2021. október 5., kedd

Az MTA rováskorpusza így dolgozza fel a körön kívülről érkezett tprus-magyarázatot

Bevezető

A Nikolsburgi ábécé a székely írás egyik legfontosabb, az akadémikus "tudomány" által a legrégebbiek közé sorolt emléke. Ennek is az egyik legfontosabb jele a tprus mondatjel, amelynek a magyarázatáért több évtizedes éles küzdelem folyik a "szakma" és a "dilettánsok" között (1). A rováskorpusz hallgat erről (a másik oldal jobb magyarázatáról), ám az akadémikus területen bekövetkezett sorozatos csőd így is nyilvánvalóvá válik. 



1/a. ábra. Az MTA rováskorpusz címlapja és a székely írás tprus jele


A rováskorpusz a tprus jelről

Az alább közölt rövid idézet illusztrálja a rováskorpusz szerzőinek elképesztő tanácstalanságát és semmitmondását a tprus kérdésében. Egyik mondatuk agyonvágja a másikat, egyetlen bekezdésnyi értelmes szöveget sem sikerült megírniuk e tárgykörben. 


1/b. ábra. A Nikolsburgi ábécé eredeti képe, amelyen a tprus jel véletlenül külön sorba került, utólag lett hozzáírva


Olvasván az elmúlt évtizedek e tárgyban született dolgozatait, úgy tűnik, mintha az akadémikus "tudomány" szerzőinek minden igyekezete a székely írásnak a tények ellenére is alfabetikusként való bemutatását célozná, hogy így a sémi írásokból eredeztethessék. Az MTA rováskorpusz tanulmányozása során több ponton is megbizonyosodhatunk felőle, hogy szerzői számára ez ma is egy megkerülhetetlen axióma - bár a rovológia adatai ezt nem engedik meg. Erről az ellentmondásról árulkodik a rováskorpuszban a tprus jelről olvasható értékelés, valamint arról is, hogy ezek a szerzők  képtelenek a tudományos igényű magyarázatra.



1/c. ábra. A Nikolsburgi ábécé kérdéses részlete a tprus jellel és a kettős kereszt alakú kis korrektúrajelekkel, amelyek kijelölik a tprus valódi helyét


1/d. ábra. A Nikolsburgi ábécé jelei olvasható jelnevekkel és a korrektúrajelek alapján rekonstruált jelsorrenddel, itt látszik, hogy a tprus nem az ent (ten) után következik


A szerzők előbb leszámolnak Jakubovich Emil és Németh Gyula bilabiális tremulánst (egy, a magyar nyelvben nem létező pergőhangot) feltételező elméletével (2). Majd - tévesen - a következőket írják a nikolsburgi ábécé "furcsa, tprus feloldású" jeléről: "Máté Zsoltnak sikerült megfejtenie a talányt. ... Véleménye szerint .. a tprus a "korábban" jelentésű latin temperius vagy temporius rövidítése. ... Máté Zsolt magyarázatának gyenge pontja, hogy a Nikolsburgi ábécében tpr(us)-ként értelmezett ligatúrát a harmadik sorban  lévő "st" ligatúra után betűzendőnek jelöli (ahogyan a kézirat is), s nem az "nt" után, noha Máté magyarázata szerint  annak a korábban használatos alakja lenne. Sándor Klára szerint a másoló tévedése lehet az ok: a negyedik sorba betoldott jelet a másolónak  a jobb oldalról induló sor elejére, az "nt" után s nem a sor végén kellett volna pótolnia, később azonban - minthogy a székely betűket csak másolta, de nem ismerte jól -  nem vette észre a tévesztést (Sándor, 2017a, 25-27)."


2. ábra. A tprus jel népi változata a veleméri rajzos sindük között, amelyek elolvasható díszítése egy ősvallási eredetű jelzés az istenhez, hogy ebben a házban az ő hívei élnek, akik vihar idején méltók a kíméletre (Sindümúzeum)


Miért téves ez? Nos, legalább két ok miatt. 

- Egyrészt azért, mert Máté Zsolt elemi hibára épített magyarázatát a szakmában szokásos "forráskritika" alkalmazásával sem lehet a talány megfejtésének tekinteni. Ez nem megfejtés, hanem szakmai és etikai csőd a kigondolója és minden akadémikus hozzászóló számára. Az említett "gyenge pont" ugyanis létezik és nincs rá mentség. A Nikolsburgi ábécé sorvezetése - sajnos - jobbról balra megy, ezért Máté Zsolt balról jobbra haladó sorvezetésre épített agyalmánya mindenestül átkerül a rovológiai téveszmék közé. Ahová a "tudományos konszenzus" által kínált többi magyarázat is.



 3. ábra. Iráni cserépváza a székely "tprus" jel párhuzamával (Hisszar tepe, Kr. e. 4300), ezen a tájon, amit a sumér iratok Szubar-ki néven emlegettek s ahol az Árpád-ház genomja kialakult, ebben az időben a szabírok éltek 


- Másrészt azért, mert Máté Zsoltnak már nem kellett megoldania a talányt, azt ugyanis Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal korábban már megfejtettük és a magyarázatot közre is adtuk (Bronzkori magyar írásbeliség, 1993). Máté Zsolt éppen ezt olvasván kapott kedvet az ellentmondásra és a kioktatásunkra - ám az ellenkezőjét sikerült elérnie: lyukra futtatta az ötletével az akadémikus rovológia legismertebb kutatóit Róna-Tas Andrástól az MTA rováskorpusz szerzőiig. Máté Zsolt nyilvánvaló tévedése ugyanis ellenőrzés nélkül megjelenhetett a Nyelvtudományi Közleményekben, aminek köszönhetően Róna-Tas András és Sándor Klára is hibásan (a tprus jel kihagyásával vagy félreértelmezésével) közölte a nikolsburgi jelsort. Miközben a mi feltételezésünk sértetlen maradt, sőt azt további - időközben felmerült - adattal támaszthattuk alá (3. és 4. ábra).


4/a. ábra. Sloan kanyon, Nebraska


A vita története



4/b. ábra. Anaszazi sziklarajz, Grand Gulch körzet, Utah


Jegyzetek

(1) A nyest.hu internetes folyóirat, amelyik a fejlécében a magabiztos Nyelv és Tudomány kifejezést viseli (ennek ellenére alaposan melléfogott és a helyzet értékelésére képtelennek bizonyult), a következőkről tájékoztat: "A rejtélyes betű mellett latin betűkkel a tpru (a Nikolsburgi ábécében), illetve tprus (Telegdinél) felirat szerepel." Ez ugyan nem igaz, mert a nyest.hu felcserélte a jelneveket (a Nikolsburgi ábécében tprus a jelnév), de eltekinthetünk ettől a bakitól. "Sokféle elképzelés született arról, hogy mit is jelöl. Egyes vélekedések szerint ez egy sajátos beszédhang, az úgynevezett bilabiális tremuláns jele. ... Ezzel az elképzeléssel az a fő probléma, hogy ismereteink szerint a magyarban sosem volt ilyen hang: bár egyes vélemények szerint bizonyos hangutánzó jellegű szavakban lehetett hasonló (ptrüsszentés, ptrücsük).

Más elképzelések a betűt a tipró szóval hozzák összefüggésbe. A legvadabb elképzelés szerint a Telegdinél előforduló, bogárra emlékeztető jel az óegyiptomi skarabeus jelével függ össze: ennek olvasata chpr(w), s mivel ez az egyiptomiaknál a Napisten jelképe is volt, nyilván a székely rovásírásban is a Napisten jele. (Arról azonban nem esik szó, hogy hogyan is hangzott.)"    

A nyest.hu szerzője által "legvadabb elképzelés"-nek nevezett felismerés (a tprus jel egyiptomi kapcsolata) az 1993-ban kiadott Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünkben jelent meg Simon Péter tollából, aki akkor az ELTE tanszékvezető professzora volt. Hogy a nyest.hu szerzője miért éppen ezt az álláspontot gondolta legvadabbnak, azt elmulasztotta kifejteni, ezért csak találgatni tudom. 

Nyilván ellenkezett azzal a magyar- és tudományellenes finnugrista prekoncepcióval, amely a honfoglalás előtt élt magyarságot rövid őstörténettel rendelkező, kultúra nélküli csordaként kívánta bemutatni. E szerint az akadémikus irányelv szerint a magyarságnak és így az írásunknak sem lehetett kapcsolata egyik déli magaskultúrával sem. Az ELTÉ-ről és a hasonló ellenségképzőkről kibocsátott szerzők különösen ugranak a sumér-magyar kapcsolatok emlegetése esetén, de - mint látjuk - az egyiptomi-magyar kapcsolatok felmutatása is megkapja tőlük a "legvadabb" jelzőt. 

A rovológiai kutatások ugyan kimutatták ennek az akadémikus nézetnek a megalapozatlanságát, de ezek elengedik a fülük mellett. A tprus jel változatai a magyar népi hieroglifikus emlékektől (2. ábra) az amerikai indiánok népművészetéig (4. ábra) számos helyen megtalálhatók s ezek genetikai rokonságát a Nemetz Tibor által elvégzett valószínűségszámítás bizonyította. Ám ez a felismerés - a "tudományos konszenzus" konok cenzúrája miatt - nem jutott el sem a nyest.hu, sem az MTA rováskorpuszának dolgozataiba. Értelmes párbeszédre a szakmai és etikai alultápláltságuk miatt nem képesek, marad számukra a jelzőosztogatás. 

"Máté Zsolt megoldása egyszerű, de nagyon szellemes." - állítja a nyest.hu, ez esetben is csak egy jelzővel "érvelve". - "Ő azt feltételezte, hogy a trpu(s) nem a betű hangértékét jelöli, hanem rövidítés. Ennek lehetséges feloldása temperius vagy temporius, azaz 'korábban'. ... A Nikolsburgi ábécében a tprus-szal jelölt betű az nt jele után áll, és arra is hasonlít, de annál kicsit bonyolultabb: a függőleges vonalat az nt esetében egy, a tprus-szal jelöltnél három vonal metszi. Az ábécé e része tehát úgy értelmezendő, hogy az nt-nek van egy „mai”, egyszerűbb jele, illetve egy korábbi, bonyolultabb jele." Az idézettekből nyilvánvaló, hogy a nyest.hu szerzőjének gyakorlata lehet a jelzőosztogatás terén, de nem tűnt fel neki, hogy a Nikolsburgi ábécé jobbról balra tartó sorvezetése miatt "a tprus-szal jelölt betű" nem "az nt jele után áll". Az sem tűnt fel neki, hogy a tprus nem is betű, hiszen nem egyetlen hangot jelöl.




5. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, fenekén a tprus (vagy a ten?) jellel


(2) A hazai nyelvtudomány "nagyjai" kétségbeesetten kerestek valamiféle magyarázatot a tprus jelnévre, amelyik máig feladja nekik a leckét. A finnugrista prekoncepció szerint ennek egyetlen hangot jelölő betűnek kellene lennie, mert a székely írást egyébként nem lehet a sémi írásokból levezetni, amelyekben csak betűk vannak, szó- és mondatjelek nincsenek. Ezért inkább kitaláltak egy, a magyar nyelvben nem létező bilabiális tremuláns pergőhangot, csak ne kelljen elismerniük, hogy a székely írásban (a nikolsburgi ábécében) vannak szó- és mondatjelek is. A könyvkiadás monopóliumával a hátuk mögött annak idején mindenféle képtelen ötletet megengedhettek maguknak. Ám ezek a "régi szép idők" elmúltak. Az internet korában hamarabb utolérik őket a sánta kutyánál. Ezen az akadémikus kínlódáson még derülhet is az MTA rováskorpusz olvasója, ha a tprus mondatjel általuk kiagyalt újabb magyarázatait végigolvassa.



6. ábra. Zamárdi avar nagyszíjvég a tprus jellel


Irodalom

Máté Zsolt: A székely rovásírás latin rejtélye  

A magyar rovásírás egy megoldott rejtélye (nyest.hu, 2010., 10. 03.)

Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség

Varga Géza: Veleméri rajzos sindük

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása




6 megjegyzés:

  1. Szab Gábor:
    Sajnos ezek az akadémisták nem hogy nem képesek, hanem nem akarják a magyarázatot. Ők maguk a tagadók. A valóság tagadói.

    Varga Géza:
    Egyetértünk.

    VálaszTörlés
  2. Krisztina Szűr:
    Ó igen, "Az internet korában hamarabb utolérik őket a sánta kutyánál." - erre gondolok én is sokszor. A hátránya, hogy cunamimennyiségű marhaság is ömlik, a fotók és filmek ma már kiválóan hamisíthatóak és az ember is túl van terhelve (és az eldebilesedés is látszik, műveltség hiányával egyetemben, ami kiváló táptalaj), csak kattog és nézelődik, a benyomásait kiválóan manipulálják. MÉGIS jónak érzem, hogy egyfajta monopólium ledőlt.

    Géza Varga:
    Köszönöm! Valóban ledőlt. Egy idő után talán észre is fogják venni. A megosztás segít abban, hogy a politika elgondolkozzon azon, mit is támogat, ha ezeket életben tartja.

    VálaszTörlés
  3. Geönczeöl Zsuzsa:
    Ez történik, ha az tudást nem adja át az előző generáció. Mára kivetítve - ugyanez látható, ha az anya - dörgölőzve az államalkotó nemzethez - nem beszél a gyerekével magyarul. Mert az olyan "snassz". A Gömörben minden egyes falunak sajátságos kiejtése, beszédmódja - két-három generáció alatt visszafordíthatatlanul eltűnik. Senki sem foglalkozik vele, senki sem írja le, senki sem tanulja, tanítja a következő generációkat.

    Varga Géza:
    Köszönöm a hozzászólásodat! Esetünkben ez a tudás igen régi, ennek a jelnek a jelentését fel kellett deríteni. Most egy akadémikus hazugságáradattal kell megvívnunk. Az persze igaz, hogy a hun-magyar azonosság tudata régi magyar hagyomány, amit az apák továbbadhatnak a fiaiknak. Azonban a több generációs iskolai téveszmeterjesztésnek is van hatása, azzal nehéz szembeszállni. Ismerni kellene a forrásokat. Vagy pl. fel kell tárni a saját jelhagyományunk értékeit.

    VálaszTörlés
  4. János Laczkó:
    Az akadémia valóban minden eszközzel bizonyítani akarja a sémi írások elsődlegességét, a sémi felsőbbrendűséget. "Az akadémikus "tudomány" szerzőinek minden igyekezete a székely írásnak a tények ellenére is alfabetikusként való bemutatását célozná, hogy így a sémi írásokból eredeztethessék."

    Géza Varga:
    Kedves János! Köszönöm a figyelmedet! A megosztás segít

    VálaszTörlés
  5. Kőnig Adri :
    Újra és újra elcsodálkozom azon ,hogy - hogy nem szégyellik magukat ezek a “ jó emberek “ egyáltalán ?!
    Máté Zsolt hibája egyértelmű . A többiek is átvették tőle gondolkodás nélkül - ez is bizonyos és elég kiábrándító ,mivel elvileg a “ tudomány “ képviselőiről lenne szó !
    De amikor szóltál , üzentél nekik és felhívtad rá a figyelmüket , akkor még bőven lett volna idejük kijavítani a vétett hibát . Csak egy icipicit kellett volna elgondolkozni a felhozott érveiden és máris mindenki számára világos lehetne a tétel .

    De nem ! Őket ez nem foglalkoztatja !
    Látványosan elfordulnak az egyetlen feloldástól ami az ő elméleteikkel ellentétben viszont logikus !
    De miféle tudományt képviselnek ezek a szakértők egyáltalán ?
    Azt hiszem én szégyellem magam miattuk is ! Ez a viselkedés semmiképp nem tudományhoz méltó !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Adrienn! Ez az áltudomány kidolgozott egy védekezési eljárást. Elsősorban azt, hogy az agyalmányaikhoz csak "tudományos fórumokon" és megfelelő végzettségek, tudományos fokozatok birtokában lehet hozzászólni. Ennek adott hangot legutóbb Vásáry István, amikor megpróbálta leiskolázni Fehér Bencét. Azt írta, hogy ha tudományos fórumon adja elő az álláspontját, akkor majd választ kap rá. Mellesleg Fehér Bence "Baszjad Izüt" olvasata alapvetően hibás, mert szójeleket és repedéseket olvas el alfabetikusan, ám persze Vásáry Istvánnak sincs igaza. Nem igaz, hogy csak az általuk jóváhagyott és őrzött tudományos fórumokon lehet tudományos teljesítményeket elérni. Minden fórum tudományossá válik, ahol valódi tudományos eredmények jelennek meg. Ennek a téveszméjüknek köszönhetően azonban abban a hiszemben ringathatják magukat, hogy ha körön kívül lepleződnek le, az nem számít. Pedig ebben alaposan tévednek. Nem csak a szaktudásukról vált nyilvánvalóvá az egész ország előtt, hogy semmit sem ér, hanem a becsületükről is.

      Törlés