Az ismeretlen írásjelek jelentésének és hangalakjának meghatározása nem megy körültekintés nélkül. Érdemes megismerni és alkalmazni a kialakult módszertant. Az értékelés lehetőségeit illusztrálja a Göbekli Tepén előkerült, függőleges hullámvonalhoz hasonló jel esete, amely a hullám alakú székely Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") rovásjelek rokona.
Sólyom Ferenc kérdezett rám a közösségi portálon, ám a válasz megadása után a bejegyzés eltűnt. Azt kérdezte, hogy az egyik, Göbekli Tepén fellelt, kb. 12 000 éves jeles kavicson lévő függőleges hullámvonalat miért magyarázom az ügy "folyó" szójeleként. Azt vetette ez ellen, hogy őt a hullámvonal a kígyóra emlékezteti (5. ábra). Megkérdezte még azt is, hogy miért magyarul olvasom el ezt a jelet.
A jelentést illetően valamivel nagyobb joggal hozhatta volna fel az ökörhugy magyarázatot, mert azt a népi fazekasaink tényleg használják a függőleges hullámvonal elnevezéseként. Ugyanis - mint azt gyermekkoromban a Tiszántúlon többször tapasztalhattam - a szekeret vontató ökör hugyozás közben valóban hullámvonalat rajzol a porba. Ám a hasonló emlékek nem elegendőek egy kőkori eredetű jel jelentésének megtalálásához, például azért sem, mert ökörfogat a kőkorban még nem is létezett.
A jel képi tartalmát alaposabb vizsgálattal kell megfejteni. Többek között érdemes figyelembe venni a rokon írásrendszerekben lévő hasonló jelek jelentését is. A képi tartalom és a formai hasonlóság fontos dolog, de szükség van a felmerülő ötletek sokoldalú ellenőrzésére. Különösen akkor, ha - mint az esetünkben - eleve több dologra is emlékeztet a függőleges hullámvonal.
1. ábra. Csákvári cserépedény függőleges hullámvonalakkal a székesfehérvári Szent István Király Múzeum kiállításán
Nemrég jártam a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban s ott láttam egy csákvári cserépedényt, amelyik tele van függőleges hullámvonalakkal (1. ábra). Ez az edény az eszembe idézte a fenti kérdést. Egyúttal segít megindokolni a több szintű válasz szükségességét és felvázolható általa az akrofónia rekonstrukció módszertana is.
Az első szempont, amit a válasz megadásakor figyelembe vehetünk, a képi tartalom. Azt persze már láttuk, hogy a függőleges hullámvonal eleve több dologra (vízre/folyóra, kígyóra, ökörhugyra) emlékeztethet bennünket. Ezért nem elegendő csak a jelformából kiindulni, azt további szempontok megvizsgálásával ellenőrizni kell. Esetünkben (1. és 6. ábra) a jel grafikai formája is alaposabb szemügyre vételre szorul, mert a Göbekli Tepén előkerült függőleges hullámvonalnak "kalapja van", amiről a kritikusom megfeledkezett.
A jelet - a felső végénél létező kis tető miatt - nem lehet csupán függőleges hullámvonalnak tekinteni. Mivel a kígyók nem hordanak sem kalapot, sem tetőt, ezért a grafikai kép alaposabb elemzést és gondosabb magyarázatot kíván. Ez valójában egy ligatúra, az égi folyó és a felette lévő égbolt jelzésével. E jel-összeállítást feltehetően az ügy "folyó" hieroglifa egyik grafikai változatának kell tekintenünk. A párhuzamok alapján ez a "kalap" az égbolt jelzése, amelyet az ősvallási képzetek szerint az Istennel azonos Tejút tart a fejünk felett. Hasonló, de íves és nagyobb tető van a 2. ábrán lévő világmodell negyedeiben látható hullámvonalak, valamint a 4. ábra kacskaringói (jó "folyó" szójelei) felett is. Ebbe a körbe (az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció előfordulásai közé) tartozik a székely írás "g" és "c" jele is. Ezek közül a "g" az ég szójeléből alakult ki és az eget tartó fát ábrázolja. A jóval későbbi jövevénynek számító "c" képi tartalma ugyanaz, de az akrofóniája még vitatott.
A második körülmény, ami segít a válasz megtalálásában, hogy az archaikus edények díszítésének évezredek óta a Teremtőt és a Teremtés helyszínét, az Édent kell felidéznie. Ezt sok edény díszítésének elemzésekor kimutattam már. Például a leggyakoribb fenékbélyeg, a körbe zárt kereszt alakú "f" (Föld) jel is a Teremtő lakhelyének, az Édennek, az egy forrásból négyfelé induló szent folyóknak a térképe. Azért idézi fel a Teremtőt és a Teremtést az archaikus díszítésű edény, hogy az edényt használó halandó naponta szembesüljön ama ősvallási állásponttal, miszerint az étel és az ital a Teremtő ajándéka, az étel előállításáért folytatott munka a Teremtés folytatása. Ha ezt tudjuk, akkor az lehet a következő kérdésünk, hogy a függőleges hullámvonal miképpen képes e feladat ellátására? Hogyan tudja a Teremtőt és a Teremtést felidézni? Nos, csak akkor képes erre, ha az Istennel azonos égi folyót, a Tejutat jelképezi. Mivel az égi folyóval ellentétben sem a kígyó, sem az ökörhugy nem istenjelkép, a választás eredménye nem lehet kétséges. Berze Nagy János népmesekutató az Égigérő fa c. kötetében le is írja, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa (azaz a Tejút) azonos az Istennel.
A harmadik bizonyító körülmény az, hogy rendelkezünk olyan felülnézeti világmodellekkel, az Éden jelekből alkotott térképeivel, a székely írás "f" (Föld) jelének rokonaival, amelyeken a szent folyókat hullámvonal, vagy más (kacskaringó alakú) folyóábrázolás jelöli (2/a. és 2/b. ábra).
A negyedik körülmény, ami a függőleges hullámvonalat a "folyó" jelentéshez köti, hogy a 2/a., 2/b. és 4. ábrán látható folyóábrázolások az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció olyan változatai, ahol a fát folyó helyettesíti. Ugyanis a Tejutat az ősvallás néha égig érő fának, máskor folyónak, harmadik esetben pedig hegyekből rakott kőoszlopnak "magas kőnek" tekinti (3. ábra). Ez a felcserélhetőség azt bizonyítja, hogy nem kígyóról és nem ökörhugyról, hanem a Tejútról (az égi folyóról) van szó. Az ősvallási világképben a Tejút a kozmosz forgástengelye, amelyik az északi saroktól a Sarkcsillagig húzódik. Körülötte fordul meg a világ és ő tartja az ég boltozatát. Éppen ezt az "eget tartó" szerepet segít megérteni, hogy a 2/a. ábrán látható hullámvonal feletti ív az ég boltozata.
Van ennek az "eget tartó folyó" ábrázolási konvenciónak egy avar változata is, amelyben a folyót nem hullámvonal, hanem egy kacskaringó jelöli (4. ábra). Ez a kacskaringó - a mártonhelyi templom Szent Kristóf freskóján lévő, folyót jelképező kacskaringók alapján (5. ábra) - a székely írás "j" (jó "folyó") jelével azonosítható. A hullámvonal és a kacskaringó felcserélhetősége az "eget tartó folyó" képszerkezetben a hullámvonal "folyó" jelentését bizonyítja.
5. ábra. A mártonhelyi Szent Kristóf freskó alján a kacskaringók a jó "folyó" szót jelölik
Az ötödik és hatodik körülmény az, hogy a székely írásban két hullám alakú jelünk van, az Ak szótagjel és az "ü" rovásbetű. A 90-es években elvégzett akrofónia rekonstrukciók az Ak esetében a patak/Heraklész, az "ü" esetében az ügy "folyó" szavakhoz vezettek. Azaz mindkét esetben az bizonyosodott be, hogy a hullámvonal "folyó", vagy "folyóval azonos isten" jelentésű.
S maradt végül az akrofónia kérdése. Ugyanis a székely írásnak, pontosabban az előzményének, a magyar hieroglif írásnak - mint fentebb említettem volt - van hullám alakú Ak "patak" és "ü" (ügy "folyó") szójele. Ám nincs hullám alakú "k" betűje, ami a "kígyó" szójeléből alakulhatott volna ki. Ebből következően hullám alakú kígyó szójelünk nem volt és ma sincs, vagy annak létezésére nincs bizonyíték.
Ellene vethetné ennek valaki azt, hogy ha nincs is a székely írásnak "kígyó" jelentésű szójele, attól még lehet valamelyik másik írásnak. Igen, ez egy első pillantásra jogosnak látszó ellenvetés, ám ezt a bizonyítás elmaradása miatt mégsem kell igazán komoly lehetőségnek tekintenünk.
A sémi írásoknak pl. valóban van egy "kígyó"-nak magyarázott jele, ám ez és a hasonló sémi jelnevek I. J. Gelb véleménye szerint is csak utólagos népi magyarázatok. Ezeket nem szükséges régről létezőnek, eredetinek gondolnunk (amint az "ökörhugy" sem az). Sőt, a sémi írásoknak valójában nincs is "kígyó" szójele, hiszen minden jelük csupán magánhangzójel, azaz egyetlen hangot jelölő betű. Az említett "kígyó" csupán egy kanyargós jel utólagos, népi értelmezése. A nem is létező sémi szójelek eredetiségét egyébként is csak az bizonyítaná, ha a jelnevek egy ősvallási rendszert alkotnának, ám erről szó sincs (1).
A Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámításunk alapján a világ írásrendszerei szinte kivétel nélkül egyetlen ősvallási jelrendszerből alakultak ki. Ennek köszönhetően a székely írásban megismert ősvallási kötődésű jelentéseket, vagy azokhoz közelállókat várhatunk a világ legtöbb írásrendszerében. S ha nálunk nincs "kígyó" szójel, akkor a máshol esetleg felbukkanó "kígyó" szójel a kb. 50 000 éves székely jelekhez képest csak kései lehet és a létezését, jelentését, alkalmazását még bizonyítani kellene.
Maradt még az a kérdés, hogy miért magyarul olvasom el ezeket a 12 000 éves jeleket? Nos azért, mert a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók, amelyekről a Magyar hieroglif írás c. kötetben számoltam be, régi magyar szavakhoz vezettek. Magyar szavakból pedig csak magyar mondatokat tudok előállítani. Ez a vallásos jelkészlet, amelyik már a paleolitikumban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig, a székely írás és a magyar hieroglif írás segítségével érthető meg és olvasható el, mert minden jele magyar. Az ellenőrzése más írásrendszerek (például a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete) felől lenne elvégezhető, mert ott is megtalálhatók ugyanezek a jelek. Néhány évtizedes - lehetőleg erre szakosodott intézetek által végzett - kutatómunka elegendő is lenne az ellenőrzésre. Úgy vélem azonban, hogy ezek az ellenőrzések sem eredményeznének lényeges eltérést a kőkori hieroglifák és hieroglifikus mondatok jelentését illetően. Legfeljebb a kikövetkeztetett kőkori hangalakok térnének el valamelyest, miközben egyikünk sem rendelkezik a kérdést eldöntő korabeli hangfelvétellel.
A fentebb felsorolt szempontok és adatok önmagát bizonyító rendszert alkotnak. Talán nem is teljeskörűek, akadhat még néhány, amelyik a vitatott kérdést hasonlóképpen világítja meg. Azonban ezekből is nyilvánvaló, mennyire sokrétűen kell/lehet megközelíteni a hasonló eseteket. Nem elegendő pusztán egy formai hasonlóságból kiindulni, a komolyan vehető álláspont kialakításához szükség van más körülmények elemzésére is.
Jegyzet
(1) A sémi jelnevek azonban - ellentétben a magyar jelnevekkel - nem alkotnak ősvallási kötődésű rendszert, azaz nem lehetnek eredetiek, legfeljebb csak leszármazottak.
Ezzel szemben a magyar hieroglif írás egy ősvallási kötődésű rendszer, amit az elnevezése is kifejez és száznál több hieroglifikus szöveg olvasata és további más körülmény támaszt alá. A nikolsburgi székely ábécé jelsorrendje például az ugariti (eredetileg hurri szövegek lejegyzésére alkalmazott) ékírás jelsorrendjéhez hasonlít a legjobban. A székely jelformák közül is vagy 20-20 található meg a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás, a bübloszi pszeudohieroglifikus írás, a sumér írás és a Tepe Yahja-i jelek között. A sumér írást évezredekkel megelőző hurri világfák is a magyar hieroglif írás segítségével olvashatók el.
A sémi mitológia egyébként is lényeges dolgokat kölcsönzött a magyar (a kőkori magyar ősvallás leszármazottjának tekinthető hatti, hurri és sumér?) mitológiából. Az elohim "isten, istenek" név például végső soron a magyarok istenének élő jelzőjéből származik, a Jahwe a jó/javas szavunkból, az adonáj "úr" pedig a magyar Dana és a sumér dingir "isten" leszármazottja, vagy rokona. A sátán szót is a magyar Isten (hettita Estan?) szóból alakították ki, mert a sémi írások nem rögzítették a magánhangzókat.
A magyar jelek eleven és szoros ősvallási kötődésről árulkodnak, amihez képest a modernebb sémi írásjelek már elfeledni látszanak e kapcsolatot. Jól illusztrálja ezt, hogy a fent említett három sémi istennév magyar ősének a székely írásban van jele, a sémi írásokban azonban nincs.
- Az elohim "isten, istenek" szó a magyar élő szó ősének leszármazottja, amelynek a székely írás "l" betűje és a magyar hieroglif írás élő szójele felel meg. Az élő szójel előfordul a csömöri hun cikáda fibulán is (7. ábra).
- Az adonáj "úr" istennév, vagy jelző a magyar Dana szó ősének leszármazottja, amelynek a székely írás "d" betűje és a magyar hieroglif írás Dana szójele felel meg. A kereszt alakú Dana szójel többek között megtalálható a székelyderzsi rovásszövegben, valamint egy avar és egy hun ékszeren is (8. ábra).
A jelenség (magyar közsszavak istennévként való nemzetközi alkalmazása) nem szorítkozik csupán a sémi nyelvre és vallásra, hanem általánosnak mondható, amit a Közszavak és istennevek c. tanulmányban ismertettem.
A jelen cikk témáját tekintve ez csak azért érdekes, mert a kőkori eredetű magyar ősvallás jelképrendszereként alakult ki a magyar hieroglif írás s abból a székely írás, meg a többi (közte a sémi) írásrendszer is. Ez a magyar ősvallási jelrendszer határozta meg a később megszülető ókori írások számtalan jelét. Így a magyar jelek között megtalálható, hullám alakú ügy "folyó" hieroglifa jelentését nagyobb joggal gondoljuk eredetinek a sémi "kígyó" alakú jelhez képest, amely utóbbi (e szójel jelentéssel) valójában nem is létezik.
Irodalom
Berze Nagy János (1958): Az égigérő fa, Pécs
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: Fehér Bence és az avar fenékbélyegek olvasata
Varga Géza: Fenékbélyegként alkalmazott svasztika egy Andronovo edényen
Varga Géza: Segesdi fenékbélyegeink és népi cserépedényeink jelrendszere
Varga Géza: A Katona-Bíró szerzőpár a karcagi csatkarika feliratáról
Varga Géza: A veleméri világmodell frank és indián párhuzama
Varga Géza: Közszavak és istennevek
Varga Géza: Magyar szójelekkel elolvasható hurri életfák
Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése