Évtizedek óta próbálok alkotó jellegű hatással lenni a rovásírással kapcsolatos kutatásra és a kultúrpolitikára. Nem teljesen eredménytelenül (1), de még nagyon sok tennivaló maradt. És persze túlságosan nyögvenyelős az előrelépés, ha ilyen egyáltalán van. Most például megpróbálom felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy az ősmagyar kor nem volt írás- és nyelvemléktelen, ezért a NAT által ajánlott - súlyos valótlanságot tartalmazó - tankönyvek némelyikét módosítani kellene. A leveleim java nyilván el sem jut a címzettekhez. Hiába írom a leveleimet olyan "szakértőkhöz", akikkel esetleg évek, vagy évtizedek óta kapcsolatban vagyok, érdemi választ nem kapok. Néha azt sem tudom, hogy eljutott-e hozzájuk a levelem. Mintha létezne egy láthatatlan fal, amelyikről az írástan és a magyar identitás tényei visszapattannak. Így azonban a tankönyvekben megmarad a közismert hazugság az írástalan ősmagyar korról, miközben a magyar nemzeti írás több évezredes, vagy évtízezredes múltra, kőkori gyökerekre vezethető vissza s az út magyarul megszólaló nyelvemlékekkel van kikövezve.
1. ábra. Egy írásemlék, amelynek minden jele - a formáját tekintve - jól azonosítható a székely írás jeleivel, ám amivel az akadémikus "tudomány" - a hieroglif írásunk sajátos szabályait nem ismervén - mégsem tud mit kezdeni: a tiszaalpári Árpád kori ezüstgyűrű jeleinek egyszerűsített olvasata: Ragyogj nagyságos Bél szár (mai magyarsággal a Ragyogj nagyságos Bél úr)
Levelek Csák János miniszter úrnak és Kásler Miklós főigazgató úrnak
Tisztelt Csák János Miniszter úr és Kásler Miklós Főigazgató Úr!
A nagybecsű figyelmükbe ajánlom az alábbi cikkemet, amelyben a magyar nyelv korszakolásával kapcsolatos hibára hívom fel a figyelmet. Mivel nem volt írás nélküli korszakunk (a magyar hieroglif írást a hun-avar-honfoglalás korszakokban is használtuk), e tény megvitatása és a nyelvtörténetünkön való átvezetése szükségszerű.
A figyelmüket köszönöm!
Üdvözlettel: Varga Géza írástörténész
A tiszaalpári Árpád kori ezüstgyűrű (középen), a gyűrű ragyogj, nagy, Bél és szár "úr" hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "n", "b" és "sz" rovásbetűk (jobbra)
Tisztelt Csák János Miniszter Úr!
Több, mint 5 évtizedes kutatómunkával sikerült tisztáznom a székely írás eredetét és felfedeztem a szójeleket használó előzményét, a magyar hieroglif írást. Tucatnyi könyvet adtam ki és vagy 2500 cikket írtam e tárgykörben. Tartottam egy sor előadást is. Azonban - felmérve a felfedezés jelentőségét és az emberi életkor korlátozott voltát - szükségesnek gondolom az eredmény méltó közzétételét és hasznosítását is. Ez könnyebben menne az Ön segítségével, ezért kérem a szíves támogatását! Konferencia sorozatra, sajtóban történő bemutatásra és a kutatás fizetett kutatókkal történő folytatására, az elért eredmények tudomány általi hasznosítására lenne szükség. Természetesnek gondolom, hogy szakértők segítségét kívánja igénybe venni, ha érdemi választ szeretne adni. Azonban azt is tudom, hogy a "szakértők" nem értenek hozzá. Ugyanis egyikük sem vette a fáradságot, hogy alaposan, prekoncepciók nélkül kutassa ezt az írást, vagy hogy elolvassa és megértse a Magyar hieroglif írás c. kötetemet és a blogomban olvasható 900 körüli cikkemet. pl: Legkorábbi nyelvemlékeink. Ez egy ismeretlen terület a "tudományos konszenzus" számára.
Gondolom, hogy a Magyarságkutató Intézet segítsége lenne a legjobb e tárgyban, de igénybe kellene venni a Magyar Nemzeti Múzeum régészeit és az ELTE illetékeseit is. Én egyedül abban sem lehetek biztos, hogy eljut-e az illetékesekhez a levelem. Az elmúlt évtizedek alatt megtanulhattam, hogy süketek párbeszédére inkább van lehetőségem, mint értelmes együttműködésre. Pedig a több száz elolvasatlan hieroglifkus írásemlék a magyar őstörténetkutatás néhány legfontosabb problémáját (például az identitás kérdését) oldaná meg. Az esetleges elutasítást kivétel nélkül a "szakma" végtelen hozzá nem értése és érdektelensége magyarázza. Minden szakszerű kérdésre tudok válaszolni. Jellemző a helyzetre egy elutasító levél, amit a Nemzeti Régészeti Intézettől kaptam.
A megtisztelő figyelmét és a segítségét megköszönve üdvözli:
Varga Géza írástörténész
Válaszlevél a minisztériumból
Az első levelemre nem érkezett válasz, a másodikra azonban az alábbi választ kaptam:
***
Tisztelt Csák János Miniszter Úr, Dr. Kásler Miklós Főigazgató Úr, Dr. Karasszon Ágnes Főigazgató Asszony, Lakatos Mihály Ügyintéző Úr és Csaba Sándor úr!
Köszönöm a Karasszon Ágnes főosztályvezető asszony nevében írt válaszlevelet! Tartok tőle, hogy a kérésem félreérthető volt, amiért a szíves elnézésüket kérem és azt pontosítanom kell. A kérésem nem anyagi, hanem kultúrpolitikai támogatás megszerzését célozta, ezért kérem a leveleim szíves továbbítását Csák János Miniszter Úrnak és Kásler Miklós Főigazgató Úrnak! A rovológiai területen időszerű rendszerváltást aligha lehet elérni alapítványi támogatásokból, legyenek azok bármilyen tiszteletre méltóak is. A nemzeti kultúrával szemben sorozatosan és közpénzen elkövetett hibasorozat megállítása végett elengedhetetlenül szükségesnek gondolom a kultúrpolitika beavatkozását. Ennek alátámasztásaként kérem az eddig csatolt linkeken és az alábbiakon elérhető cikkeim és a bennük vázolt szakmai-etikai helyzet tanulmányozását és megoldását! Ha ehhez szükségük lenne a szakmai segítségemre, szívesen állok a segítségükre.
Üdvözlettel: Varga Géza írástörténész
2023. 06. 18.
***
Tisztelt Csák János Miniszter Úr, Dr. Kásler Miklós Főigazgató Úr, Dr. Karasszon Ágnes Főigazgató Asszony, Lakatos Mihály Ügyintéző Úr és Csaba Sándor úr!
Időközben értesültem arról, hogy kínai-magyar közös szervezésben hun kiállítás készül. Ez sürgetővé tette a kapcsolatfelvételt a Csák János Miniszter Úr és Dr. Kásler Miklós Főigazgató Úr által irányított szervezőkkel. El kell kerülnünk, hogy a hun kiállításon az elolvasott hun nyelvemlékek olvashatósága említés nélkül maradjon. Kérem ezért a közvetítőket, köztük Dr. Karasszon Ágnes Főigazgató Asszonyt, hogy a tudományos előrelépés és minőségbiztosítás, a kiállítás nagyobb eredménye érdekében legyenek szívesek eljuttatni a leveleimet Csák János Miniszter Úrhoz és Dr. Kásler Miklós Főigazgató Úrhoz!
A segítségüket köszönöm!
Üdvözlettel: Varga Géza
***
Tisztelt Dr. Kásler Miklós Főigazgató úr!
Javaslom és kérem, hogy a készülő hun kiállításon használják fel az ismert hun és avar hieroglifikus nyelvemlékeket! Ha azok egyébként is ki lesznek állítva (mert a legfontosabb hun leleteken is vannak elolvasható szövegek), akkor érdemes tájékoztatni az elolvashatóságukról a közönséget. Javaslom az alábbi cikkeim és a belőlük elérhető további cikkek tanulmányozását! Természetesen örömmel segítek, ha arra szükségük lenne.
A korábbi kiállítások jórészt a hieroglifikus írásemlékek figyelmen kívül hagyása miatt voltak félsikerűek, amit most el kellene kerülni. Ez egyúttal a magyar kulturális kötődés felmutatását is jelentené a kínai kultúra gyökereihez.
A megtisztelő figyelmét köszönöm, a hun kiállításhoz sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: Varga Géza írástörténész
***
Tisztelt L. Simon László Főigazgató Úr!
Önhöz, mint a hazai muzeológiában és régészetben különleges helyzetet betöltő, ezért a hun kiállítás előkészítésében kétségkívül jelentős szerepet játszható Magyar Nemzeti Múzeum vezetőjéhez fordulok segítségért. El kellene kerülni azon rovológiai kudarcok megismétlődését, amit néhány közelmúltbeli kiállítás szervezői a figyelmeztetésem ellenére elkövettek.
Ugyanis a kiállítások szervezői tudatosan háttérbe szorították, figyelmen kívül hagyták a "rovásírással" (pontosabban szólván: a magyar hieroglif írással és a székely írással) írt nyelvemlékeinket. A múzeumok polcain százszámra porosodnak felhasználatlanul az elolvasható hun leletek. Ilyen például a nemrég előkerült telki hun csat is.
A hasonló esetek azért fordulnak elő sorozatosan, mert a "szakma" meghatározó része utálja és ebből következően nem is ismeri a székely rovásírást. Ezt bizonyítja, hogy az általam tizenvalahány évvel ezelőtt Önökhöz múzeumi letétbe helyezett budapesti késő középkori jelvény jeleket hordozó felületét restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték és a rajta lévő rovásjeleket letagadták, előbb latin AK monogramnak, majd rontott latin M-nek határozva meg. Ezzel tudatosan megakadályozták, hogy a nyelvemlék betölthesse a tudományos szerepét. A múzeum a mai napig sem teljesítette a vele kötött szerződést. Ám most ez csak egy mellékkörülmény. Itt olvashat róla bővebben:
A jelen kérésem arra irányul, hogy a készülő hun kiállítást szíveskedjenek az eddigieknél jobban előkészíteni! Tüntessék fel a kiállításra kerülő hun leletek mellett azt is, ha azokon elolvasható magyar nyelvemlék van! Mivel ilyenekből bőven akad, Kínától a Kárpát-medencéig, elkerülhetetlenül ki lesz állítva a kiállításon ilyen lelet. Nem lehet félresöpörni ezek feldolgozását a szokott ürügyekkel, mert ez a kiállítás különleges és a hibák, vagy az eredmények a szervezőket fogják értékelni, amíg az emléke fennmarad. Nem megfelelő érv, hogy nem értenek hozzá, mert érteniük kell. Ha igaz, hogy akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is ad hozzá, akkor itt az ideje, hogy több legyen a hozzáértésükből is! Amennyiben igénylik, akkor szívesen segítek.
Kérem, szíveskedjen megtenni a szükséges lépéseket és elkezdeni a hun leletek rovológiai feldolgozását! Kérem még, hogy a jelen leveleimet szíveskedjen továbbítani Csák János Miniszter Úrhoz és Dr. Kásler Miklós Főigazgató Úrhoz, mert a nekik írtakról azt sem tudom, hogy eljutottak-e hozzájuk. A kiállítás rovológiai csődjének elkerülése azonban nemzeti érdek.
A nagybecsű figyelmét és a segítségét megköszönve üdvözli:
Varga Géza írástörténész
***
Tisztelt Csák János Miniszter Úr!
Több, mint 5 évtizedes kutatómunkával sikerült tisztáznom a székely írás eredetét és felfedeztem a szójeleket használó előzményét, a magyar hieroglif írást. Tucatnyi könyvet adtam ki és vagy 2500 cikket írtam e tárgykörben. Tartottam egy sor előadást is. Azonban - felmérve a felfedezés jelentőségét és az emberi életkor korlátozott voltát - szükségesnek gondolom az eredmény méltó közzétételét és hasznosítását is. Ez könnyebben menne az Ön segítségével, ezért kérem a szíves támogatását! Konferencia sorozatra, sajtóban történő bemutatásra és a kutatás fizetett kutatókkal történő folytatására, az elért eredmények tudomány általi hasznosítására lenne szükség. Természetesnek gondolom, hogy szakértők segítségét kívánja igénybe venni, ha érdemi választ szeretne adni. Azonban azt is tudom, hogy a "szakértők" nem értenek hozzá. Ugyanis egyikük sem vette a fáradságot, hogy alaposan, prekoncepciók nélkül kutassa ezt az írást, vagy hogy elolvassa és megértse a Magyar hieroglif írás c. kötetemet és a blogomban olvasható 900 körüli cikkemet. Ez egy ismeretlen terület a "tudományos konszenzus" számára.
Gondolom, hogy a Magyarságkutató Intézet segítsége lenne a legjobb e tárgyban, de igénybe kellene venni a Magyar Nemzeti Múzeum régészeit és az ELTE illetékeseit is. Én egyedül abban sem lehetek biztos, hogy eljut-e az illetékesekhez a levelem. Az elmúlt évtizedek alatt megtanulhattam, hogy süketek párbeszédére inkább van lehetőségem, mint értelmes együttműködésre. Pedig a több száz elolvasatlan hieroglifkus írásemlék a magyar őstörténetkutatás néhány legfontosabb problémáját (például az identitás kérdését) oldaná meg. Az esetleges elutasítást kivétel nélkül a "szakma" végtelen hozzá nem értése és érdektelensége magyarázza. Minden szakszerű kérdésre tudok válaszolni. Jellemző a helyzetre egy elutasító levél, amit a Nemzeti Régészeti Intézettől kaptam:
A megtisztelő figyelmét és a segítségét megköszönve üdvözli:
Varga Géza írástörténész
***
Tisztelt Dr. Kásler Miklós Főigazgató úr!
Javaslom és kérem, hogy a készülő hun kiállításon használják fel az ismert hun és avar hieroglifikus nyelvemlékeket! Ha azok egyébként is ki lesznek állítva (mert a legfontosabb hun leleteken is vannak elolvasható szövegek), akkor érdemes tájékoztatni az elolvashatóságukról a közönséget. Javaslom az alábbi cikkeim és a belőlük elérhető további cikkek tanulmányozását! Természetesen örömmel segítek, ha arra szükségük lenne.
A korábbi kiállítások jórészt a hieroglifikus írásemlékek figyelmen kívül hagyása miatt voltak félsikerűek, amit most el kellene kerülni. Ez egyúttal a magyar kulturális kötődés felmutatását is jelentené a kínai kultúra gyökereihez.
A megtisztelő figyelmét köszönöm, a hun kiállításhoz sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: Varga Géza írástörténész
Kedves Hoppál Mihály bátyám!
Remélem, a levelem jó egészségben talál!
A megtisztelő figyelmedbe ajánlom az alábbi cikkemet, mert készül egy kínai-magyar közös kiállítás a hunokról, mint azt nyilván jobban tudod nálam. Ám ez a kiállítás nem lesz kifogástalan, ha az ismert hun (avarhun) nyelvemlékeket kiállítják, de az elolvashatóságukat, elolvasottságukat meg sem említik. A nyelv és az egykor közös írás azonosítása nélkül az identitást csak találgatni lehet és a kínai-magyar kulturális kapcsolatok közös gyökerei is rejtve maradnak. Mintaképpen mellékelem neked a legújabb cikkemet. Úgy gondolom, hogy a téma kínai-magyar együttműködés után kiált.
Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Üdvözlettel: Varga Géza
***
Tisztelt Dr. Szabados György úr!
Gratulálok az új tankönyveink kidolgozásában és a kiállításaink rendezésében végzett munkájához! Egyúttal kérem arra is, hogy az írástörténeti vonatkozások kijavítását illetően a szükséges és lehetséges lépéseket szíveskedjen megtenni! Amennyiben ez nem az Ön kompetenciájába tartozna, akkor kérem, legyen szíves továbbítani a kérésemet az illetékeshez! Álláspontom szerint olyan fontos kérdésről van szó, amelyben Önnek is állást kell foglalnia.
- A magyar őstörténetben nem volt írás nélküli, vagy nyelvemléktelen ősmagyar kor (Kr. e. 1000-től a honfoglalásig, Kr. u. 896-ig). E korból a magyar hieroglif (ősvallási vonatkozású szójeleket használó) írással írt magyar nyelvű szövegek maradtak fent, többek között szkíta, hun, avar és honfoglalás kori leleteken.
- Kérem, legyen szíves megtenni minden szükséges és lehetséges lépést annak érdekében, hogy a korábbi években rendezett kiállítások hibáját, a "rovásírással" (pontosabban a magyar hieroglif írás szójeleivel) írt nyelvemlékeink említés nélkül hagyását a most kínai-magyar együttműködéssel készülő hun kiállítás elkerülje!
A százszámra előkerült, a múzeumok polcain porosodó magyar nyelvemlékeket a "szakma" azért nem tudja elolvasni, mert az előző átkosokban a magyar nemzeti írás és különösen annak eredeztetése háttérbe szorított tudományterület volt és ma sincs senki, aki két értelmes és igaz bekezdést tudna róla írni. E szégyenletes helyzetet nem lehet a dilettáns jelző, vagy más jelzők kiosztásával megoldani. Dolgozni és tanulni kellene. Jellemző a helyzetre a régészekkel történt levélváltásom, valamint, hogy a Fehér Bence által írt rováskorpusz véletlenül sem hasonlít az MTA rováskorpuszára s hogy ez utóbbi mű három szerzője egymással sem értett egyet. Azt talán mondanom sem kell, hogy ezekből a dolgozatokból egyaránt kimaradtak a magyar írástörténetnek az ősmagyar korból ismert emlékei, vagy azok - ha kivételesen meg lettek említve - tévesen vannak leírva. A magyar őstörténet kutatásának legnagyobb problémája, hogy sem a történészek, sem a nyelvészek, sem a régészek, sem a genetikusok nem képesek bizonyítani a szkíták, hunok, avarok és honfoglalók identitását (nyelvét, vallását stb.), pedig vannak nyelvemlékeink e korból. A hun kiállítás rendkívüli alkalmat kínál a hun-magyar identitás jobb megrajzolására és felmutatására, ha a hun szövegek is azonosításra kerülnek benne. Kérem Önt, hogy a nemzeti őskultúra korszerű bemutatása érdekében szíveskedjen segíteni! A nagybecsű figyelmébe ajánlom az alábbi cikkeimet, amelyek jobban megvilágítják a kérdést!
Üdvözli: Varga Géza
***
Tisztelt Katona József Álmos, Eőry Vilma és Fehér Bence!
Kérem, tegyenek meg mindent azért, hogy a kínai-magyar közös rendezésben készülő hun kiállításon méltó módon be legyenek mutatva a magyarul megszólaló hun nyelvemlékek! Pusztán azért, mert az akadémikus "tudománynak" fogalma sincs a székely írás eredetéről és előző állapotáról, ne folytatódjon az a csődsorozat, amit a közelmúlt több kiállítása képviselt! Kiállították ugyan a szójelekkel írt nyelvemlékeket, de azok elolvashatóságáról nem tájékoztatták a nagyérdemű közönséget, mert a kiállítások szervezői maguk sem álltak a helyzet magaslatán. Tudományos és nemzeti érdek, hogy ez a páratlan lehetőség, amit a tervezett kiállítás jelent, a lehető legmagasabb szinten legyen kihasználva. A nagybecsű figyelmükbe ajánlom az alábbi cikkeimet, amelyek jobban megvilágítják a kérdés részleteit!
- A rovológiai rendszerváltás pillanatnyi helyzete
- Félsikerű kiállítások
- Szkíta tartalom
- Hun és avar tartalom
- Honfoglaló tartalom
- Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Üdvözlettel: Varga Géza
***
Tisztelt Balogh Balázs főigazgató úr!
(MTA BTK Néprajztudományi Intézet)
Önnek köszönöm meg azt, hogy az utóbbi években foglalkoztak a székely írással és kiadták a rováskorpuszukat. Igaz, hogy a végzett munkájuk eredményével távolról sem vagyok elégedett, ám örök optimistaként bízom benne, hogy néha közös nevezőre is fogunk jutni.
Most például arra szeretném kérni, hogy a kínai-magyar kooprodukcióban készülő hun kiállítás tudományos sikerét segítsék elő azzal, hogy kutatják, értékelik és hasznosítják a hun hieroglifikus nyelvemlékeket.
Nem tudom, hogy a szervezők felkérik-e, felkérték-e Önöket az együttműködésre, ám - szerencsés esetben - ettől függetlenül is értékes munkát fejthetnek ki e napirendre került témában.
A megtisztelő figyelmükbe ajánlom az alábbi cikkeimet és a belőlük elérhető továbbiakat, mert ezekben vázolom részletesebben az említett kérdéseket:
Tisztelettel üdvözli: Varga Géza írástörténész
Ui: A levelet tájékoztatás végett elküldtem néhány munkatársának is.
***
Tisztelt ELTE Bölcsészettudományi Kar!
Két dologra kérem Önöket tisztelettel:
- Az egyik, hogy szíveskedjenek továbbítani ezt a levelemet Korompay Klárának az ő cikkéhez hozzászóló és a mellékletben lévő linken elérhető cikkemmel együtt. Sokkal jobban állunk ugyanis nyelvemlékek terén, mint azt ő gondolta.
- A másik kérésem, hogy szíveskedjenek segíteni a készülő hun kiállítás előre látható rovológiai csődjének elkerülését!
Ez a kínai-magyar szervezésben készülő hun kiállítás, ha az eddigiek alapján folytatódik minden, akkor egy végtelenül nagy (írástörténeti vonatkozású) nemzeti szégyen lesz. Ezt a félsikerű kiállítások alapján bárki felmérheti. Elsősorban a nyelvészek, régészek és történészek szégyene lesz s erre - a bekövetkezte esetén - én fogom felhívni a nagyérdemű közönség megtisztelő figyelmét. Ugyanis a kiállításon valamit elkerülhetetlenül kell majd mondani a hunok nyelvéről. Amit eddig szoktak, hogy ugyanis "a hunok nyelvét nem ismerjük, de biztosan török volt", aligha lesz elfogadható. Miközben ki lesznek állítva a magyarul megszólaló hun hieroglifikus nyelvemlékek, de nem lesz melléjük írva, hogy ez elolvasható, vagy már elolvasott. Azonban segíteni is szeretnék e szégyennek az elkerülésében.
Kérem, legyenek szívesek megtárgyalni ezt az időszerű kérdést: a nyelvemlék- és írás nélküli ősmagyar korból ránk maradt (esetleg éppen hun eredetű) szövegek létét és elolvasásának lehetőségét, az elolvasott írásemlékek hasznosítását. Ha nyilvánosan megtárgyalják ezeket a témákat, azzal már segítik a hun kiállítás szervezőinek munkáját és a nemzeti nyelvtudomány fejlődését is.
A figyelmüket megköszönve, tisztelettel: Varga Géza írástörténész
Összegzés
Leveleimre a fent közöltön kívül egyetlen válasz sem érkezett. A munkát folytatom.
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése