Sorra tárul fel a hun és avar hieroglifikus írásemlékek által rögzített szövegek értelme. A kínai-magyar együttműködéssel készülő hun kiállítás szervezőinek figyelmébe ajánlom az elolvasott hun írásemlékeket és a múzeumokban porosodó többszáz társukat. A hun-magyar és kínai identitás közös gyökerei ezekkel az elolvasható hun (avarhun) írásemlékekkel illusztrálhatók a legjobban.
A csat mindkét vége egy-egy elolvasható, az ősvallás számára fontos képet idéz fel jelmontázsok segítségével (1). A csattest az Istennel (Tejúttal) azonos "magas kő" ábrázolási konvenció példája (1/a. ábra). A csat nyelve és íve pedig az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egy megvalósítása (3/a. ábra). Ezek általános leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre.
A "magas kő" ábrázolási konvenció
1/a. ábra. Avar csat a Tejútat idéző Magas isten köve mondattal (középen), az avar magas, isten (ős + ten) és kő hieroglifa (balra), valamint a székely írás magas, ős, ten és kő szójele (jobbra)
1/b. ábra. Az ős jelben szokásos szár "növényi szár, úr" hieroglifa helyén a szimmetrikus Nagy szár Isten (mai magyarsággal: Nagyságos úristen) mondat szerepel
A csattest jelei között szerepel a magas hieroglifa (ősvallási kötődésű szójel), ami a kínai írás "kaptató, magasba vezető út" jelének rokona (1/a. és 2/a. ábra). A csattesten megjelenő, hegyekből rakott világoszlop (a Tejút) kétségtelenül az égbe vezető út.
Az ős jel avar megfelelője a csat legfeltűnőbb jele (1/a. ábra). Ez a jel a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor felkel a Nap. Ez fontos pillanat volt az ősvallás számára, mert attól kezdve hosszabbodtak a nappalok. Ezért őrződött meg a kínai írásban is (6. ábra). A székely ős jel közepén szokásosan csak egy függőleges egyenes (a szár "úr" hieroglifa) szerepel, amit azonban nem ejtünk. Ebben az avar jelváltozatban a szimmetrikus Nagy szár ten mondatot találjuk a helyén. Szekeres István e jelek közül a nagy hieroglifa párhuzamát megtalálta a kínai írásban. A szár jel kínai megfelelői e cikkben is láthatók a 3/b. és a 9. ábrán. Az Isten összetétel pedig egy Kr. e. 4000 tájáról való Amur-menti sziklarajzon maradt ránk (11. ábra).
2/a. ábra. A kínai "kaptató, magasba vezető út" (Karlgren 1108 d jele) az avar magas szójel megfelelője
2/b. ábra. Az apahidai hun tarsolylemez magas kő mondatjele pontos párhuzama az avar csat hasonló mondatjelének
2/c. ábra. A velszi (Wales-i) Anglesey szigeten lévő sztélén nagyon hasonló "magas kő" ábrázolás van
Az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció
3/a. ábra. Az avar csat másik vége az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció példája (középen), az avar Óg, szár "úr" és ős hieroglifák (balra), valamint a székely írás "o/ó", "sz" betűi és ős szójele (jobbra)
A csat nyelve és íve a hun és avar csatokon szokásos módon az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció példája, amit a csat ívének égboltot ábrázoló, meg a csatnyelv függőleges egyenes volta (ez a szár "növényi szár, úr" szójel) és a rajta lévő ős hieroglifa is igazol. Az ábrázolási konvenciónak és jeleinek látjuk a kínai párhuzamát egy tetőcserépdíszen (3/b. ábra). A szár jel feltűnik egy kínai neolitikus tálon is (9. ábra).
Amint azt Harmatta Jánostól tudjuk, az égboltot az ősvallási hiedelmek szerint a szél időnként felemeli és visszaejti, ami miatt az égbolt pereme csorbult. Ezt látjuk az égboltot ábrázoló székely "o/ó" rovásbetű szélein, amely a magyar hieroglif írás Óg szójeléből alakult ki (3/a. ábra). Óg király az Ószövetségben is szerepel. A görögök Heraklészként említik, ő volt a szkíták ősapja. Óg úr leszármazottai az ogur népek (azaz a hunok).
A 4. ábrán lévő hun csat íve a nagy szójele (az ég állandó jelzője). A csatnyelven pedig a Bél és a szár "növényi szár, úr" hieroglifa (az égig érő fával azonos fiúisten megnevezése) ismerhető fel. E hun csaton a szár hieroglifa lineáris változata, egy függőleges egyenes jelenik meg, amelyből a székely írás "sz" betűje keletkezett.
5. ábra. Zamárdi avar csat a Magas kő és a Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) mondattal
Az 5. ábrán látható zamárdi avar csat szintén a "magas kő" ábrázolási konvenció példája. A csatnyelven a szár "növényi szár, úr" hieroglifa képszerű változatát alkalmazták. Ez utóbbi annak bizonyítéka, hogy a csatnyelv az Istennel azonos égig érő fa (a Tejút) jelképe volt ezen az avar csaton is.
Ebből is következően a 3. ábrán látható avar csat nyelve nyilvánvalóan szintén a szár "úr" hieroglifa lineáris változata (miként a 4. ábra hun csatján is ez szerepel). Ezzel összhangban áll, hogy a jelen cikkben elemzett avar csatnyelven megjelenik a székely írás ős hieroglifája (3/a. ábra), amelynek megfelelője a kínai írásban a "középső út" szójele (6. ábra). A "középső út" elnevezés ugyanolyan jogos, mint a szár "úr", hiszen az Istennel azonos Tejút a Sarkcsillagig vezet. Ezáltal az Úr (akitől származunk) a kozmosz forgástengelye, azaz középen van s egyúttal az égbe vezető út is. Nyilvánvalóan ugyanazon ősvallási fogalom két oldaláról van szó. A két írásban ezért lett a Tejút hasadékát ábrázoló jelnek eltérőnek látszó jelentése (a székely írásban az ős, a kínaiban a "középső út").
6. ábra. A kínai írás "középső út" jele (Karlgren 1007/i) azonos az avar csatnyelven lévő ős jellel
A Tejút hasadékában kelő Isten jelei
A székely írás ős jelének közepén egy függőleges egyenes, a szár hieroglifa lineáris változata szokott előfordulni. A népi ábrázolásokon megtalálni a helyén a képszerű szár hieroglifát is (7. ábra). Más hieroglifikus előfordulásokban további szójel-használatot is találunk, amelyek (a csillagászati tények által meghatározott ősvallási képzetekből fakadóan) mindig az Istenre utalnak. Például a karosi tarsolylemezen a Tejút hasadékában a Ten hieroglifa jelzi a feltámadó, újjászülető napistent (8. ábra). Ez a Ten hieroglifa a Nagy szár isten, mai magyarsággal Nagyságos úristen mondat részeként megjelenik a jelen cikkben elemzett avar csat ős hieroglifájának belsejében is (1. ábra).
7. ábra. A nyárszói székelykapu Isten olvasatú tulipánjában a szár hieroglifát látjuk
8. ábra. A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez képszerkezete az Istennel azonos égig érő fa (Tejút) hasadékában karácsonykor kelő napistent a Ten "isten" szójel segítségével idézi fel
A kínai és egyéb jelpárhuzamok
Az avar csaton azonosított magyar hieroglifák közül e cikkben négyhez (a magas, a szár, az ős és az isten jelhez) találtunk párhuzamot a kínai és a Kínához közeli írásokban. Van ennél több megfelelés is a kínai és a magyar jelkincs között a 10. ábrán látható táblázat alapján, amelyben 50 jelpárhuzamot mutatok be. A sinológusok nyilván több párhuzamot is találnának, ha ismernék a székely írást és a sztyeppi népek hieroglifikus írásemlékeit. Az avarok által használt szójeleket használták a hunok is, továbbá fennmaradtak a magyar népi jelhasználatban és a székely írásban is. A puszta jelhasonlóságokon túl a "magas kő" és az "eget tartó fa" ábrázolási konvenciók azonosságára is van példa (1., 3/a. és 9. ábra). E párhuzamok a közös jelkészlet ősvallási eredetének köszönhetőek. A hunok és avarok magyarul beszélő ősei évezredeken át éltek a mai Kína területén és a Kínától északra eső területeken, ahol közös ősvallási jelkészletet használtak. E jelek egyaránt megmaradtak mindegyik nép később kifejlesztett írásaiban és népi jelkészletében is. Feltárásuk, megértésük és felmutatásuk a kínai-magyar együttműködéssel készülő hun kiállítás miatt elodázhatatlan feladat. A hunokat nem lehet jól bemutatni az ismert hieroglifikus nyelvemlékeik nélkül.
9. ábra. Neolitikus tál a kínai Banpo kultúrából (középen), "magas kő" ábrázolási konvenció, ég és szár "úr" hieroglifa a tálról (balra), valamint a kínai jeleknek megfelelő székely jelek (jobbra)
A 9. ábrán látható kínai neolitikus tál peremén az Ég szár (mai magyarsággal az Ég ura) mondat olvasható. E rövid mondatnak párhuzama van a gátéri avar madaras korongon és a csúcshegyi honfoglalás kori madaras gyűrűn is. A neolitikus tál belsejében lévő szárnyas fejen a "magas kő" ábrázolási konvenció (a Magas sar kő, mai magyarsággal: Magasságos úr köve) jelzi, hogy a világoszloppal azonos istenről van szó.
10. ábra. Kínai-magyar jelpárhuzamok (a régi kínai jelek többnyire régészeti leletekről és Karlgren kötetéből származnak)
11. ábra. Amur menti sziklarajz, az emberi fejen a Szár Ak Isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura) mondattal, amelynek központi tagja az avar csaton is megjelenő Isten összetétel (a képet Hoppál Mihály is bemutatta)
Jegyzet
(1) A magyar hieroglifikus írásemlékek döntő többsége nem sorokba, hanem képekbe rendezetten adja elő a jeleket. Ez nem valamiféle cáfolata a magyar hieroglif írás létének, hanem egy intés. Arra figyelmezteti a szemlélőt, hogy meg kell ismernie ezt a régi írást, amelynek sajátos szabályai vannak. Hasonló ez a képalkotási módszer a kínai írás jelmontázs-alkotó eljárásához is.
Irodalom
Bernhardt Karlgren: Grammata Serica, Script and Phonetics in Chinese and Sino-Japanese, The Bulletin of the Museum of Far Eastern Antiquities, Stockholm, 1940.
Varga Géza: Székely rovásjelek hun tárgyakon, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1969.
Varga Géza: Az apahidai hun tarsolylemez mondatai
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata
Varga Géza: Az égig érő fa ábrázolásai
Varga Géza: A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű az "Ég ura" mondattal
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése