Gunnar D. Hiptmair mutatta be a közösségi hálón a Tordos-Vincsa kultúra kb. 6000 éves ausztriai idolját (1. ábra). Az idol a Tejúttal azonosított istent idézi fel jelek segítségével. E cikkben az idol hieroglifáit (vallási jelentőségű szójeleit) olvasom el. E szójelek a magyar hieroglif írás jelei, amelyeket a székely rovásbetűkből kiindulva a 90-es években rekonstruáltunk az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában. A Tordos-Vincsa kultúra 210 jelét Winn mutatta be és én tisztáztam, hogy ezek közül 49 egyeztethető a székely írás jeleivel (5. ábra). A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításunk szerint ez a hasonlóság nem a véletlennek, hanem a jelkészletek genetikai kapcsolatának köszönhető. Ez a kapcsolat teszi lehetővé a jelen cikkben tárgyalt írásemlék elolvasását is (1/a. ábra). A székely írást ma alfabetikusnak tartják, de a napjainkig vannak szó- és mondatjelei. A magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban is találkozunk velük.
A hieroglifikus szövegek ma már különösnek tűnő szabályokat követő, vallási jelentőségű, képszerű jelmontázsok, amelyekben egyes rövid mondatrészek ismétlődnek. Ilyen ismétlődő fordulat kettő is akad a most vizsgált idolon: a jó nagy és a szár ten "úr(is)ten" mondatrész. Ezek néhány párhuzamát is bemutatom az alábbi fejezetekben.
E hieroglifák és az írásemlék-párhuzamok segítségével sorozatban olvashatjuk el a hasonló hieroglifikus szövegeket, a legkorábbi magyar nyelvemlékeket. Az olvasatokat eddig tudományos igénnyel nem cáfolta senki. Az érdemi hozzászóláshoz ugyanis ismerni kellene a szakterületet. Ám - a jelek szerint - senki sem akad, aki ezért dolgozni és gondolkozni is hajlandó, vagy képes lenne (1).
1/a. ábra. Botvégi idol a Tordos-Vincsa kultúrából (Ausztria), jelei az Istennel azonos égig érő fát (a Tejutat) idézik (fotógrafika)
A jelszerkezet alapján a Tordos-Vincsa idol egy ősvallási istenidéző szertartás kelléke volt, az Isten megidézését szolgálta. A halandók előadták a fennvalónak az őket foglalkoztató kérdéseket és hálát adtak neki az életért. S persze kíváncsian várták az Isten megjelenését, meg az időszerű kérdéseikre adott válaszát. Ez utóbbi lehetett szóbeli üzenet, vagy tevőleges cselekedet (eső, a nappalok hosszabbodása, gazdag termés, szapora gyermekáldás stb). Hasonló szertartási szövegek az utóbbi 40 000 évből egész Eurázsiában előkerültek, nagyjából hasonló hármas szerkezettel.
Az idol jeleinek első és utolsó csoportja - a kőkori eredetű szertartási szövegkönyvek szabályai szerint - egyenes vonalakból áll. Ez a vonal a székely írásban jellemzően ferde és az "r" hang jele, a hettita hieroglif írásban függőleges s ott a rá szótagjele, az avaroknál lehet vízszintes és a ragyogó szójele. Az első csoportba tartozó jelek olvasata ezen a Tordos-Vincsa idolon: Ragyogj, ragyogj, ragyogj, ragyogj! A harmadik csoportba tartozó jelek olvasata: Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. A kétféle olvasatra az ad lehetőséget, hogy a szójelek nem jelölik a ragozást s a legkorábbi írásokban egy szójelnek gyakran több jelentése is volt. Azt, hogy a két csoport közül melyik az első és melyik az utolsó, egyelőre nem lehet eldönteni, talán nem is szükséges.
Az idol jeleinek középső csoportja az epiphaniát, az Isten megjelenését dokumentálja. Lentről felfele a Lyukó jó nagy szár ten, mai magyarsággal: Lyukó a jóságos nagy úr(is)ten mondatot rögzítik. A jelek és a hozzájuk kapcsolódó akrofónia-rekonstrukció leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre.
A Lyukó hieroglifa
2/b. ábra. Noin Ula-i hun lelet a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció előfordulásával
3/b. ábra. A zamárdi temetőből előkerült avar szíjvég részlete a Jó nagy sar (mai magyarsággal Jó nagy úr) olvasatú szembőlnézeti világmodellel ("eget tartó folyó" ábrázolási konvencióval)
4/b. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron fennmaradt a szár "növényi szár, úr" hieroglifa lineáris változata is az állat homlokán, valamint a ten "isten, élet" hieroglifa is a tenyésztés szervére helyezve
4/c. ábra. A zalavári Szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) mondatjel (középen), a jelvény szár, ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), meg a nekik megfelelő mai magyar jelek (lentről felfelé: magyarszombatfai tányér szár jele, a székely írás "sz" betűje, valamint ős és ten szójele (jobbra)
4/e. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester másolt világmodellje, amelyben a szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) szöveg jelenik meg
Jegyzetek
(1) Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet korábbi főigazgatója levélben tájékoztatott arról, hogy nem tud és nem is kíván ezzel foglalkozni. Nyilván ezzel (a szójelek és a képszerű jelszerkezetek létének tagadásával) függ össze, hogy az intézet kiadványaiban szinte csak alá nem támasztható olvasatok jelentek meg pl. a jánoshidai tűtartóról, vagy a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókáról.
A hieroglifikus írásemlékek szakmai jellegű értékelésére eddig még nem futotta a "tudományos konszenzus" tehetségéből. A nem tudományos igényű értékeléseknek (jelzőosztogatásoknak), legyenek azok támogató, vagy bíráló jellegűek, a szakmai párbeszédben nincs súlya. A tudományos igényű vitákat ugyanis nem jelzőosztogatás vagy népszavazás dönti el. Az értékelés módszertanával A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkben, valamint a Magyar hieroglif írás kötet Írás, vagy díszítés? c. fejezetében foglalkoztam.
Irodalom
Shan M. M. Winn: Pre-writing in southeastern Europe: The sign system of the Vinca culture ca 4000 B.C. Westwrn Publishers, Calgary, Alberta, 1981.
Zsivko Vojnikov (Žhivko Voynikov): Some ancient chinese names in East Turkestan, Central Asia, and Tocharistan question
Varga Géza: Magyar hieroglif írás Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve
Varga Géza: Veleméri világmodell
Varga Géza: Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről
Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról
Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza: A szarmata jogar csúcsdísze egy kőből rakott hieroglifikus égbolt-modell
Varga Géza: "Lyukó Ak folyóisten földje" hieroglifikus mondat Teotihuacanból
Varga Géza: A szentgyörgyvölgyi korsó Lyukó és ég jeles világmodellje
Varga Géza: Lyukó istent idéző jelváltozatok Külső Mongóliától Zamárdiig és Nyugat-Európáig
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése