Željko Demo közöl egy - meghatározása szerint - 568 táján készült szirmiumi ezüstérmet. Felsorolja azokat a véleményeket is, amelyek az érem hátoldalán látható jelekről eddig elhangzottak (1). E magyarázatok sorát most azzal egészítem ki, hogy az érmén a magyar hieroglif írás szójelei láthatók. A magyar szójeleket széles körben megtaláljuk a Pireneusoktól Amerikáig, ugyanis egy kőkori ősvallás jelkészleteként születtek meg és a jelei fennmaradtak a ma ismert írásokban. Legjobban a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írásnak a jelkészletével egyeztethetők, de megtalálhatók a szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglaló magyar leleteken is. Az érem hieroglifikus mondatjelének lehetséges olvasata: Lyukó dana óg (mai magyarsággal: Lyukó dana ege). E mondat néhány párhuzamát is bemutatom a hun és avar nyelvemlékek közül.
1/a. ábra. A szirmiumi ezüstérem két oldala
1/b. ábra. Párhuzamos éremkép egy gepida éremről
1/c. ábra. A szirmiumi ezüstérem jelmontázsának központi része
A szirmiumi ezüstérme három központi keresztje az isteni triászra utalhat (1/c. ábra). A jobb és bal szélen lévő csillagszerű jelek az Urál-altáji napos-holdas világfa ábrázolásokra emlékezhetnek. Azt jelezik, hogy az eget tartó fa egy égi jelenség, az Istennel azonosított Tejút jelképe.
Az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció
Az érem hátoldalán lévő szójelek "eget tartó fa" ábrázolási konvenciót alkotnak (2/a. ábra). A hasonló képszerű jelmontázsok az ősvallás legfontosabb elméleti tételeinek illusztrálására születtek meg és maradtak fenn évezredeken át. Az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció az a jelekből alkotott kép, amelyben egy fát ábrázoló istenjelkép tartja a fölötte lévő égboltot. Berze Nagy János a magyar népmesék alapján azt állapította meg, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa azonos az Istennel. Amiből számunkra most az a fontos, hogy a szirmiumi érmén tükröződő világnézet (az Isten és a szent fa azonossága) ismert a magyar néphitben. A 2/a. ábrában látható szirmiumi kereszt nem csak az Isten jelképe, hanem a világfáé is, mint azt a világfa vita kapcsán írt cikkemben korábban már jeleztem. A kereszt alatt lévő Lyukó hieroglifa a hun és az avar isten egyik nevének, vagy jelzőjének szójele. A kereszt fölötti Óg hieroglifa az égbolt ívét ábrázolja (feltehetően az égisten nevét, az ogur népek ősének, az Ószövetségben is említett Óg úrnak a nevét rögzíti).
2/a. ábra. A szirmiumi jelmontázsban az Istennel azonos fa olvasata: Lyukó dana "Lyukó isten", az égbolt ívét pedig felette a székely írás "o/ó" (Óg "ég") jelével azonos hieroglifa ábrázolja, az olvasat lentről felfele: Lyukó dana Óg (mai magyarsággal: Lyukó dana ege)
Lyukó istent említő mondatjelek
A 2/a. ábrán olvasható mondat másik jellegzetessége, hogy Lyukó napisten nevét tartalmazza. Ilyen mondatot többet is ismerünk a hun-avar időszakból (3/a-c. ábra).
3/b. ábra. Itáliai longobárd korong a Lyukó a szabírok őse mondat jeleivel (balra, fentről lefele) és a nekik megfelelő székely "ly" (lyuk/Lyukó), "tprus" (tapar us "szabír ős"), valamint "us" (ős) jelek (jobbra)
3/c. ábra. A hieroglifákból összeállított zamárdi avar hajfonatkorong (fotógrafika, középen), a korongot alkotó avar jelek fentről lefelé: a nagy hieroglifa és a Lyukó ősúr mondatjel (balra), valamint az avar jeleknek megfelelő székely "n", "ly", "us" és "s" rovásjelek (jobbra)
A sar "sarok, úr" szójelek
A szirmiumi érem keretét egy ismétlődő sajátos jel alkotja (4/a. ábra). Ez a jel a szár "növényi szár, úr" és a sar "sarok, úr" hieroglifák ligatúrájának látszik. Azonban a dolog fordítottja is elképzelhető: eszerint ez egy ősi képjel, amelyik a hegyen álló világfát ábrázolja. Idővel aztán ez hasadt ketté és ebből alakult ki a szár és a sar hieroglifa. E ligatúraszerű jel a honfoglalás kori magyar leleteken (például a karosi tarsolylemezen) is előfordul, ráadásul éppen ilyen keretező szerepben. Ebből következően a szirmiumi érem tervezői ismerték a magyar ősvallási jelkészletet.
4/a. ábra. A szirmiumi érem keretében a sar "sarok, úr" hieroglifa (a székely írás "zászlós s" rovásbetűjének megfelelője) ismétlődik
4/a. ábra. A karosi tarsolylemez sar/szár jele, amely az Istennel azonos, hegyen álló világoszlopot ábrázolja és ugyanúgy a keretben szerepel, mint a szirmiumi érmén lévő párhuzama
4/b. ábra. A székely írás "zászlós s" rovásbetűje
Következtetések
A szirmiumi érem jelei a magyar hieroglif írás jeleivel (a székely írás ősének jeleivel) azonosak, a párhuzamaik hun, avar meg magyar írásemlékeken találhatók és az olvasatuk is magyarul szól. Természetes ez a magyar kötődés, hiszen az említett népek egyaránt magyarul beszéltek és a magyar ősvallás jelrendszerét használták. Szirmium területe a hun és avar állam határvidékéhez, később pedig vagy ezer éven át a Magyar Királyság területéhez tartozott.
Ez esetben is tapasztalhattuk, amit Szergej Botalov mondott ki, hogy a kutatók szeretik a Hun Birodalom bukása utáni leleteket germánnak (gótnak, longobárdnak, gepidának) minősíteni. Amit persze a magyar jelek és olvasatok, de a népesedésgenetikai elemzések sem mindig tesznek lehetővé (mert a germán utódállamokban csak a népesség egy része volt germán). Az ellentmondás oka az, hogy a kutatók - alapos ok nélkül - Attila halála után a Hun Birodalmat megszűntnek, a hunokat kivonultnak, eltűntnek tekintik. Holott a hun uralkodó halála után összecsapó felek mindegyikét Attila népes hun kísérettel rendelkező fiai vezették. Attilának olyan sok fia volt, hogy azok szinte külön nemzetet alkottak a hunokon belül. Jutott belőlük a germán népek fölé is. Így esett, hogy a győztes germánokat is hunok vezették, a germán jelhasználatot is a hunok határozták meg. A magyarul beszélő hun vezetők által uralt környezet Szirmiumban is eredményezhette magyar hieroglif szöveg megjelenését egy érem hátoldalán.
Jegyzetek
(1) Željko Demo így ismerteti a leletet: "Egy, a 6. század második feléből származó ezüst korai bizánci érmecsoportra jellemző, hogy az előlapon egy szárnyas mellszobor látható, a fej körül dicsfénygyűrűvel, a hátlapon pedig egy nagy kereszt ábrázolása félkörrel (dicsfény vagy kupolás ív / cibórium, tabernákulum, baldachin) és egy körrel az alján (Ádám feje vagy Krisztus sírja), mindkét oldalán egy-egy kis kereszttel. Az előlapon található névtelen szárnyas mellszobrot gyöngyökből készült szegély, a hátlapon pedig a három keresztből álló csoportot stilizált fenyőágakból készült koszorú díszíti. A leírt érmék egyediek és semmilyen analógiát nem mutatnak a korszakuk pénzverdéiben. Az előlapon látható szárnyas mellszobrot régen egy angyal alakjaként ismerték fel, először névtelenül, később Mihály arkangyalként azonosították, míg a hátlapon látható három kereszt képét először a langobard Klef király monogramjának tekintették, és csak a közelmúltban tekintették Krisztus Golgotán/Kálvárián történő keresztre feszítésének jelenetét erősen leegyszerűsített ábrázolásnak. Az előlap és a hátlap keresztényesítése az Angyal/Golgota típusú pénzverés erőteljes „nem monetáris” jellegére utal (amelyet az első lelőhelyek szerint is említenek: a Kranj-Rifnik csoport), míg ezeknek a képeknek az apotropa jellege arra késztette őket, hogy isteni és amulett célokat is szolgáljanak. Valószínű tehát, hogy az Angyal/Golgota típusú érmét különleges körülmények között és egy helyi közösség igényeire verték, egyik oldalán Mihály arkangyalt, a mennyei sereg vezetőjét, Bizánc védelmezőjét és a konstantinápolyi császárt ábrázolva (Angyal – előlap), másrészt Krisztus halál feletti diadalát hangsúlyozva dogmatikai értelemben (Golgota – hátlap). E pénzérme numizmatikai jellemzői és alapvető jellemzői megegyeznek a sirmiumi pénzverde gepida pénzverméivel, amelyeket Kunimund királyuk uralkodása alatt (kb. 560–567) és II. Jusztinusz bizánci császár (565–578) uralkodásának első éveiben vertek. Ebben az időszakban az 567-es év különösen fontos volt Bizánc és a Pannonia Sirmiensisben élő helyi gepida-román közösség számára, amikor a gepida langobardok elleni háborúban bekövetkezett összeomlása után közvetlenül a bizánci hadsereg elfoglalta Sirmiumot. Közvetlenül ezután, 568 tavaszán a bizánci katonai parancsnok (Bonus) kénytelen volt ellenállni Sirmium hónapokig tartó avar ostromának, de végül sikerült megvédenie a várost. Ilyen különleges körülmények között a bizánci közigazgatás Angyal/Golgota típusú pénzérméket verett (a Kranj-Rifnik csoport)"
Irodalom
Željko Demo: Retorika svetih slika na srebrnom novcu Sirmija (numizmatika u arheologiji i vice versa) // Szentképek retorikája Sirmium ezüstérmén (Numizmatikai régészet vagy fordítva), Élet és halál a középkorban és a kora újkorban, 5. Nemzetközi Középkori Régészeti Konferencia, Zágráb, 2018. június 6-7. Asseria 15-16 (2019-327-2022), 2019-37-2022 Zadar. [cro // eng] - sajtó előtti verzió
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
