosabb megállapításokat tőlem veszik át, amit "le is hivatkoznak", ám gondosan ügyelve arra, hogy a nevem és a hivatkozásaim csak az alternatív nézetek között jelenjenek meg. Mintha az akadémikus áltudománynak lenne egy komolyan vehető álláspontja erről, amihez képest csak alternatívát jelenthetne az én felismerésem. A helyzet azonban éppen az ellenkezője ennek. Az MTA rováskorpusza nyilvánvalóan dokumentálja a rovológiai téren nem is létező "tudományos konszenzus" szakmai és etikai csődjét. Ez csak azért nem köztudott, mert a népek nem olvassák és nem értik meg a szakirodalmat. Az derül ki a történtekből, hogy a "szakma" akkor is képtelen megoldani a felmerült kérdéseket, ha alaposan megrágva elébük teszem. A wikipédia szerkesztői dícséretes módon tájékoztatják a nagyérdeműt az álláspontomról, ám megpróbálnak úgy tenni, mintha nem éppen a nikolsburgi ábécé és a "tprus" jel kapcsán lepleződött volna le és dőlt volna dugába az akadémikus áltudomány történelemhamisításra való készsége. Következzen tehát alább a wikipedia - cikkünk témáját (szó- és mondatjeleink létét, a "tprus" mondatjelet, a jelsorrendet stb-t) tekintve -  lényegében tőlem átvett álláspontja:

"A székely–magyar rovásírás jelkészletének első ismert lejegyzése. Az egy oldalnyi írás egy pergamenlapon található, mely egy 1483-ban kinyomtatott könyv hátsó lapjaként őrződött meg a Dietrichstein hercegek könyvtárában a Csehországhoz tartozó Mikulov (németül Nikolsburg) városában. A Dietrichstein-könyvtár 1933-ban árverésre került Luzernben s ez alkalommal a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta, jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban található.

A nikolsburgi ABC 1483-ból

A lap eredetileg a XV. század közepe táján egy kódex hátsó táblájának belső borítója volt. Az ábécé fölött az „A székelyek betűi, ahogyan fába róják” jelentésű felirat áll. Ezt követi 46 rovásjel, köztük több összetett is, majd az „amen” szó székely–magyar rovásbetűkkel leírva. Jakubovich Emil, a Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatója írt egy ismertető tanulmányt az ábécéről, amelyet 1935-ben közölt a Magyar Nyelv.

Szelp Szabolcs a közelmúltban tisztázta az írásemlék készítésének néhány adatát. Megtalálta ugyanis azt az ősnyomtatványt, amely ezt a lapot tartalmazta s amelytől a megvásárlásakor különválasztották. Megállapította, hogy a Nikolsburgi ábécé nem a kötéstáblában rejtőző, egy régebbi kódexből származó külön lap volt, hanem magának az ősnyomtatványnak a hátsó védőlapja. Ebből következően nem 1483 előtt keletkezett (ekkor készült az ősnyomtatvány), hanem utána (meghatározása szerint 1490 és 1526 között). Az írásemlék lejegyzője egy magyarul is beszélő, a magyar királyi udvarban járatos cseh, bizonyos Philip de Penczicz volt, aki érdeklődött Magyarország és a magyarok iránt, s az ismerősei közé tartoztak a magyar királyi udvar humanista tudósai és tisztségviselői.

Az ábécéként emlegetett jelsor egyetlen vegyes listában elsősorban betűket és szótagjeleket tartalmaz, de szerepel benne az "us" (ős), valamint "nt" (ten "isten") szójel és a "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel is. Végül egy egyszavas szövegmutatványt is megad („amen”). A szótagjelek többnyire ligatúrák, azaz betűösszevonások, de van közöttük olyan is, amelyiknél nem, vagy csak nehezen ismerhetők fel az alkotóelemek.

Alternatív értelmezések

A Nikolsburgi ábécé szójeleiről

Vékony Gábor, Máté Zsolt, Simon Péter és Szekeres István egyetért abban, hogy a Nikolsburgi ábécében szójel is található. Abban azonban többnyire eltér a véleményük, hogy melyik jel az és mi a jelentése. Az eddigi feloldási kísérletek világossá teszik, hogy csak egy komplex elemzés vezethet eredményre, amely tekintettel van a jelek képi tartalmára és ősvallási jelentőségére is.

Az "us" az ős szójele, a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napistent ábrázolja (a napistent egy függőleges egyenes, a székely írás "sz" betűjének elődje, a szár "úr" szójele jelöli az "us" jel belsejében). Az "us" jel azért jelöli éppen az ős szavunkat, mert az ősvallás szerint a magyar nép és uralkodó dinasztiája a napistentől származik. Az 1400-as években a latin ábécénk hiányosságai miatt az ős szavunkat még csak us, vagy vs alakban rögzítették. A népi hieroglifák között az égigérő fa csúcsán, esetleg törzsén; vagy pedig a tulipán középső szirmaként jelenik meg. Legismertebb ilyen alkalmazása az énlakai "egy usten" ligatúrákban található. A keresztény jelképek között a mandorla felel meg neki.

Simon Péter állapítja meg, hogy a "tprus" jel a napisten jelképe; s hogy a jel hangértéke - magánhangzók közbeiktatásával - a felkelő Nap nevének a székelyek ősei által használt változata volt. Varga Géza pontosította a tprus hangalakjának általa adott magyarázatát "tapar us", azaz "szabír ős" alakban, amely valóban az Istenre utal. A magyarság régi neve ugyanis a szabír volt, s Patkanov szerint Szibériában a szabírokat tapar néven emlegették, ami földrajzi nevekben is fennmaradt. A jel képi tartalma az égig érő fa (a Tejút) ábrázolása, amelynek hasadékában karácsonykor a Nap kél, s amelynek csúcsán a palotája található. Berze Nagy János említi, hogy a magyar ősvallás szerint az égigérő fa azonos az Istennel. A tprus jel megfelelői megtalálhatók veleméri sindün, dobronaki hímestojáson és anaszazi sziklarajzon is. Vékony Gábor és Máté Zsolt szintén szójelnek (a latin temporus "korábban" szó jelének) tartják a "tprus" jelet, ez a feloldás azonban nem tartható. Máté Zsolt az "nt/tn" (Ten) jellel összefüggésben kialakultnak gondolja a "tprus" jelet, s ebben igaza lehet - mert mindkét jel az égigérő fát ábrázolja. Azonban Máté Zsolt nem veszi figyelembe, hogy a Nikolsburgi ábécé sorvezetése jobbról balra halad, ezért a temporus hangalakról és a "korábban" jelentésről alkotott hipotézise téves. Szekeres István megtalálta a "tprus" jel megfelelőjét a kínai "következő nemzedék" jelben, azonban ez alapján a székely jelet tévesen a tiprós jeleként magyarázta. A kínai jel jelentésváltozatának az ősvallás adja meg a pontosabb magyarázatát. Az ősvallás szerint ugyanis az égigérő fa azonos az Istennel, akitől származunk - aki tehát az ősünk. Ez a származás úgy történik, hogy a születendő gyermekek lelkei a fa ágain honolva várják a megszületésüket. E hiedelem magyarázza meg, hogy az egyaránt fát ábrázoló jeleknek miképpen lehet a jelentése a székely írásban tapar us "szabír ős", a kínaiban pedig "következő nemzedék". Antal Csaba egy új megoldással állt elő a ’9’ latin rövidítő jellel és a ’tprq’ betűsorral jelölt rovásjelek értelmezésével kapcsolatban. Szerinte, mivel az ’usz’ fogalomjel hangzósításához használt 9 rövidítő jel és a ’tprq’ betűsor utolsó betűjének a formája nem egyezik, a különböző alakú írásjegyek nem lehetnek azonos hangértékűek. Tehát a ’9’ rövidítő jel az ’élet forrása’ jelentéssel rendelkező ’usz’ szót jelöli, a ’q’ betű viszont veláris vagy mély ’k’ hangot, ami valójában a ’kú’ hangcsoport írásjegye. Mindezek alapján és az általa bemutatott nyelvi- valamint a magyar néphagyományban megőrződött párhuzamokat is figyelembe véve, arra a következtetésre jutott, hogy a nikolsburgi ábécé ’tprq’ betűsora, a hétágú fának a néphagyományaink által megőrződött nevét rejti, melynek feloldása az írástörténeti szempontokat is figyelembe véve ’tepere reku’, azaz „terebélyes lombos (fa)” vagy „terebélyes virágzó (fa)”.  

Az "nt/tn" (Ten) szójel egy ligatúra, amely az "n"-ből és a "t"-ből keletkezett. Isten szavunk második szótagját, az Isten "ős Ten" eredeti nevét jelöli. Ezt a jelet találjuk az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában, valamint több sztyeppei és ókori nép jelkincsében is.

"Us", "ek","ak". Vékony Gábor semmivel sem támasztja alá azt, hogy a székely írás fenti jelei idegen eredetűek lennének. (Az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók rendre magyar szavakat eredményeztek, ami azt jelenti, hogy ezeket a jeleket a magyar nép alkotta meg). Csupán az bizonyos, hogy a székely írás jeleinek megfelelői nagyon sok jelrendszerben megtalálhatók. Ezek a párhuzamok az 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint a genetikus kapcsolat bizonyítékai. Ezért a hasonló jeleket rokon jeleknek kell tekinteni, de a Vékony Gábor által feltett átadási irányt semmi sem bizonyítja. A felsorolt három jel Eurázsia és Amerika sok írásemlékén megtalálható és a figyelmen kívül hagyásuk valóban indokolatlan, amikor a jelek és a székely írás történetét meg akarjuk írni.

A Nikolsburgi ábécé jelsorrendje

A nikolsburgi ábécé látszólag és alapvetően a latinos jelsorrendet követi, amelyet a latin írásról neveztek el, de sokkal korábbi magánál a latin ábécénél. A legkorábbi ábécé, amely ebben a latinos sorrendben közli a jeleit, az ugariti ékírásos ábécé. Az a tény tehát, hogy a nikolsburgi ábécé jelsorrendje a latinos sorrendű jelsorok közé tartozik, nem jelent latin hatást. A nikolsburgi jelsorrend sajátossága, hogy legközelebbi párhuzama az említett ugariti jelsorrend. Azaz a nikolsburgi ábécé jelsorrendje korábbi, mint a latin ábécé. Ez a nikolsburgi jelsorrend hasonlít a kazár ábécé jelsorrendjéhez is, amely nem lehet türk eredetű, mert az ótürk ábécé részben ismert sorrendje (mint azt Vékony Gábor említi) nem a latinos jelsorrendet követi. Ebből az következik, hogy a nikolsburgi ábécé (és a székely írás) nem származhat az ótürk írásból, de megőrzött egy közel négyezer éves hagyományt. Varga Géza derítette ki, hogy a jelsorrend forrása az ősvallási jelhagyomány értékítélete. Azok az ősvallási jelek kerültek a jelsor elejére, amelyeknek nagyobb volt az ősvallási jelentősége. Ezért vannak a jelsor elején az "a" (anya, Enéh), a "b" (Bél, fiú) és a "d" (Du/Dana, Ten főisten) jelek. Hasonló értékítélet tükröződik a csukcs szójelek sorában is. Azaz a nikolsburgi ábécé egy több évezredes jelsorrendet őrzött meg."

(3) Az ókori Szubartu szabír/hurrita csoportjai több hullámban kerültek fel a sztyeppre és alapját képezik a szkíta és a hun népességnek is. Jordanes már úgy hivatkozik a szabírokra (akiket onogur néven is emleget), hogy ők az igazi hunok utódai. Ezért a szabír kérdésre és a "tprus" mondatjelre adott, az MTA rováskorpusza által dokumentáltan csődbe jutott akadémikus magyarázat végiggondolása alapvető fontosságú lenne a napjainkban kínai-magyar közös szervezésben készülő hun kiállítás számára. 

Ezen a hun kiállításon elkerülhetetlenül ki lesznek állítva a magyar hieroglif írás szójeleivel már elolvasott hieroglifikus hun nyelvemlékek. Ha a kiállítás szervezői mondani kívánnak valamit a hunok nyelvéről, akkor e hun szövegekről aligha feledkezhetnek meg. Az eddigi félsikerű kiállítások azonban azt jelzik, hogy a szakmailag és etikailag is felkészületlen szervezők, a leszerepelt szemellenzős rovológia képviselői, segítség nélkül képtelenek lesznek e feladat megoldására. 

 

Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái 

Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja

Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza

Varga Géza: Szarmata régészeti leletek magyar mondatokkal

Varga Géza: A bojnai idolok hieroglifikus mondatai

Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás

Varga Géza: Félsikerű kiállítások 

Varga Géza: Szemellenzős rovológia Zelliger Erzsébet az MTA rováskorpuszáról

Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei

Varga Géza

Attila Róma elfoglalására induló csapatai az Őrségen keresztül jutottak el Itáliába. Ha Ön is oda készül, akkor tarthat egy pihenőt jövet is, meg menet is Veleméren, a Cserépmadár szállás és Csinyálóház kényelmes és szép lakosztályaiban! Nálunk akkor is megszállhat, ha az esze ágában sincs továbbmenni. Ami tökéletesen érthető lesz, hiszen aligha van jobb hely Velemérnél és Magyarországnál. Attila is visszafordult ...