2019. március 16., szombat

A rakamazi honfoglalás kori turul a "Jóságos úristen" mondattal

A régészek, nyelvészek és történészek kezdettől tanácstalanok a tekintetben, hogy a székely írás korábbi-e a honfoglalásnál, vagy sem. Hunfalvy még kitalációnak gondolta az írásunkat s a valóság és a "tudományos" nézetek e téren csak igen lassan közelednek egymáshoz. Az akadémikus álláspont - szerencsére - egyre inkább abba az irányba fejlődik, hogy elismerik a sztyeppi, honfoglalásra készülő magyarok róni tudását. Újabban - nem kis erőfeszítéseimnek köszönhetően - az ELTE és az MKI munkatársai nyelvemléknek tekintik a rovásszövegeket, igaz, ezek elolvasására az akadémikus dogmák és prekoncepciók szorításában továbbra sem képesek (magyar hieroglifák létét nem ismerik el és a szkíta-hun eredetű rovásírás gondolata sem nyert még náluk polgárjogot). A múzeumok polcain lévő honfoglalás kori leletek szemügyre vétele és e szempontból való értékelése (néhány lineáris kivételtől eltekintve) mintha senkinek sem jutott volna az eszébe. Pedig még a jól ismert és ezerszer megcsodált rakamazi korongon is találunk egy hieroglifikus mondatot (1. ábra). Ez a mondat - egy sajátossága miatt - a hun-magyar azonosság bizonyítéka.



1. ábra. A rakamazi korong (fent) és hieroglifikus Jóságos Úristen mondata (középen), az alsó sorban a hieroglifáknak megfelelő székely jelek 


A képtelen helyzetet az okozza, hogy a közízlésnek a lineáris jelek felelnek meg és az olyan gazdagon díszített és pazar ötvösmunkával kialakított jeleket, mint amilyenek a rakamazi korongon is láthatók, nem merik vagy nem képesek írásjelnek tekinteni. Ha kisgyermek korukban a tanító néni a tintával, golyóstollal, vagy ceruzával írt, esetleg nyomtatott jeleket tanította meg nekik, akkor a szakma csak ilyeneket fogad el írásjelnek. Punktum. Hiába teszem elébük az asztalra a felfedezést, jól megrágva, nincs rá válasz. Se kép, se hang. Vagy ha mégis, akkor csak a finnugrista jelzőkészlet felsorolására van példa (a dilettánstól az elmebetegig).

 Olvasási nehézséget okoz az is, hogy a rakamazi hieroglifák nem egyetlen hangot, hanem egy-egy szót jelentenek. Veit Gailel ugyan világosan ránk hagyta, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak, de ennek a megemésztése sem könnyű, különösen a nyelvészeknek, régészeknek és történészeknek, mert ők egy finnugrista agymosáson mentek keresztül. Ha ugyanis a magyar hieroglif írás létezik, akkor az egyetemeken a magyar íráshasználatról és a magyar őstörténetről tanítottakból nagyjából semmi sem igaz. Akkor a honfoglaló magyar népnek olyan archaikus kultúrája volt, mint a legnevezetesebb ókori népeknek: a saját szójeles írással rendelkező kínaiaknak, egyiptomiaknak, sumereknek, hettitáknak és urartuiaknak. Volt is ilyen formátumú nép a sztyeppén, ahonnan jöttünk, mindárt kettő is: a szkíta és a hun.

 Külön gondot okoz, hogy ezt a magyar hieroglifikus írást aligha lehet levezetni az obi-ugorok szent ligeteiből, ennek inkább a déli magaskultúrákhoz lehet köze. Ilyesmit azonban magára valamit is adó akadémikus "tudós" végiggondolni és leírni sem mer, hiszen az a szakmából való kiátkozásával és egzisztenciális bizonytalanságával lenne egyenértékű. Annyit meg mégsem ér neki ez a kérdés. Tisztelet a kivételnek!

A nyugdíjasok helyzete azonban már reménykeltőbb. Az élemedettebb korúak követhetnek a továbbiakban is, mert őket már nem veszélyezteti a finnugrista pártfegyelem (hacsak nincs valamilyen mellékállásuk, külön jövedelmük, ahol el lehet zárni a csapot). 



2. ábra. A lomovátovói istenábrázolásnak is a nyakán van az "us" (ős) jel


A rakamazi hieroglifákra úgy figyeltem fel, hogy a turul nyakán lévő "us" (ős) jel a természetes madarakon nem létezik, amiből arra következtettem, hogy ez csak jel lehet. Annál is inkább, mert a hun kötődésű lomovátovói leletek egyikén az Isten (ős + ten) szavunk olvasható s az "us" (ős) jel szintén a leleten ábrázolt lény nyakán olvasható (2. ábra). Tehát az "us" (ős) jelnek valamilyen régi hun szabály, vagy szokás miatt a nyakon volt a helye. (1) Miután ezt az összefüggést megértettem, felfigyeltem arra is, hogy a rakamazi turulábrázoláson az "us" (ős) jel előtt és után további jelszerű képződmények vannak. Ezt követően már csak arra kellett felfigyelnem, hogy e jelek a fejük tetejére vannak állítva, azaz a turul szeméhez, az isteni nézőponthoz vannak igazítva. Ez a feje tetejére állított jelsor már ismerős volt, mert hasonló (szó szerint "égnek álló") jeleket korábban gyakran láttam a népi fazekasság termékein. A népi fazekasság ugyanazt az íráskultúrát őrizte meg, amit a hunok és a honfoglalók is alkalmaztak, ezért vannak közös eljárásaik.



3. ábra. Az őriszentpéteri tál köriratában két sor jel van, a külső jelsor kívülről (a földi ember nézőpontjából), a belső jelsor pedig a tál közepéről (Lyukó isten nézőpontjából) olvasható, a Lyukó hieroglifa a tál középpontjában található 


A rakamazi mondat négy (a jó, a sar, az ős és a ten) szójelből áll. A sokszor megfigyelt jelenség szerint a sar helyett ez esetben is az úr szót kell olvasni, hogy a mondatunk értelmet kapjon. Ez arra utal, hogy úr szavunk a sar/szár szóból alakult ki. (2)

 A fentieket figyelembe véve a rakamazi korong mondatának olvasata mai magyar nyelven: Jóságos Úristen.

 Hieroglifikus mondatokat hordozó jelvényszerű (az ősvallási világnézetet hirdető) korongot többet is találunk a hun-avar-magyar, sőt a meroving/frank leletanyagban (4. é 5. ábra).


4. ábra. Meroving tulajdonba került hun boglár Lyukó isten országa olvasatú hieroglifikus mondata (balra) és a hieroglifáknak megfelelő magyar jelek (jobbra)

5. ábra. A kölkedi avar boglár Nagyságos Ten úr földje olvasatú hieroglifikus mondata


6. ábra. VII. századi frank korong a Lyukó a jó Óg (mai magyarsággal: Lyukó a jó ég) mondattal (MET)






7. ábra. Meroving világmodell a Lyukó sar a nagy Dana (mai magyarsággal: Lyukó úr a nagy Isten) mondattal, a hieroglifák az ábra bal oldalán, a nekik megfelelő székely jelek a jobb szélen (lentről felfelé olvasva adják az olvasatot)

8. ábra. Az apahidai hun leletek bizonyítják, hogy a turulok hieroglifikus szöveggel való ellátásának forrása a hun kultúra

Jegyzet

(1) A nyakra helyezett "us" (ős) jel hun-magyar etnikumjelzőnek tűnik. Azt dokumentálja, hogy a hunok és a magyarok egy és ugyanazon nemzet. Természetesen a dolog nem ennyire egyszerű, hiszen elvileg lehetséges, hogy a rakamazi turulos korongot ugyan a hun szokások szerint készítették, esetleg valahol keleten (valójában két korong is van, amelyeket nem egyetlen mester készített), de a rakamazi sírban nyugvó halott már lehet a sokadik tulajdonosa, akinek semmi hun kötődése nincs. Ha ezt a kételyt egy genetikai vizsgálat eloszlatná és a karosi csontokhoz hasonlóan a rakamaziakról is kiderítené a hun jellegüket, akkor igazolást nyerhetne, hogy a nyakon elhelyezett "us" (ős) jel valóban hun-magyar etnikumjelző. Az antropológiai egyezést a genetikai elemzés, a nyelvi-kulturális azonosságot pedig a hieroglifa azonossága és hasonló használati módja igazolná. Az "us" (ős) jel széles körben elterjedt, ilyen speciális jelhasználatra (a nyakon való elhelyezésére) azonban - a jelenlegi tudomásom szerint - másutt nincs példa. Azt, hogy más népről nem lehet szó, csak magyarul beszélőről, a lomovátovói jelvényen elolvasható Isten szón kívül a rakamazi mondat is meggyőzően igazolja.

(2) Különös tanulságot vonhatunk le az egymást követő olvasatok alapján. Az égi hegyet ábrázoló, háromszög alakú "s" (sar/sarok) és a függőleges egyenes alakú, világfát ábrázoló "sz" (szár) jel (pontosabban a sar vagy szár olvasatuk) egyaránt az úr szóval helyettesítendő a hieroglifikus olvasatokban. E jelformákhoz eleve azért tartozik hasonló hangalak, mert valamikor egymás fölött álltak, egyetlen jelet képeztek. Ennek az egykor egységes jelnek a maradéka a székely írásban a "zászlós s" betű (az 1. ábra alsó sorának második jele).


Irodalom 

 Dienes István: Rakamaz-Gyepiföld

 Varga Géza: Magyar hieroglif írás

 Török Tibor: A honfoglalók genetikai származása 1. rész, 2018. (video) 

 Török Tibor: A honfoglalók genetikai származása 2. rész, 2018. (video)





dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)