2019. március 24., vasárnap

Velemi előadásom a nyugat-dunántúli hieroglifákról

Gajdán Imre és a velemi Magóvó Kulturális Egyesület meghívásának eleget téve tartottam előadást e szép település kultúrházában a nyugat-dunántúli hieroglifákról. Velem azért is rokonszenves település, mert ott sorozatosan izgalmas kulturális eseményekre kerül sor. Figyelemre méltó helyszíneket is találhatunk itt, például a Novák Tamás és Katalin által létrehozott Magyar Alkotóművészek Galériáját, a Novákfalva szálláshelyet és nem hagyhatjuk említés nélkül a település régen sikeresen működő faipari alkotótáborát sem.


Éppen egy hun eredetű frank turulról beszélek, amelyiken magyarul elolvasható hieroglifikus szöveg van s amire a közönségből is rákérdezett valaki, hogy a turul akkor magyar-é, vagy sem




A hallgatóság egyik csoportja




Az előadás plakátja



Nyugat-dunántúli hieroglifák (néhány kép az előadásról)




A nyugat-dunántúl egyik nevezetessége, hogy itt született meg a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, a világ legkorábbi, hiteles ásatáson előkerült és jól elolvasható írásemléke



A  Dunai kultúra és írásának elterjedését bemutató térkép Harald Haarmann nyomán



„Az 5 és a 4. évezredben (i.e.) (…) az ó-európaiak sűrűn lakott városokkal rendelkeztek, több emeletes templomokkal, egy szakrális célokra használt írással, kényelmes házakkal négy öt helységgel, szakember fazekasokkal, szövőkkel, réz- és arany ötvösökkel, és más művészi kézművessel, akik egy széles palettán készítettek magasan fejlett termékeket.” (Gimbutas 1991)

Maria Gimbutas zseniális felismerése, hogy  a dunai írást szakrális célokra használták. Én a székely írás felől közelítettem meg a kőkor írását és ugyanerre a megállapításra jutottam. A magyar hieroglif írás elnevezést én ragasztottam rá e régi szó- és mondatjelekre, mert magyar jelekkel azonosíthatók, magyarul lehet elolvasni őket , a mai napig használatban van a belőlük származó székely írás és eredetileg az ősvallás jelképeiként szolgáltak. Az írástörténészek persze (a finnugrista tévmagyarázatok miatt?) nem vették észre, hogy ez a dunai írás milyen szorosan kötődik a székely íráshoz és általában a magyar jelkészlethez. 

A fenti idézetet Harald Haarmann írástörténész könyvéből vettem át, mert ő is fontosnak érezhette ezt a gimbutasi meghatározást. A kor jeleit ugyanis jellemzően írást megelőző jelrendszernek szokták minősíteni (talán azért, mert nem olyan, mint a latin írás?), ami a tökéletes elméleti zűrzavar jele. Az írás ugyanis a gondolat rögzítése jelekkel. Mivel ez a dunai írás eredetileg és elsősorban az ősvallás céljait szolgálta, azaz gondolatot rögzített, ezért egy korlátozott célú, szó- és mondatjeleket alkalmazó valódi írásnak, az ismert szakkifejezéssel hieroglif írásnak kell tekinteni. Ez a jelrendszer széles körben elterjedvén, átitatta a környezetét és túlélte az évezredeket. A dunai írás magyar vonatkozásai arra utalnak, hogy a magyarság, vagy valamelyik rokon népünk őshonos volt ezen a vidéken. A további kutatás derítheti ki, hogy ez a túlélés milyen konkrét etnokulturális viszonyok közepette történt meg. 



A Tordos-Vincsa kultúra és a magyar jelkészlet közös elemei





Savaria, Iseum, római kori világmodell a hieroglifikus Lyukó ten országa mondattal




Savaria, Iseum, augur-bot, római kor, a magyar hieroglif írás "folyó" szójele, ami az Istennel azonos égi folyóra utal (ezért állandó jelzője a magyarok Istenének a ), ugyanez a jó hieroglifa található meg a magyar királyi jogar kristályoroszlánján és más jogarféleségeken is




Kismákfa, fémtál részlete, V. század, azt jelzi, hogy az ősvallási elképzelés szerint Lyukó isten lakhelye a világoszlop (a sarok hegyének) csúcsán van




Frank turul elolvasható hieroglifákkal (balra) és a turulon ábrázolt, edényből kinövő világfa elolvasható rajza (jobbra)


A turul a meghatározás szerint az a ragadozómadár, amelyiknek az ábrázolásához felhasználták a székely írás, vagy a magyar hieroglif írás jeleit. E követelménynek ez a gondolatgazdag madárábrázolás megfelel. Mivel ezeket a magyar hieroglifákat a hunok használták, kézenfekvő arra következtetni, hogy a hunoktól került a frankokhoz. Ez indokolja a nyugat-magyarországi leletek között történő megemlítését, ugyanis egykor lehettek hasonlók itt is. Ha maga a tárgy nem hun kori, akkor a hun kultúra Nyugat-Európára gyakorolt elemi erejű hatásának bizonyítékával állunk szemben. 

A frank turul "kezén" és lábán lévő négy sar/sarok hieroglifa azt jelzi, hogy a turul azonos a világgal. Ez egy panteista vallásra utal, amikor a világot azonosnak tekintik az Istennel (akit esetünkben a turul jelképez). 

A madárábrázolás alján lévő szár "úr" hieroglifa az Istennel azonos égig érő fa szokásos rajza (ebből keletkezett a székely írás "sz" betűje). 

Fölötte, az edényben lévő jelek a Nagyon nagy, ragyogónál ragyogóbb, vagy egy hasonló olvasatot engednek meg. Az edényből kinövő fa szára a szár "úr", a virága/hasadéka pedig az ős szót jelöli. Együttesen a Nagyon nagy, ragyogónál ragyogóbb úr ős mondat olvasható ki a keretbe foglalt, címerszerű ábrázolásból.

A madár csőre szintén elolvasható. Az égig érő fa a szár, a csúcsán lévő sugaras napábrázolás pedig a Nap szójele. Együtt, mai magyarsággal az Úr Nap olvasatot adják. 

A fentieken túl még több Nap és nagy hieroglifa is található a turulábrázoláson.

Ha az olvasási irány fentről lefelé történik, akkor a mondatokban a szórend megfordul. 




Alsóhetényi, Krisztus ten olvasatú, római kori orrvédő (balra), frank csat a ten hieroglifával (középen) és a székely írás ten jele (jobbra)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése