Nagy Margit Synkretistische Elemente in der frühawarenzeitlichen Ornamentik (magyarul: Szinkretikus elemek a kora avar kori ornamentikában) c. tanulmánya az academia.edu-n olvasható. Ebben közli néhány avar lelet képét. Ezt egészítem ki azzal az olvasattal, ami a magyar hieroglif (vallási kötődésű) írás segítségével némelyik lelet esetében lehetséges. Alább mindegyik elolvasható mondatot külön fejezetben mutatom be. A jelen cikkre - időm adódván - vissza fogok térni és a leírást is, meg az ábrát is tovább fogom részletezni az érthetőség érdekében.
A magyar hieroglif írás végső soron kőkori eredetű, az ősvallás jelrendszereként szolgált a Pireneusoktól Amerikáig. Majdnem elfeledett, már alig értett búvópatakként napjainkig megőrződött a népi, uralmi és vallási jelhasználatban. Ilyen fennmaradt írásmutatvány a magyar címer (Egy országa "Isten országa" olvasatú) hármas halmon álló kettős kereszt alakú mondatjele. Hasonló tanulságokkal szolgál a hímes tojások, a szkíta, hun, szarmata, avar és honfoglaló magyar régészeti leletek jelhasználata is. A sajátos rendszerű (a szójeleket nem sorokba, hanem képekbe rendező) írásrendszer tankönyvszerű leírását 2017-ben adtam ki Magyar hieroglif írás cím alatt.
Zsendülő Dana földje
1/a. ábra. Szeged Makkoserdő lelőhelyről származó avar csat rajza a Zsendülő Dana földje mondattal (Nagy Margit nyomán)
Az 1/a. ábra felső részén a kör alakú Zsendülő Dana földje "Újjászülető Dana földje" mondatjel látható. A tulipánszerű (az égig érő fára utaló) növényi ábrázolás az istennel azonosnak gondolt Tejutat jelképezi. E tulipán középső szirmában van a karácsonykor a Tejút hasadékában újjászülető napistenre utaló kör alakú ligatúra. E ligatúra elemei a székely írás "zs" (zsenge), "d" (Dana) és "f" (föld) jeleivel genetikus kapcsolatban vannak, ami lehetővé teszi az elolvasásukat. Az avar ábrázolás jelhasználata és gondolati alapja az etnokulturális kapcsolatnak köszönhetően közös az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában lévő Egy Isten mondatjelével, valamint a Yazilikaja-i hettita sziklapantheton Dana isten mondatjelével is (1). A zsenge szójele megtalálható a kínai írásban (ott a sen "fiatal növény, hajtás, fű" szójeleként) és a jeruzsálemi Feltámadás-templom bejárata felett is.
1/b. ábra. A Yazilikaja-i hettita sziklapantheon lentről felfele Dana ős ten (mai magyarsággal: Dana isten) olvasatú mondatjele (Charles Texier rajzának részlete)
Ten országa
Nagy Margit közli a kunbábonyi avar kagán sírjában fellelt csat rajzát is, ami helyett - az olvasat dokumentálása érdekében - a saját fotógrafikámat mutatom be (2. ábra)
2. ábra. A kunbábonyi avar kagán csatján a Ten országa hieroglifikus mondat olvasható
Lyukó a zsendülő úr
3. ábra. Keszthely Fenékpuszta lelőhelyről származó veretrajzok a Lyukó a zsendülő szár (mai magyarsággal: Lyukó a feltámadó úr), Nagy Margit nyomán
Isten
4. ábra. Oroszlányi verettöredék az antropomorf Ős ten "Isten" ligatúrával (Nagy Margit nyomán)
Ragyogó Lyukó a folyó ura
5. ábra. Alemann aranykereszt felülnézeti világmodellje a sugár irányban olvasható Ragyogó Lyukó a jó sar (mai magyarsággal: Ragyogó Lyukó a folyó ura) mondatokkal
Egy ten ragyogó, nagyon nagy úr
6. ábra. A gátéri avar szíjvégen egy jelekből alkotott antropomorf istenábrázolás van (Nagy Margit nyomán)
A 6. ábrán látható gátéri szíjvég tetején egy felülnézeti világmodell látható, amelynek olvasata kb. Ragyogó Lyukó sar (mai magyarsággal: Ragyogó Lyukó úr). A közepén egy kör alakú jelmontázsban a Ragyog magas Lyukó sar köve (mai magyarsággal: Ragyog magasságos Lyukó úr köve) olvasható. Az alsó részén az Egy ten ragyogó, nagyon nagy sar (mai magyarsággal: Egy isten a ragyogó, nagyon nagy úr) mondat van.
Jegyzetek
(1) Ez az etnokulturális kapcsolat a magyar nyelvet azonosító írásemlékeket hordozó leletek láncolatával visszavezethető legalább 10 000 éves közel-keleti és sztyeppi-szibériai előzményekre. Az újabban elolvasott 2-300 hieroglifikus nyelvemlék olyan új forráscsoportot jelent, amelyet eddig nem hasznosított a nyelvészet. Nem is kapkodnak a hasznosításuk után, mert ez a nyelvi kapcsolatrendszer mindennel ellenkezik, amit az utóbbi százötven évben az egyetemeken tanítottak. E hieroglifikus nyelvemlékek hasznosítása nélkül azonban a nyelv- és őstörténeti fejtegetések nélkülözik a lehetséges megalapozottságot.
Lényeges szempont, hogy a magyar hieroglifikus nyelvemlékek írástörténeti tanúvallomását régészeti, nyelvészeti és genetikai adatok is alátámasztják. Ezek eltérő értékelése miatt több évtizedes vita (süketek párbeszéde) folyik a prekoncepciókat elvtelenül kiszolgáló "tudományos konszenzus" és a jobbára körön kívüli független kutatók (Götz László, Csőke Sándor, Érdy Miklós és mások) között.
A mindenkori megszállók elvtelen kiszolgálásának példája, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása ma is azonosítja Zalavárt Mosaburggal. Ritoók Ágnes szíves szóbeli tájékoztatásából tudom, hogy 1945-ben a szovjetek kérték szláv régészeti emlékek "felfedezését" Magyarországon s ennek köszönhetően indult meg és teljesedett ki a Zalavár-kutatás, amelyik a szlávoknak és a frankoknak ajándékozta Zalavárt. Holott e történelemhamisítást Bakay Kornél és elődei már régen leleplezték.
Ugyanilyen, tényekkel szembemenő ellenállás tapasztalható a magyarul elolvasott neolitikus, bronzkori és vaskori hieroglifikus nyelvemlékek figyelembe vételével szemben is. Ezen ellenállás része lehet, hogy az idén két konferenciáról is kitiltottak, amikor ott a készülő hun kiállításról kívántam előadni. Pedig ezeken a konferenciákon korábban már évtizedeken át előadtam.
Eközben egyre inkább elfogadott, hogy például a ló háziasításával és a korai bronzkor fémtechnológiai felfedezéseivel kapcsolatos Szejma-Turbino kultúra összeköti az ókori szabír/hurrita területeket az Altáj, Kína, az Urál és Skandinávia ennek nyomán kialakuló kultúráival. Ezeket a régészek újabb szokása szerint magyar nyelvű lakossághoz kötik. E vélekedésüket a hieroglifikus írásemlékek rendre alá is támasztják, de erre nem hivatkoznak. E hatalmas területeken mindenütt kimutatható a magyar jelek és ősvallási mondatok használata. Ehhez hozzátehetjük Götz László, Csőke Sándor, Simo Parpola és mások nyelvészeti eredményeit, amelyek a sumért is "uráli nyelvnek" mutatják és amelyek egy legalább 10 000 éves sztyeppi népesedéstörténet felvázolását teszik lehetővé. A szemünk láttára bontakoznak ki azok az egykori etnokulturális folyamatok, amelyek az uráli/finnugor nyelvcsalád tévképzetének, ugyanakkor a ténylegesen létező szkíta-hun nép és kultúrájának kialakulásához vezettek.
Minden okunk megvan arra, hogy vigyázó szemünket a kínai-magyar közös szervezésben készülő hun kiállítás műhelyére vessük. A nagyszerű alkalom optimális hasznosításával nagyot léphet előre a magyar őstörténet-kutatás. Persze - a félsikerű kiállítások tapasztalata alapján - a lehetőség elmulasztásával egy évszázadra le is járathatja magát. A magyar akadémikus "tudomány" írástani szaktudásának és becsületének szintjét hamarosan felmérhetjük a készülő hun kiállítás rovológiai-nyelvi teljesítménye alapján.
Irodalom
Csőke Sándor: A sumér ősnyelvtől a magyar élőnyelvig, Turul Kiadó, New York, 1969.
Götz László: Keleten kél a Nap, Püski Kiadó Kft, 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése