Jóságos ragyogó úr a nagyon nagy Óg ten mondat a Zamárdi avar temetőből

Zamárdi avar temetőjét Bakay Kornél kezdte el ásatni. Később mások vették át ezt a munkát és közel 2500 további sír is előkerült azóta (alább elemzett cikkében Garam Éva csak Bárdos Editet nevezi meg ásató régészként). A zamárdi leletek közül eddig is közöltem már elolvasható hieroglifikus szövegeket. El kell ismernem, hogy ez az írástörténeti kutatásom nem tartozik az államilag, önkormányzatilag és szakmailag magas szinten támogatottak közé. Zamárdi polgármestere és az ásató régésznő például nem voltak hajlandók e munkámhoz semmilyen segítséget adni (jobb fényképeket kértem a leletekről, cserébe a grafikáimat ajánlottam fel). A támogatás hiánya persze nem akadályozta meg, csupán késleltette és nehezítette a munkámat (1). 

1/a. ábra. Zamárdi avar temetőjének tausírozott övverete, felső részén a Nagyon nagy Óg ten (mai magyarsággal: Nagyon nagy Óg isten), alul a Ragyogó jó sar (mai magyarsággal: Ragyogó jóságos úr) mondattal (középen), bal oldalon fentről lefelé az avar nagy, Óg, ten, sar "úr", ragyogó és jó hieroglifák, jobb oldalon pedig a hieroglifáknak megfelelő székely "n", "o/ó", ten, "s" "r" és "j" rovásjelek (kis részek vonatkozásában kiegészített rajzi rekonstrukció)

Az övveret jelmontázsai

E zamárdi avar leletek magyarul szólalnak meg, mert az avarok magyarul beszéltek, az ötvöseik pedig magyar hieroglifákat illesztettek az ékszereikbe és a jelvényeikbe. E hieroglifákból alakultak ki a székely rovásjelek. Jól tudta az 1500-as évek magyar értelmisége, hogy a székelyek írása hun-szkíta írás. Nem szükséges e korábban kialakult képet módosítani a jelen cikkben sem, amelyben a Zamárdi avar temetőből egy újabb magyarul elolvasható tárgyat mutatok be (1. ábra). Az újdonság mindössze abban áll, hogy most egy tausírozott, azaz fémberakásos (2) avar leletet ismertetek, ahol a tausírozásnak jelentőséget tulajdonít a régész szakma (de erről majd alább szólok bővebben). 

Megfigyeltük már korábban is, hogy e hun-avar-honfoglalás kori hieroglifikus írásemlékek nem alkotnak hosszú, összefüggő szöveget, inkább csak rövid, ősvallási szlogennek tűnő mondatokból állnak. A szójeleket úgy csoportosítják, hogy azok lehetőleg ősvallási jelentőségű képeket (ábrázolási konvenciókat) alkossanak. Törekedtek a szokásos szimmetrikus íráskép kialakítására, amit ez az írásemlék és a pécsi (szajki) párhuzama (2. ábra) is illusztrál. 

1/b. ábra. A zamárdi avar övveret jelmontázsának felső része egy "eget tartó fa" ábrázolási konvenció, amelyben az Istennel azonos égig érő fát a Ten, az eget pedig a Nagyon nagy és az Óg  hieroglifák jelképezik

  

1/c. ábra. A zamárdi avar övveret jelmontázsának alsó része szintén egy "eget tartó fa" (pontosabban: "eget tartó folyó") ábrázolási konvenció, ám itt az Istent az égig csapó hullámtarajt ábrázóló jó "folyó" szójel jelképezi, az eget pedig a sar "sarok, úr" hieroglifa

A felső jelmontázsban (1/b. ábra) az eget a fát ábrázoló ten "isten" hieroglifa támasztja alá, azaz isteni ősünk az égig érő fa képében jelenik meg. 

Az alsó jelmontázsban (1/c. ábra) ezt a jó szójel helyettesíti. ami az Isten állandó jelzője (egyúttal "folyó" jelentést is hordozott). Mindjárt két jó szójelet is felhasznált hozzá az ötvös, hogy belőlük egy ten "isten" jel is kialakuljon. Itt tehát az Isten folyó képében jelenik meg. 

Az avar jelmontázsok elemi szójeleit és azok székely megfelelőit az 1/a. ábra mutatja be. 

Ez az övveret kitűnően illusztrálja a magyar hieroglif írás meghökkentő jellegzetességeit. Ezeket a sajátosságokat meg kell értenünk és el kell fogadnunk annak ellenére, hogy az általunk ismert latin írás gyakorlatától ez meglehetősen távol áll. Ez az avar írás sokkal archaikusabb a latinnál, ezért egy teljesen más világ tárul elénk, ha belemélyedünk a részleteibe. Nem az a dolgunk, hogy bíráljuk eleinket, amiért nem olyan írás maradt ránk a leleteken, aminek az elolvasása a számunkra kézenfekvő lenne. Az utókornak kell felnőnie a feladathoz és megértenie a ránk maradt hagyatékot. Emlékeznünk kell Veres Péter véleményére, aki a szakirodalom alapján azt írta, hogy a kutatóknak is csak 4%-a kreatív. Amihez mindössze azt tehetjük hozzá, hogy a hieroglifikus írásemlékeinkkel kapcsolatos értetlenkedés ezt az adatot alátámasztja. Sándor Klára és sok más "szakértő" ezért (a szimmetrikusság és a képszerűség miatt) nem képes/hajlandó elolvasni a karcagi csatkarika szövegét, bár többen elismerik, hogy jelei a székely jelekkel azonosak.

A germán hatás kérdése

A régészek a stílusuk és a technológiájuk alapján szeretik e tausírozott leleteket germánnak minősíteni. Nos, ez mostantól nem fog nekik menni (ha okosak és becsületesek lesznek), mert a magyar nyelvet a szöveg alapján azonosítani lehet. Volt már egy tausírozott lelet, amit a pécsi zsibvásáron vásárolt meg egy jószemű hazánkfia s amelyen szintén magyar mondatot olvashattam el (2. ábra). Persze az sem okozott semmilyen változást a régészeti szakirodalomban, mert a fent említett kettős feltétel egyelőre még túl szigorúnak bizonyult. Ha a "tudományos konszenzus" eldöntötte, hogy lehetőleg minél több avar tárgyat a germánoknak kell ajándékozni, akkor ettől a szándékuktól holmi nyelvemlékek miatt nem hagyják magukat eltéríteni (3).

2. ábra. A pécsi (szajki) tausírozott avar szíjvég a Lyukó a nagy ragyogó király úr mondattal

Garam Éva dolgozatának közölt célja "a) a Zamárdi temető fonatdíszes fémtárgyainak forma, minta és funkció szerinti csoportosítása; b) a fonatminta változásának nyomon követése a temető kora- és közép avar kori időszakában (6. század vége–7. század vége); c) a változatos mintacsokor ismertsége és használata határainak körvonalazása". Elképesztő, hogy e rokonszenves célkitűzését úgy vélte teljesítettnek, vagy megközelítettnek, hogy - a jelek szerint - közben fel sem merült benne a vizsgált jelek magyar (rovás)jelekkel való azonosságának, vagy rokonságának a kérdése. Mint írja: "a vizsgálathoz kidolgozott és ismert alapot ad a germán II. állatstílus, fogazott szalagfonatos mintával díszített övdíszeinek, ékszereinek köre. E területen a zamárdi temető leletei darabszámban és kvalitásban is kiemelkedőek".

Garam Éva szerint "A zamárdi 1061. sír legközelebbi párhuzama a közép-Tisza-vidéki Tiszagyenda Lakhatom, későgepida–kora avar kori temető leggazdagabb lovas-harcos bolygatatlan sírjából ismert (Kocsis 2007, 6–8). ... A tiszagyendai harcos fegyvere és övdíszei germán eredetűek, a lóval történt temetés és a lószerszám (kora avar kori rojtmintás veretekkel) azonban a harcos avar kapcsolataira utal". Azaz a szerző érzékelte a fegyverek vélt germán eredeztetése és a lóval való hun-avar-magyar temetkezés ellentmondását, de azt érdemi magyarázat nélkül hagyta. Ezt az ellentmondást a tausírozott tárgyakról elolvasható magyar mondatok most feloldják. "Természetesen" e feloldást a régészeti szakirodalom ugyanúgy tudományos igényű válasz nélkül hagyja és elhallgatja majd, amint azt az eddigiekkel is tette volt. A "tudományos konszenzus" számára nem a felmerülő kérdések megválaszolása lenne igazán fontos, hanem a közönség félrevezetésére kitalált prekoncepciók vak követése?

3. ábra. Meroving korong a négyszer ismétlődő, sugár irányban elhelyezett hieroglifikus Lyukó isten országa mondattal

A szerző szerint "A technika és minta (tausírozás, fogazás, zoomorfizált fonatminta), illetve a hasonlóan készített és díszített, hosszan lógó veretes övű női viselet egyaránt a meroving kultúrkörből eredeztethető." Arról szót sem ejt, hogy a meroving sírok úgy néznek ki, mint a hun sírok, hogy a meroving ékszereken is hieroglifikus magyar mondatok olvashatók (3. ábra) s hogy a merovingok a hun királyfi hírébe keveredett Savaria-i Szent Márton tiszteletét terjesztették el Nyugat-Európában. 

A kölkedi avar leleteket több alkalommal említi a párhuzamok között: "A témakörbe tartozó korai tausírozott szalagfonattal díszített tárgy viszonylag ritka, elsősorban a környei, kölkedi temetőket, illetve a közép-Tiszavidéki tiszagyendai temetőt emelhetjük ki."  Erre azért érdemes felfigyelni, mert a kölkedi leleteket is germán eredetűnek nyilvánították már, annak ellenére, hogy a kölkedi aranybogláron is magyar mondatok olvashatók (4. ábra). 

Tekintve, hogy a párhuzamok valóban kézzel foghatóak és létezőek (3. és 4. ábra), ám a hieroglifikus szövegek magyarul szólalnak meg, a magyarázatot kell a feje tetejéről a talpára állítani. A germánokra gyakorolt hun-avar-magyar hatás a leleteken fennmaradt hieroglifikus szövegek alapján könnyebben bizonyítható.  

4. ábra. A kölkedi aranyboglár (balra), a sugár irányban elhelyezett, négyszer is megjelenő hieroglifikus Nagy ten úr földje (vagy inkább - ha a középső függőleges jel be van keretezve - Nagy isten földje) mondata (középen) és a hieroglifáknak megfelelő székely "n", ten, "sz"/ős és "f" jelek (jobbra)

Jegyzetek

(1) Igen dicséretes módon Zamárdi önkormányzata kiadott egy könyvet az avar temető leleteiről, amelyben azonban akad egy korunkra sajnálatos módon jellemző ellentmondás. A polgármester a bevezetőben úgy beszél a temetőről, mint amelyben az őseink nyugszanak. Az ásató régésznő ezzel szemben germánokat emlegetett ugyanabban a kötetben. De mindketten egyformán távolságot tartanak a temetőben nyugvók és a tárgyaikat készítő ötvösök nyelvét tisztázni kívánó "dilettánstól". 

Úgy gondolhatják, hogy ezzel megakadályozzák a tények nyilvánosságra kerülését? Ez nem sikerülhetett nekik. A zamárdi avar leletek közül több is jól elolvashatónak bizonyult. A magyar értelmiség legjobbjai és egyre nagyobb tömegei számára válik ismertté az avarok által magyar nyelvű mondatok rögzítésére használt magyar hieroglif írás. (Hieroglifa am. "vallásos jelentőségű szójel").

Vagy arra gondolt a polgármster és a régésznő, hogy így megőrzik a hivataluk és a személyük méltóságát? Mindkét reményük megalapozatlan ábránd. Jobb  helyeken ugyanis ilyesmire csak tudás és becsületes munka esetén kínálkozik esély. A méltóságnövelésre szánt eljárások között az írástörténeti kutatás akadályozása kontraproduktív .

(2) A tausírozás, vagy fémberakás során az alap fémfelületbe (esetünkben ez egy vaslemez) mélyedést vésnek, amit egy más színű (pl. arany, vagy réz) fémszalaggal töltenek ki. 

Irodalom

Garam Éva: Tausírozott, fogazott és poncolt szalagfonatos ötvöstárgyak a zamárdi avar kori temetőben

Balogh Csilla: "Eltűntek, mint az avarok..." Avar kori temető Zamárdi-Rétiföldeken, Zamárdi Város Önkormányzata, Budapest-Zamárdi, 2018.

Varga Géza: Pécsi avar szíjvég hieroglifikus felirattal

Varga Géza: A zamárdi avar temető rézüstjének fenékbélyege

Varga Géza: A Zamárdi avar temető hajfonatkorongja a hieroglifikus "Nagyságos Lyukó ősúr" mondattal

Varga Géza: A kölkedi avar boglár magyar hieroglifái

Varga Géza: Zamárdi avar csat a hieroglifikus "Bél úr magas köve" mondattal

Varga Géza: Hieroglifikus mondatok meroving és frank tárgyakon

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza