Két hieroglifikus mondatjel egy isztriai későantik kőfaragvány előlapján

A hun-avar időszakban jelentős sztyeppi eredetű kulturális hatás érte a Balkán északi részét. Ez felmérhető a területen e korban készített díszes kőfaragványok sajátos magyar nyelvemlékein is. E cikkben egy isztriai példát mutatok be (1. ábra), amelyet Miljenko Jurkovic közölt a Karolingische Renovatio  Architektur und Baua usstattung im Alpen-Adria-Raum,  400 - 1000 Vom spätantiken Erbe zu den Anfängen der Romanik c. dolgozatában az academia.edu hasábjain. A horvát szerző - a magyarországi "tudományos konszenzussal" egyetemben - nem ismerte fel a kőfaragványon lévő hieroglifikus (ősvallási jelentőségű szójeleket alkalmazó) írásemlékek elolvasható voltát. Megköszönve a közlést, ami nélkül az emlék rovológiai leírását nem tudtuk volna elvégezni, a jelen cikkben ezen a hiányosságon segítünk.

1. ábra. Isztriai későantik kőfaragvány előlapja két hieroglifikus mondatjellel (fotógrafika)

A Dana isten mondatjel

A Dana isten mondatjel (2. ábra) az isztriai kőfaragvány előlapjának bal alsó sarkában van (1. ábra). A kereszt alakú jelmontázs negyedeiben kerek napjelképek láthatók, amelyek a Dana jelet az atya szójelhez teszik hasonlóvá (e két jel a 2. ábra alján, középen látható). Ezzel együtt a mondat olvasata Dana atyaisten lenne, azonban az is lehetséges, hogy az atya jele néma. Hasonló (a kiejtésben szerepet nem játszó, de a szövegemlék értelmét erősítő, vagy a képszerűségét fokozó) rajzi elemek szokásosan előfordulnak a hieroglifikus írásemlékeken és a magyar hieroglifákban.  

2. ábra. Az isztriai kőfaragvány előlapjának Dana isten mondatjele (fent), az alsó sorban a székely írás ős szójele (balra), "d" (Dana) és "ty" (atya) jele (középen), valamint a ten szójele (jobbra)

A Dana ten magas köve mondatjel

A Dana ten magas köve mondatjel két sajátossága miatt is érdemes a figyelmünkre. 

Az egyik a "magas kő" ábrázolási konvenció, amely ezt a faragványt a porecsi avar püspöki székhez köti. Az ősvallás kőtiszteletéhez kötődő jelképet használták a szkíták, a hunok és az avarok, megtalálható az amerikai indiánok népi jelkészletében és a magyar hímes tojásokon is. 

A másik sajátosság a Dana ten ligatúra, amelynek párját a székelyderzsi rovásírásos téglán, tehát egy székely írásemlékként nyilvántartott ismert szövegben találjuk (1). Nyilvánvaló bizonyítéka ez a párhuzam egyrészt annak, hogy a székely írás valóban hun (avarhun) eredetű, ahogyan ezt az 1500-as évek magyar értelmisége (például Thelegdi János a Rudimentában) még tudta és vállalta, másrészt annak, hogy a horvátok lakta területen a későantik időkben jelentős avarhun kulturális hatás érvényesült.

3. ábra. Az isztriai kőfaragvány előlapjának Dana ten magas köve mondatjele (fent), az alsó sorban a székely írás "m" betűje (balra), "d" (Dana) és ten jele (középen), valamint kő szójele (jobbra)

Jegyzetek

(1) A fentebb bemutatott isztriai hieroglifikus írásemlék jól jellemzi a finnugrista prekoncepciókon és írástani hozzá nem értésen nevelkedett magyarországi "tudományos konszenzus" katasztrofális helyzetét. A létező nyelvemlékek tömegét képtelenek hasznosítani. Például a Selyemút tele van szórva magyarul megszólaló rövid szövegekkel, ám ezek az útjelzők mégsem tölthetik be a hivatásukat a magyar őstörténet feltárásában, mert az akadémikus kutatást a hozzá nem értés és az etikátlanság vezérli.

A módszertanukban tetten érhető kettős mérce évszázada akadályozza a rovológia (a magyar ősírástan) előrelépését. Egyrészt elfogadott tudományelméleti sarokpillér, hogy egy tétel értékelését csak adatainak és megfontolásainak megismétlésével (azaz a tétel megismerése útján) lehet elvégezni. A gyakorlatban azonban lényegében mindössze azzal törődnek, hogy a tétel kidolgozójának mi a tudományos fokozata és a beosztása. Ha ez "rendben van", akkor bármekkora ostobaságot képesek tudományos eredményként kezelni.

E súlyos módszertani eltévelyedés vezetett például a Deák Dezső által kisiskolás hibára épített téveszme (a nikolsburgi "tprus" jel félreértelmezése) által az akadémikus kutatók sorában tapasztalt szakmai-erkölcsi bukásokhoz. Magasan képzett kutatók állítottak ki magukról szegénységi bizonyítványt csak azért, mert képtelennek bizonyultak a szakszerű és becsületes munkára, a kutatásban már elért és dokumentált eredmények figyelembe vételére. 

Nyilvánvaló, hogy az akadémikus tudomány helyes elmélete és hibás gyakorlata nem fér össze. E kettőnek semmi köze sincs egymáshoz, antagonisztikus ellentmondásuknak pedig a tudományos módszertanhoz. Az akadémikus áltudomány sorozatos csődjét okozta eddig is például a székely írás hun eredetének és a szójeleink létének kérdéskörében. Botrány a vegyes rendszerű írásemlékek, közte a Bodrog-alsóbűi fúvókatöredék és a székelyderzsi rovásírásos tégla (2) olvasatának megoldatlansága. Ezek az őstörténeti kutatás napi akadályát jelentik. 

Például a nyelvészek újabban már nyelvemléknek tekintik a Bodrog-alsóbűi rovásemléket is, bár azt - a szójelek fel nem ismerése miatt - helyesen még nem sikerült elolvasniuk sem. 

Eldöntetlen maradt a nyelvészek, régészek és genetikusok között az őshazánkat illetően kibontakozott vita, ugyanis a genetikai adatok alapján kimutatható hun őshazákban a nyelvészek szerint nem beszéltek magyarul. 

Bár ezeket az ellentmondásokat fel lehetne oldani a múzeumok polcain száz- és ezerszámra létező hieroglifikus nyelvemlékek elolvasásával, ez mégsem történik meg. Az akadémikus körön belül mintha senki sem venné a fáradságot a rovológia helyzetének  tudományos igényű felmérésére. Ennek az áltudományos körnek a jelek szerint nem lehet fontos sem a saját kutatásaik eredményessége, sem az őket eltartó nagyközönség megfelelő minőségű tájékoztatása. 

4. ábra. A székelyderzsi rovásírásos tégla jelsora a Miklós, Dana ten papp(j)a olvasatot engedi meg

(2) A székelyderzsi rovásírásos tégla eddigi olvasatai a mondat közepén előforduló, szójelekből alkotott Dana ten ligatúra félreértelmezésein buktak meg (4. ábra). Ez a ligatúra ugyanis egyetlen hangot jelölő betűkkel nem olvasható el. Soroljam azon talpig phd és habil akadémikus kutatók neveit, akiknek a tudatáig nem jutott el a Veit Gailel által az 1500.as években feljegyzett tény, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak?  Akik mindenáron a derzsi szót szeretnék kibetűzni a ligatúrából akkor is, ha annak tetején nyilvánvalóan nem a székely "zs" betű, hanem a ten szójel van?

Ezt a zavart most új megvilágításba helyezi és megoldja az isztriai kőfaragványon olvasható újabb párhuzam, a későantik Dana ten ligatúra felbukkanása (5. ábra).

5. ábra. Dana ten párhuzamok: az isztriai kőfaragványról (balra), a magyarszecsődi templom ma nem látható jele Fettich Nándor rajza nyomán (középen) és a székelyderzsi változat (jobbra)

Irodalom

Miljenko Jurkovic: Karolingische Renovatio  Architektur und Baua usstattung im Alpen-Adria-Raum,  400 - 1000 Vom spätantiken Erbe zu den Anfängen der Romanik, academia.edu

Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak

Varga Géza: Kusán terrakotta a "magas kő" ábrázolási konvencióval

Varga Géza: Későantik kőfaragvány avar jelekkel Splitből

Varga Géza: Elolvasható avar püspöki szék Porecsből

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Acoma agyagdoboz a "Magas kövön ragyogó Dana isten" mondattal

Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?

Varga Géza 

Az egykori istálló (mai szerszámos) bejárata a veleméri Cserépmadár szálláson

Video a szállásról és környezetéről 

Cserépmadár szállás (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy) egy hangulatos őrségi szállás

Csinyálóház (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy) különleges szépségű őrségi szállás

Későantik kőfaragvány avar jelekkel Splitből

Miljenko Jurkovic: Karolingische Renovatio  Architektur und Baua usstattung im Alpen-Adria-Raum,  400 - 1000 Vom spätantiken Erbe zu den Anfängen der Romanik c. cikkét közli az academia.edu s e dolgozatban szerepel a 700-as évek végére, a 800-as évek elejére keltezett Split-i kőfaragvány (1. ábra). Az ábrázolás lényege egy világmodell (a Föld hieroglifa, kiegészítve néhány további jellel).

A magyarul beszélő avarok 568-ban vették kizárólagos birtokba a Kárpát medencét és környékét. A horvátokat Heraklius császár telepítette az Adria vidékére 630 táján, hogy országa és az avarok között ütköző sávot képezzenek. Az avarok állama a Nagy Károly vezette frankoktól (791-ben és 796-ban), valamint a bolgároktól elszenvedett vereségek következtében vált kisebb területűvé és jelentőségűvé. Azonban az avarok (avarhunok) már a Heftalita Hun Birodalomban, a 400-as években ismerték a kereszténységet (1), ezért frank hatásra egy részük könnyen felvette a kereszténységet, vagy megerősítette korábbi kereszténységét és betagozódott a Frank Birodalomba, vezetőket, közte egyházi méltóságokat is adva az új rezsimnek. Egy ilyen folyamat (az avarok részvétele az egyházi szervezetben) lehet a magyarázata annak, hogy a későantik kőfaragványon magyar szójeleket találunk. 

Bíborbanszületett Konstantin szerint még 950 táján is éltek avarok a horvátokkal keverten az Adria vidékén. A régészet is bizonyítottnak tekinti, hogy az avarok nagy tőmegei élték meg Árpád honfoglalását. Anonymus hírt ad arról, hogy a honfoglaló magyarok gondot fordítottak Split (Spalato) városának bevételére, amiben a város gazdagsága mellett szerepet játszhatott az avar népesség javaslata (a Kárpát-medence mindenkori urainak a tengeri kijárat biztosítását célzó törekvése).

Mindezek miatt indokolt felfigyelni arra, hogy a bemutatott kőfaragványon a magyar hieroglif írás jelei láthatók (2. ábra). Ezek elsősorban a területre gyakorolt hun és avar íráskultúra emlékei, azaz magyar nyelvemlékek. (2) 

1. ábra. Későantik kőfaragvány magyar hieroglifákból kialakított világmodellel Split-ből

Párhuzamok

Feltűnő a spliti kőfaragvány világmodelljének képszerkezete, jelkészlete, nyelve és mondanivalója körében megmutatkozó, az avar-magyar népre mutató párhuzamok sora:

- Maga a jelekből alkotott felülnézeti világmodell-szerkezet is azonos. A világmodelleknek szabály szerint a közepén van az Isten (esetünkben a kör alakú Lyukó hieroglifa), a sarkokon pedig a magasba vezető út (itt az Istennel azonos, hegyen álló égig érő fa) jelképe. A spliti világmodell szerkezete megfelel a 3/c. és 3/d. ábrán látható magyar (bolgár, kazár) világmodellek szerkezetének.

- Sok (8 db.) magyar szójel akad ezen az egyetlen írásemléken (2. ábra). 

- A magyar hieroglif írás gyakorlatában előforduló, már ismert szövegrészletekkel találkozunk a spliti kőfaragványon is. Ilyen az Úristen szövegrészlet, ami a spliti emlék mellett olvasható pl. a rakamazi honfoglalás kori turulos korongon is (3. ábra).

- A spliti Úristen mondatjel képszerű szerkezete pontosan azonos az avar, magyar (kazár, bolgár) Úristen mondatjel szerkezetével (2. és 3. ábra). 

- Az égig érő fát ábrázoló tapar ős "szabír ős" mondatjel az avarokat, pontosabban az avarokkal bevonuló szabírok ősét/istenét azonosítja. Mivel a szabír a magyarok régi neve (amiről Bíborbanszületett Konstantin tájékoztat), ez a mondatjel a magyarok istenének jelképe (Berze Nagy János írja az Égigérő fa c. kötetében, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa azonos az Istennel). 

- A jellegzetes hun-avar-magyar jelhasználati, szövegszerkesztési mód, a "sugár irányú mondat" megtalálható ezen a spliti kőfaragványon is.

- Az egyik spliti "sugár irányú mondat" azt állítja, hogy a Föld az istené, ami az ismert hieroglifikus szövegek leggyakoribb mondanivalója (4. és 5. ábra).

E fent felsorolt párhuzamok kétségtelenné teszik, hogy az a későantik hieroglifikus íráskultúra, amelyet e fent bemutatott spliti kőfaragvány képvisel, szervesen kötődik a székely írás hieroglifikus avarhun előzményéhez.

2. ábra. A Split-i kőfaragvány hieroglifái és magyar megfelelőik

3/a. ábra. A rakamazi honfoglalás kori turulos korongon olvasható Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen) mondat a szó- és jelhasználat azonosságát, vagy rokonságát mutatja, a jeleket azonban nem képszerűen adja elő, hanem sorba rendezve, ami újabb keletű szokás

3/b. ábra. Az avar nagyszentmiklósi kincs istenábrázolásának fején a sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen) pontosan olyan képszerű (hegyen álló fa) elrendezésben olvasható, mint amilyet a spliti kőfaragványon is találtunk

3/c. ábra. A IX. századi (bolgárnak, vagy kazárnak mondott, de talán magyar) függő képszerkezete a spliti kőfaragványéhoz hasonlóan szintén egy világmodell, amelynek a sarkain egy-egy sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen) ligatűra áll

3/d. ábra. Az énlakai unitárius templom mennyezetkazettája egy világmodell, amelynek közepén az Isten olvasatú tulipán, a sarkaiban pedig az égig érő fát jelképező egy ős ten (mai magyarsággal: Egy Isten) ligatúra olvasható

3/e. ábra. A kiszombori honfoglalás kori világmodell töredéken álló alakok olvasata sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen) ugyanazt a ligatúrát helyezték a világmodell sarkára, mint amit a spliti faragvány egyik sarkán is látunk, a hegyen álló fa antropomorf

4. ábra. A spliti világmodell "sugár irányú mondatának" olvasata: Úristen földje  

5. ábra. A kölkedi avar aranyboglár sugár irányú mondata: Nagy Isten földje

Jegyzetek

(1) Az avarok a sztyeppén csatlakoztatták a szabírokat, akik előzőleg (531 táján) Khoszró Anosirvántól megkapták a keresztény zománcokat hordozó, de szimbolikájában kereszténység előtti alapokat is őrző Szent Koronát. Ezt a királyi ékszert az avar-szabír bevonulók a rajta lévő magyar hieroglifákkal egyetemben magukkal hozták a Kárpát-medencébe is (6. ábra). 

6. ábra. Jó sar (mai magyarsággal Jó úr) alakban elolvasható hieroglifikus szöveg a Szent Korona Szent Györgyöt ábrázoló zománcáról

(2) Egyébként, ha ez a jelhasználat nem avarhun hatás lenne, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy a rómaiak és a frankok sajátjukként használták a magyar szójeleket, amelyekből az ismert székely írás kialakult. Ez eltúlzottnak tűnő, ám megfontolásra mégis érdemes és további kutatásokra sarkalló gondolat, mert ez a közös jelkészlet (a székely írás 20-50 jele) már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Súlyos érv, hogy a kb. 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra jelkészletéből is 49 jel egyezik meg a székely-magyar jelkészlettel - tehát a Kárpát-Balkán területén már a neolitikumban ott voltak a közös jelek. 

E jelkészletek genetikus összefüggését (származási kapcsolatát) a Nemetz Tibor matematikussal 1993-ban elvégzett és közreadott matematikai valószínűségszámításunk bizonyította és azóta ezt senki sem vitatta. Ennek az akadémikus hallgatásnak több oka is van.

- Egyrészt a magyar írástörténettel foglalkozók közül - a jelek szerint - senki sem ért a valószínűségszámításhoz, vagy legalábbis nem hajlandó az elvégzett számításokat sem ellenőrizni, sem hasznosítani. 

- Másrészt az akadémikus kör képviselői a székely íráshoz sem értenek elegendő mértékben. Ennek a körnek a tudása annyira csapnivaló, hogy Pl. Vásáry István professzor úr az ELTÉ-n tartott előadásában nem tudott megközelítőleg helyes választ sem adni arra az egyszerű kérdésre, hogy hány jele is van a székely írásnak. Róna-Tas András professzor úr pedig azt állította az MTA dísztermében tartott előadásán, hogy a székely jelek és a magyar népi, uralmi és vallási hieroglifák hasonlósága csak véletlen lehet - pedig a tudományban véletlent emlegetni illetlenség, mert véletlen nincs. Csak a véletlenre hivatkozónak a tudása korlátozott, vagy így akarja elterelni a figyelmet egy olyan területről, amivel nem akar foglalkozni. A Nyelvtudományi Közleményekben, amit tudományos folyóiratként tart számon a szakma, megjelenhetett Máté Zsolt kisiskolás hibára épített cikke, mert a szerző és a szerkesztőség tagjai sem tudják, hogy a székely írás sorvezetése elsősorban jobbról balra halad. Az akadémikus kör képtelen elolvasni olyan vegyes rendszerű székely írásos szövegeket, amelyekben szó- vagy mondatjel is szerepel. Ilyen a székelyderzsdi rovásírásos tégla, a karcagi csatkarika, az énlakai mondatjel és a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka. Ezek gyakran szerepelnek a szakirodalomban, ám a szerzők ennek ellenére csak megalapozatlan tévedéseket adnak elő komolyan vehető olvasat helyett.

- Harmadrészt a székely írás eredetét valójában nem is kívánhatják tisztázni, mert a sémi kultúrprioritás prekoncepcióját akkor szolgálják a legjobban, ha effajta tudományos igényű vitákba bele sem mennek. Úgy vélhetik, hogy a "tudományos konszenzus" létének látszatát az évszázados ostobaságok szajkózásával is fenn lehet tartani, ahhoz pedig elegendő olyanképpen lapulni a fűben, amint azt a szamóca és még egynéhány más dolog is teszi. 

- Negyedrészt módszertani hibák is akadályozzák a tudomány továbblépését. Az egyetemeken elvi szinten oktatják ugyan a tudományos vita és értékelés módszertanát (ami az ismétlésen, a körültekintésen és a más nézetek megértésén alapul), azonban egyúttal e módszer érvényességét a gyakorlatban különféle tudománytalan érvvel korlátozzák is. Ez azt eredményezi, hogy a körön kívüliek által felismert mégoly fontos tényekről sem hajlandók tudomást venni. Nem a tudományos haladás, nem a vizsgált kérdésre adható válasz pontossága lehet fontos a "tudományos konszenzus" számára, hanem a magyar őskultúráról másként gondolkodók (a kritika) iránt érzett oktalan megvetés érvényesítése.  

Említést érdemel mindemellett Róna-Tas András kitűnő gondolata. Ő ugyanis a székely írás forrásaként egy óbalkáni írást feltételezett legutóbbi, az MTA dísztermében tartott előadásában. Ehhez csak azt érdemes kiegészítésképpen hozzátenni, hogy ezt az óbalkáni írást - a fent tárgyalt kőfaragvány és más leletek tanúsága alapján - a magyarul beszélő hunok és avarok Balkánon továbbélő csoportjai használták.

Irodalom

Miljenko Jurkovic: Karolingische Renovatio  Architektur und Baua usstattung im Alpen-Adria-Raum,  400 - 1000 Vom spätantiken Erbe zu den Anfängen der Romanik, academia.edu

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

Varga Géza: A rakamazi honfoglalás kori turul a "Jóságos úristen" mondattal

Varga Géza: Elolvasható avar püspöki szék Porecsből

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza 

Őrségi szállás reneszánsz beütéssel

06(20)534-2780

Honfoglalás kori hieroglifikus "Isten" jelvény Szarvasról

A Civil Múltkutatók blogja adott hírt egy Szarvas közelében fekvő, vélhetően a tatárjárás során elpusztult Árpád-kori település műszeres leletfelderítése során előkerült szórványleletről. A X-XI. századi aranyozott ezüstjelvény rangosabb személy ruházatát díszíthette (1. ábra). Ma a Szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum numizmatikai gyűjteményét gyarapítja. 

A szép lelet az Isten szó hieroglifikus alakját rögzíti, szójelekből alkotott ligatúra, azaz egy világnézetet, nemzeti hovatartozást és nyelvet közzétevő jelvény. Az aranyozott ezüst a honfoglalókra jellemző technikai eljárás. Mivel a hasonló tárgyak több generációt is kiszolgáltak, könnyen lehet, hogy ez tárgy még az Urál, vagy a Kaukázus vidékén, vagy ezektől is keletebbre készült, de egy Árpád kori falu helyéről került elő a Kárpát-medencében. 

Különlegessége a nemesfémbe foglalt Isten ligatúrának, hogy az általában szokásos sorrendtől eltérően alul van az ős, felül pedig a ten hieroglifa. Ez a fordított sorrend máshol is megjelenik, például a kenderesi templomban, vagy a rokon népek (1) jelkincsében, a világ legtávolabbi pontjain is (2. ábra)

1. ábra. Szarvasi aranyozott ezüstjelvény az Isten szóösszetétellel (középen), az összetétel ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a hieroglifák 1400-as évekből származó alakja a székely írás nikolsburgi ábécéjében (jobbra)

2. ábra. Amur menti sziklarajz Isten hieroglifával (Kr. e. 4000 tájáról, balra), acoma indián Isten mondatjel (középen) és a kenderesi megfelelőjük (jobbra)

Jegyzetek

(1) A rokon népek körét valamivel tágabban határozom meg az akadémikus "tudományban" szokásosnál. A komolyan vehető nyelvészek (pl. Mario Alinei, Otto von Sadovszky, Csőke Sándor és mások) álláspontját elfogadva ide értem többek között az etruszkokat, a hunokat és a penut indiánokat is, forogjon bár Hunfalvy Pál és követőinek tábora a sírjában, vagy az ágyában. Kénytelen vagyok így dönteni, mert a rovológia tanúságtételét is figyelembe kell vennem - ellentétben a finnugristákkal, akik a hieroglifikus nyelvemlékek figyelmen kívül hagyásával akották meg a levitézlett világképüket. 

Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Honfoglaló tartalom

Varga Géza: A kenderesi Isten hieroglifa segítette az otrantói hős nevelkedését

Varga Géza: Acoma agyagdoboz a "Magas kövön ragyogó Dana isten" mondattal

Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?

Varga Géza 

Az egykori borospince lejárója a veleméri Cserépmadár szálláson

Video a szállásról és környezetéről 

Cserépmadár szállás (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy) egy hangulatos őrségi szállás

Csinyálóház (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy) különleges szépségű őrségi szállás

Őrségi látnivalók

Finnugrista-genetikus téveszmetangó

Egyik részről a genetikusok, másik részről a finnugristák tájékoztatják a közönséget a magyarság eredetének és nyelvének kérdésében, esetenként félre és egymással is vitatkozva. A hasonló vitákban fog kialakulni a magyar őstörténet eddiginél pontosabb leírása. A genetikusok a hunok őstörténeti szerepét emelik ki, amiben igazuk van (1), a finnugristák meg már a hun népnév említésétől is sikítófrászt kapnak (2). Sajnos, akkor sem lehetünk elégedettek, amikor egyes részterületeken egyetértés mutatkozik a két szakma képviselői között: például a honfoglaló magyarság kétnyelvűségéről (3). 

A meccs állása 

Jelen írás elsősorban a honfoglalók nyelvéről közreadott megállapításokkal foglalkozik, mert itt történt meg az utóbbi idők egyik legszomorúbb eltévelyedése. Török Tibor genetikus szerint ugyanis az ősmagyarok a hun génjeik miatt nem beszélhettek finnugorul (a nyest.hu megfogalmazása). (4) Mivel a nyelvészet területére tévedt, a nyest.hu szerzői könnyedén háríthatták a genetikusnak a honfoglalók kevert nyelvűségére vonatkozó állítását. Hiába, a nyelvészet adatait és érvrendszerét egy kívülállónak is ismernie kell, ha nyelvészekkel akar vitába szállni. Hosszabb távon mégis a genetika hunok felé mutogató álláspontja fogja elhozni a babért, feltéve, hogy felmutatják majd a hun és honfoglaló sírokból egyaránt előkerült magyar nyelvemlékeket is.

E téren egyik oldal sem áll biztos szakmai-erkölcsi alapokon. Átmeneti korszakában van a magyar őstörténetkutatás, nem zajlottak még le az éppen csak megindult pozitív folyamatok. Az évszázados finnugrista téveszmeterjesztés, a politikai alapozású magyarellenes prekoncepciók miatt egyes források (például Bíborbanszületett Konstantin művének) értékelésében nem győzhetett még a tényeken alapuló álláspont. Ráadásul a tudományos igényű vita módszertanát, a körültekintés jelentőségét és a tények tiszteletét is mintha még tanítani kellene a feleknek. Ez derül ki újfent a nyest.hu Hun‒ugor géntangó c. cikkéből (5). 

1. ábra. A hetümogyer magyarul beszélt

Egyrészt, mert egyik fél sem hasznosítja a hieroglifikus nyelvemlékeket, amelyek a hunok és a honfoglalók magyar nyelvéről tanúskodnak. Meghaladhatja a szakmai-etikai lehetőségeiket e nyelvemlékek elolvasása. Talán nem is akarják igazán annak kiderítését, milyen nyelven beszélt a hetümogyer. 

Másrészt, mert a genetikusok és a finnugrista szakirodalom jó része is elfogadni látszik azt, hogy a honfoglaló magyarok kétnyelvűek voltak s hogy ezt történeti forrás igazolná. A Bíborbanszületett azonban (akire általában gondolnak és hivatkoznak) nem ezt írta, hanem csak azt, hogy a hét magyar törzshöz csatlakozott a kabarok három törzse, akikből a magyarok egy nyolcadik törzset alakítottak. Mivel a kabarok nem voltak magyarok, ezért a teljes honfoglaló társaság valóban kétnyelvű volt, ám a honfoglaló magyarok hét törzsére ez nem igaz. Nem mondható, hogy a honfoglaló magyarok kétnyelvűek voltak, mert a honfoglaló hét magyar törzs a forrás alapján magyarul beszélt, csak a hozzájuk csatlakozott kabarok váltak kétnyelvűekké. A forrás nem állítja a hét magyar törzs kétnyelvűségét. 

A fordító Moravcsik Gyula megjegyzéséből tudni lehet, hogy a honfoglalók nyelvi viszonyairól tájékoztató eredeti mondat nyelvtanilag hibás, nem derül ki belőle, hogy a magyarok és a kabarok közül melyik volt kétnyelvű. Azaz nincs olyan forrás, amelyik azt mondaná, hogy a honfoglaló magyarság (az eredeti hét magyar törzs) kétnyelvű lett volna. Ez csak egy elterjedt finnugrista félreértelmezés, a forrás elferdítése és meghazudtolása. Szerencsére a nyest.hu szerzői most nem képviselik ezt az álláspontot. Nem kellene komolyan venniük a honfoglaló magyarok kétnyelvűségéről szállongó csacska meséket a genetikusoknak sem, mert ez csupán a finnugrista egyetemi oktatás által terjesztett magyar- és tudományellenes téveszme. 

A hét magyar törzs a magyar nevet viselte, rájuk vonatkozik a hetümogyer és a Dentümogyer elnevezés. Ebből következően a honfoglaló hét magyar törzs magyar volt és magyarul beszélt. Ez az, ami biztosan kiolvasható a forrásokból. 

A kétnyelvűség a csatlakozó, a nyolcadik törzset képező kabarokra lehet igaz s valójában erről szól a forrás is, megemlítve, hogy (nyilván a kabarok) eltanulván a másik nyelvet is, kétnyelvűvé váltak. Ám ezt a kétnyelvűséget nem lehet mondani a hét törzsből álló magyarokra, mert a forrásból ez nem következik.

Megjegyzések

(1) Neparáczky Endre és Török Tibor genetikusok készpénznek vették az egyetemeinken oktatott ostobaságot a honfoglaló magyarok kétnyelvűségéről és - a jelek szerint - nem vették a fáradságot a Bíborbanszületett által írt forrás elolvasására és megértésére. 

Mindkét genetikus tudomással bír arról, hogy a hunok, avarok és a honfoglaló magyarok egy sor hieroglifikus nyelvemléket hagytak maguk után, amelyek a magyar nyelvhasználatról tanúskodnak. E nyelvemlékeket azonban nem létezőnek tekintik, helyette a finnugrista forráshamisításhoz igazodnak, bár érzékelik a finnugrista következtetések kérdéses voltát (a nyelvészeti és genetikai alapon kimutatott őshazák eltérését). 

Mindezek indoka a valójában nem is létező tudományos konszenzus iránt érzett indokolatlan és eltúlzott tekintélytiszteletük lehet. Megbízhatóbb lenne a nyelvi kérdésekben elfoglalt álláspontjuk, ha az akadémikus áltudomány berkeiben szállongó félremagyarázások helyett inkább az ellenőrizhető tényekre alapoznának.

(2) A finnugrista nyelvészek egy része kötelezőnek érezheti, hogy csupán a hun-magyar azonosság, vagy kapcsolat említése esetén is jelzőosztogatásba kezdjen. 

(3) Bár a honfoglalók kétnyelvűségéről előadott akadémikus csúsztatás egy jellegzetes finnugrista nézet, a fenti párbeszédben mégis a nyest.hu képviseli a tényeket, mondván, hogy "A Kárpát-medencében az 1. ezredforduló végén alapított államot olyan emberek hozták létre, akik magukat magyarnak nevezték". Bár erre már én is figyelmeztettem a genetikusokat, a tények dilettáns általi említése nem befolyásolta őket. Ez a módszertani hibájuk vezetett a nyest.hu általi helyreigazításukra - pedig az igazuk (a magyarság hun eredete) is bebizonyosodhatott volna. Remélhetőleg most, amikor phd és habil oldalról is jön ugyanaz a figyelmeztetés, hajlandóak lesznek a történeti források figyelembe vételére és felhagynak a honfoglalók magyarságának megkérdőjelezésével. Nincs okuk a nemzettudat rombolására.

A finnugrizmus által félrevezetett és lyukra futtatott genetikusokat az első adandó alkalommal maguk a finnugristák emlékeztetik a tévedésükre. A nyest.hu szerzői brilliáns érveléssel cáfolják meg a nem magyarul beszélő honfoglalókról kialakított tételt. Persze könnyű dolguk van: a honfoglalás koráról és az Árpád korból akad nyelvről tanúskodó történeti forrás is. 

Általában elmondható, hogy a régebbi korokban a legfontosabb ellenőrzési lehetőséget a hieroglifikus nyelvemlékek jelentik, ezek megmutatják, hogy milyen területeken és időszakokban használták a magyar nyelvet. Örvendetes, hogy ma már - a javaslatomra, bár a nevemet elhallgatva - nyelvemléknek tekintik a rovásírással írt szövegeket is. Ilyen a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka felirata is, amit a Magyarságkutató Intézet és az ELTE szakemberei már nyelvemlékként kezelnek. Igaz, helyesen elolvasniuk még nem sikerült.

Érteni véljük persze a genetikusok dilemmáját. A honfoglaló magyarság (mint minden nagy történelemmel rendelkező nép) nem egyetlen genomot képviselt, hanem többet és ezt konstatálva késztetést éreztek valamiféle nyelvi következtetések levonására is. 

Azonban arra is illene késztetést érezniük, hogy a nyelvre vonatkozó következtetéseiket ne genetikai adatokra építsék (mert a gének nem rögzítik a nyelvet), hanem a hieroglifikus nyelvemlékekre, amelyek százszámra hevernek hasznosítás nélkül a múzeumok polcain. 

(4) A hunok által hátrahagyott hieroglifikus szövegek egyértelműen magyarul szólalnak meg, ezért a hunok magyar nyelvhasználata nem kérdőjelezhető meg. 

Ez a körülmény a nyest.hu kérdésére is választ ad. Ők ugyanis azt kérdezték, hogy "a hun származású Árpád-házi király miért a magyarul beszélőket kerestette Keleten?" Kézenfekvő a válasz: azért, mert a hunok és a magyarok egy és azonos, magyarul beszélő nép voltak. Ezt jól tudta a hun származású Árpád-házi uralkodó és ez ennek megfelelően, helyesen maradt fent a magyar történeti hagyományban is. Azaz a honfoglalók hunok felé vezető genetikai kapcsolata, amit a genetikusok újabban feltártak, igazolja a hun‒magyar krónikás hagyományt. Egyúttal leleplezi a finnugristák évszázados, a magyar történeti hagyomány hitelének aláásását célzó erőlködését.

(5) A nyest.hu cikkének - mint az az eddigiek alapján várható volt - már a címe sem korrekt, mert azt sugallja, mintha a hun és az ugor oldal két egymással szembeállítható eredeztetést jelentene. Valóban sok megtévesztett gondolja, hogy az ugor elnevezés a finnugor és obi-ugor rokonságot képviseli, pedig nem ez a helyzet. Az ugor (vagy ogur) népnév a hun-magyar népesség egyik ősi megnevezése, ezért az ugor/ogur és a hun név egymással való szembeállítása csak a finnugrista téveszmerendszer tünete. (Jordanes szerint az onogur és a szabír az igazi hunok utódainak a neve). A chantikra és a manysikra csupán a finnugristák ragasztották az ugor nevet, holott a történelemben őket sohasem nevezték ugoroknak. 

Irodalom

Bíborbanszületett Konstantín (VII. Konstantín, Constantinus Porphyrogenitus): A birodalom kormányzása

Klíma László - Németh Endre: Hun‒ugor géntangó  (nyest.hu)

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Honfoglaló tartalom

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban

Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek

Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?

Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról

Varga Géza: Jordanes Getikája Kiss Magdolna ferdítésében

Varga Géza 

Video a szállásról és környezetéről 

Cserépmadár szállás (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy) egy hangulatos őrségi szállás

Csinyálóház (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy) különleges szépségű őrségi szállás

Őrségi látnivalók

Sajószögedi Árpád kori gyűrű a hieroglifikus "Ragyogó nagy Isten földje" mondattal

Liebhardt Adriennek köszönöm az alábbi, feltehetően rézből készült gyűrű fényképét, amelyet - elmondása szerint - a sajószögedi kertjükben fordított ki az ásó a földből. Az eddig elemzett Árpád kori gyűrűkhöz hasonlóan ezen is elolvasható díszítéssel találkozunk (1. ábra). A magyar hieroglif írás szójelei alapján a Ragyogó nagy isteni Föld, vagy a Ragyogó nagy Isten földje olvasat adódik. Ezek persze csak egyszerűsített és legvalószínűbbnek tekinthető olvasatok, amelyeket a szójeles szövegek sajátosságai miatt nem tekinthetünk kizárólagos értelmezésnek. 

A szójelek ugyanis nem rögzítik a szó pontos hangalakját, nem adnak támpontot a szó ragozásáról. Jól azonosított szójelek esetén sem lehetünk biztosak a mondat pontos olvasatában. Például a fenti mondatban az "isteni Föld" részlet szabályosan olvasható "Isten földje" alakban is. A szó- szójeles írások esetében ez egy megszokott helyzet: a jeleknek több jelentése és hangalakja is lehet.

A gyűrű pecsétlapja előtt és utána is kis vonalak sorát találjuk, amelyeket a székely írás "kis r" betűjével azonosíthatunk. E szójelek a neolitikus istenidéző szertartások szövegkönyvéből maradtak ránk és ragyogj, ragyogó, ragyogott, ragyogtál stb. alakokban olvashatók. 

A gyűrű jelei három csoportba sorolhatók. 

Az első csoportban sorakozó vonalkák az istenidéző szertartás első harmadát, az Isten megidézését, szólongatását rögzítik és ennek megfelelően feltehetően Ragyogj, ragyogj, ragyogj ...  alakban olvasandók. 

A pecsétlap világmodellje az Istent, a teremtett és rendezett világ szakrális középpontját (az Édent és a négy szent folyót) ábrázolja felülnézetben, jelképek segítségével. Ez felel meg az istenidéző szertartás középső szakaszának, amikor az Isten diadalmasan és hatalmasan megjelenik.

A harmadik jelcsoportban újra a már látott kis vonalkákkal találkozunk, ám itt a Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ... olvasatuk lehet a helyes, mert a szertartás utolsó szakaszában így búcsúztatták az Istent.

1. ábra. A sajószögedi Árpád kori gyűrű (középen), a gyűrű ragyogó, nagy Isten és Föld hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "n", ős, ten és "f" rovásjelek (jobbra)

Újra alkalmunk van elbámulni azon a gondolatgazdagságon, a kifinomult, ábrázolási és szövegrögzítési  eljáráson, amit az Árpád kori magyarság elterjedten alkalmazott. A korabeli Európában az uralkodók sem feltétlenül tudtak írni és olvasni. Ez a gyűrű és sok más társa ugyanakkor azt dokumentálja, hogy a magyarság körében, a több évezredes sztyeppi íráshagyománynak köszönhetően általánosan ismert lehetett az íráshasználatnak ez a régi, végső soron kőkori eredetű típusa. 

Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Népi tartalom

Varga Géza: Sorokba rendezett szimmetrikus szöveg Nenad korongján

Varga Géza 

Őrségi luxus szállás

06(20)534-2780

L. Simon László készül rendbetenni a Magyar Nemzeti Múzeum szénáját

L. Simon László frissen kinevezett miniszteri biztos, egykori kulturális államtitkár pályázatot nyújtott be a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói tisztére. Ebben a székben egyelőre Varga Benedek úr üldögél, aki két főigazgatóhelyettese (Rezi Kató Gábor és Tomka Gábor) társaságában egy ócska mesével próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, hogy miért reszelték le a múzeumi letéti szerződéssel a gondjaikra bízott budapesti késő-középkori jelvényt, az egyik legkorábbi magyar nyelvemléket és miért tagadták le róla a rovásbetűket.

Nyilvánvaló, hogy a személycsere csak kivételesen szerencsés esetben fogja megoldani ezt a több, mint 10 éve megoldatlan helyzetet. Ha kinevezik a múzeum élére, akkor az új főigazgató nem lesz könnyű helyzetben, hiszen nagy eséllyel csupa hazugságot fog hallani erről a témáról a kollégáitól. Nehéz bevallani egy köztörvényes bűncselekményt, különösen akkor, ha a kárvallott csak az általuk gyűlölt székely írás. 

Azonban a Fidesz kulturális kormányzatának el kell döntenie, hogy számít-e a szavazatomra a következő országgyűlési választáson. Nem mintha ez sokat számítana, azonban Ugocsa már csak ilyen: nem koronáz.

Múzeumi mese a reszelőnyomot hagyó folyadékról

1. ábra. A budapesti késő középkori jelvény alsó része a székely írás "s" betűjének (sarok szójelének) maradékával és a jól látható reszelésnyomokkal, a jel alatt látható sötétebb kör a vascsap maradéka

L. Simon László főigazgatói pályázata, 2021. július 2.

Elképzelései között szerepel a múzeumnak az emlékezetpolitikát aktívan formáló intézménnyé formálása. 

A miniszteri biztos szerint felkarolandó témákat, ügyeket szállítanának a kormányzati emlékezetpolitikának, illetve a kormányzat számára is fontos kérdéseket készítenék elő.

Az alábbi levelet írtam a reménybeli főigazgatónak:

Tisztelt L. Simon László miniszteri biztos úr!

A megtisztelő figyelmébe ajánlom a Magyar Nemzeti Múzeumban letéti szerződéssel elhelyezett budapesti késő középkori jelvény történetét! Ennek rovásjeleket hordozó felületét a múzeumban restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték, majd a maradék jeleket előbb latin AK monogrammnak, majd rontott latin M-nek határozták meg. A panaszomat sohasem vizsgálták ki érdemben, arra csak könnyen leleplezett hazugságokkal válaszoltak. A figyelmét köszönöm! Javaslom az itt elérhető cikkeim tanulmányozását: 

Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

Üdvözlettel: Varga Géza

06(20)534-2780

2. ábra. Ez a díszes múzeumi társaság ezt a három székely rovásbetűt olvasta el előbb latin AK monogramnak, majd rontott latin M-nek

Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

Varga Géza: A holló a hollónak típusú jogállam panaszkezelése

Varga Géza: Fekete Péter államtitkár a budapesti hun jelvény vascsapjának múzeumi elveszéséről

Varga Géza: Múzeumi mese a reszelőnyomot hagyó folyadékról

Varga Géza: A Magyar Nemzeti Múzeumból irányítja valaki a wikipédiás rovásüldözést?

Varga Géza 

Video a szállásról és környezetéről 

Velemér

Cserépmadár szállás (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy) egy hangulatos őrségi szállás

Csinyálóház (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy) különleges szépségű őrségi szállás

Őrségi látnivalók

Őrségi szállás medencével

Őrségi falusi turizmus

Őrségi szállás félpanzióval

Őrségi lakosztály

Őrségi szállás Szép kártyával

Őrségi szállás reggelivel

Őrségi szállás házi jellegű vacsorával