Gunnar D Hiptmair mutatta be a közösségi hálón a Tordos-Vincsa kultúra kb. 6000 éves ausztriai idolját (1. ábra). Az idol a Tejúttal azonosított istent idézi fel jelek segítségével. E cikkben az idol hieroglifáit (vallási jelentőségű szójeleit) olvasom el. E szójelek a magyar hieroglif írás jelei, amelyeket a 90-es években rekonstruáltunk az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában. A Tordos-Vincsa kultúra 210 jelét Winn mutatta be és én tisztáztam, hogy ezek közül 49 egyeztethető a székely írás jeleivel (5. ábra). A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításunk szerint ez a hasonlóság nem a véletlennek, hanem a jelkészletek genetikai kapcsolatának köszönhető. A székely írást ma alfabetikusnak tartják, de a napjainkig vannak szó- és mondatjelei. A magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban is találkozunk velük.
A hieroglifikus szövegek ma már különösnek tűnő szabályokat követő, vallási jelentőségű, képszerű jelmontázsok, amelyekben egyes rövid mondatrészek ismétlődnek. Ilyen ismétlődő fordulat kettő is akad a most vizsgált idolon: a jó nagy és a szár ten "úr(is)ten" mondatrész. Ezek néhány párhuzamát is bemutatom az alábbi fejezetekben.
E hieroglifák és az írásemlék-párhuzamok segítségével sorozatban olvashatjuk el a hasonló hieroglifikus szövegeket, a legkorábbi magyar nyelvemlékeket. Az olvasatokat eddig tudományos igénnyel nem cáfolta senki. Az érdemi hozzászóláshoz ugyanis ismerni kellene a szakterületet. Ám senki sem akad, aki ezért dolgozni és gondolkozni is hajlandó, vagy képes lenne (1).
1/a. ábra. Botvégi idol a Tordos-Vincsa kultúrából (Ausztria), jelei az Istennel azonos égig érő fát (a Tejutat) idézik (fotógrafika)
A jelszerkezet alapján a Tordos-Vincsa idol egy ősvallási istenidéző szertartás kelléke volt, az Isten megidézését szolgálta. A halandók előadták a fennvalónak az őket foglalkoztató kérdéseket és hálát adtak neki az életért. S persze kíváncsian várták az Isten megjelenését, meg az időszerű kérdéseikre adott válaszát. Ez utóbbi lehetett szóbeli üzenet, vagy tevőleges cselekedet (eső, a nappalok hosszabbodása, gazdag termés, szapora gyermekáldás stb). Hasonló szertartási szövegek az utóbbi 40 000 évből egész Eurázsiában előkerültek, nagyjából hasonló hármas szerkezettel.
Az idol jeleinek első és utolsó csoportja - a kőkori eredetű szertartási szövegkönyvek szabályai szerint - egyenes vonalakból áll. Ez a vonal a székely írásban jellemzően ferde és az "r" hang jele, a hettita hieroglif írásban függőleges s ott a rá szótagjele, az avaroknál vízszintes és a ragyogó szójele. Az első csoportba tartozó jelek olvasata ezen a Tordos-Vincsa idolon: Ragyogj, ragyogj, ragyogj, ragyogj! A harmadik csoportba tartozó jelek olvasata: Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. A kétféle olvasatra az ad lehetőséget, hogy a szójelek nem jelölik a ragozást s a legkorábbi írásokban egy szójelnek gyakran több jelentése is volt. Azt, hogy a két csoport közül melyik az első és melyik az utolsó, egyelőre nem tudjuk.
Az idol jeleinek középső csoportja az epiphaniát, az Isten megjelenését dokumentálja. Lentről felfele a Lyukó jó nagy szár ten, mai magyarsággal: Lyukó a jóságos nagy úr(is)ten mondatot rögzítik. A jelek és a hozzájuk kapcsolódó akrofónia-rekonstrukció leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre.
A Lyukó hieroglifa
2/b. ábra. Noin Ula-i hun lelet a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció előfordulásával
3/b. ábra. A zamárdi temetőből előkerült avar szíjvég részlete a Jó nagy sar (mai magyarsággal Jó nagy úr) olvasatú szembőlnézeti világmodellel ("eget tartó folyó" ábrázolási konvencióval)
4/b. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron fennmaradt a szár "növényi szár, úr" hieroglifa lineáris változata is az állat homlokán, valamint a ten "isten, élet" hieroglifa is a tenyésztés szervére helyezve
4/c. ábra. A zalavári Szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) mondatjel (középen), a jelvény szár, ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a nekik megfelelő mai magyar jelek (lentről felfelé: magyarszombatfai tányér szár jele, a székely írás "sz" betűje, valamint ős és ten szójele (jobbra)
4/e. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester másolt világmodellje, amelyben a szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) szöveg jelenik meg
Jegyzetek
(1) Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet korábbi főigazgatója levélben tájékoztatott arról, hogy nem tud és nem is kíván ezzel foglalkozni. Nyilván ezzel (a szójelek és a képszerű jelszerkezetek létének tagadásával) függ össze, hogy az intézet kiadványaiban szinte csak alá nem támasztható olvasatok jelentek meg pl. a jánoshidai tűtartóról, vagy a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókáról. A nem tudományos igényű értékeléseknek, legyenek azok támogató, vagy bíráló jellegűek, a szakmai párbeszédben nincs súlya. A tudományos igényű vitákat nem jelzőosztogatással vagy népszavazással döntik el. Az értékelés módszertanával A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkben és a Magyar hieroglif írás kötet Írás, vagy díszítés? c. fejezetében foglalkoztam.
Irodalom
Shan M. M. Winn: Pre-writing in southeastern Europe: The sign system of the Vinca culture ca 4000 B.C. Westwrn Publishers, Calgary, Alberta, 1981.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve
Varga Géza: Veleméri világmodell
Varga Géza: Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről
Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról
Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza: A szarmata jogar csúcsdísze egy kőből rakott hieroglifikus égbolt-modell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése