Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig címmel nyílik új, időszaki kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban 2019. október 15-én. A kiállítás egy olyan kutatás jelenlegi eredményeit mutatja be, amelyek a magyarság származástörténetébe, egy nép kialakulásába és vándorlásába engednek bepillantást - olvasható a Magyar Természettudományi Múzeum MTI-hez eljuttatott közleményében.
1. ábra. Nyelvet azonosító szövegmutatványok turulábrázolások nyakáról, az olvasatuk borítékolhatóan nem fog szerepelni a kiállításon, balról jobbra: az apahidai hun turulokról, a Gizella kincs avar eredetű turulos fibulájáról és a rakamazi turul nyakán lévő mondat, azonos etnokulturális közegre utal már az is, hogy mindegyik szöveget egy-egy turul nyakán olvashatjuk
Mint írják, a kiállítás sok kérdést felvet, sokat megválaszol, és sok esetben továbbgondolkodásra ösztönöz. A kiállításon arra a kérdésre keresik a választ, hogy a régészeti adatok, antropológiai kutatások, genetikai vizsgálatok merre mutatnak. Lehet-e a tudományterületek adatai alapján rokonságot megállapítani az 5. század első felében Európa történelmében jelentős szerepet játszó nomád nép, a hunok, a 6. század szintén nomád avarjai és a 9. században megjelenő magyarok között?
Eredetről, rokonságról, életmódról, szokásokról, hitvilágról árulkodnak a csontok az értő kérdezőnek, a kiállítás látogatói pedig tanúi lehetnek a válaszoknak - olvasható a közleményben.
Mint írják, a régmúlt idők embereit a kiállításon művészi és hiteles arcrekonstrukciók hozzák közelebb, "teszik meghitt ismerőssé a mai Kecskemét környékén eltemetett 6. századi avar kagánt, a 10. századi honfoglaló magyart és az Árpád-ház fiát".
A kiállítás a Magyarságkutató Intézet és a Magyar-Turán Alapítvány közreműködésével valósul meg. (MTI)
Forrás: https://kuruc.info/r/1/203673/
2. ábra. Az Aquincum Szőlő utcai avar kulacs a példája annak, hogy a lineáris szövegeket megpróbálhatják alfabetikusan is, meg hieroglifikusan is elolvasni s - persze - az egyik eredmény cáfolja, a másik meg alátámasztja a hagyományt a hun-avar-magyar azonosságról, a kiállításon azonban, a szervezők írástani tájékozatlansága miatt - ha egyáltalán szerepelni fog - sejthetően csak az egyik olvasat fog megjelenni
Vélemény
Hiányt pótol ez a kiállítás és éppen ideje volt már a megrendezésének, a hun-magyar azonosság kutatásának. Örvendünk annak is, hogy erre a Természettudományi Múzeum adott lehetőséget (amiben része lehetett a Kurultájon a rovásírással foglalkozó könyvek sora ellen cenzúrát alkalmazó Bíró András Zsoltnak is). Ha a Magyar Nemzeti Múzeumban a letéti szerződéssel a gondjaikra bízott budapesti hun(?) jelvény rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték és a megmaradt rovásjeleket is letagadták róla (előbb latin AK monogramnak, aztán rontott M betűnek értelmezve azokat), akkor érthető, hogy miért kellett a Természettudományi Múzeumban megrendezni ezt a kiállítást. Mert ott nyitott, hagyománytisztelő és becsületesebb emberek lehetnek vezető pozícióban.
Köszönet illeti a bátor kérdésfelvetésért a Magyarságkutató Intézet és a Magyar-Turán Alapítvány munkatársait is. Ám a kiállítás eredményessége némi írástani tájékozottság hozzáadásával még fokozható lenne, például kiterjedhetne a figyelmük a nyelvet azonosító szövegekre is, amelyek százszámra hevernek kihasználatlanul a múzeumok polcain.
A rokonszenves kutatási irány és az eredményeket bemutató kiállítás létrejöttének örülünk, ám sokat levon az örömünkből, hogy a bejelentésben felsorolt, a hunok, avarok és magyarok azonosságát firtató kiállítás alapjául szolgáló kutatások és tudományterületek között - figyelmeztetéseim ellenére - ismét nem említik meg az írástant. Amelyik pedig egyedül adhat hiteles választ e népek nyelvének és identitásának azonosságára, vagy eltérésére.
Hiányt pótol ez a kiállítás és éppen ideje volt már a megrendezésének, a hun-magyar azonosság kutatásának. Örvendünk annak is, hogy erre a Természettudományi Múzeum adott lehetőséget (amiben része lehetett a Kurultájon a rovásírással foglalkozó könyvek sora ellen cenzúrát alkalmazó Bíró András Zsoltnak is). Ha a Magyar Nemzeti Múzeumban a letéti szerződéssel a gondjaikra bízott budapesti hun(?) jelvény rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték és a megmaradt rovásjeleket is letagadták róla (előbb latin AK monogramnak, aztán rontott M betűnek értelmezve azokat), akkor érthető, hogy miért kellett a Természettudományi Múzeumban megrendezni ezt a kiállítást. Mert ott nyitott, hagyománytisztelő és becsületesebb emberek lehetnek vezető pozícióban.
Köszönet illeti a bátor kérdésfelvetésért a Magyarságkutató Intézet és a Magyar-Turán Alapítvány munkatársait is. Ám a kiállítás eredményessége némi írástani tájékozottság hozzáadásával még fokozható lenne, például kiterjedhetne a figyelmük a nyelvet azonosító szövegekre is, amelyek százszámra hevernek kihasználatlanul a múzeumok polcain.
A rokonszenves kutatási irány és az eredményeket bemutató kiállítás létrejöttének örülünk, ám sokat levon az örömünkből, hogy a bejelentésben felsorolt, a hunok, avarok és magyarok azonosságát firtató kiállítás alapjául szolgáló kutatások és tudományterületek között - figyelmeztetéseim ellenére - ismét nem említik meg az írástant. Amelyik pedig egyedül adhat hiteles választ e népek nyelvének és identitásának azonosságára, vagy eltérésére.
3. ábra. A karosi tarsolylemez hieroglifikus mondatjelének olvasata: Dana sar magas köve (mai magyarsággal: Dana úr magas köve)
Ugyan miképpen azonosítják (becsülik meg) a kiállítás rendezői a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok nyelvét, ha - félő - nem hajlandók kutatni sem, megemlíteni sem a leleteken lévő hieroglifikus és alfabetikus (rovás)szövegeket? Azt az eddigiek alapján is felmérhettük, hogy a régészek, antropológusok és genetikusok a saját szakterületük szabályainak megfelelő vizsgálataik alapján e népek nyelvéről bármit és bárminek az ellenkezőjét is "ki tudják hozni" - lévén nyelvi kérdésben a szakterületük illetéktelen.
Biztosat, vagy biztosabbat csak az elolvasható nyelvemlékek alapján lehetne mondani, erről azonban mélyen hallgat a híradás, hiszen a szervezők között - borítékolhatóan - nincsenek a székely írás és a magyar hieroglif írás elolvasásához konyító szakemberek. A magyar írástörténeti kutatás eddigi eredményeinek figyelembe vételét pedig tiltja a haynauista-hunfalvysta "tudományos konszenzus".
Kíváncsian várjuk, hogy a kiállításon szerepelnek-e hun, avar és honfoglaló magyar írásemlékek és azok el lesznek-e olvasva és fel lesznek-e használva. Nem zárható ki, hogy a lineáris avar jelek némelyike szerepelni fog a kiállításon s azokat alfabetikus szövegként megpróbálják majd hasznosítani (esetleg akkor is, ha szójelekből állnak). Abban - sajnos - bizonyosak lehetünk, hogy az általános iskolákban tanult lineáris latin betűkre nem hasonlító szépséges hieroglifáinkat (1. ábra) puszta díszítésnek tekintik majd és tárgyalás nélkül hagyják őket. Ebből következően a kiállítás csak megközelítőleg és csak véletlenül felelhet meg a céljának, egyúttal azonban felesleges és formailag jogos támadási felületet is kínálva a haynauista-hunfalvysta "tudományos konszenzus" képviselőinek. Bármi legyen is a kiállítás mondanivalója a hun-avar-magyar nyelvi kapcsolatok kérdésében, azt nem lesz képes a tudomány lehetséges és szükséges szintjén bizonyítani. Az új (valójában a hagyományost igazoló) állítások alátámasztásához a rendelkezésre álló, jobbára hieroglifikus adattömeg megismerésére és felhasználására lenne szükség.
Az előrelépést nyilvánvalóan akadályozza a Magyarságkutató Intézet főigazgatójának, Horváth-Lugossy Gábornak az álláspontja, miszerint "nem tud és nem akar ezzel foglalkozni". A kiállítás másik közreműködőjének, a Magyar-Turán Alapítványnak a hozzáállása sem biztatóbb. Az alapítvány meghatározó egyénisége, Bíró András Zsolt (a Természettudományi Múzeum munkatársa) ugyanis - tudománytalanságra hivatkozva, ám írástani hozzáértés nélkül - korábban vagy 50 könyvet tiltott ki a Kurultáj területéről, közte elsősorban rovásírással foglalkozó műveket.
4. ábra. A pécsi (szajki) avar szíjvégen (a legfelső, kör alakú jellel együtt) a Lyukó nagyságos, ragyogó király úr mondat olvasható
A kiállítást rendező múzeum válasza
A fenti cikkem és a Magyar hieroglif írás c. kötet megküldését követően az alábbi megtisztelő választ kaptam a kiállítást megrendező intézmény főigazgatójától, Bernert Zsolttól. Az a tény ugyanis megtisztelő, hogy egyáltalán választ kaptam, mert a hasonló intézmények és kutatók szinte kivétel nélkül válasz nélkül hagyják a munkájukat illető kritikáimat. A merev elzárkózásuk tulajdonképpen érthető, hiszen sem szakmailag, sem erkölcsileg nincsenek abban a helyzetben, ami egy tudóshoz illő válaszhoz szükséges lenne.
Tisztelt Varga Géza!
Ez úton tájékoztatom, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum működési területei közé nem tartozik történeti korú nyelvemlékek vizsgálata. Tisztelettel javaslom, hogy bátran keresse meg az ön érdeklődési területével foglalkozó valamely hazai közintézményt!
Munkájához sok sikert kívánok, üdvözlettel, Bernert Zsolt
2022. jan. 24.
A főigazgató úr a saját tevékenységét illető kritikát megpróbálja tovább passzolni. Azonban a válaszában megjelenő feltételezés is csupán egy megalapozatlan ábránd. Szép hazánkban nem létezik olyan közintézmény, amelyik a magyar hieroglif írásról (a székely írás szójeleiről) akár egyetlen értelmes bekezdést tudna írni. Például a tavaly megjelent MTA rováskorpuszban kifejezetten le is tagadják ezek létét, annak ellenére, hogy a szó- és mondatjeleinkről több (például Veit Gaileltől származó) forrást is közölnek ugyanebben a korpuszban. A "tudományos konszenzus" berkeiben uralkodó elképesztő állapotok közepette annak is örülhetünk, ha a letéti szerződéssel a gondjaikra bízott rovásemlék felületét nem reszelik le barbár módon, amint az büntetlenül megtörténhetett a Magyar Nemzeti Múzeumban a budapesti (beszerzésű) késő-középkori jelvényen lévő nyelvemlékkel. Ezért aztán abban sincs semmi komoly okunk reménykedni, hogy a most készülő következő kiállításon már elkerülik a Magyar Természettudományi Múzeum kiállításán elkövetett arcpirító hibát. Az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára időzített, a tervek szerint 2022. márciusában nyíló nagyszabású nemzetközi kiállításon el lehet és - az eddigiek alapján - el is fogják majd követni ugyanezt a hibát. A rendezőknek - akár feladatuknak érzik, akár nem - el kellene olvasniuk a tárlóikban közzétett régészeti leleteken lévő hieroglifikus szövegeket. Ezek ugyanis pontosan azt a hun-magyar azonosságot bizonyítják, amiért az egész kiállítást megrendezik. Nem fogadható el Bernert Zsolt védekezése, hogy nem tartozik a működési területükbe a nemzeti írásunk ismerete. Amiképpen egy tudósnak - a munkaköri leírásától függetlenül - nem illik suk-sükölnie, ugyanúgy nem válik dicsőségére a nemzeti írásunk szakterületén tanúsított hozzá nem értés vállalása sem. Baranyai Decsi János már 1598-ban megírta a Rudimenta előszavában, hogy "kik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg". E nélkül az írástörténeti tájékozottság nélkül minden nemes erőfeszítésük legfeljebb félsiker lehet a totális írástörténeti kudarcuk dokumentálása mellett.
Varga Géza: A rakamazi turulos korong hieroglifikus mondata
Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: A honfoglalók írásemlékei
Varga Géza: Az Aquincum-Szőlő utcai avar kulacs jelei
Varga Géza: Pécsi (szajki) avar szíjvég hieroglifikus felirattal
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Varga Géza: Hozzászólás Török Tibor genetikus honfoglalók nyelvét illető álláspontjához
Varga Géza: A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról
Varga Géza: Levél Dr. Horváth-Lugossy Gábornak, a Magyarságkutató Intézet főigazgatójának
Varga Géza: Bíró András áltudományos cenzúrája a Kurultájon
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: Thelegdi János: Rudimenta
Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van.
A veleméri Cserépmadár szállás egyik fürdőszobája
A veleméri Cserépmadár szállás egyik fürdőszobája
Jó volna végre felfogni, hogy a hunok nem magyarok és nem pedig hamis marhaságokat terjeszteni. A magyar KÖZÉP ÁZSIAI NÉP... a hun pedig kelet ázsiai... ha van is kvázi rokonság genetikailag, az csak azért, mert a hunok hol törzsszövetségben voltak a sztyeppei népekkel, hol leigázták ls elnyomták őket, nyilván így sok magyar menyecske esett így-úgy teherbe marcona hun fiúktól. Kb ennyi a genetikai rokonság, ahogy a törökökkel, türkökkel is... Mindkét néppel hasonló volt a relációnk, hol barát volt, hol ellenesség, de tény hogy a nem apró Ázsiában néha összefutottunk velük nomád vándorlásaink során .Ettől még nem lettünk sem hunok, sem türkök... Még akkor sem ha magas beosztású félkegyelműek mondogatják... A hunok a kínaiakkal és mongolokkal rokon nép. Hsziungok ugyebár, sőt egyesek szerint, maga a Han dinasztia is tulajdonképpen Kína hun uralmát jelentette... (de ebbe ne menjünk bele, mert nemhogy a kínait, de a magyar történelmet sem ismerjük ugyebár pontosan). A hunok amikor meghódították fél Ázsiát és fél Európát akkor MIÉRT NEM VOLTAK MAGYAROK? Tetszik érteni a dilemmát? Máris itt elvérzik a hunor-magor mítosz... NEM HOZTAK MINKET MAGUNKKAL... lerohanták, legyőzték, feldúlták az Alpoktól a Góbi sivatagig a területet, vagy ezer kilométeres szélességben... Hol voltak a magyarok ekkor? Hát nyilván jó messze. Talán bent voltak a hun birodalaomban részben vagy egészben, talán nem... de nem jelentettek akkor még a Római birodalom végnapjai idején tényezőt... aztán a tiszavirág életű Hun birodalom s vele a hunok is lassan eltűntek (na itt már bejöhet magyar vonatkozás), összeolvadtak népekkel, közte velünk is, sok hun csapat, illetve altörzs áll össze velünk, így kezdtek feltűnni komolyabb magyar hordák is a sztyeppén, és ugyanígy türk törzsekkel is kokettáltunk. Ez nem jelent azonosságot vagy rokonságot, legjobb esetben is szövetséget. Teljesen más fizimiskájú emberek voltak, hiszen valójában mongol-kínai etnikum sárga bőrű zömök húzott szemű emberek voltak. A magyar meg egy nyugat-ázsiai kaukázusi emberekből álló, sokkal inkább a grúzokkal és örményekkel rokonítható kis népecske volt, akik magukat meghúzva túléltek a római kor illetve a hun és avar és még sok egyéb sokszorosan nagyobb nemzetek vonulása közben... (ezért is kellett törzsszövetség ugyebár, hogy felnőljünk a feladathoz be kellett szálljunk egybe), így aztán valóban lett egy magyar-kun-hun-türk csoport, mely szintén Európa felé indult, persze inkább menekült hiszen tatárok besenyők és perzsák (pártusok) domináltak arrafelé, szkíták ekkor már nem és nem nem vagyunk szkíták sem, ahogy pártusok sem... akárhogy magyaráz a sok elmebeteg álmodozó dilettáns... apró kaukázusi-urali és sztyeppei törzsekből álltunk össze, de az urartui hurrik utódai is jelen voltak a magyar népben... a közös nem a genetika volt, hanem a vallás... egy sámánisztikus alkimista törzsoport lett a magyar, amiben jelen van még az ujgúr, onogur és az örmény, ez lett később együttvéve a magyar, és ez egyre bővülő népcsoport mozgott a hunokkal és türkökkel (akik az örmények közeli rokonai ugyebár szintén) relációban, mígnem le nem szövetkezett velük, aztán a hunok, részben a kínaiak, részben a mongolok közé olvadtak, a nyugatiak pedig velünk jöttek vissza a Kárpát medencébe... A magyar tehát csak egy törzs volt a sok közül, de a törzsszövetség vezetősége többnyire magyar volt Álmos és Előd, hiszen bár harcban nem annyira, de filozófiában és vallásban, alkímiában és mágiában, ők jártak élen, és ezt akkor nagyra tartották, inkább ilyen bölcs ember kapott vezéri pozíciót mint vad, bár jó harcos... (ez inkább a belsőbb ázsiai népeknél pl mongoloknál és hunoknál volt divat)... Ezért a zűrzavar, mert igen sok ősi nép egyesült végül mint magyar a Kárpát medencében, hogy aztán persze nagy részük ki legyen irtva... ma már magyarok genetikai írmagját sem találhatjuk itt... Ez a hunozás tehát szánalmas, mert abszolút nem hunok vagyunk... a hunok egy kis részét bár valóban képezték az ősmagyar csoportnak, de nem azok domináltak...
VálaszTörlésKedves lalala! A neved és a hozzászólásod alapján inkább énekelned kellene, mert a fentiekből csak az nyilvánvaló, hogy fogalmad sincs a hunok hieroglifikus írásemlékeiről, amelyek magyarul szólalnak meg. Köszönöm a figyelmedet!
TörlésMegy Elek a fészbukon: Számomra csak az igazolja a MKI meghirdetett céljának valódiságát, ha elismerik Varga Géza íráskutató eredményeit a szakrális szkíta-hun és a székely rovás vonatkozásában, amellyel szakít a finn-ugri-bugrival, és dokumentálja világelsőségünket fenti kulturális hagyaték tekintetében.
VálaszTörlésMiklos Furj: Köszönöm kedves ismeretlen barátom, hogy igaz magyarként, tudásoddal és munkáddal feltárod a múltunkat, a jövő nemzedéke számára!
VálaszTörlésVarga Géza: Köszönöm! Örömmel teszem, mert lenyűgözően érdekes ez a múlt. A megosztás segít.