A SZIKM Régészeti Örökségvédelmi és Tudományos Osztálya tette közzé a közösségi portálon a csákberényi korai avar leletek gyöngyszemét, egy jelekkel borított orsógombot (1. és 2. ábra). A fonás eszközéül szolgáló, használat közben folyamatosan forgatott tárgy 2024. nyarán a Szücsi Frigyes által vezetett ásatáson került napvilágra.
A kőbe karcolt jeleket egy fehér agyagos bevonat takarta el, ezért azok csak a restaurátorműhelyben történt tisztítás után váltak észrevehetővé. Sajnos, a jelek azonosítása a tisztítás után sem lett könnyű, amit a két azonosítási kísérlet eredményeinek eltérése jól dokumentál. A saját jel-meghatározásomat a közreadott jó fénykép és a székely "rovás"jelekkel rokon avar és honfoglaló magyar jelhasználat ismerete alapján készítettem el (1. ábra). E szerint (a kettőspont alakú elválasztójellel együtt) összesen 11 jel van az orsókarikán s mindegyiknek van elfogadhatóan azonosítható párja a székely írásban (3. ábra). Azzal az eltéréssel, hogy míg ezek a jelek a székely írásban egyetlen hangot jelölő betűk, addig az orsókarikán hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek) láthatók.
A jelek azonosítása jónak tűnik, persze - a fentebb mondott okok miatt - vannak bizonytalanságok is.
Egyetlen esetben (az orsógomb lyuka fölötti, kétcsúcsú hegyet ábrázoló jel esetében) van csupán olyan fokú bizonytalanság, ami az olvasatra is kihat. Ezt a jelet ugyanis mindenképpen el kell forgatni, ha a székely írás valamelyik jelével azonosítani akarjuk, ám ez a forgatás többesélyes. (Hasonlóképpen különböző állású hegyábrázolásokkal találkoztunk már az 531 táján a mervi oázisban készített Szent Korona zománcain is, Varga/2016, 9. ábra)
- Ha 180 fokkal forgatjuk el a kétcsúcsú hegyet (a feje tetejéről a talpára állítjuk), akkor a vas szójelévé változik.
- Ha csak 90 fokos fordulatot teszünk a jellel balra, akkor azzal a magas szójelét állítjuk elő.
- Egy jobbra irányuló 90 fokos fordulattal a kő szójelét kapjuk. Az ennek megfelelő jelforma az ótürk írásokban az "ök, ük, kö, kü" szótagcsoportot jelöli.
Ebben az esetben az elforgatásnak azt a mértékét kell választanunk, amelyik értelmesebb olvasatot eredményez.
A feliratot a fentiekkel együtt is sikerült megnyugtató módon elolvasni. Ez azt jelenti, hogy az olvasat megközelítheti az avar mondat értelmét és hangalakját.
A kettőspont alakú elhatárolójeltől az óramutató járásával ellentétes irányban haladva a következő szójeleket látjuk: Ragyog sar ég ragyog anya él ég magas nagy szár tengely. Mivel a szójelek nem jelölik a ragozást, ez bizonyos szabadsági fokot ad az olvasáskor. Mai magyarsággal a legvalószínűbb, lehetséges olvasat: Ragyogj ura az égnek, ragyogó anya, élsz az égben, magasságos nagyúri tengely).
A hasonló hieroglifikus szövegek általában a Tejúttal (égig érő fával, világfával) azonos Istenről szólnak, aki a forgó világegyetem tengelye. Joggal említik ennek ragyogó voltát, mert karácsonykor a fa hasadékában születik újjá a Nap. E mozzanatok ismétlődése az olvasatot hitelesíti.
Az anya szójel előfordulása az avar szövegekben újdonság. Ez a szó, ez a szereplő - egy szkíta korú mondatot leszámítva - nem szokott előfordulni a hieroglifikus írásemlékekben. Grafikailag a szeméremháromszögből és a Tejútat ábrázoló függőleges vonalból alkotott ligatúra. Berze Nagy János népmesekutató az Égigérő fa c. kötetében megemlíti, hogy amikor a kiskanász felmászik az égig érő fára s az azon talált ajtón benyit, akkor mindig egy öregasszonyt talál a fa belsejében. Ebből arra következtet, hogy az égig érő fa az anyaistennővel lehet azonos. Ezt erősíti a kínai írás "anya" jele is, amelynek régi változatai a székely írás "a" betűjére emlékeztetnek, azaz szintén a Tejutat ábrázolják. Tehát egy széles körben elterjedt, régi ősvallási képzet maradékáról van szó.
Az alábbi egyezések arra utalnak, hogy a magyar nyelv- és jelhasználat azonos a hun- és avarkori nyelv- és jelhasználattal.
A csákberényi élő hieroglifának a székely "l" változatai között csak egyetlen megfelelője van. Ez az archaikus jelforma ismételten előfordul az antik írásokban, például a csömöri hun fibulán (5. ábra). A csákberényi avar anya él az égben szövegrészlet közeli megfelelője a csömöri hun Lyukó él az égben szövegrészletnek. Ez az egyezés a világnézet, a vallás, a nyelv, az írás és a szófordulat közösségére utal.
Eddig még (az eredetileg Friedrich Klára által bemutatott, általam magas tengely olvasatot nyert viszokói feliratot kivéve, l. Varga/2017/578!) a tengely szójelével nem találkoztam hieroglifikus szövegekben. Ott azonban a magas jelzővel együtt s ezt a két jelet ebben az avar szövegben is egymás társaságában találjuk.
A csákberényi mondatban olvasható nagy szár "nagyúr" kifejezés szintén ismételten megtalálható a hieroglifikus feliratok között. S a megfejtéseket az ismétlődő és egybehangzó szövegek sora hitelesíti a leginkább.
További avar hieroglifikus szövegek elolvasása erősítheti meg, vagy módosíthatja a csákberényi mondat fenti értelmezését. Az előkerülő újabb szövegek egyúttal gyarapíthatják a tapasztalatot a 90-es években végzett akrofónia-rekonstrukciók eredményét illetően is, amelyet a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre.
Berze Nagy János: Égigérő fa, Pécs, 1958.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Az anarcsi honfoglalás kori hajfonatkorong hieroglifáinak olvasata
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Honfoglaló tartalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése