Reich Szabina adta közre az academia.edu-n a négy szerzőtársával írt Leletek Székesfehérvár középkori Szent Péter-plébániatemplomából c. dolgozatot, amely egy 1420 tájáról származó székesfehérvári sírkő töredékeit is bemutatja (1. ábra). A sírkövön egy címerpajzs látható, abban pedig "egyenes szárú, alul hármas gyökérzetben végződő heraldikus liliom" (376. oldal). A liliomként való meghatározás botanikai értelemben nem helytálló, a szerzők ezért minősíthették a jelképet "heraldikus liliom"-nak. A virág ugyanilyen erővel nősziromnak, vagy tulipánnak is nézhető, ám e növényeknek a valóságban nem "hármas gyökérzete" van, hanem hagymája (1). Azaz más magyarázatra van szükség. Ennek kifejtésére ad lehetőséget e székesfehérvári hieroglifikus írásemlék. A "hármas gyökérzetű" jelkép nem természethű növényábrázolás, hanem - mint az a székesfehérvári (1. és 2. ábra), baraba tatár (3. ábra), francia (4. és 6. ábra) és magyar népi (7. ábra) példák elolvashatósága alapján belátható - egy ősvallási kötődésű szójelekből alkotott hun-magyar mondatjel.
A Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun mondatjelben szerepel a tulipánszerű Isten (ős + ten) ligatúra (2/b. ábra). A francia hagyományban is megőrződött e virágszerű jelkép Isten/isteni jelentése. A dorestadi meroving boglár hieroglifikus mondatában szereplő Isten ligatúra szintén azt bizonyítja, hogy a merovingok értették és alkalmazták is e hun ligatúrát (9. ábra). Az énlakai bilingvis kétségtelenné teszi a tulipánszerű hieroglifikus szóösszetétel Isten olvasatát. A fleur de lis összefüggésrendszere igazolja a magyar történeti hagyományt is, miszerint a székely írás a magyarul beszélő hunok hagyatéka (nemzeti írásunk eredeti neve hun-szkíta írás).
A jelen cikkben e virágszerű székesfehérvári mondatjelet olvasom el a magyar hieroglif írás segítségével (2/a. ábra).
1. ábra. A székesfehérvári középkori Szent Péter székesegyházban fellelt sírkő címere (Burián Péter rajza nyomán)
2/a. ábra. A sírkő címerpajzsában a szójelekből összerakott, lentről felfele az Égben ragyogó Isten olvasatú hieroglifikus mondatjel szerepel, az ábra jobb oldalán a székely írás "g" (ég), "r" (ragyogó), ten és ős jelei láthatók
A szerzők nem említik, ám széles körben elterjedt téveszme, hogy a hasonló magyarországi lilomszerű virágábrázolások a francia fleur de lis "liliomvirág" hazai megfelelői, amelyek francia hatásra terjedtek el nálunk. Ennek azonban inkább az ellenkezője igaz, mert a magyarul beszélő hunoktól származik. A Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun világfa is tartalmazza a virágszerű, elolvasható Isten ligatúrát (2/b. ábra). Kézenfekvő, hogy ezt vették át a merovingok a többi hun jellel együtt (9. és 10. ábra). A francia hagyományban fennmaradt a virágszerű ligatúra Isten jelentése. A Clovis megkeresztelésekor alkalmazott szent olajat tartalmazó, angyal által hozott (5. ábra) ampullán ugyanis liliomszerű jelkép volt, amit az isteni kiválasztottság és az uralkodói legitimitás (az Istentől származó királyi hatalom) jelének tartottak.
A királyi hatalmat jelképező elolvasható világfa gondolatát a hunok hozhatták Európába. A kínai
wang "uralkodó" szójel egy hegyen álló, kettős kereszt alakú világfa. A sumér
nun "herceg" szójel ugyanilyen. Elolvasható világfa a hun és avar előzményeket követő hármas halmon álló kettős kereszt a Magyar Királyság címerében. Ebbe a körbe, az elolvasható világfák közé tartozik a francia
fleur de lis is. Az összekötő kapocs a hun történelem. Mindegyik fenti nép története kapcsolódik valamiképpen a hunokéhoz, vagy - mint a magyarságé - azonos vele. A királyságot jelképező elolvasható világfa a szabír/hurri területeken születhetett meg vagy 8-10 000 évvel ezelőtt, amit az
asszír és a
hurri világfák, meg a környezet jeltörténete alapján némi joggal feltételezhetünk. A sajátos világfaábrázolás innen juthatott el Kínába és a hunokhoz, majd a Kárpát-medencébe és a merovingokhoz.
2/b. ábra. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal, balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek, jobbra a megfelelő székely "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr"), ten, ős és "r" (ragyog) rovásjelek (fotógrafika)
A hasonló jelhasználat és annak egységes értelmezése a szójelek közös hun eredetével (a meroving dinasztiának nevet adó Merovech hun udvarban való neveltetésével) magyarázható, amelyet a korai francia és magyar uralkodóházak még számon tarthattak. A dorestadi meroving bogláron olvasható hieroglifikus Lyukó isten országa mondat egyértelműen dokumentálja, hogy a merovingok ismerték a hun-magyar Isten szó hieroglifikus ős + ten jelölési módját (9. ábra).
A
fleur de lis jelképnek francia forrásokban fennmaradt
Isten jelentése egyúttal igazolja a magyar tulipán
Isten (
ős +
ten) olvasatát is (2). A tulipánszerű virág ugyanis a
magyar hieroglif írás segítségével
Isten (ős + ten) alakban elolvasható, amint az az
énlakai bilingvis alapján belátható. A
tulipánszerű világfa ábrázolás (például a
Sarata Monteoru-i hun fibula mondatjele) már a magyarság hun ősei számára is a legfontosabb elolvasható istenjelképek egyike volt. A franciák a hunoktól vették át e tulipánra emlékeztető ligatúrát, csak liliomszerű változatot csináltak belőle. Ezt megtehették, hiszen nem egy konkrét növény természethű ábrázolására, hanem egy vallási képzet, az Istennel azonos világfa elolvasható ábrázolására törekedtek. Az Árpád korban élénk francia-magyar kapcsolatoknak (3) köszönhetően aztán a közös hagyományra emlékezvén a liliomszerű jelképváltozat is megjelent például Pécsett,
Somogyváron és Székesfehérváron (1. és 2. ábra).
Az elolvashatóság igényének tudható be, hogy a régészeti leleteken, vagy népi ábrázolásokon lévő tulipánszerű, vagy liliomszerű virág botanikailag nem, ám szójelekkel azonosítható. Ezért értelmetlen arról polemizálni, hogy e virágot mikor tekinthetjük tulipánnak és mikor liliomnak.
Jegyzet
(1) A székesfehérvári címerben szereplő "hármas gyökérzet" kizárja a liliomként való magyarázat lehetőségét. A liliomfélék hagymája hiányzik a francia fleur de lis ábrázolásokról is, miközben a magyar és a sztyeppei jelhagyományban előfordul a "hármas gyökérzet" (1-4. 6. és 7. ábra).
3. ábra. XVIII. századi szibériai (baraba) tatár sámándob a lentről felfele Ragyogó szár "Ragyogó úr" és Égi szár "Égi úr" olvasatú világfa-ábrázolásokkal (Strahlenberg 1730, VI/D tablója alapján a képet Somfai Kara Dávid közli)
E "gyökeres problémák" miatt a székesfehérvári heraldikai elem nem lehet lilom és (a "háromágú gyökér" francia magyarázatának hiánya miatt) nem lehet francia eredetű sem. A "heraldikus liliom" fogalmának bevezetése csak egy elvarratlan szálat jelent. A felmerülő ellentmondásokra és kérdésekre a rovológiai megközelítés ad választ. E szerint a székesfehérvári "heraldikai liliom", az európai fleur de lis és a magyar tulipántisztelet tárgya egyaránt egy szójelekből alkotott, a sztyeppi ősvallásból ránk maradt mondatjel, elolvasható világfa ábrázolás. A megoldása segít megismerni a székely rovásjelek eredetét és a lilom- vagy tulipánszerű világfa ábrázolások természetrajzát.
4. ábra. A leggondosabban kidolgozott fleur de lis ábrázoláson sincs nyoma a lilomhagymának, ám a magyar hieroglif írás jeleinek maradéka felismerhető benne, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "g" (ég), "r" (ragyogó), "gy" (egy), ten és ős jelei láthatók, az olvasat: Égben ragyogó Egy isten
(2) A fleur de lis, vagyis a francia királyi hatalom isteni eredetére utaló szimbólum származásáról főként a középkori források és legendák adnak magyarázatot. A pontos tudás arról, hogy a fleur de lis a királyi hatalom isteni eredetét jelképezi, elsősorban a francia monarchia hagyományaiban és krónikáiban maradt fenn.
A fleur de lis legendája és szimbolikája szorosan kapcsolódik az első frank király, I. Klodvig (Clovis) megkeresztelkedéséhez és felkenetéséhez.
Szent Rémy érsek Kr. u. 496-ban Clovis-t a következő szavak kíséretében kereszteli meg a római hitre: „Courbez la tête fier sicambre… (Hajtsd meg a fejedet büszke szikamber). A pannóniai Szikambria városa néhány évvel korábban még Attila városa volt. E körülmény is arra utal, hogy a merovingok ismerhették a hun jelképeket.
Egy középkori legenda szerint egy angyal hozta le a Szent Ampullát (a szent olajat tartó edényt) a mennyből, amellyel Clovist megkenték, és ezen az ampullán is fleur de lis motívum volt – utalva a király hatalmának isteni eredetére (5. ábra).
5. ábra. Pierre Puget festménye a Reimsben 496. december 25-i történt keresztelőről: angyal hozza a fleur de lis jelképpel ellátott olajos ampullát Clovis felkenéséhez
Az ilyen történetek és értelmezések főként középkori francia krónikákban, például a Guillaume de Nangis által írt XIII. századi allegorikus költeményben maradtak fenn, amely a királyi címerek szimbolikáját elemzi. Emellett a francia uralkodók – különösen a Kapetiánus-dinasztiából származó VI. Lajos és VII. Lajos – által használt jelképek és koronázási ceremóniák forrásai a fő hivatkozási pontok.
(3) A környezetünk ma is tele van annak a végső soron kőkori eredetű nemzetközi jelszótárnak az elemeivel, amelybe a jelen cikkben tárgyaltak is beletartoznak. Sok esetben a magyar jelkészlet segítségével fel lehet tárni, meg lehet közelíteni az egykori jelentéseket és hangalakokat.
6/a. ábra. Egy Chillon-i gótikus láda fleur de lis jelképének "gyökere" nem a liliomhagymával, hanem a magyar hieroglif írás ég jelével és a kínai lolo írás "ég" jelével azonosítható
6/b. ábra. A kínai lolo írás "ég" jele és a székely írás "g" (ég) rovásbetűje
7. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester erdélyi mintáról másolt tálján ilyen Égi szár (mai magyarsággal Égi úr) olvasatú mondatjelek vannak.
(2) A francia források némelyike Szent Márton hun-magyar királyfi voltát is felveti. A vonatkozó irodalmat Király Ilona szedte össze és adta közre 1929-ben (8. ábra). Ennek megfelelően lett Szent Márton a francia meg a Szent István kori magyar állam védőszentje. A közös szellemi gyökerekre mutat az is, hogy a meroving és Árpád kori emlékeken gyakori a hunok által is alkalmazott magyar hieroglif írással írt írásemlék (9. ábra). Clovis apjának, Childeriknek a sírjából is magyar jelekkel írt magyar mondatot hordozó uralmi jelvény került elő (10. ábra). Ugyanaz a mondanivalója, mint a magyar címer hun és avar előzményeket követő hármas halom álló kettős keresztjének. Egy isten országának, vagy földjének mondja a királyságot mindkettő. Ezekből nyilvánvaló, hogy a merovingok ismerték a hun-magyar Isten jelképeit és az istennel azonos elolvasható világfa képzetét. .
8. ábra. A virágszerű vallási jelkép egységes értelmezése a franciáknál és a magyarságnál toursi Szent Márton közös tiszteletével és hun-magyar eredeztetésével összefüggésben magyarázható
9. ábra. A dorestadi meroving bogláron a hieroglifikus Lyukó isten országa mondat ismétlődik, alul balra a hieroglifikus mondatjel, mellette pedig fentről lefele a székely írás "ly" (Lyukó), ős, ten rovásjele, valamint a heraldika ország szójele
10. ábra. A Childerich-kincs Föld hieroglifán (világmodellen) álló kettős keresztje (középen), a lelet hieroglifái (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely rovásjelek (jobbra), a lelet olvasata: Jó Egy földje (mai magyarsággal: Jóságos Egy isten földje)
Irodalom
Király Ilona (1929): Szent Márton magyar király legendája, Budapest
Reich Szabina – Kulcsár Mihály – Lángi József – Bartos György – Lővei Pál (2016): Leletek Székesfehérvár középkori Szent Péter-plébániatemplomából
Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1-2. füzet
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
_December_25_496_by_Saint_Remi_eveque_of_Reims_-_(MeisterDrucke-995766).jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése