Avar és hun tartalom
Szegedi Kristóf István: "Miért kell mindig minden holdkóros elképzeléssel teletrollkodni MINDEN áldott fórumot? Annyira unalmas, hogy már az academia.edu-n sincs menekvés. Ez borzasztó és egyben nevetséges." (3)
Varga Géza: Nem trollkodásról, hanem arról van inkább szó, hogy aki nem ért a szakmai oldalához a dolognak, az is könnyedén tud jelzőket osztogatni. Az én felvetésem tisztán szakmai volt, kérem, maradjunk ennél! Ha pedig fogalma sincs a magyar hieroglif írással írt nyelvemlékeinkről, akkor nem nagyon kellene beleszólnia.
Összegzés
A kenyere javát már elfogyasztott Janurik Tamás inkább nem válaszol. Ő már kellőképpen koros ahhoz, hogy ne kezdjen új dolog megtanulásába és azt is felmérhette, hogy egy itt kibontakozó tudományos igényű párbeszédben csak veszíthet.
A hozzá képest kezdő Szegedi Kristóf Istvánt ezek a megfontolások nem zavarták, ő abban a hiszemben lehet, hogy amiről nem tud, az nem is létezik és a vélt fennsőbbsége tudatában bátran osztja a jelzőit. Egészen elképesztő, hogy egy új forráscsoportot, amely a magyar nyelvtörténet legkorábbi, addig lényegében forrástalan időszakát képes megvilágítani, ilyen gyűlölettel fogadjon valaki.
Mindezt egy tudományos folyóiratban, mert ez a "tudomány" ilyen színvonalon áll, az egyetemeken ilyen szintet képviselő "tudósok" oktatnak s ennek megfelelően félrenevelt "szakemberek" végeznek.
Janurik Tamás lejáratja magát
Janurik Tamástól mégis kaptam egy hosszú levelet. Sajnos, csak az academia.edu szoftvere által eltorzított változata jutott el hozzám és csak azt tudom közreadni.
Tisztelt Varga úr!
Az én írásaim nem Önnel hadakoznak, azokat a törekvéseket bírálom, azokat újra akarják értelmezni a magyar nyelv eredetével. A magyar nép sok elemű népességből keveredett egy nemzetté, de akinek magyar az anyanyelve, az a magyar nép része. A magyar nyelv is számtalan idegen szót átvett, befogadott, ez a világ minden élő nyelvében így van. Sőt a holt nyelvekben is: a latinnak nem volt szava a zseb fogalomra, mert a zsebet csak a reneszánsz korban találta meg egy szabó: a köpenyekre nyílt vágott, hogy leh lehessen nyúlni az övre függesztett pénzeszacskóért, majd kitalálta azt, hogy egy kis zsákocskát varrnak. rá belül, akkor nem kell a bugyellárist az övre akasztani.
A magyar-latin szótárban úgy magyarázzák a zseb fogalmat, hogy sinus togae = a tóga hajlata. Ezt azért hoztam fel példaként, mert minden szó létezésének társadalmi háttere van, új szavak keletkeznek és a szükségtelenné vált fogalom szavai kihullanak a nyelvből. A mai gyerekek már nem ismerik pl. a kulák szótár (szerencséjükre): én még voltam kulákgyerek, ezért kitűnő tanulmányaim középiskolában nem tanulhattam tovább, marósként majd szobafestő szakmunkásként kezdtem az életemet.
A mi összeütközésünknek más az oka: több évig tanítottam Kecskeméten a szóbeli és írásos kommunikáció tantárgy keretében az írástörténetet a tanító szakos hallgatóknak. Az ön feltevéseit anakronisztikusnak tartom: az írás jelek első csak képei voltak: a dakota indiánok több évig vezetett Téli krónikája szerint megnézni: pettyes arc emlékeztet a himlőjárványra, fejek a vízben: többen vízbe fulladtak, első láttak patkolt lovat stb. Ilyen piktogrammok a mai világban is léteznek a repülőtereken: a csomagfelvétel, toalett, taxi stb. eligazító táblák, mindenki mindenki megért, és meg is tud nevezni a maga nyelvén. Ezeknek a piktogrammoknak tehát csak jelentése van, saját hangalakjuk azonban nincs. A következő fázis volt az írástudomány fejlődésében az ideogrammok kitalálása: a mai kínai írás ilyen: 出口 egy hegyen egy másik hegy sematikus rajza és a száj sematikus rajza úgy értelmezendő: elmenő nyílás, vagyis kijárat. Ez van a tokiói metróban is, egy gyengébbek kedvéért mellette van az EXIT szó is. Az általam pofátlanul felvetett vanuatu 26 is ilyen ideogramm, mindenki érti, hogy mennyi, de mindenki a maga nyelvén másként mondja ki a számot.
Az egyiptomi írás rajzolt jelekből állt. a logika az volt, hogy az egyiptomi (a mai kopt) nyelven röviden hangzó szavaknak voltak rajzaik, ezeket kellett összeolvasni, és a hozzávetőleges hangzás alapján a jelek jelentését kitalálni .. Az én szemléltető példám erre: NAP + LÓ = napló, FŰ + CET = füzet stb. Arany János szellemes képrejtvénye a HAT HÁZ, KÖR, ÜL, SÁS, KACSA, PATKÓ VÁLYOG rajzokból kiolvasható "hat ház körül sáskacsapat kóvályog".
Az egyiptomiak azonban még nem jutottak el annak a felismeréshez, hogy egyes jelek hangokat jelöljenek. Feltalálták viszont, hogy a papiruszra lehet írni, ekkor egyszerűsítették az írásjeleket, Ezeket vették át a főniciaiak, akik az alef, béth, gamel, dáleth stb. jeleket már szótagjelként használták (nem törődve a magánhangzókkal). A görögök ezt az alfa, béta, gamma, delta stb. jeleket már csak mássalhangzók jelölésére használták, a H héta jelet étének ejtették, ezzel feltalálták a magánhangzók külön jelekkel való ellátását. A görögök előtt tehát az emberiség nem ismerhette az egy hang = egy betű megfelel. A görög írást átvették az etruszkok, tőlük a latinok, ez lett a mai latin betűs írás, valamint a szlávok más irányban alakított a saját hangjaihoz a görög jeleket, ez lett a cirill betűs írás. Ez az én véleményem az írások történetéről.
Kimaradt két jelrendszer: a sumer ékírás szerintem zsákutcába futott, az agyagtábla, mint adathordozó nem tudott versenyezni a papirusszal pergamennek és a papírral, az agyagra kíalakított ékjelekből nem lettek másodlagos írások.
A különböző (türk, székely-magyar) rovásírások, a skandináv, ír stb. rúnák szerint mind kései, másodlagos adaptációk, a betűjelölés görög eredmények szerint kialakított betűket, ligatúrákat használó jelrendszereket.
Ezért tartom írástörténeti képtelenségnek, hogy Ön a különböző kultikus tárgyak díszítőelemeit üzenetekként, hangzásuk alapján, magyar nyelven írottként olvasni tudja.
Mindenesetre megígérem, hogy az új évben részletesen tanulmányozni fogom az ön által A tanulmány tanulmány, és (indulatmentesen) értékelni fogom a megállapításait.
Tudom, hogy nekem is sikerült Önt többféleképpen is emberileg megbántanom, ezért most bocsánatot kérek, de a tudományos másváltozatú változatlanul fenntartom,
Boldog új évet kívánok!
Janurik Tamás
E levélre az alábbi választ írtam:
Kedves Janurik Tamás!
Köszönöm a részletes és komoly válaszát! Ami a 26-ot illeti, nem történt semmi, fátylat reá!
Az írással kapcsolatos álláspontja megfelel annak, amit az egyetemeken tanítanak, a kezdeteket illető valóság azonban ennél gazdagabb és már többet lehet róla tudni.
A székely írást ma alfabetikusnak tartják, pedig ma is van néhány szó- és mondatjele is. A szkíták, hunok, avarok tárgyain olvasható "díszítések" nem betűk, hanem szójelek. Ezek képszerűségét (képi tartalmát) meg lehetett állapítani. Tehát Önnek igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy a jelek régen képjelek voltak. Ám ezt a képszerűséget a székely írásjelek jórészt máig megőrízték.
Az írástan számára érdekes kezdeteket nem a kb. 30 000 éves barlangrajzok képviselik, hanem a kb. 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek, amelyek közül 20 db. megegyezik a székely jelekkel. Azért, mert ezek a székely jelek már a kőkorban el voltak terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. S ennek köszönhetően el tudom olvasni némelyik indián fazekas "díszítéseit". Ez persze nem igazi olvasás, hiszen nem tudhatom, hogy az indiánok milyen hangalakot kötöttek a jelekhez. Azonban érteni vélem azt, amit a fazekas közölni akart. Egy-két esetben a hangalak is felsejlik. Például, amit Sadovszky, ha jól emlékszem, yomi-nak (a jó szavunk rokonának) mondott, azt megtalálni és elolvasni vélem jóma "jó magas, jó mágus" alakban (ez a finn jumala és a japán Jimmu tenno szavak rokona).
Ami az első jelek hangalakját illeti, azt a legkorábbi idők esetében valóban csak találgatni tudjuk. Igen sokat kell ahhoz dolgozni és töprengeni, hogy egy-két kőkori szó hangalakját tisztázzuk. Ez nem reménytelen. Például az amerikai indiánok népi jelkészlete segítségével erre elvileg lehetőségünk lenne, de amerikai kutatók barátsága kellene hozzá.
Szerintem az első pillanattól volt a szójeleknek hangalakja, mert az ősvallás csak így tudta használni őket. Az Orion csillagkép példáját már említettem, most ahhoz fűznék még néhány további gondolatot. Az első jelek az ősvallás jelképei voltak, de már kezdettől jelentést hordoztak, amihez - természetesen - szó, vagy mondat értékű hangzó alak is kötődött.
Ha eleink az Oriont az atyaisten égi előfordulásának tekintették, akkor érthető, hogy az Orion csillagkép (X-re alapozott, vagy homokóra alakú) rajza a suméreknél is, meg a kínaiaknál is az "atya" jele volt, a székely írásban pedig a "ty" hangot jelöli. Tehát (végtelenül leegyszerűsített) képjel, de van hangzó értéke (a szójeleknél szó, a betűnél hang). Az "atya" szójel története sokkal régebbi a suméreknél, például előfordul a tatárlakai táblákon is, amit Záhonyi András csillagtérképnek tart - jogosan.
Az 50 éves kutatásaimat a Magyar hieroglif írás c. kötetben foglaltam össze. Ezt a könyvemet az Élet és irodalom a hét nyelvészeti kötetének minősítette. Ebből szívesen küldök tiszteletpéldányt, remélve, hogy értékelést ír róla az academia.edu-ra, vagy egy másik tudományos folyóiratba.
A régi tárgyak "díszítései" nem öncélúak voltak, hanem ősvallási értelmet is közvetítettek. Ezt az értelmet hangzó formában is ki tudták fejezni, azaz el lehet olvasni a "díszítéseket". A "díszítések" motívumai azonosíthatók a székely jelekkel. Innen az akrofónia rekonstrukciója kiindulhatott. A "díszítések" képi tartalma a képszerűbb rajzok alapján is megérthető. Az ismert szójeles írások (sumér, egyiptomi, hettita, kínai) hasonló jelei alapján ezt a jelentést tovább lehet pontosítani. Erre azért van lehetőség, mert az írás nem poligenezis, hanem monogenezis útján keletkezett. A legkorábbi, még közös réteg éppen a székely írásjelek kőkori ősei voltak. Ezen az úton kb. 40 jelünk akrofóniáját rekonstruáltam. Az indián kapcsolat segítségével ezt ellenőrizni és továbbfejleszteni is lehetne - az Ön segítségével.
Üdvözli: Varga Géza
***
Janurik Tamás ígéretéből (az álláspontom részletes tanulmányozásából) azonban nem lett semmi. Nem olvasta és nem értette meg az álláspontomat. E nélkül - a tudományos igényű vita szabályai szerint - nem mondhat tudományos igényű véleményt a munkásságomról. A levele ezért csak egy kocsmai jelzőosztogatással ér fel.
A tudományos igényű vitában a bizonyítás alapja a megismételhetőség lenne. Ha pl. egy kémiai kísérlet ugyanazt az eredményt adja Európában, meg Kínában és Braziliában is, akkor az eredmények alapján bizonyítottnak tekinthető megállapításokat lehet tenni. A társadalomtudományok esetében a megismételhetőség útja a következő: a (becsületes) kritikus megismeri a bírálni kívánt nézetet és végigmenve annak adatain és gondolatmenetén, vagy egyetért a nézettel, vagy megalapozottan cáfolja azt.
Janurik Tamás eleve nem hivatkozik arra, hogy olvasta volna a Magyar hieroglif írás c. kötetemet, amelyben kifejtettem a tételt. Janurik Tamás csak Vékony Gábor cikkének olvasásáról tájékoztat, miközben e cikkben egyetlen szó sincs a magyar hieroglif írásról. Azaz Janurik Tamás eljárása nem felel meg a tudományos igényű vita (alátámasztás vagy cáfolat) legelemibb feltételének, mert nem ismerte meg a cáfolni kívánt tételt. A nagy mellényű véleményét mégis levonta és bőkezűen osztogatta a jelzőit is. Ez így inkább hasonlít egy rossz viccre, mint egy tudományos igényű cáfolatra.
Janurik Tamás jelzőket osztogat, mert a szakmai értéke csak ilyen szintű, a képességeiből - a jelek szerint - csak erre futotta, az ígéretét nem tartotta be. A választ csupán Vékony Gábor sohasem bizonyított és azóta a tudománytörténeti téveszmék közé sorolt cikkére alapozta. Vékony Gábor - mint azt fentebb említettem - egyetlen szót sem írt a magyar hieroglif írásról, ezért e tekintetben nem is lehet mérvadó a véleménye.
Janurik Tamás ezt írta az academia.edu-n:
"Végigtanulmányoztam Hosszú Gábor cikkét a TR SHR CB SR rovásírásokról. Az Ön egyetlen állítása sem igaz az őskori hieroglifákról, mert a székely rovásírás azután keletkezett, amikor átvettek betűjeleket a görög, glagolita és egyéb ábécékből, és mindezt időszámításunk kezdete után. Sajnálom, de Önnek nincs joga tudományról beszélni, mert csak fantáziál a semmiről."
Varga Géza: Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az érvelése csak Vékony Gábor téves álláspontjára alapoz. Ezen kívül több más lehetősége is lett volna a nézeteim ellenőrzésére, de azt nem használta ki. Ismerem a szakirodalmat, felesleges a fejemre olvasnia egyik, vagy a másik hozzá nem értő akadémikus "tudós" álláspontját. Ez az, amit megdöntöttünk, csak Ön még nem értesült róla. Vékony Gábort személyesen ismertem, informális munkakapcsolat volt közöttünk és tudom róla, hogy az akkor közkeletű vélekedés kedvéért tudatosan nem mondott igazat. Önnek fogalma sincs a szakmai álláspontok változásáról, alátámasztottságuk szintjéről és természetesen a tényekről sem. A "szakmai" álláspont egy közönséges hazugság volt száz éven át, amit soha, semmivel nem bizonyítottak hitelt érdemlően (Vékony Gábor csak ezt ismételgette).
1993-ban jelent meg a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk, aminek hatására Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János is megváltoztatta a véleményét. Sándor Klára úgy fogalmazott, hogy minden alapvető kérdés tisztázatlan, a tudomány nem ismeri a székely írást. Neki van igaza. Ő is csak megismételte Püspöki Nagy Péter előzőleg kifejtett álláspontját. Korábban az Ön által is idézett téveszmét vallották mindannyian, a könyvünk hatására azonban kijelentették, hogy fogalmuk sincs a székely írás eredetéről. Ha Ön mindenképpen idézni akarja a nem is létező "tudományos konszenzust" (ha azt hiszi, hogy ez a döntő), akkor azt legalább a szakirodalom ismeretében kellene tennie. Ezen felül - ha a nézeteimet akarja értékelni - ismernie kellene az én felismeréseimet is a könyveim és a cikkeim alapján, valamint a létező, kézzelfogható hieroglifikus emlékeket is. A tudományos igényű vita szabályai szerint előbb alaposan meg kellett volna ismernie a cáfolni kívánt nézeteimet, hogy a gondolatmeneten végig tudjon menni, ám ezt elmulasztotta. Nem vette a fáradságot a körültekintésre, ezért a válasza csupán egy értéktelen jelzőosztogatás. Mindössze azt jelzi, hogy képtelennek bizonyult egy tudományos kérdésben a helyzet megértésére és értékelhető válasz adására.
2. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra és a magyar jelkincs között 49 egyező jel képez hidat, amiről Vékony Gábor cikke semmit sem tud, de a Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámítás alapján genetikus kapcsolat fűzi egymáshoz a két jelrendszert
Jegyzet
(1) A cím második fele sem úgy igaz, ahogy Janurik Tamás gondolja, mert az ugor népnév nem az obi-ugorok neve (rájuk csak a hazug finnugrizmus ragasztotta), hanem a hunok neve volt. Azt jelenti az ogur név, hogy mi hunok és magyarok Óg úr (azaz görögösen Heraklész) gyermekei vagyunk.
(2) Mindaddig politikai csatározások témája (is) lesz a magyar nyelv eredetének kérdése, amíg a finnugrista szakmai téveszmék miatt erre szükség lesz. Ideje lenne figyelembe venni a társtudományok (régészet, genetika, írástudomány stb.) eredményeit is, mert a finnugrista köldöknézés csak a kudarcok megismétlődéséhez vezethet.
(3) A könyvkiadás monopóliumának megszűnésével és az internet feltalálásával összefüggésben egyre több terepen találják majd szembe magukat a szakmailag megalapozott kritikával. Ez a trend. Ha ezt nem sikerül tudományos igényességgel feldolgozniuk, akkor ideje felkeresni az agykurkászukat.
De miért is lenne "holdkóros elképzelés" egy nyelvészeti kérdés megválaszolásához a százszámra létező és jól elolvasható hieroglifikus nyelvemlékek tanúságának figyelembevétele? Csak azért, mert ez új azok számára, akik nem olvassák a kérdés szakirodalmát?
Drága édesanyám jut az eszembe ilyenkor mindig, aki a buksi fejemet simogatva sokszor elmondhatta volna, hogy - Olvass édes fiam, mert különben hülye maradsz! - ám sohasem mondta, ugyanis reggeltől estig állandóan olvastam.
Az Országos Széchenyi Könyvtár nyelvemlék-kiállításának látványos kudarca (Monok István főigazgató felmentése) kellett ahhoz, hogy az akadémikus kutatás elkezdje nyelvemlékként kezelni a rovásírásos szövegeket is. Valami hasonló szégyenletes esetre lenne szükség a "tudományos konszenzus" számára a hieroglifikus írásemlékeink létének tudomásul vételéhez és nyelvemlékként való hasznosításához is?
Irodalom
Csehiné Hozdik Judit a fészbukon: Kedves Géza! A magyar! nép csak hálás lehet a munkájáért. Mindketten tudjuk, hogy az irígység milyen gyűlöletbe tud átfordulni. Ezt 6000 éve érezzük. Nem érdemes ezekre időt pazarolni. Vergődnek, mert a mocskos hazugságaik rendre kiderülnek nemzetközi! színten is. Le kell ...ni amit mondanak.
VálaszTörlésVarga Géza: Köszönöm!
Itt tekinthető meg a párbeszéd: https://www.academia.edu/s/6dcb17bc1c#comment_693485
VálaszTörlésSzegedi Kristóf István az academia.edu-n:
VálaszTörlés"Nevetséges, amit csinál Varga úr, viszont köszönöm, a blogspotos "kiosztásával" szerzett 1-2 perc nevetést nekem."
Kedves István!
Egy felfedezésre sokféleképpen lehet reagálni.
A mosoly, a gúnyos vigyor, vagy a harsány röhögés a legegyszerűbb reakciók közé tartozik. Nem szükséges hozzá a kiinduló tézis megismerése és megértése, sőt még az írni-olvasni tudás sem. Ezért van az, hogy még a debilek is képesek legalább egy bárgyú mosolyra.
A tudományos igényű kritika ennél valamivel magasabb követelményeket támaszt: meg kell érteni a bírálni kívánt tézist. Ehhez el kell azt olvasni, meg kell érteni, végig kell menni a gondolatmenetén s csak azt követően lehet értékelni.
Ön saját magát jellemzi, amikor választ ezek közül a módszerek közül.
Köszönöm a figyelmét!
Varga Géza zseniális könyveit tanitottam a felsőoktatásban Magyarságtan-órákon! Köszönöm, gratulálok! Dr. Turai G. Kamil
VálaszTörlésÉn is köszönöm! A könyveim felhasználását is, meg a tájékoztatást is! BUÉK!
TörlésJanurik Tamás az academi.edu-n: "Végigtanulmányoztam Hosszú Gábor cikkét a TR SHR CB SR rovásírásokról. Az Ön egyetlen állítása sem igaz az őskori hieroglifákról, mert a székely rovásírás azután keletkezett, amikor átvettek betűjeleket a görög, glagolita és egyéb ábécékből, és mindezt időszámításunk kezdete után. Sajnálom, de Önnek nincs joga tudományról beszélni, mert csak fantáziál a semmiről."
VálaszTörlésVarga Géza: Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az érvelése csak Vékony Gábor téves álláspontjára alapoz. Ezen kívül több más ellenőrzési lehetősége lett volna, de azt nem tette meg. Ismerem a szakirodalmat, felelsleges a fejemre olvasnia egyik, vagy a másik hozzá nem értő akadimikus tudós álláspontját. Vékony Gábort személyesen ismertem, informális munkakapcsolat volt közöttünk és tudom róla, hogy az akkor közkeletű vélekedés kedvéért tudatosan nem mondott igazat. Önnek fogalma sincs a szakmai álláspontok változásáról és természetesen a tényekről sem. Egyébként is, a szakmai álláspont egy közönséges hazugság volt száz éven át. 1993-ban jelent meg a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk, aminek hatására Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János is megváltoztatta a véleményét. Sándor Klára úgy fogalmazott, hogy minden alapvető kérdés tisztázatlan, a tudomány nem ismeri a székely írást. Neki van igaza. Ő is csak megismételte Püspöki Nagy Péter előzőleg kifejtett álláspontját. Korábban az Ön által is idézett téveszmét vallották mindannyian, a könyvünk hatására azonban kijelentették, hogy fogalmuk sics a székely írás eredetéről. Ha Ön mindenképpen idézni akarja a nem is létező "tudományos konszenzust", akkor azt a szekirodalom ismeretében kellene tennie. Ezen felül ismernie kell az én felismeréseimet és a létező, kézzelfogható hieroglifikus emlékeket is. "Természetesen" erről szó sincs, nem vette a fáradságot a körültekintésre. A válasza csak azt jelzi, hogy képtelen egy tudományos kérdésben a helyzet tisztázására. Korábban az Ön által is idézett téveszmét vallották mindannyian, a könyvünk hatására azonban kijelentették, hogy fogalmuk sics a székely írás eredetéről. Ha Ön mindenképpen idézni akarja a nem is létező "tudományos konszenzust", akkor azt jelenti a szekirodalom ismeretében tennie. Ezen felül ismernie kell az én felismeréseimet és a létező, kéz fogható hieroglifikus emlékeket is. "Természetesen" erről szó sincs, nem vette a fáradságot a körültekintésre. A válasza csak azt jelzi, hogy képtelen egy tudományos kérdésben a helyzet tisztázására.
A racionális elme és konstruktív gondolkodás azon kognitív képességek, melyek mentén a sapiens kialakítja világképét, abba vagy belehelyezi önmagát, vagy azon kívülállónak képzelve magát ütközik a kollektíva közmegegyezéseken alapluló társadalmi önképével.
VálaszTörlésA tudomány az egyik legfontosabb összetevője ennek, és csak másodlagos szerepet kap a kultúrális és szociális beágyazottság.
A tudomány nem szorítkozik az annak fellegvárában tevékenykedők körére, az ősidők óta gyűjtött tapasztalat semmivel sem kisebb horderejű tényező. Van az a fajta tudományosnak nehezen nevezhető gőg, amely tekintélyelvű, kétes paradigmákra támaszkodó, és általában az ismételgetéseknek köszönhetően megkövesült álláspontokra hivatkozva utasít el minden - a dogmáival ellenkező - felvetést, még akkor is, ha erre egyetlen érve az, hogy " szakmabeli".
Számtalan ilyen érveléssel találkozhatni azon tudományágakban, ahol megismételhetetlen eredményt kér számon a tudós másik alternatívákkal operáló, és abban eredményeket produkáló, laikusnak mondott kutatótól.
Az írástörténet pl ilyen.
Az egyetemi felkészítés a történelem segédtudományait hallgató ifjabb nemzedéktől azt követeli, hogy a már " megállapított" dogmáktól eltérő bármilyen ellenkező bizonyítást söpörjön le az asztalról, mert az a tekintélyelvű dogmákkal ellenkezik, és az adott terület kutató tudósa egzisztenciális veszélybe kerülhet ily módon.
Bármilyen képtelenség ez, ennek vagyunk tanúi immár hosszú ideje az írástörténet kapcsán is.
Bár bizonyítékok garmadája áll rendelkezésünkre - amiknek pusztán a begyűjtése is elismerésre méltó - és amik a tudomány felkent képviselőit legalább téziseinek kritikájára serkenthetné, ám nem teszi.
Az ok nyilvánvaló, és sajnos el nem múló ok.
Ha és amennyiben volna egyetemi szintű oktatás az írás története tárgyában, és nem tekintélyelvű dogmákat vernének a hallgatók fejébe, akkor pl. nem születnének tényeket tagadó álláspontok a tudomány talárjába öltözött laikusoktól, mint itt fentebb olvashatjuk.
Varga Géza könyveinek ismerete nélkül nem érthető meg az általa hieroglifikus jelrendszernek nevezett ősi közlési mód szinte világszerte előforduló egyetemes jelrendszere.
Ha egy-egy tudományág komplex és diszciplináris kutatási területén új ismeretek, és erre bizonyítékok tömkelege által alátámasztott jelenségek akadnak, akkor a " tudós" megpróbálja beilleszteni az adott szak ismeretanyagába, és szélesíti ezzel a kutatási területet, vagy ami itt felmerült, a dogmák védbástyája mögül tekintélyével próbál hadakozni ellene, holott ez az a bizonyos tudománytalan narratíva, amelyet számonkér.
Tudomásul kell venni, hogy új ismeretek új paradigmákat kényszerítenek ki a tudomány adott területén, és hát ezért tartjuk tudósainkat, hogy ezeket széles körben alkalmazzák.
Aki nem így tesz, az nem tudós, hanem szakmájának dogmáiba temetkező áltudósa, a kritikai gondolkodást sémákkal pótolni igyekvő sarlatán.
A tudománytörténet sok ilyen sarlatánt ismer, akik pl." holdkórosnak" minősítették kezdetben a tabukat ledöntőket, és ezzel előbbrejutott civillizációnk az ismeretszerzésben.
A tabuk tehát az írás és jeltörténet tárgykörében ingadozni látszanak, és maguk alá temetik a tekintélyelvű dogmákat hirdetőket záros időn belül.
Jóindulatúan szólnék : vigyázat, a tetőn dolgoznak !
Köszönöm!
Törlés