Miljenko Jurkovic: Karolingische Renovatio Architektur und Baua usstattung im Alpen-Adria-Raum, 400 - 1000 Vom spätantiken Erbe zu den Anfängen der Romanik c. cikkét közli az academia.edu s e dolgozatban szerepel a 700-as évek végére, a 800-as évek elejére keltezett Split-i kőfaragvány (1. ábra). Az ábrázolás lényege egy világmodell (a Föld hieroglifa, kiegészítve néhány további jellel).
A magyarul beszélő avarok 568-ban vették kizárólagos birtokba a Kárpát medencét és környékét. A horvátokat Heraklius császár telepítette az Adria vidékére 630 táján, hogy országa és az avarok között ütköző sávot képezzenek. Az avarok állama a Nagy Károly vezette frankoktól (791-ben és 796-ban), valamint a bolgároktól elszenvedett vereségek következtében vált kisebb területűvé és jelentőségűvé. Azonban az avarok (avarhunok) már a Heftalita Hun Birodalomban, a 400-as években ismerték a kereszténységet (1), ezért frank hatásra egy részük könnyen felvette a kereszténységet, vagy megerősítette korábbi kereszténységét és betagozódott a Frank Birodalomba, vezetőket, közte egyházi méltóságokat is adva az új rezsimnek. Egy ilyen folyamat (az avarok részvétele az egyházi szervezetben) lehet a magyarázata annak, hogy a későantik kőfaragványon magyar szójeleket találunk.
Bíborbanszületett Konstantin szerint még 950 táján is éltek avarok a horvátokkal keverten az Adria vidékén. A régészet is bizonyítottnak tekinti, hogy az avarok nagy tőmegei élték meg Árpád honfoglalását. Anonymus hírt ad arról, hogy a honfoglaló magyarok gondot fordítottak Split (Spalato) városának bevételére, amiben a város gazdagsága mellett szerepet játszhatott az avar népesség javaslata (a Kárpát-medence mindenkori urainak a tengeri kijárat biztosítását célzó törekvése).
Mindezek miatt indokolt felfigyelni arra, hogy a bemutatott kőfaragványon a magyar hieroglif írás jelei láthatók (2. ábra). Ezek elsősorban a területre gyakorolt hun és avar íráskultúra emlékei, azaz magyar nyelvemlékek. (2)
1. ábra. Későantik kőfaragvány magyar hieroglifákból kialakított világmodellel Split-ből
Párhuzamok
Feltűnő a spliti kőfaragvány világmodelljének képszerkezete, jelkészlete, nyelve és mondanivalója körében megmutatkozó, az avar-magyar népre mutató párhuzamok sora:
- Maga a jelekből alkotott felülnézeti világmodell-szerkezet is azonos. A világmodelleknek szabály szerint a közepén van az Isten (esetünkben a kör alakú Lyukó hieroglifa), a sarkokon pedig a magasba vezető út (itt az Istennel azonos, hegyen álló égig érő fa) jelképe. A spliti világmodell szerkezete megfelel a 3/c. és 3/d. ábrán látható magyar (bolgár, kazár) világmodellek szerkezetének.
- Sok (8 db.) magyar szójel akad ezen az egyetlen írásemléken (2. ábra).
- A magyar hieroglif írás gyakorlatában előforduló, már ismert szövegrészletekkel találkozunk a spliti kőfaragványon is. Ilyen az Úristen szövegrészlet, ami a spliti emlék mellett olvasható pl. a rakamazi honfoglalás kori turulos korongon is (3. ábra).
- A spliti Úristen mondatjel képszerű szerkezete pontosan azonos az avar, magyar (kazár, bolgár) Úristen mondatjel szerkezetével (2. és 3. ábra).
- Az égig érő fát ábrázoló tapar ős "szabír ős" mondatjel az avarokat, pontosabban az avarokkal bevonuló szabírok ősét/istenét azonosítja. Mivel a szabír a magyarok régi neve (amiről Bíborbanszületett Konstantin tájékoztat), ez a mondatjel a magyarok istenének jelképe (Berze Nagy János írja az Égigérő fa c. kötetében, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa azonos az Istennel).
- A jellegzetes hun-avar-magyar jelhasználati, szövegszerkesztési mód, a "sugár irányú mondat" megtalálható ezen a spliti kőfaragványon is.
- Az egyik spliti "sugár irányú mondat" azt állítja, hogy a Föld az istené, ami az ismert hieroglifikus szövegek leggyakoribb mondanivalója (4. és 5. ábra).
E fent felsorolt párhuzamok kétségtelenné teszik, hogy az a későantik hieroglifikus íráskultúra, amelyet e fent bemutatott spliti kőfaragvány képvisel, szervesen kötődik a székely írás hieroglifikus avarhun előzményéhez.
2. ábra. A Split-i kőfaragvány hieroglifái és magyar megfelelőik
3/a. ábra. A rakamazi honfoglalás kori turulos korongon olvasható Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen) mondat a szó- és jelhasználat azonosságát, vagy rokonságát mutatja, a jeleket azonban nem képszerűen adja elő, hanem sorba rendezve, ami újabb keletű szokás
3/c. ábra. A IX. századi (bolgárnak, vagy kazárnak mondott, de talán magyar) függő képszerkezete a spliti kőfaragványéhoz hasonlóan szintén egy világmodell, amelynek a sarkain egy-egy sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen) ligatűra áll
 |
3/e. ábra. A kiszombori honfoglalás kori világmodell töredéken álló alakok olvasata sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen) ugyanazt a ligatúrát helyezték a világmodell sarkára, mint amit a spliti faragvány egyik sarkán is látunk, a hegyen álló fa antropomorf |
4. ábra. A spliti világmodell "sugár irányú mondatának" olvasata: Úristen földje
5. ábra. A kölkedi avar aranyboglár sugár irányú mondata: Nagy Isten földje
Jegyzetek
(1) Az avarok a sztyeppén csatlakoztatták a szabírokat, akik előzőleg (531 táján) Khoszró Anosirvántól megkapták a keresztény zománcokat hordozó, de szimbolikájában kereszténység előtti alapokat is őrző Szent Koronát. Ezt a királyi ékszert az avar-szabír bevonulók a rajta lévő magyar hieroglifákkal egyetemben magukkal hozták a Kárpát-medencébe is (6. ábra).
6. ábra. Jó sar (mai magyarsággal Jó úr) alakban elolvasható hieroglifikus szöveg a Szent Korona Szent Györgyöt ábrázoló zománcáról
(2) Egyébként, ha ez a jelhasználat nem avarhun hatás lenne, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy a rómaiak és a frankok sajátjukként használták a magyar szójeleket, amelyekből az ismert székely írás kialakult. Ez eltúlzottnak tűnő, ám megfontolásra mégis érdemes és további kutatásokra sarkalló gondolat, mert ez a közös jelkészlet (a székely írás 20-50 jele) már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Súlyos érv, hogy a kb. 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra jelkészletéből is 49 jel egyezik meg a székely-magyar jelkészlettel - tehát a Kárpát-Balkán területén már a neolitikumban ott voltak a közös jelek.
E jelkészletek genetikus összefüggését (származási kapcsolatát) a Nemetz Tibor matematikussal 1993-ban elvégzett és közreadott matematikai valószínűségszámításunk bizonyította és azóta ezt senki sem vitatta. Ennek az akadémikus hallgatásnak több oka is van.
- Egyrészt a magyar írástörténettel foglalkozók közül - a jelek szerint - senki sem ért a valószínűségszámításhoz, vagy legalábbis nem hajlandó az elvégzett számításokat sem ellenőrizni, sem hasznosítani.
- Másrészt az akadémikus kör képviselői a székely íráshoz sem értenek elegendő mértékben. Ennek a körnek a tudása annyira csapnivaló, hogy Pl. Vásáry István professzor úr az ELTÉ-n tartott előadásában nem tudott megközelítőleg helyes választ sem adni arra az egyszerű kérdésre, hogy hány jele is van a székely írásnak. Róna-Tas András professzor úr pedig azt állította az MTA dísztermében tartott előadásán, hogy a székely jelek és a magyar népi, uralmi és vallási hieroglifák hasonlósága csak véletlen lehet - pedig a tudományban véletlent emlegetni illetlenség, mert véletlen nincs. Csak a véletlenre hivatkozónak a tudása korlátozott, vagy így akarja elterelni a figyelmet egy olyan területről, amivel nem akar foglalkozni. A Nyelvtudományi Közleményekben, amit tudományos folyóiratként tart számon a szakma, megjelenhetett Máté Zsolt kisiskolás hibára épített cikke, mert a szerző és a szerkesztőség tagjai sem tudják, hogy a székely írás sorvezetése elsősorban jobbról balra halad. Az akadémikus kör képtelen elolvasni olyan vegyes rendszerű székely írásos szövegeket, amelyekben szó- vagy mondatjel is szerepel. Ilyen a székelyderzsdi rovásírásos tégla, a karcagi csatkarika, az énlakai mondatjel és a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka. Ezek gyakran szerepelnek a szakirodalomban, ám a szerzők ennek ellenére csak megalapozatlan tévedéseket adnak elő komolyan vehető olvasat helyett.
- Harmadrészt a székely írás eredetét valójában nem is kívánhatják tisztázni, mert a sémi kultúrprioritás prekoncepcióját akkor szolgálják a legjobban, ha effajta tudományos igényű vitákba bele sem mennek. Úgy vélhetik, hogy a "tudományos konszenzus" létének látszatát az évszázados ostobaságok szajkózásával is fenn lehet tartani, ahhoz pedig elegendő olyanképpen lapulni a fűben, amint azt a szamóca és még egynéhány más dolog is teszi.
- Negyedrészt módszertani hibák is akadályozzák a tudomány továbblépését. Az egyetemeken elvi szinten oktatják ugyan a tudományos vita és értékelés módszertanát (ami az ismétlésen, a körültekintésen és a más nézetek megértésén alapul), azonban egyúttal e módszer érvényességét a gyakorlatban különféle tudománytalan érvvel korlátozzák is. Ez azt eredményezi, hogy a körön kívüliek által felismert mégoly fontos tényekről sem hajlandók tudomást venni. Nem a tudományos haladás, nem a vizsgált kérdésre adható válasz pontossága lehet fontos a "tudományos konszenzus" számára, hanem a magyar őskultúráról másként gondolkodók (a kritika) iránt érzett oktalan megvetés érvényesítése.
Említést érdemel mindemellett Róna-Tas András kitűnő gondolata. Ő ugyanis a székely írás forrásaként egy óbalkáni írást feltételezett legutóbbi, az MTA dísztermében tartott előadásában. Ehhez csak azt érdemes kiegészítésképpen hozzátenni, hogy ezt az óbalkáni írást - a fent tárgyalt kőfaragvány és más leletek tanúsága alapján - a magyarul beszélő hunok és avarok Balkánon továbbélő csoportjai használták.
Irodalom
Miljenko Jurkovic: Karolingische Renovatio Architektur und Baua usstattung im Alpen-Adria-Raum, 400 - 1000 Vom spätantiken Erbe zu den Anfängen der Romanik, academia.edu
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Elolvasható avar püspöki szék Porecsből
Varga Géza: Hun és avar tartalom
06(20)534-2780
Nagyon köszönöm. Megvílágositó hatású írás.
VálaszTörlés