A jelen dolgozatban az Isztriai-félszigeten az ókorban volt Nesactium város területén előkerült szitula szabír ős mondatjelének két változatát mutatom be (1/a. és 1/b. ábra). E népnevet rögzítő hieroglifa (ősvallási kötődésű szójel) a székely írás nevezetes írásjele. A jelentéséről több évtizedes vita folyt a szakirodalomban 1993 és 2021 között. Erről többek között A temporius-téveszme diadalútja c. időközi jelentésben számoltam be. Miután az akadémikus oldal az MTA rováskorpuszban beismerte a tévedését, ideje folytatni a mondatjel történetének feltárását. E történetből vázol fel egy szakaszt az alábbi cikk.
A nesactiumi szitulát a hisztri hajósnépnek tulajdonítják, akikről a félsziget a nevét kapta s akik - a magyaros jelhasználat alapján ítélve - az etruszkok etnokulturális rokonai lehettek. Az etruszkokat Mario Alinei (2005) a magyarság legközelebbi nyelvrokonainak tartotta. E népek végső soron a Termékeny félhold vidékéről elindulva vagy 8000 évvel ezelőtt érkeztek az Adria partjaira, a Kárpát-Balkán térségbe és a sztyeppére. Kultúrájuk a neolitikus forradalom terméke volt. (1) Közös jellemzőjük, hogy használták a magyar hieroglif írást, a székely írás szójeleket alkalmazó elődjét, amelynek a nesactiumi szitulán is előforduló, etnikumhatározó jele a szabír ős mondatjel. A Vincsa kultúra valamiképpen e csoportba sorolható népe például 49 székelyazonos jelet használt és két idolt is hagyott ránk, amelyeknek a feliratát magyarul el lehet olvasni. Az etruszk leletek között is akad hasonló: magyar mondatokat hagytak ránk egy Alba Longa-i halotti urnán is.
Az ismeretlen hisztri nép - a situlán lévő szabír ős jel alapján - a Balkánt a neolitikumban megváltoztató etnokulturális hatás, egy anatóliai presumér (szabír-hurri-hatti jellegű) kultúra európai hordozója volt. Mivel a mondatjel a szabír népnevet rögzíti, némi okunk van arra, hogy e neolitikus kultúrát szabírnak véljük. Az ókori szabírok (másik nevükön hurriták) a Termékeny félhold lakói, kultúrájának képviselői voltak, amit e szabír ős mondatjel ókori előfordulásai jeleznek Egyiptomtól (11. ábra) Iránig, sőt az Indus-völgyig (10. ábra). Később e mondatjelet a sztyeppi népek, például a hurrita és méd elődöket képviselő szarmaták használták, akik a hunok és a magyarság egyik összetevőjét is jelentik.
A római kor előtt létezhetett egy itáliai (etruszk), Kárpát-medencei és balkáni rokon népek laza együttműködésére épülő kultúra, amelynek szüksége volt a tengeri kijáratra és rendelkezett is ilyennel: Nesactiummal. A rómaiak fellépése azonban megzavarta e korábbi rendet. A kikötőváros elvesztése gazdasági hátrányt és folyamatos feszültségforrást jelentett a tengerparttal nem rendelkező területek számára. A tengeri kikötő iránti igény jelentkezett a hun és az avar korban is. A honfoglaló magyarok is eljutottak az Adriához, amiképpen a Magyar Királyság is rendelkezett tengeri kikötővel az első világháborút lezáró rabló békéig. Nincs okunk azt gondolni, hogy Attila nem mérte fel ugyanezeket a szempontokat és nem ismerte a Kárpát-medence számára használható tengeri kijárat előtörténetét. Ha pedig így volt, akkor az szerepet játszhatott Aquilea sorsának alakulásában.
A rómaiak az Adriát uraló hisztri hegemónia megtörése érdekében alapították az Isztria félszigettel szemközti Aquilea városát. A hisztrik meg is támadták Aquileát, ám vereséget szenvedtek, majd Kr. e. 177-ben a rómaiak elfoglalták Nesactiumot és felszámolták a hisztri államot. A menekülő hisztrik eljuthattak a Kárpát-medencébe. Éppen az Adriához legközelebbi őrségi és szlavóniai területeken maradt fent napjainkig a szabír ős mondatjel a népi jelhasználatban (3-5. ábra). Ott a hisztrik megélhették a szarmaták megjelenését, akik szintén használták e világnézetet és népet azonosító jelképet.
Attila, a szabírhunok ura, 452-ben könyörtelenül elpusztítja Aquileát, miközben megkegyelmez Rómának. Felmerül a kérdés, hogy a virágzó római város elpusztításában szerepet játszott-e a történelmi emlékezet? Bosszú volt-e ez Nesactium rómaiak által történt elfogalalásáért, egyúttal egy gazdaságpolitikai lépés is? Ennek eldöntésére nincs módom, az új adat csupán a gondolat felvetésére elegendő.
A szabír ős jel az identitást (népnevet, istennevet, ősvallást, világnézetet stb-t) határozza meg, ezért a hisztri nép valamiképpen kötődhetett a szarmatákhoz és a szabírhunokhoz. Ennek közvetítői lehettek a hurrita - szabír - méd népesség utódaként feltűnő szarmaták is, akik használták a szabír ős mondatjelet s a római korban uralták a sztyeppét, meg a Kárpát-medence jó részét is. Okunk van tehát azt gondolni, hogy a szarmatákkal keveredett és a szabír nevet viselő hunok a rokonaik közé tartozónak gondolhatták a hisztri népet. Jordanes például az igazi hunok utódának mondja a gyakran egyetlen népként kezelt szabírokat és onogurokat, amihez hozzáfűzi, hogy egyszer már jártak a Kárpát-medencében. Baján a sztyeppén hódoltatta a szabírokat, majd velük együtt vonult be a Kárpát-medencébe. Az avarok a VI. század végétől aktívan támadták a bizánci fennhatóság alatt álló adriai városokat, 600-ban és 611-ben is ostromolták Nesactiumot. Az avarok és a segédcsapataikként érkező délszláv törzsek az avar fennhatóság idején telepedtek le a Balkánon és a tengerparton. A VIII. század végén a Frank Birodalom terjeszkedése vetett véget az avar befolyásnak, ám avarok még a honfoglalás idején is éltek a mai horvát területeken. A zamárdi avarhun temetőben ennek megfelelően meg is található a szabír ős mondatjel (5. ábra). Az említett szabír és onogur népnevet a hun eredethagyománnyal rendelkező magyarság a sajátjaként viselte s a magyar népi jelhasználatban napjainkig megtalálható a szabír ős mondatjel (3. és 4. ábra). A településneveink (pl. Zalaszabar) is őrzik e népnevet. E név- és jelhasználat megengedi a hisztri - szabírhun - avar - magyar etnokulturális kapcsolatokra vonatkozó emlékezet fennmaradásának feltételezését.
2/b. ábra. A nesactiumi szitula rajza Krisztina Mihovilics nyomán
Az ókorban két Hisztria is volt. Ezek neve összefüggésben lehet a Duna görög Isztrosz nevével. A görögök egyébként egykor meg voltak győződve arról, hogy a folyó két tengerbe is viszi a vizét.
- Egy Isztria volt az Adria félszigetén, amelyet fentebb említettünk. A hunokkal azonos, vagy vélük keveredett, hunok által vezetett szkírek el is jutottak ide. Jan Dubravius cseh krónikaíró Historia Regni Bohémiae (1552) című művében írja, hogy "a szkírek a többi szarmatákkal Isztriában állandó lakhelyet foglaltak" (említi: Sántha/2016/74). A szkíreket ekkor Edikon "Egy hun" vezette, akinek Odoaker nevű, Attila udvarában nevelkedett fia lett Itália új (Romulusz Augusztulust, az utolsó római császárt trónjáról letaszító) királya.
- Egy Hisztria nevű görög város pedig a hunok által lakott Duna-delta közelében, a Fekete-tenger partján volt egykor. Sántha Attila itt azonosította az egykori hun lakóterületet, Csigle-mezőt a ma is létező Kilia város környezetében.
A szabírságát nem feledő kőkori eredetű népcsoport ezt a mondatjelet közel 12 000 éven át megőrizte. Ezért tárgyalható lehetőségként felvethető, hogy Attila udvarában számon tartották a Nesactium-i rokonságot és a velük történteket területi igény megalapozására használták fel.
Az Árpád korból is fennmaradt a hasonlóképpen hosszú távú emlékezet bizonyítéka. Ez esetben is területi igényt alapoztak meg vele. 1200 táján ugyanis azt írják a magyar krónikaírók, hogy Árpád apánk Attila kb. 700 évvel korábbi országát jött visszafoglalni.
Ha a szabír ős mondatjelet évezredeken át megőrízték, akkor nincs okunk arra, hogy tagadjuk hasonló hosszútávú emlékezet létezésének lehetőségét a szarmata és hun időkben.
A szitula rajzait a pulai Krisztina Mihovilics, az Arheološkog muzeja Istre néhai munkatársa nyomán mutatom be az 1. és 2. ábrán.
Varga Géza (2018): Szarmata edény az égig érő fa jelével
Varga Géza (2019): A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza (2019): Kaitag szőnyeg világmodellje a tapar "szabír" népnév említésével
Varga Géza (2023): A Vincsa kultúra botvégi idoljának magyarul elolvasható mondata
Varga Géza (2024): Alba Longa etruszk urnájának magyarul elolvasható hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2025): Vasból formált Szabír ős mondatjel az Őrségből
Varga Géza (2025): Szabír ős olvasatú világfa egy Asko Parpola által közzétett indusvölgyi cseréptáblán
Varga Géza (2025): Göbekli Tepe írásemlékeinek olvasata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése