2022. február 18., péntek

Székely jelek formai párhuzamai a világ minden táján




Az előadássorozat

A négy előadásból álló sorozat a székely írás eredetéről, az eredeztetés módszertanáról, lehetőségeiről, kudarcairól és eredményeiről szól. Az egy hónappal korábbi előadáson arról beszéltem, hogy milyen módszertani hibák vezettek az akadémikus áltudomány csődjéhez. A most sorra került második előadásban a székely jelformák világszerte felbukkanó előfordulásait veszem sorra és adok hozzá egy magyarázatot. Az előadás két részéről külön videók készültek:



A jelformák jelentőségéről

E cikkben a székely jelformák távoli írásrendszerekben való felbukkanásával, a formai hasonlóságok jelentőségével foglalkozunk. Vannak, például Róna-Tas András (MTA 2016. XI. 17.) és Szekeres István, akik a jelforma jelentőségét tagadják s ezzel a rendelkezésünkre álló információ feléről eleve lemondanak (a jel ugyanis jelformából és jelentésből áll). Róna-Tas András a fenti előadásában kijelentette: "az írásjelek alak szerint hasonlítgatása zsákutcába vezet. Az egyes betűalakok hasonlítgatása helyett az egyetlen járható út az írás rendszerének vizsgálata."

Az akadémikus kutatók azért kényszerülhetnek a jelforma figyelmen kívül hagyására, mert ők a prekoncepcióik szorításában nem tudnak választ adni az olyan típusú egyszerű kérdésekre, mint hogy pl. az ótürk írásban a "b" hangot jelölő (halat ábrázoló) jelforma a székely írásban miért jelöli a "h" hangot. Nos 1993-ban már megadtuk a választ erre a kérdésre: azért, mert a törökök baliknak mondják a halat. Ezt a magyarázatot azonban nem engedi meg az az akadémikus téveszme, miszerint mi magyarok egy kész ábécét (egyetlen hangot jelölő betűkből álló jelsort) vettünk át az arameus-szogd-ótürk vonaltól. A jelforma kutatásból való kitagadásából egyenesen következik a csőd beismerése, ami a 2021-ben kiadott MTA rováskorpuszban olvasható. Abban ugyanis Benkő Elek és Sándor Klára közlik, hogy az adathiány miatt nem tudnak semmit sem mondani a székely írás eredetéről. Azt már én teszem hozzá, hogy pedig rengeteg adat van, amit fel lehetne használni, ha azokat - miként a jelformák tanúságát is - nem hagynák figyelmen kívül a szakmai és etikai alultápláltságuk miatt. 

A jelformát egyébként sem lehet száműzni a kutatás által vizsgált tények közül. Az effajta törekvések és nyilatkozatok (a jelformák figyelmen kívül hagyásáról) csak a meggondolatlan kijelentéseket tevő kutatók hozzá nem értéséről árulkodnak. 

Az írástörténészek gyakran a jelpárhuzamok (a jelek formai hasonlóságának) számával támasztják alá a székely írás eredetére vonatkozó feltételezéseiket. Az ótürk eredeztetés hívei (legutóbb Vásáry István) például arra hivatkoztak, hogy az ótürk írásokkal vannak közös, vagy hasonló jeleink (kettőtől huszonvalahányig terjedt a hasonlónak vélt ótürk jelek száma). Mivel a hasonlóságoknak minden ellenkező nyilatkozat dacára jelentősége van, érdemes megnézni, hol vannak párhuzamai a székely írásjeleknek és általában a magyar jelkincs elemeinek. 

A Nemetz Tibor matematikussal közösen elvégzett valószínűségszámításunk szerint a jelhasonlóságok nem a véletlennek, hanem a genetikus kapcsolatnak köszönhetőek. Amikor a székely írás rokonságát keressük, nyilvánvalóan nem lehet e sokirányú összefüggésrendszer irányai (a világ minden táján megtalálható formai hasonlóságok) közül egyet kiragadni és a többit nem létezőnek tekinteni. Olyan magyarázatot kell találni, amelyik mindegyikre választ ad, amelyikbe mindegyik táblázat beleillik. Ezt a választ megadtam a Magyar hieroglif írás c. kötetben. E szerint a mindenütt felbukkanó székely-azonos jelek a legkorábbi ősvallási jelkészletbe tartoztak. Ez a közös jelkészlet a vallás konzervativizmusa miatt mindenüvé eljutott és szinte változatlanul (ám legjobban a székely írásban) megmaradt. 

Az egyik soron lévő kutatási feladat lehet ezen egész világra kiterjedő jelfolyam koronkénti és területenkénti rétegeinek elkülönítése. Jól látható például, hogy az Őrségtől Dél-Amerikáig előforduló Jóma ligatúrával jellemezhető megújult jelkészlet nagyjából a szkíta kortól terjedt el a magyarság ősei és rokonnépei körében. Nyilván érdemes lenne ezeket a jelkészletbeli rokonságokat összevetni a genetikai kapcsolatokkal és a hieroglifikus szövegekből feltáruló korai nyelvi nyomokkal. 


A világszerte megtalálható székely-azonos jelek



Európai barlangi jelek - székely jelek Genevieve von Petzinger nyomán, 32-ből 19 egyezik 
(40 - 10 ezer évesek)



Ausztráliai barlangi jelek Genevieve von Petzinger nyomán, valamint székely jelek, a 17-ből 10 egyezik 
(40 - 10 ezer évesek) 




Mas d' Azil-i (Pireneusok) székelyazonos jelek (15 ezer évesek)




Szarmata-magyar egyezések (Kr. e. VI-IV. szd.)



Germán - ótürk - székely (Kr. u. I-VI. szd?)



Sémi - székely  összehasonlító táblázat (Kr. e. I. ée.)


A Szent Korona hieroglifái (531 táján)



Bübloszi-magyar egyezések (Kr. e. III-II ée.)



Csukcs fogalomjelek Diringer nyomán (a jelsorrend szervező elve és 4-5 jelforma mutat párhuzamokat)



Néhány egyiptomi - magyar egyezés (Kr. e. III-II-ée.)




Lomovátovói - magyar párhuzamok (hun kor)



Magyar népi hieroglifák 1



Magyar népi hieroglifák 2



Hettita (luvi, anatóliai) hieroglif - székely megfelelések (Kr. e. III-II. ée.)




Amerikai indián népi jelek és a székely jelek párhuzamai (Kr. e. XXX. ée. - Kr. e. V. ée.)



Indus-völgyi - magyar  megfelelések (Kr. e. IV. ée - Kr. e. II. ée.)



Egyeztethető elemek a kínai és a magyar jelhasználatban (Kr. e. IV. ée.)



Ogur/szabír - magyar jelpárhuzamok (Kr. u. I. ée.)



Veleméri sindüjelek és a székely - kínai - amerikai indián jelkészlet egyezései



Sumér - magyar jelpárhuzamok (Kr. e. 3000)




Szkíta - magyar



Tordos-Vincsa és magyar jelek



A Szent Korona, jogar és a palást jelei



Urartui - székely (Kr. e. I. ée.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése