Oldalcsoportok

2020. június 30., kedd

Az új tankönyvben is folytatódik a történelemhamisítás

Levelet hozott a villanyposta egy Amerikában élő magyar professzortól. Nem tudom, hogy a nyilvánosságnak szánta-e, ezért a nevét most nem adom közre, csak a több közérdekű kérdést felvető levelét. Alább válaszolok is ezekre a kérdésekre.


A professzor úr levele

Kedves Géza!

Kaptam egy emailt, amiben egy példalapot lehet látni, (alább csatolom) a most megjelenő 5. osztályosoknak írt történelem tankönyvből. Ez a lap tanít valamit a rovásírásról, de sajnos azt mondja, hogy az egy törökségi hagyomány több műveltségi szavunk mellett, mint például az ökör, bika, üsző, borjú, búza, stb. 

Hát ez egy 19. századi elmélet. Miért kell ilyen elmaradottnak lennie ennek az új tankönyvnek?

Üdvözlettel, (aláírás)


1. ábra. Az ötödikeseknek szánt, finnugrista hazugságokat ismételgető tankönyvlap, a téveszméiről alább esik szó


A tankönyvlap téves állításai



 2. ábra. A tankönyv úgy adja elő, mintha a hunok és az avarok török népek lettek volna, holott ezt semmi nem bizonyítja (az akadémikus "tudomány" képviselői sorra jelentik ki, hogy a hunok és az avarok nyelvét nem ismerik), annál több dolog cáfolja (például a magyarul elolvasható hun és avar hieroglifikus szövegek, amelyekről az akadémikus "tudomány" nem hajlandó szót sem ejteni)


A hunok és az avarok magyar nyelvét az ismert adatokon (például Onogesius "Hun Győző", Hunnivár "Hunvár", vagy "hun nyelven Vár" stb.) túl az újabban elolvasott és az irodalomjegyzékből elérhető hieroglifikus írásemlékeik is bizonyítják. (1) 

A hunoknál és az avaroknál a jelhasználat (a székely íráshoz képest) fordítva történt: szó- és mondatjeleket használtak s csak elvétve bukkanunk az írásemlékeik között egyetlen hangot jelölő betűkre.




3. ábra. A magyarokat korábban valóban nevezték hunnak, szabírnak, türknek, szkítának, párthusnak stb-nek, de ezeket a népneveket nem lehet idegen birodalmak neveinek minősíteni, mert ezek jórészt a magyar nép megjelenései, korábbi nevei voltak


A magyarság nem törökségi nép volt, csupán lovasnomád életmódot folytatott, ami nem törökségi mindenestül. A sztyeppi kultúrát megengedhetetlen felületesség törökséginek nevezni, hiszen a török népek szinte minden kulturális vívmányukat a magyarul beszélő hunoktól vették át. A tankönyvben felbukkanó megalapozatlan téveszme annyira átjárta az értelmiséget, hogy sokan már az Árpád vezette honfoglalók magyarságát is kétségbe vonják (holott róluk szólván használták a források a Hetümagyar és a Dentümagyar kifejezéseket). Miközben ezen akadémikus téveszme-szerzőknek "természetesen" fogalmuk sincs a honfoglalók hieroglifikus írásemlékeinek magyar olvasatairól, amelyek ellenőrzésére sem képesek. 

Ez a fajta alátámasztást nélkülöző pongyola ferdítés, amit a tankönyvíró megenged magának, az internetes portálokon sem rokonszenves, egy tankönyvben pedig aligha lehet másnak minősíteni, mint a nemzeti identitás tudatos rombolásának. A kritika ugyanis több, mint egy évszázada folyamatosan elhangzik s - ha egyes szerzők nem vették volna észre - sem Haynau, sem a körmös Bauer nincs már szolgálatban, ellenben feltalálták az internetet.

A rovásírásunk azt bizonyítja, hogy nem mi vettük át az ótürk népektől az írást, hanem fordítva: a magyarul beszélő szkítáktól és hunoktól maradt a törökökre. Ezt több írástani jelenség bizonyítja, ám az nem juthatott el a tankönyvíró és lektorainak tudatáig.  (2) 

Álláspontom szerint érdemes tankönyvírás előtt megismerni a kérdés szakirodalmát s az egyetemeken oktatott finnugrista hazudozás helyett a tényeket kellene továbbadni a felnövekvő új nemzedékeknek. 

Ez egy módszertani kérdést is felvet, ugyanis Descartes óta tudjuk, hogy a tudományos vitát nem a beosztás, a végzettség, a hatalom és a hagyomány dönti el, hanem csak és kizárólag a tudományos igényű érvek.




4. ábra. Apahidai hun csat hieroglifikus mondatokkal, a csatnyelven a magyar Nagy ügy szár (mai magyarsággal a Nagy folyó úr) mondattal, amelyben szerepel a székely és az ótürk "n" rovásbetű előképe

Jegyzet

(1) A hunok és az avarok által alkalmazott magyar hieroglif írás lényegében azonos a székely (rovás)írással, annak korabeli változata. A leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre. A jelformák hasonlóak, vagy pontosan megfelelnek egymásnak, a különbség a jelentésben mutatkozik. A székely írásban sok az egyetlen hangot jelölő betű, ám kevés szó- és mondatjel van, ez utóbbiakat ma már csak elvétve használjuk. 

Példa szójeleket alkalmazó kivételekre: a székelyderzsi rovásírásos tégla feliratában szerepel a Dana ten "Dana isten" mondatjel, a Bodrog-alsóbűi rovásszövegben a lyuk szójel, a karcagi csatkarika pedig teljes egészében szójelekből áll. Az akadémikus kutatók számára a "tudományos konszenzus" tiltja a szójelek létének elismerését, mert azzal megdőlne az évszázada hangoztatott sémi eredeztetés téveszméje. Valamint - úgy tűnik - a kreatív gondolkodás sem engedélyezett a rovológia területén. Ezért aztán e fentebb felsorolt fontos írásemlékekről az elolvasásukra alkalmatlan betűző módszer miatt képtelenek komolyan vehető olvasatot közreadni.

A sztyeppi népek (szkíták, hunok, avarok, párthusok, szarmaták, alánok stb.) hieroglifikus írásemlékei sorozatosan magyarul szólalnak meg és rövid, ősvallási tartalmú magyar mondatokat rögzítenek (elérhetők az irodalomjegyzékben felsorolt cikkekből). Ezek felmutatását az akadémikus "tudomány" részéről elzárkózás, esetleg a finnugrista jelzőkészlet kiosztása kíséri (a dilettánstól az elmebetegig), mintha ezt javasolná a tudományos viták módszertana. Azért osztogatnak jelzőket az érdemi vita helyett, mert a prekoncepcióik szorításában, az egzisztenciális rettegés légkörében nem hajlandók, a szükséges ismeretek hiányában nem is képesek tudományos igényű párbeszédre. Az ártatlan gyermekeket azonban bátran traktálják a fent idézett ostobaságokkal. Közpénzen.




5. ábra. Az avar eredetű Gizella-kincs turulos fibulájának részlete: a Ragyogó nagy ten (mai magyarsággal: Ragyogó nagy isten) mondat, ebben is szerepel a nagy hieroglifa


(2) Több megfontolás is alátámasztja azt, hogy a magyar írásrendszer eredeti, ehhez képest pedig az ótürk írások későbbi (tehát, hogy az ótürk keletkezett a magyarból és nem fordítva). 

E példák egyike az "n" rovásbetűk eredete, a másik az amerikai indiánok népi jelkészletében található párhuzamok esete.

- A székely írásban és az ótürk írásokban tökéletesen (formára és jelentésre is) azonos az "n" rovásbetű (6. ábra). Az akadémikus áltudomány gyakran turkológus végzettségű bajnokai ezt az egyezést úgy értékelték, hogy lám, ez is bizonyítja a székely írás ótürk eredetét. Az "természetesen" meg sem fordult a fejükben, hogy - ezzel a felületességgel - ugyanezen jelenséget az ellenkező bizonyítására is fel lehet használni.




6. ábra. A hettita (luviai) hieroglif írás "nagy" szójele Diringer nyomán (balra), valamint a székely írás "n" betűje (jobbra), ez utóbbival megegyezik az ótürk írás "n" betűje is


A hettita (újabban luviai) hieroglif írásban is, meg a kínai írásban is van egy dombot ábrázoló és "nagy" jelentésű szójel, amit a rovásírásokban csak függőlegesre fordítva lehet alkalmazni (mert egy fapálcába bicskával nem lehet vízszintes jelet róni). Ezért a székely és az ótürk írások függőleges "n" betűi egy olyan vízszintes "nagy" szójelből keletkezhettek az akrofónia során, mint amilyen a hettita (luviai) hieroglif írásból és a kínai írásból is kimutatható. Ilyenek (dombot ábrázoló vízszintes jelek) láthatók hun és avar hieroglifikus szövegekben is (4. és 5. ábra).  Amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez a "nagy" jelentésű egykori sztyeppi szójel hogyan hangozhatott, akkor az "n" rovásjelek alapján csak a magyar nagy szóra gondolhatunk, ugyanis a törökök ulu-nak mondják a "nagy"-ot, amiből "n" betű nem vezethető le. 



7. ábra. A fészbuk a tájékoztatása szerint éppen a jelen cikk közreadása előtt tiltott ki a nem általam szerkesztett csoportokból, de a jelek szerint a közönséget ez nem befolyásolta, amit hálásan köszönök minden olvasómnak


- Az indiánok népi jelkészletében kb. 30 jelet találunk, amelyik azonos a székely írás jeleivel, ám egyetlen jellegzetes ótürk jelnek sincs az indiánoknál megfelelője. Ez arra utal, hogy a székely írás kőkori előzményekre megy vissza, amihez képest az ótürk írások későbbiek.




8. ábra. Az amerikai indiánok népi jelkészletének és a magyar jelkincsnek az egyezései


Ezek a példák és a hasonlók szertefoszlatják a tankönyvíró megalapozatlan fantazmagóriáit a magyar (írás)kultúra ótürk eredetéről. A tankönyvíró nem hivatkozhat arra, hogy a fentebb előadott nézeteimet az akadémikus tudomány még nem fogadta el, mert ilyen követelmény a tudományos igényű párbeszédben - a közvélekedéssel ellentétben - nem állítható fel. Nem a hozzá nem értő emberek (ide értve a "szakmát" is) között tartott népszavazással, hanem csak és kizárólag tudományos igényű érvekkel lehet eldönteni, hogy éppen mi is a tudomány álláspontja. A fejüket a homokba dugó (az alternatív irodalmat nem olvasó) urak és elvtársnők aligha lennének képesek komolyan vehető érvek kifejtésére, már csak azért sem, mert telemenne a szájuk homokkal.


Irodalom


Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p. 


Varga Géza: Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek se törökül, se mongolul, se iráni nyelven

Varga Géza: Magyar hieroglif írás 

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak

Varga Géza: Szarmata tartalom

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: Szkíta tartalom

Varga Géza: Párthus tartalom

Varga Géza: Indián tartalom

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika



Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek















Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


2020. június 29., hétfő

A Győrffy István által közölt derecskei cifraszűr gallérmintájának párhuzamai és olvasata

Győrffy István Karcagon született 1884-ben. Édesapja szűrszabó volt, István fia pedig, aki a budapesti egyetemen a magyar néprajz első professzora, a tudomány egyik hazai megteremtője lett, fő művének A cifraszűr nevet adta. Lehet-e ennél szebben tisztelegni édesapja, meg az őt kibocsátó táj és nép előtt? Művei a Kunság és a Sárrét világába engednek betekintést. Néprajzi értékeket mentett meg, amelyek nélküle elvesztek volna. Az általa közölt tárgyak rajza mellé olyan települések nevét írta, amelyek a szülőföldemet jelentik. 


1. ábra. A tusnádi Vártető hun kori várából ránk maradt sziklarajz (balra), honfoglalás kori veret részlete  Kiszomborból (2.), derecskei cifraszűr fotógrafikája Győrffy István nyomán (3.), valamint a székely írás "us" (ős), "nt/tn (ten) és "s" (sar "úr") jelei (jobbra)



Apai nagyanyám, Harasztosi Róza szerint, aki Mezőpeterden született, az egyik felmenőnk kunkapitány volt. Győrffy István 1939-ben halt meg, 8 évvel a születésem előtt.  A két dátum között keresztülgázolt országunkon a II. világháború, de gyermekkoromban Biharkeresztesen és környékén még alkalmam volt megpillantani néhány szeletét annak a régi világnak, amit ma már jobbára csak Győrffy István munkáiból és múzeumokból ismerhetünk meg. Hímzett és rátétes cifraszűrök, bekecsek is felvillannak az emlékeimben. 

E cikkben egy derecskei cifraszűr gallérmintáját olvasom el a magyar hieroglif írás szójeleivel (1. ábra). Derecske szomszédos Tépével, ahonnan meg az anyai nagyapám, Buka Balázs őse vándorolt ki Kőrösszakálba 1705-ben. Arra mutat rá ez a különös írásemlék, hogy a cifraszűr jelkészlete és általában a magyar népi jelkincs és jelhasználat keleti (hun-szkíta) előzményeket követ, összefügg a székely írással és nagyobb figyelmet érdemel. Örömmel tölt el, hogy e nagyszerű néprajzi hagyaték leírását kiegészíthetem. 



2. ábra. Magyar ködmön hátoldala az égig érő fa elolvasható jelképével (a tulipán az isten ligatúrával azonosítható)


A galléron lévő mondatjel három hieroglifából áll, amelyek közül az Isten (ős + ten) ligatúra korán egyesült és önállósult. Ez az égig érő fa (a Tejút) rajza a hasadékkal, amelyben a Nap karácsonykor születik. Alatta van a hegyet ábrázoló sar "úr" hieroglifa, amelynek hettita (újabban luviai) hieroglif írásban lévő változata még a tar szót jelölte, a székely írásban pedig az "s" rovásbetű felel meg neki (a jelnév változásai egy szóeleji t-s-elhalkulás hangváltozást illusztrálnak). 

A három szójel olvasata: Sar ős ten (mai magyarsággal Úristen). Ezt a mondatjelet (a világoszlopon álló égig érő fa rajzát) a sztyeppi sámánköpenyek hagyományának megfelelve  a gerincre tették, jelezve ezáltal, hogy az emberi test szerkezetét megfeleltették a kozmosz szerkezetének. Ez megoldás a ruhadarab viselőjét az Istennel azonosítja, vagy az Isten követőjének mutatja. 



3. ábra. Ködmön, a gerincen az Isten olvasatú tulipánnal jelképezett égig érő fa rajzával


Hasonló, az égig érő fát a gerincre helyező ködmönt (3. ábra), szibériai sámánköpenyeket (4. ábra) és a Szent Korona Krisztus-zománcának hasonló szellemiségű és jelhasználató palástját már korábban is tárgyaltuk pl. a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Ezek a ruhadarabok több jelet is hordoznak amelyek az istennel azonos magasba vezető utat jelképezik.





4. ábra. Tunguz sámán, köpenyének hátoldalán, a gerincre simulva a sar "úr" jelekkel





5. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok vezetője (a magyar mitológia Csaba királyfija) számára készített Szent Korona Krisztus zománcán a sar "úr" hieroglifa nem a gerincen, hanem elöl szerepel, mert a zománckép nem mutatja a palást hátát 



6. ábra. A magyar koronázó palást gerincre simúló részén az égig érő fát ábrázolja az Egy Isten alakban elolvasható jelekkel, a fa függőleges tengelye mellett ugyanúgy megtalálható - de ezen az ábrán nincs feltüntetve - a "magas kő" ábrázolási konvenció, amint a derecskei jelképen és a 2. ábrán lévő ködmönön is szerepel



Irodalom 





Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


2020. június 26., péntek

A budapesti hun jelvény hosszának csökkenése a Magyar Nemzeti Múzeumban

A Magyar Nemzeti Múzeumban 2020. április 7-i keltezéssel kiállítottak egy Revíziós jegyzőkönyvet a budapesti hun(?) jelvényről, amelyben azt a valótlanságot rögzítették, miszerint "A revízió során a tárgy épségéről, állapotának változatlanságáról meggyőződtünk". A Revíziós jegyzőkönyvet a főigazgató írta alá, aki tisztában lehetett, vagy tisztában kellett volna lennie azzal, hogy ez nem igaz. Például azért, mert a lelet hossza a múzeumban a szükségtelenül elkövetett barbár "restaurálás" (reszelés majd polírozás) miatt monoton csökkenő tendenciát mutat s ezt a jórészt általuk kiállított dokumentumok rögzítik. 


1/a. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeumban készített Restaurálási lap részlete a 4.5 cm-es hosszúság-adattal


1/b. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeumban készített Restaurálási lap, az eredeti állapotot rögzíteni hivatott 1. sz. fénykép helye üres, a 2-4. fénykép-helyeken a lereszelt tárgy képe látszik, az utóbbi (egész alakot mutató) kép - talán a reszelésnyomok láthatatlanná tétele végett? - feltűnően lekicsinyítve


A tárgy hossza a restaurálási lap (2009. 07. 28.) szerint még 45 mm (1. ábra), a tárgyról ekkortájt megküldött (reszelés előtti állapotot ábrázoló) fényképre nyomtatott adat szerint 44 mm volt (2. ábra). Az 1 mm-es eltérés talán mérési pontatlanságból származhat, a két adat ennek ellenére egymást erősíti: a tárgy hossza a barbár reszelés előtt, a "restaurálás" kezdetén még 44-45 mm volt. 



2. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeumban, a reszelés előtt az elő- és hátoldalról készített fényképekre nyomtatott hosszúságadat 44 mm


A Vér Sándor fémipari szakember tanulmányában, amely 2011-ben, a reszelés után, de a polirozás előtt készült, még 42.4 mm volt a tárgy hossza.

Tomka Gábor főigazgatóhelyettes tanulmánya 2016-ban jelent meg, a reszelést és a polírozást követően. E szerint a tárgy "Hossza jelen állapotában 42 mm".

Hogy ez a dokumentált csökkenés nem mérési hibák sorozata, hanem a tárgy tényleges, a barbár "restaurálásból" következő vesztesége, azt a lelet fényképei is igazolják, amelyeken jól látszik, hogy a tárgy alakja változott, a két végéből egyes részletek eltűntek. A restaurálásnak becézett leletrongálás előtt több volt, utána kevesebb maradt a lelet végeiből. Vagyis a tendencia ugyanúgy monoton csökkenő a fényképeken is, mint a dokumentumok hosszúság-adataiban. Ez is egy adat a több közül, ami kétségtelenné teszi a fent említett, a főigazgató által aláírt Reviziós jegyzőkönyv épségről és változatlanságról szóló állításának valótlanságát. 



3. ábra. A budapesti hun jelvény leadáskori (balra), lereszelt (középen) és polírozott (jobbra) állapota, a képeken látható, hogy időközben a tárgy alsó és felső vége megváltozott, egyes részletek (elsősorban a reszelés során) eltűntek róla - azaz a tárgy valóban rövidebb lett, ahogyan azt a dokumentumok hossz-adatai is mutatják 




Irodalom




Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


2020. június 24., szerda

Fekete Péter államtitkár a budapesti hun jelvény vascsapjának múzeumi elveszéséről

A Magyar Nemzeti Múzeumban legutóbb a főigazgató aláírásával kibocsátottak egy Revíziós jegyzőkönyvet, amelyben szerepel, hogy "A revízió során a tárgy épségéről, állapotának változatlanságáról meggyőződtünk". A Revíziós jegyzőkönyv idézett állítása a lelet épségéről és állapotának változatlanságáról nem felel meg a tényeknek, mert a tárgy a története során több sérülést szenvedett el, amelyek ma is rekonstruálhatóak s amelyekről a Magyar Nemzeti Múzeumnak is tudomása van. Az államtitkár alábbi levele éppen azt bizonyítja, hogy a Reviziós jegyzőköny valótlan állítása úgy született meg a főigazgató aláírásával, hogy a lelet sérült volta a Magyar Nemzeti Múzeum vezetése számára nyilvánvaló volt (1. ábra). 



1/a. ábra. Ferkete Péter államtitkár úr levelének első részlete, ahol pirossal bekereteztem ama tájékoztatást, miszerint "a restaurálási eljárás során a múzeum szakemberei eltávolították a tárgyra rakódott szennyeződéseket és zöld oxidréteget. Az intézmény főigazgató-helyettesének tájékoztatása szerint a tárgy hátoldalának teljesen elkorrodált vasszegecs maradványa a tisztítás során szinte eltűnt" 





1/a. ábra. Ferkete Péter államtitkár úr levelének második részlete, ahol pirossal bekereteztem ama tájékoztatást, miszerint "a szegecsmaradvány megsemmisüsélését nem a restaurálási eljárás, hanem az anyagnak az évszázadok során bekövetkezett természetes rozsdásodása okozta"


Nem ez volt az egyetlen sérülés, ami a tárgyat a története során érte. A jelvény temetési mellékletként készült és a temetéskor alkalmazott rítusnak megfelelően eleve frissen eltört állapotban dobhatták a sírba. Ekkor a felső (vastagabb) részének középső csúcsát törték le. Ezt a törési felületet a múzeum munkatársai a lelet áttekintésekor észlelték s arról engem is tájékoztattak. A később előkerült párhuzamok alapján ma már azt is lehet tudni, hogy milyen lehetett a letört középső csúcs (4. ábra).

Ezt követően évszázadokig volt a földben, amelynek során a tárgy felülete szürkészöldre patinásodott és a szélein néhány helyen korróziós réteg is keletkezett. Ilyen állapotban került a múzeumba, ahol azt restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték, majd polírozták (aminek köszönhetően a színe egy időre élénk sárgára változott, a hossza pedig véglegesen csökkent). (1) 

Az államtitkár úrtól a letéti szerződés teljesítéséhez és a lelet eredeti állapotának pontos leírásához kértem segítséget. Válaszként kaptam tőle az alábbi levelet (2. ábra). Ez a levél a múzeumból származó valótlanságok megismétlésén túl elárulja azt is, hogy mi történt a lelet hátoldalán kiálló vasszegecs-csonkkal: a restaurálási eljárás során a vasszegecs maradványa megsemmisült és eltűnt. 



 2/a. ábra. Fekete Péter államtitkár levelének első oldala

 2/b. ábra. Fekete Péter államtitkár levelének második oldala

A most zajló, okirathamisítás miatti nyomozás számára nem ez a fontos, hanem a Revíziós jegyzőkönyv állítását cáfoló kitételei (1. ábra). Az államtitkári levél e beismerésen túl több valótlanságot, vagy magyarázatot igénylő mozzanatot is tartalmaz és nyilvánvalóvá teszi a múzeumi eljárás szakszerűtlenségét is.

- A minisztérium megismételt eljárásaiban a kifejezett kérésem ellenére sem igényeltek tőlem semmiféle személyes közreműködést, bizonyítást, vagy leírást. Jó lenne magyarázatot kapni arra vonatkozóan, hogy miért hagyatkozott az államtitkár úr kizárólag a Magyar Nemzeti Múzeum alátámasztást nélkülöző meséire? A válasznak nyilvánvaló politikai vonatkozásai vannak. Például a nyájas olvasóban felmerülhet, hogy szép hazánkban magyar- és tudományellenes érdekeket szolgáló rezsim gyakorolja-e a kulturális szakterület feletti hatalmat? Ezért tűnhet úgy, mintha a múzeumok számára - például a hun-magyar azonosság kérdésében és a rovásírás területén - hallgatólagosan meg lenne engedve a köztörvényes bűncselekménynek számító leletpusztítás és a nemzet, meg a tudományos közvélemény tudatos félrevezetése? Vagy egyes vezetők csak indokolatlanul bíznak ebben? 

- A letéti szerződés egy általános letéti szerződés-sablon módosításával készült. A sablonból benne maradt, hogy a múzeum válalja "a műtárgy(ak) restaurálását". Én azonban nem kértem a restaurálást, mert arra semmi szükség nem volt. A hasonló minőségű tárgyakat a múzeumok nem is szokták - restaurálás ürügyével - barbár módon lereszelni. 

- Ez a fajta leletrongálás semmiféle restaurálási módszerrel nem téveszthető össze, nem is létezik olyan restaurálási szabályzat, amely megengedné a lelet jeleket hordozó felületének barbár lereszelését.

- A (lényeges) rozsdásodást a már korábban is szavahihetőségi válságba keveredett múzeumi vezetés állításán kívül semmi sem támasztja alá, ezért a rozsdásodás miatt bekövetkező veszteség csak egy elfogadhatatlan és alátámasztást nélkülöző mese.

- A rozsdásodást több fénykép és dokumentum is cáfolja, a vasszegecs maradványa semmiképpen nem volt "teljesen elkorrodált". Például a Vér Sándor fémipari szakember által a restaurálás során már letört csonknak a rézlemezben megmaradt maradványáról (annak kör alakú lapjáról) készített mikroszkópos felvételén fémtiszta (ezüstös színű, tehát rozsdamentes) fémfelület látszik a vas anyagban lévő (ásványokkal kitöltött) üregek mellett (3. ábra).

- Vér Sándor mikroszkópos felvételein reszelőnyomok is látszanak a múzeumban keletkezett friss fémfelületen. Azaz a vasszegecs kiálló csonja - a múzeumi vezetés államtitkár urat félrevezető állításával szemben - nem a rozsdásodás, hanem a barbár reszelés miatt hiányozhat. A csonk maradék felületét mindenesetre alaposan lecsiszolták (3. ábra).

- Bármilyen okból törik le egy kiálló csonk, azt a múzeumnak meg kellett volna őriznie a tárgy eredeti állapotának leírása, restaurálása és az anyagvizsgálat számára - hiszen az az én tulajdonom, ami náluk csak letétben van. A múzeum azonban nem tud elszámolni a gondjaira bízott lelet eme darabjával. 

- A múzeum nem végezte el a letéti szerződésben vállaltakat. Nem jelent meg tudományos folyóiratban a tárgy leírása, a magánkiadványban közreadott, Tomka Gábor főigazgató-helyettes által írt tanulmány pedig nem tudományos igényű. A lelet néhány évszázaddal korábbi a Tomka Gábor által mondottnál, mert a visegrádi palota teraszait (ahonnan egy korszakolást illetően irányadónak tekintett párhuzam előkerült) egy korábbi település földjéből töltötték fel. A lelet felső, vastagabb részén lévő három rovásjel pedig még a barbár reszelés ellenére sem tekinthető rontott latin M betűnek (5. ábra). 



3. ábra. Vér Sándor fémipari szakember a múzeumban, mikroszkóppal készített fényképe a budapesti hun jelvény csonkjának restaurálás után keletkezett fémtiszta és reszelőnyomokat tartalmazó maradványáról


E történetet - remélhetőleg - megnyugtatóan fel fogja tárni a jelenleg okirathamisítás miatt folyamatban lévő nyomozás. Ennek során Fekete Péter államtitkár úr levele egyértelmű bizonyítékot jelent, mert kétségtelenné teszi, hogy a tárgy - a főigazgató által aláírt Restaurációs jegyzőkönyv állításával szemben - nem ép és nem változatlan (1. ábra).


4. ábra. A budapesti hun(?) jelvény (balra) és párhuzamainak (középen és jobbra) összevetéséből eddig is nyilvánvaló volt a múzeum vezetői számára, hogy a jelen cikkben vizsgált tárgy felső (vastagabb) végének közepéről valamikor elveszett a középső csúcs - mégis azt állítja a főigazgató által aláírt Revíziós jegyzőkönyv, hogy a lelet ép és változatlan


Jegyzet

(1) A tárgy hossza az ellentmondásos és inkorrekt restaurálási jegyzőkönyv szerint 45 mm, a tárgyról megküldött (reszelés előtti állapotot ábrázoló) fényképre nyomtatott adat szerint 44 mm volt. Az 1 mm-es eltérés mérési pontatlanságból is származhat, a két adat az eltérése ellenére egymást erősíti: a tárgy hossza a barbár reszelés előtt, a "restaurálás" kezdetén 44-45 mm volt. 

A reszelést követő állapotot rögzítő dokumentumokban a tárgy hossza már csak 42.4 mm (Vér Sándor tanulmányában), vagy 40 mm. A hosszúsági adat két lépcsős csökkenése megfelel a reszelés, majd az azt követő polirozás okozta veszteségnek. 


Irodalom


Varga Géza: Feljelentés, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum finnugrista szelleme elváljon a májától

Varga Géza: Múzeumi mese a reszelőnyomot hagyó folyadékról

Varga Géza: A budapesti hun(?) jelvényről a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött letéti szerződés

Varga Géza: A budapesti hun jelvény jelei




5. ábra. Nem tudományos hitelű leírás, hanem inkább a tudományos-hatalmi helyzettel való visszaélés és gúnyolódás Tomka Gábor főigazgató-helyettes dolgozata (s ennek a Magyar Nemzeti Múzeum általi elfogadása), amely a fenti jeleket "rontott latin M betű"-nek tekinti







Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!