1. ábra. A nikolsburgi ábécé
Az ún. székely rovásírás legtöbb szövege mintha eleve nyelvemléknek készült volna - írja Tubay Tiziano - amiben igaza van. Ha ez az első írásunk, amelyiknek a gyökerei a kőkorba nyúlnak vissza, akkor kézenfekvő a gondolat, hogy ez az írás őrizte meg a legkorábbi nyelvemlékeinket. A székely írással kapcsolatos anakronisztikus akadémikus álláspontra jellemző, hogy ennek ellenére a mellőzést általában a rovásszövegek késői voltával szokták indokolni.
A nikolsburgi ábécé keletkezését Jakubovich Emil a 15. század közepére teszi, de a századvégnél senki sem teszi későbbre. Miközben a Katolikus Lexikon alábbi felsorolása szerint (2) a latin betűs nyelvemlékeink némelyike egy évszázaddal is későbbi a nikolsburgi ábécénél - s ez korábban sem volt titok.
A "szakma" ugyan (nyilvánosan) ma sem hajlandó botránynak tekinteni az OSZK nyelvemlék-kiállítását, azt azonban így is tudni lehet, hogy valami nem volt rendben vele. Például abból, hogy a kiállítást követően Hiller István kultuszminiszter felmentette Monok Istvánt, az OSZK érdemes főigazgatóját. A nyest.hu szerkesztője meg egy évvel később bennem látta a mumust olyan bokor mögött is, amelyikhez semmi közöm nem volt. S persze a kiállításon még nem szerepelt egyetlen rótt nyelvemlékünk sem. Ugyanis mérföldkövet jelent ez a kiállítás a rovásírással írt szövegek akadémikus értékelésében. A kiállítás előtt ezek nem számítottak nyelvemléknek (3), azt követően azonban az ELTE és a Magyarságkutató Intézet berkeiben is nyelvemléknek tekintik például a honfoglalás kori Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredéket (4). Azaz lép egyet előre az akadémikus "tudomány" is, ha nógatom.
A nyelvemlék-kiállítás előkészítésekor felajánlottam a segítségemet az OSZK-nak, javasolván, hogy állítsák ki a budapesti hun(?) jelvényt is, amelyen a rovásbetűkkel és egy hieroglifával írt Északi sarok mondat olvasható magyarul. Azt azonban a rendezők nem fogadták el, arra hivatkozván, hogy a kiállítást megrendelő MTA csak a latin betűs nyelvemlékeink kiállítására adott megbízást. Erről egy mentegetőző táblát is kiraktak a kiállítás megnyitóján, amiből a nyelvészek színe-virága is értesülhetett az MTA rovás- és tudományellenes orientációjáról.
A kiállítás megnyitójára megjelent két cikkem is a Tudós Virtus internetes portálon s azokat később közreadta az Osservatorio Letterario is. Ebből idézek:
"Sajnálatos, hogy pusztán a rovásemlékek szerepeltetése miatt támadás érheti az OSZK munkatársait, s hogy ezektől a nemtelen támadásoktól a főigazgató úr – ezek szerint – nem védi meg kellő hatékonysággal a munkatársait. Azonban úgy gondoljuk, hogy az igazság képviselete akkor is kötelező egy tudomány művelői számára, ha azért máglyán való elégettetés a fizetség. S a közpénzen tartott múzeumok munkatársai által elkövetett történelemhamisítás akkor sem elfogadható, ha azért elismerést (például havi fizetést) kapnak. Nem menti a szervezőket az sem, ha nem értenek ahhoz, amit – a kiállítás nyelvemlékeket ígérő címe szerint – csinálnak. Ha a nyelvemlékek körébe beletartoznak a rovásírással írt szövegek is, akkor a nyelvemlék-kiállítás szervezőinek érteniük kell a rovásíráshoz is. Ha nem értenek (amit készséggel elhiszünk nekik), akkor vegyék igénybe az ingyenesen felajánlott segítségemet. Amennyiben a magukra vállalt - de a tudásukat és a bátorságukat meghaladó - feladathoz valaha fel akarnak nőni. ... Segítséget felajánló sikertelen próbálkozásom fényében nyilvánvaló, hogy .. a ... kiállításnak ... semmi köze sincs a „kezdetek” magyar nyelvemlékeihez. Amint sem a „magyar nyelv középkori emlékeit”, sem a „magyar nyelvű írásbeliség történetének mintegy félezer évét” nem mutatja be hitelt érdemlően - ha a székely írást meg sem említik. ... Az OSZK eljárásának méltó jellemzéséhez nyomdafestéket nem tűrő szavakra lenne szükség, de ezek sorolását a nyájas olvasóra bízom - aki eltartja ezeket az urakat és hölgyeket. Az azonban nyilvánvaló, hogy a szerkesztők által a saját kiállításuk dícséretére felhozott „nagyszabású” jelző helyett a pitiáner találóbb lenne."
2. ábra. Nagyszéksósi hun jelvény a Nagy ragyogó sár (mai magyarsággal: Nagyságos, ragyogó úr) mondattal, minden jel elolvasása esetén a Nagy úr, ragyogó úr mondat olvasható el a jelvényen, balra fentről lefelé a nagy, ragyogó és sár "úr" hieroglifák, jobbra pedig a nekik megfelelő székely "n", "r" és "s" rovásbetűk - mennyi víznek kell lefolynia a Dunán, amíg ez a magyarul megszólaló szimmetrikus hun nyelvemlék szerepelhet egy nyelvemlék-kiállításon?
Jegyzetek
(1) Az akadémikus "tudomány" módszertani tévedései közé tartozik, hogy köreikben a "dilettánsok" eredményeire nem illik figyelni, azokat nem létezőnek kell tekinteni. Ezért aztán ezek az eredmények nem is jutnak el hozzájuk és Tubay Tiziano sem jó helyen keresgéli a hiba okát.
Ugyan mit vonhat le a nikolsburgi ábécé értékéből a piacon fellelhető számtalan hamis rovásírásos dokumentum? Értelmes embereknél semmit. A felfedezés furcsaságait is kár említenie, hiszen mi furcsa van abban, ha régi szöveg bukkan fel egy régi kötetben? E történetből tizenkettő egy tucat.
A mellőzés és a gyanakvás valódi oka a "tudományos konszenzus" oktalan előítélete a magyar kulturális teljesítményekkel szemben, különös tekintettel a rovásírásra, amelynek története a hun-magyar azonosságot bizonyítja. Ezt az előítéletet az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás magyar pavilonjának egyik kurátora egy napilapban világosan meg is fogalmazta, amikor a rovásírás által szerinte kelthető náci asszociációkról beszélt. Eddig azonban (az oktalan akadémikus előítélet felismeréséig) Tubay Tiziano nem juthatott el, mert aki szerzőtársaként vállalja Horváth Ivánt, a székely írás legszégyenletesebb eredeztetés-elméletének hirdetőjét, az ehhez alkalmatlan módon lehet becsavarozva.
(2) A Katolikus Lexikon szerint nyelvemléknek számítanak valamely nyelvnek régibb korszakaiból származó írott vagy nyomtatott alakban reánk maradt írásművei. Szorosabb értelemben csak a könyvnyomtatás feltalálását megelőző időből származó írott műveket nevezzük nyelvemléknek. A magyar nép esetében a letelepedéstől a 16. század közepéig készült és fönnmaradt magyar nyelvű szövegek, töredékek, szórványemlékek kronológiai sorban: veszprémvölgyi apácák adománylevele (1002 e.), tihanyi alapítólevél (1055), dömösi összeírás (1138), Halotti Beszéd (12. sz. közepe), tihanyi apátság birtokösszeírása (1211), Váradi Regestrum (1208-35), Ómagyar Mária-siralom (13. sz. vége), Gyulafehérvári Sorok (1320 k.), Schlägli Szójegyzék (1400/1410), Huszita Biblia (15. sz. 1. fele), Jókai-kódex (1440 k.), Bécsi kódex (1450 k.), Nyirkállai Tamás Stylus Curiae Regiae Matthiae I. Regis gyűjt-ében 4 sor; Königsbergi Töredék és Szalagjai (15. sz. közepe), Marosvásárhelyi Sorok, Müncheni kódex (1466), Birk-kódex (1474), Festetics-kódex (1493 k.), Apor-kódex (15. sz. vége), Guary-kódex (1500 k.), Winkler-kódex (1506), Margit-legenda (1510), Példák könyve (1510), Nagyszombati kódex (1512/13), Keszthelyi kódex (1522), Peer-kódex (1526), Érdy-kódex (1524-27), Székelyudvarhelyi kódex (1526-28); szentírásfordítások. M.F.
(3) A "szakma" korábbi álláspontját Benkő Loránd nyelvésztől volt alkalmam megtudni egy vele folytatott telefonbeszélgetésben. Szerinte a rovásírással írt szövegek azért nem vehetők figyelembe nyelvemlékként, mert ahhoz túl későiek. Ugyanez volt a véleménye Erdélyi István régésznek is, aki egy személyes beszélgetésünk során fejtette ki ugyanezt. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan álláspont, hiszen az akadémikus "tudomány" által elismert rovásírásos emlékeink némelyike is elég korai ahhoz, hogy nyelvemléknek tekintsék őket (ez tűnhetett fel Hubay Tizianonak is). A "tudósaink" körében továbbra is kimutatható szakmai és etikai alultápláltság miatt "el nem ismert", de azért létező "rovás" szövegek pedig akár a kőkorból is tájékoztatnak a magyar nyelv korai állapotáról, miként a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor is teszi. A "szakmának" fel kellene dolgoznia a hieroglifikus népi, uralmi és vallási írásemlékeinket is, de ahhoz túl sok dogmával és prekoncepcióval kellene leszámolnia, amire - egyelőre? - sem akarat, sem szaktudás, sem becsület nem áll a rendelkezésére. A szakképzett (az egyetemeken írástani alapismeretek helyett jelzőosztogatásra kiképzett) kutatók bénultan állnak a feladat nagysága előtt. A már évekkel ezelőtt beharangozott akadémiai rováskorpusz késésének is ez lehet a magyarázata. El kellene dönteniük, de nem tudják, hogy melyik emlék kerüljön bele a korpuszba és melyik maradjon ki, vannak-e a székely írásnak szójelei, vagy sem, melyik szerző idézhető és melyik nem, honnan is kell eredeztetniük a székely írást stb. Ez korántsem könnyű feladat a számukra, mert például a "tudományos konszenzus" által elfogadott válasz kellene arra is, hogy mi számít szakirodalomnak, ki számít szerzőnek, a "körön kívüliek" közül kiről vehetnek tudomást és kiről nem. Vagyis az akadémikus áltudomány csődje teljes (mert a módszertanuk is tudományellenes) és semmi esély nem mutatkozik a belátható időn belüli megoldódásra. A változás ugyan elkezdődött, de úgy tűnik, mintha arra alkalmatlan embereken és elterjedt balhiteken múlna a kiteljesedése.
A "tudományos konszenzus" magyar- és tudományellenes álláspontjának magyarázataként kínálkozik az anyagi támogatással erősített folyamatos idegenszívű befolyásolás, amelynek egy dokumentuma nemrégen került a látókörömbe (3. ábra).
(4) Az OSZK nyelvemlék-kiállítása óta az ELTE és újabban a Magyarságkutató Intézet szerzői is nyelvemlékként kezelik a rovásírással fennmaradt korai szövegeink némelyikét. Elsőként a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredékről szóltak nyelvemlékként, ám azt elolvasniuk sem sikerült. Ezt követően a nikolsburgi ábécéről (amelynek képtelenek felismerni a szójeleit és a mondatjelét) derült ki a nyelvemlék volta. A nyest.hu pedig nyelvemléknek titulálta a nemrégen előkerült székelyudvarhelyi rovásszöveget. Maga az OSZK továbbra is csak a latin betűkkel írt nyelvemlékeket adja közre.
3. ábra. Az MTA és a "tudományos konszenzus" rovásírással kapcsolatos magatartásának lehetséges magyarázata
Irodalom
Horváth Iván, Harangozó Ádám, Németh Nikolett, Tubay Tiziano: A Nikolsburgi Ábécé hitelességének kérdése. Előzetes közlemény (Academia.edu)
Új székely írásos nyelvemlék – szenzációs lelet? (nyest.hu)
Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról
Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak
Varga Géza: Monok István és az Országos Széchenyi Könyvtár történelemhamisító nyelvemlék-kiállítása
Varga Géza: A nyest.hu és Fejes László Hamis beszéde
Varga Géza: Egy magyar nyelvemléki kiállítás kapcsán (az osservatorioletterario.net 179. oldala)
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: Honnan tudjuk, hogy a székely írás őse, a magyar hieroglif írás 50 000 éves?
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
Varga Géza: A nyest.hu és Fejes László Hamis beszéde
Varga Géza: A frankfurti botrány
Varga Géza: Horváth Iván: A rovásírás teljes tagadásának álláspontja kihalt
Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?
Varga Géza: Fehér Bence megveregeti Vékony Gábor, a "talán legképzettebb rováskutatónk" vállát
Varga Géza: A hun sar/sarok hieroglifa
Varga Géza: Fehér Bence megveregeti Vékony Gábor, a "talán legképzettebb rováskutatónk" vállát
Pater Sandor a fészbukon: Mert már a Habsburg kutyák is így akarták ...
VálaszTörlés