Éhmann Gábornak tartozunk köszönettel azért, mert az általa Telki határában talált hun kincsleletről tájékoztatta a Magyar Nemzeti Múzeum illetékeseit. A muzeológusoknak is jár az elismerés, mert ezt a tárgyat nem reszelték le olyan barbár módon, mint a budapesti késő-középkori jelvényt (1). Így történt, hogy a telki hun kincsek közül immár egy második hieroglifikus mondatot is sikerült elolvasnom (az elsőről az Elolvasható hun ékszer a Ragyogó, magasságos Khuar köve mondatjellel c. cikkben számoltam be).
.
A jelvény a székely "l" és "s" rovásbetűk hieroglifikus megfelelőjéből, az Él és a sar "úr" szójelekből áll. Azt a szimmetrikus szövegszerkesztési hagyományt követi, amit már a szkíta kor óta használtak eleink. Egyes szimmetrikus szövegek a középső jeltől jobbra is, meg balra is kiindulva ugyanazt a mondatot adják vissza. Esetünkben a középső Él szójeltől lehet kiindulni s azt bármelyik irányban haladva összeolvashatjuk a sar "úr" szójellel és kapjuk ezáltal az Él sar (mai magyarsággal az Él úr) mondatot.
Különleges írásalkalmazási szokás ebben a kétsoros írásemlékben, hogy az első sort képviselő középső jel "fejjel lefelé áll". Ezt a bustrofedon sorvezetéssel rokonítható szokást (hogy az egyik sor a talpán áll, a másik sor meg a feje tetejére van állítva), tapasztalhattuk már szkíta, párthus, honfoglalás kori és népi írásemlékeken is (ez utóbbira példa egy őriszentpéteren kiállított erdélyi tál 1713-ból).
A székely "l" akrofóniája mostanában tisztázódik véglegesen. A 90-es években felmerült a ló, lak, élő és lélek is, mint az akrofónia lehetséges kiinduló szójele. Ez a rövid hun mondat - a jelek szerint - segít az akrofónia megértésében. Ugyanis az ehhez hasonló, három szójelből álló hieroglifikus szövegek középső jele általában az Isten valamilyen neve, vagy jelzője, ezért a ló kiesett a számításba vehető szójelek közül. A Friedrich Klára által felvetett lélek is megfelelne e fenti ősvallási követelménynek, ám az Él, élő nagyobb karrierje miatt (vö. sémi Él és Elohim, arab Allah, görög Heliosz!) az Él, élő olvasat valószínűbb. A lak olvasatot az egykor volt Sárlak "Úrlak" helységnév támogatná. A csömöri hun cikádafibula, valamint további hazai leletek, meg a déli szabír jelhasználat tényeire épülő megfontolások az Él, élő magyarázatot hitelesítik. Az Él, élő hieroglifa egyik változata a magyar államcímer árpádsávos fele is.
Jegyzetek
(1) A muzeológusok "mentségére" szóljon, hogy nem ismerték fel a telki lelet hieroglifáit (a gyengébbek kedvéért: ősvallási kötődésű "rovás"jeleit). Ha tudták volna, hogy ez is elolvasható magyarul, akkor talán ezt is barbár módon lereszelik, a maradékot pedig rontott latin M betűnek, a Mária-kultusz kellékének magyarázzák?
Irodalom
Varga Géza (2018): Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése